Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

"Minél tudósabb valaki, annál gyakrabban találkozik a nem tudás birodalmának határaival.
Ettől azután egyre szerényebb lesz, és amit tudni vél, azt is szemérmesen, halkan és fenntartásokkal mondja el. "

/Popper Péter/

"1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.

2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit!
És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...


3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet!
A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.


4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős.
Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!


5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre.
Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?


6. Vesztesekre márpedig szükség van.
Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.

7. Másra támaszkodni mindig veszélyes.
Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!


8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel!
Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.


9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul.
Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzd, hogy lehess büszke is magadra!

10. A gyengeség valójában gyávaság.
A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?"
/Csernus Imre/

Csitáry-Hock Tamás:Várakozás

Van a várakozás... Ami sokféle lehet. Várhatsz olyasmit, amit valójában nem vársz, de mégis, kénytelen vagy, mert nem kerülheted el.
Várhatsz olyasmit, ami már megszokottan érkezik életedbe, ami közömbös, ami mégis, mindig érkezik, és elviseled.
De van, amikor olyasmit vársz, ami már a várakozás idején különös varázzsal tölt el. Ami életedben csak nagyon ritkán fordul elő - ha egyáltalán megadatik valaha is.
Várakozás egy találkozásra, várakozás Valakire, akit ismersz, mégis, most ismered meg.
Akinek tudod az érintését, mégis, most érint meg. Akinek hallottad hangját, mégis, most hallod meg.
Akinek érzed szépségét, mégis, most látod meg. Akinek ismered ölelését, mégis, most öleled meg. És várod. Várod ezt a találkozást.
Várod, hogy megismerd, hogy megérintsd, hogy eggyé válj vele, hogy a találkozás csodája egy másik világba repítsen.

/Csitáry-Hock Tamás/

"Nem tudod, melyik a te utad, de van segítség. Nézed a térképet, figyeled a táblákat, hogy megtaláld.
Mert ezt az utat neked kell megtalálnod. Ám van, hogy nem te találod meg az utat. Hanem az út talál meg téged.
Az út, ami a tiéd, amely célodhoz vezet. Nem neked kell keresgélned, nem neked kell kutatnod utána. Nem neked kell elképzelned, hogy milyen lehet. Mert az út, a te utad megtalál. Mert az út, a te utad ismer téged. És egy napon ott fog állni előtted. Lehet, hogy nem ismered fel azonnal.
De van segítség. Hogy észrevedd, hogy felismerd őt. Van segítség.
A szíved, a lelked.
Lehet, hogy első pillantásra ez az út más, mint amit magadban elképzeltél, ám a szíved, a lelked érzi, tudja, hogy ő az. Hogy megtaláltad.
Hogy ez az út vezet célodhoz. Hogy ez az út az Életed, a Célod. És akkor... akkor lépj rá."

/Csitáry-Hock Tamás/

"Van olyan kötelék, ami több embert, országokat, akár földrészeket fűz egybe. És van olyan, ami csak két embert. Oly sok minden lehet kötelék. Nyelv, szokás, történet, egy tárgy, egy helyszín... vagy csupán egyetlen szó. Igen, egyetlen pici szó.
Egy szó, amelynek jelentését mindenki ismeri, de igazi jelentését csak két ember. Az a kettő, amelyik tudja, hogy számára mit jelent.
Az ő történetükben, az ő szívükben, lelkükben mit jelent.
Ez a szó számukra nem csupán egy szó. Több annál. Kötelék. Ennek a szónak a titkos, csak számukra értelmezhető jelentése köti őket össze.
A benne lévő érzés."
/Csitáry-Hock Tamás/

"Van a kód... A kód, ami lehet egyszerű, néhány betű, vagy számjegy, de lehet ezek bonyolult, kombinált sorozata is.
A lényeg, hogy valamihez utat nyit, valamit véd, ami a tiéd. (...) Van egy kód, ami nem tárgyhoz, nem tulajdonhoz kötődik. (...)
Ez a kód két helyet képes megnyitni. Két lelket. Egy érzés. Érzed? Mintha belém lennél kódolva, mintha beléd lennék kódolva.
Jöhet bárki, bármi, senki nem tudja ezt a kódot feltörni, megsemmisíteni. Vagy megfejteni. Senki. Ez a kód senki más számára nem érthető, nem értelmezhető. Ez a kód csak a miénk. A tiéd és az enyém. Csak mi ismerjük. "
A világ legbiztosabb kódja. Te és én.
/Csitáry-Hock Tamás/

"Van az egész... Az egész, amit, ha kettévágsz, már nem lesz teljes, nem lesz elég.
Az egész azért egész, mert éppen akkora, éppen annyi, amekkorának, amennyinek lennie kell. És ha kettévágtad, és megpróbálod újra eggyé tenni, már nem sikerül, vagy nem lesz tökéletes. Nem lesz teljes, nem lesz elég. Nem jobb lesz, hanem rosszabb.
De van egy kivétel. Van valami, ami attól lesz tökéletes, hogy kétfelé választották. Különös, de így van. Az egyet ketté kell választani, hogy aztán valaha, valahol újra egy lehessen. És tökéletesebb legyen, mint a kezdetkor. Több... és jobb. A két fél járja a maga útját. És az út során gazdagodik. Tapasztalatokat szerez, kincseket gyűjt, megismeri a világ csodáit.
És egy napon... igen, egy napon találkozik önmagával. És megtörténik a csoda. A lélekcsoda. A sok-sok kincs eggyé lesz, és sokkal többé válik. Így a két fél az egyben már nem egy lesz, hanem annál sokkal, sokkal több. Egész."
/Csitáry-Hock Tamás/

"Ha magadat adod, azokat a kincseket, amiket útravalóul kaptál, a világot gyarapítod azzal, embertársaidnak adsz ajándékot."
/Csitáry-Hock Tamás/

"A legnagyobb küldetés teljesítéséhez nem kellenek embertömegek. Elég egyetlen is. Az Egyetlen. Akinek te teszed szebbé a napjait, te vigyázol rá, te örülsz, te szomorkodsz, te aggódsz vele."
/Csitáry-Hock Tamás/

"Két kéz. Amelyek alkotnak, dolgoznak, simogatnak, segítenek. A kettő együtt.
De van, hogy az egyiket megfogja valaki. Valaki. És csak egy szabad kezed marad. Hihetnéd, hogy így sokkal nehezebb minden. Egy kézzel.
De tudnod kell valamit: kétszer egy kéz többre képes, mint egyszer két kéz."
/Csitáry-Hock Tamás/

"A szeretet a Másik által válik igazán szeretetté benned. És amihez neked az idők végtelensége sem elég, ahhoz Neki elég egy pillanat. Az a pillanat, amikor meglát, felfedez, megérez, amikor szüksége lesz rád. Mindarra, ami benned van. Ami érték, ami szerethető. Aminek létezését így Ő fogja bizonyítani. A Másik. Aki létezik."
/Csitáry-Hock Tamás/

"Van a találkozás... amit nem vársz. Ami váratlan... Vagyis... mégsem az... Mert vártad, csak talán nem az eszeddel, nem a tudatoddal, de legbelül érezted, hogy egy napon megtörténik. A találkozás... önmagaddal... egy másik emberben... Félelmetes és lenyűgöző ez a találkozás... Mert bár együtt élsz az érzéssel, lassan talán megszokottá válik, talán már nem is számítasz rá, talán már le is mondtál róla, mégis, megdöbbensz, amikor megpillantod önmagadat... a másikban."
/Csitáry-Hock Tamás/

"Nem csak a madárnak van fészke. A léleknek is. Van egy fészek, ahol a lélek ugyanígy otthon lehet.
Ahonnan szárnyra kelhet, és ahová visszatérhet. Ahol figyelmet kap, szeretetet, törődést. És nyugalmat. Egy ölelő érzést. Otthont.
Ahol a szárnyaló lélek biztonságban lehet, ahol új erőt kaphat. A további szárnyaláshoz. Igen, van ilyen fészek. Egy szív. Az Ő szíve."
/Csitáry-Hock Tamás/

"Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát.
Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben.
Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni.
És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő."
/Csitáry-Hock Tamás/

"Nem az állapot számít. Mert az állapot csak egy pillanat. Az a fontos, aki az állapot mögött örök. Aki akkor is fontos, ha éppen nyűgös, ha rossz kedve van, ha hisztis. Az állapot elmúlik, de ő marad. Olyannak, amilyen. Ahogyan fontos neked, ahogyan szükséged van rá. Ahogyan szereted."
/Csitáry-Hock Tamás/

"Minden zárhoz tartozik egy kulcs, minden kulcs keres egy zárat. Zár nélkül minden kulcs értelmetlen, kulcs nélkül a zár csupán holt tárgy.
Megtalálni a megfelelő zárat sok időbe telhet. Türelem kell hozzá, elszántság, bátorság, és főként: őszinte vágy. És kitartás.
Keresni, keresni a zárat.
Előfordulhat, hogy találsz olyat, amelyhez majdnem illeszkedik. Sőt, talán illeszkedik is. És azt hiszed, megtaláltad. Próbálod elfordítani a kulcsot, de nem megy. Hogyan lehet ez? Hiszen illik a zárba. Mégsem tudod kinyitni az ajtót."
/Csitáry-Hock Tamás/

"Van az ölelés... az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül.
Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez.
Az ölelés, amelyben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet.
Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó."

/Csitáry-Hock Tamás/

Ezer és Egy

Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó – mert az önmérséklet nyugalmat ad.

Ezer hiábavaló oldalnál többet ér egyetlen sor – mert a bölcsesség nyugalmat ad.

Ezer hosszú versnél többet ér egyetlen dal – mert a szépség nyugalmat ad.

Ezer cikázó gondolatnál többet ér egyetlen szép gondolat – mert a lelki béke nyugalmat ad.

Ezer dicső harcosnál többet ér az az egy, amelyik képes legyőzni önmagát – mert az önuralom nyugalmat ad.

Ezer hamis dicsőségnél többet ér egyetlen igaz pillanat – mert az igazság nyugalmat ad.

Ezer láthatatlan bűnben leélt évnél többet ér egyetlen erényes nap – mert a tisztesség nyugalmat ad.

Ezer fondorlatos ügyeskedésnél többet ér egyetlen tiszta cselekedet – mert a becsület nyugalmat ad.

Ezer tudatlanságban telt földi évnél többet ér egyetlen világos pillanat – mert a felismerés nyugalmat ad.

Ezer hűvös jó tanácsnál többet ér egyetlen őszinte mozdulat – mert a jó szándék nyugalmat ad.

Ezer adománynál és drágakincsnél többet ér egyetlen jó szó – mert a barátság nyugalmat ad.

Ezer felesleges vallomásnál többet ér egyetlen mosoly – mert a szeretet nyugalmat ad.

(Tatiosz: A Szeretet ereje)

Az emberi világ nagy szava: a szeretet… Másik nagy szava: a boldogság. A boldogság sohasem közös… Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret. Ezért a boldogsággal a magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség.
A magányos ember nem tudja, mit jelent szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem akar együtt élni.
Életének értéke: a boldogság. Persze a világ nem csak ezt a két szót ismeri.
A Szeretet és a Boldogság mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a Hatalom, a Béke, a Szenvedés.
A lét tele van nagy szavakkal, ahogy tele van lelkekkel, és minden léleknek megvan a maga nagy szava.
Az Első Lélek az érzés fölötti érzésben él, abban az örömben és gyönyörűségben, amely a legelső, s amely mélyebb, mint a szeretet, mélyebb, mint a szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a szépség, a hatalom, mélyebb, mint a béke olyan mélyen van, hogy oda könny nem ér le soha: a Boldogság ez, amelyből az istenek születtek.
Elég, ha egy ember Beethoven IX. szimfóniájára gondol, Schiller Öröm-ódájára és Dionüszoszra.
Elég, ha az ember arra gondol, hogy miképpen rohannak ma a tőzsdére, színházba, könyvekért, mulatságba, sportba egyetlen csöpp örömért.
Elég, ha az ember elgondolja, hogy miképpen házasodnak, szerelmesek, barátkoznak, harcolnak, játszanak egy percnyi boldogságért.
A modern ember törekvése: öröm és boldogság.

/ Hamvas Béla /

Komáromi János:Ajándék

Ajándék legyen
a szél
amikor arcodhoz ér

ajándék legyen
a tűz
ami lobogva előre űz

ajándék legyen
a föld
ami ha kell fekete,
ha kell zöld

ajándék legyen
a víz
ami szádban életíz

ajándék legyen
a Nap
amint reggelente simogat

ajándék legyen
a Hold
ami ha kell andalít,
ha kell átkot old

ajándék legyen
a kéz
amint érintést idéz

ajándék legyen
a szó
ami igaz és való

ajándék legyen
ez a vers
ami kicsit suta,
kicsit nyers.