Kedves Beru! Lehet, hogy kissé fursának tűnik, de nekem sokkal könyebb egy-egy (néha átírt, "kihegyezett") története írni, mint normálisan beszélgetni. Elmondhatok egy idevágó esetet? (Bocs, hogy nem várom meg a választ, de ha nem vagy rá kíváncsi, egyszerűen ne olvass tovább!)
Én mindig egy szép, nagy kocsival járok mindenhova: volán-sárga csuklós busszal.Történt egyszer - kétszer, sokszor -, hogy idős asszony tele cekkerrel áll valahol a kocsi közepén. Nála jóval fiatalabb Tanár Úr (nagybetű csak a név miatt) 4 éves gyermeke mellett szépen ül. A gyerek mocorog, magyaráz, mire apuka rászól figyelmeztetőn:
-Fiam, te nézz ki az ablakon. Van ott éppen elég látnivaló.
És ő, akire sok gyereket bíztak, hogy nevelgesse egy kicsit, tanítgassa szépre és jóra, még kényelmesebben terül el az ülésen, úgy morogja maga elé: - A gyereknek is megvettük a jegyet.
Nekem ilyenkor csak az a kérdésem, hogy ilyen "pedagógustól" mit várhatunk, és mit az így nevelt gyerekétől? Amúgy meg milyen jegyet vettek az óvodás gyereknek?
szia vakarcs56
szívesen fogadok minden téma lehetőséget, tőled és bárki mástól is. Én fiatalként (elnézést attól, aki sértve érezte most magát) látom, hogy rossz irányba halad a világ, de kin múlik, ha nem rajtam és az én korosztályomon, hogy segítsünk rajta!?
Elég szomorú sajnos, mert ezt a 4 éves gyereket az ölébe ültethetné és a néni is elférne kényelmesen.
Erre egyetlen szomorú példámat tudom ide leírni, hogy utaztam anno a buszon voltam 16 éves mellém keveredett egy 40 év körüli nő és elkezdett magyarázni hogy ezek a mai fiatalok, át se adják a helyet meg stb....
Én erre azt válaszoltam neki, hogy nem is tudom melyik korosztály gyerekei, mire nevelték a gyerekeiket.Neki nem adtam át a helyet.
Ellenben egy idős 87 éves bácsi felszállt a buszra, látom szegény amúgy is nehezen bírt állni, meg majdnem elesett, szóltam neki ő meg szégyellte magát, hogy egy nő adja át a helyet.
Én az olyan embereknek szívesen adom át a helyemet, aki tudja mondani, hogy köszönöm (nem várom el) nem pedig még nyavajog hozzá.
24 éve utazok busszal elég ritkán ülök le, de néha nekem is jól esik, sok öreg meg hajlamos unalmában naphosszat buszozgatni.
Ezek is örök viták maradnak, de tény, hogy a rendszer váltással egy kicsit az emberek is szét csúsztak, én sajnálom hogy ilyen lett a világ.
üdv Beru