Idézetek

"Senkit nem kényszeríthetünk arra, hogy szeressen - senkit, hogy ne szeressen.
Senki baján nem segíthetünk, ha képtelen a szeretetre."

Tatiosz

"Áldott kezeddel símogatsz meg,
Anyám.
Intő szavad még mintha hallanám,
Míg rám borulsz
S áldott kezeddel símogatsz meg.

A régi intést elfeledtem,
Anyám.
Azért zúdult annyi vihar reám;
Úgy összetört...
A régi intést elfeledtem."

Ady Endre

“Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.” - Tatiosz

"Egy lélekteli dal
Könnyen enyhitheti
Bármely kegyetlen nap kinjain."

"A soulful song
Can easily soothe the tortures
Of any cruel day." - Sri Chinmoy

"A hibakereséssel az a baj, hogy aki hibát keres másokban, semmiféleképp sem boldog ember, még akkor sem, ha feladatát sikerrel végzi."

"The problem with fault-finding
Is that he who finds fault
With others
Is in no way a happy person
Even after he has successfully
Accomplished his task." - Sri Chinmoy

"Tégy egy kisgyermek kuckójába egy nyulat és egy almát. Ha a nyulat fogja megenni s az almával játszik, veszek neked egy kocsit". - Harvey Diamond

Kezdetben a Nagy Szellem aludt a semmiben.
Álma az örökkévalóság óta tartott.
Aztán egyszer csak,nem tudni miért,álmot látott az éjszakában.
Hatalmas vágy szállta meg...
És megálmodta a fényt.
Ez volt az első álom.A legelső utazás.
Hosszúú,hoosszúú ideig kereste a fény a beteljesülését,az eksztázisát.
Amikor végre rátalált,látta,hogy az áttetszőség az.
És úrrá lett az áttetszőség.
Aztán,amikor már kipróbálta a színek összes elképzelhető játékait,az áttetszőséget eltöltötte a vágy valami másra.
Most rajta volt az álom sora.Ő,aki annyira könnyű volt,nehéznek álmodta magát.
Akkor megjelent a kavics. És ez volt a második álom.A második utazás.
Hosszúú,hoosszúú ideig kereste a kavics az eksztázisát,a beteljesülését.
Amikor végre megtalálta,látta,hogy a kristály az.
És úrrá lett a kristály.
De azután,hogy kipróbálta a fény tükröződésének összes játékait,másra vágyott,ami felülmúlja azt.
Most ő álmodott.
Ő,aki olyan szabályos volt,egyenes és kemény,gyöngédségről,puhaságról,törékenységről álmodott.
Akkor megjelent a virág.És ez volt a harmadik álom,a harmadik utazás.
Hoosszúú ideig kereste a virág,az illat érzékisége a beteljesülését,az eksztázisát,mire végre megtalálta.És látta,hogy a fa az.
És a fa úrrá lett a világban.
Hisz ismerik a fákat.Már csak ők álmodnak(nem jó bemenni az erdőbe,mert rémálmot kelt bennünk).A fán volt az álomlátás sora.
A fa,mélyen a földbe gyökerezve,azt álmodta,hogy szabadon járkál,eszeveszetten csavarog a világban.
Akkor megjelent a földigiliszta.És ez volt a negyedik álom.
Hoosszúú ideig kereste a földigiliszta a beteljesülését,az eksztázisát.Fölvette a kismalac,a sas,a puma,a csörgőkígyó alakját.
Hosszú ideig keresgélt.
Egy szép napon,egy hatalmas vízfoltból....
Az óceán kellős közepéből....furcsa lény emelkedett ki,amelyben a Föld minden állata megtalálta a beteljesülését.És látták,hogy ez a bálna!
Sokáig uralta a Földet ez a hatalmas,zenélő hegy.És minden így is maradhatott volna,mert nagyon szép volt.Csakhogy.....
Azután,hogy sok-sok holdéven át énekelt,egyszerre a bálna sem tudott ellenállni őrült vágya beteljesítésének.
A világok mélyén élve a bálna azt álmodta,hogy elszakad onnan.
És akkor...!
Akkor egyszer csak megjelentünk mi,emberek.
Mert mi vagyunk az ötödik álom.Rajtunk a sor:az ötödik beteljesülés,az ötödik eksztázis van eljövendőben."

"A fény teljessége rejtezik a leghalványabb színben.
Kristály szunnyad minden útszéli kavicsban.
Majomkenyérfa álmodik a legkisebb fűszálban.
És bálna lakozik minden földigilisztában."

Patrice Van Eersel:Az ötödik álom (A delfin,az ember és a fejlődés)

Áptilis 26 SZÍVVIRÁGOK

://:A tisztaság Isten mindenható Kegyelmének folytonos özöne a törekvő emberi lelkekre.

A futás lényeges segítséget nyújt a keresőnek a tisztaság megalapozásában. Ha minden belégzésnél rágoldol vagy mindig egyszer elismétli Isten vevét, vagy a "Supreme" -ot vagy bármilyen isteni nevet, formulát, ami csak felidéződik benne, akkor az a spirituális gondol csak növelni fogja az ő tisztságát. Vagy tisztasággá változik majd a futóban, vagy tisztaságot ajándékoz a futónak.

A tisztaság-szív az ő újabban megszerzett
belső kincse.

Binderné Palocsay Erzsébet
verse.<o> </o>

A KENYÉR BALLADÁJA.
Csak egy karéj vagyok. Mégis megszólalok.
Ünnepi imával hálát adok Neked Mennybéli Istenem!
Csak egy karéj kenyér, ennyi az én létem,
A kezedben vagyok, irgalmadat kérem,
Pedig hidd el nekem, nincsen semmi vétkem.
Születésem percén puha, fehér voltam,
Szikkadt, száraz lettem jó két napos korban.
Kerekségem csökkent, csak egy karéj vagyok. Magam után morzsát, csak keveset hagyok.
Csipegető fecskék majdcsak rá találnak,
Nekik az is elég, kicsi falatkáknak.
Az életünk ennyi! Ez a kenyér sorsa!
Emberi életnek a sava és borsa.
Legfőbb tápláléka vagyunk az embernek,
Hogyha egyéb nincs is, de kenyeret esznek.
Az ember élete máris meg van mentve,
Jó szándékkal gondol a kenyér szeletekre.
Csak egy karéj kenyér, mégis aranyat ér!
De az aranytól is fontosabb a kenyér!
Aki nem becsüli a karéj kenyeret?
Annak az élete de keserves lehet!
Azt kívánom Neked kedves földi lélek,
Hogy örülni tudjál mindig a kenyérnek.
És ha már megetted kenyerednek javát,
A szívedbe zártad a Jó Isten szavát,
Áldás, békességgel most és mindörökre,
Jótettét a kenyér a földtől örökölte!
Földből lesz a kenyér, és az ember-élet!
Egy helyről fakasztott Isten - földi létet!
Ámen

"Legyen időd családodra, ez az erőd forrása.
Legyen időd szerelemre, ez az élet igazi öröme.
Legyen időd örülni, mert ez a lélek zenéje.
Legyen időd olvasásra, ez a bölcsesség alapja.
Legyen időd gondolkodni, ez a siker záloga.
Legyen időd kedvességre, ez a boldogság kapuja.
Legyen időd másokra, ez megbecsülésed ára.
Legyen időd játékra, ez a fiatalság titka.
Legyen időd testedzésre, ez egészséged alapja.
Legyen időd álmodozni, ez lelked szabadsága.
Legyen időd megérteni: olyan világban élsz, amilyent létrehozol magadnak" - Druida

<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.</td></tr><tr><td align="left"></td><td class="idezet" align="center">Kunitzer Szonja</td></tr></tbody></table>

<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?</td></tr><tr><td align="left"></td><td class="idezet" align="center">Babits Mihály</td></tr></tbody></table>

<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Okvetlenül meg kell tanulnunk, hogy valami jó lehet rossz, és valami rossz lehet jó is. Ha önök jóra gondolnak, azt a viszonylagosság értelmében kell venniük. (...) Lélektani szempontból nézve a jó mindenképp valami rosszhoz mérten jó. Eredetileg a jónak és a rossznak ez az érzése a kedvezőt vagy a kedvezőtlent jelölte meg. Így például egy törzsfőnököt egyszer megkérdeztek: mi a különbség jó és rossz között. Azt felelte: ha ellenségem feleségét elrabolom magamnak, az jó. De ha egy másik törzsfőnök rabolja el az én feleségemet, akkor az rossz.
Így nem az erkölcsös és az erkölcstelen között tesznek különbséget, hanem kedvező és kedvezőtlen között. A babonás beállítódás mindig azt kérdi: kedvező? Az értelem ezen a ponton igencsak felfigyel. Az erkölcsfogalom ezzel szemben csak nagyon későn jött létre.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Carl Gustav Jung</td></tr></tbody></table>

<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">A világ, amelybe beleszületünk, durva és borzalmas, de egyúttal istenien szép is. Vérmérséklet dolga, ki mit hisz túlsúlyban levőnek: az értelmetlenséget vagy az értelmet. Ha az értelmetlenség abszolút mértékben túlsúlyba kerülne, akkor magasabb fejlődési fokon egyre nagyobb mértékben szűnne meg az élet értelme. De nem így van - legalábbis szerintem. Mint minden metafizikus kérdésnél, itt is valószínűleg mindkettő igaz: az élet értelem és esztelenség, vagy tele van értelemmel és esztelenséggel. Én pedig aggódva remélem: az értelem kerül túlsúlyba és nyeri meg a csatát.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Carl Gustav Jung</td></tr></tbody></table>

<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Hogy az ember olyan okok eredménye, amelyek a legkevésbé sem törődnek a céllal, amelyhez viszik őt; hogy eredete, növekedése, reményei és félelmei, szeretete és hite semmi más, mint atomok véletlen együttesének folyománya; hogy sem a szenvedély, sem a hősiesség, sem a gondolat és érzés intenzitása nem mentheti át az egyéni életet a síron túlra; hogy a korok minden munkája, minden odaadás, minden ihlet, az emberi géniusz minden, Napnál csillogóbb ragyogása arra van ítélve, hogy kialudjék a Naprendszer roppant halálában, és az Ember alkotásának temploma sírját lelje egy romokban heverő Univerzum törmelékei között - mindezek a dolgok, ha nem is teljesen vitán felüliek, de annyira közel állnak az igazsághoz, hogy semmilyen filozófia sem remélhet elfogadást, ha elveti őket.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Bertrand Russell</td></tr></tbody></table>

Idézet

"Isten számlálja a nők könnyeit" - Kabbala