Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

„ A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik
– s néha csak sokkal később értjük meg,
mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe,
s mi volt e beavatkozásban
a természetfölötti és csodálatos. ”/ Márai Sándor/

Gracian : Ne becsüld le a bajt


Ne becsüld le a bajt, mert kicsi.Sohasem jön magában: bajt bajhoz láncol az élet,
miként a szerencse sem jár egymagában.
Jó és rossz rendesen odamegy, ahol már van belőle,mint ahogy az emberek is elfutnak a boldogtalanok elől,úgy szívesen időznek a szerencsések társaságában.
Még a galambok is - ámbár ártatlanul teszik -a legfehérebb toronyra szállnak.
A szerencsétlent minden elhagyja: legelőször önmaga,majd esze, végül a hite is.
Ne hívd magad ellen a leselkedő balszerencsét.Egy botlás még nem minden,de könnyen zuhanás lehet belőle,és az még nem a vége: a vége láthatatlan.
Mint ahogy nincs tökéletes jó,úgy nincs fenékig rossz sem.Amit az Ég küld, orvosold türelemmel;amit a föld, azt bölcsességgel.

"Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk."
/Ralph Waldo Emerson/

"A jövőnek sok neve van:
a gyenge úgy hívja, elérhetetlen,
a gyáva úgy, ismeretlen,
a bátor lehetőségnek nevezi."
/Victor Hugo/

"
“Egy ember személyiségét könnyen megítélheted abból, hogy miként bánik azokkal, akik semmit sem tehetnek érte.”
/James D. Miles/

"Minden ember okkal érkezik az életedbe. Fogadd el és fogadd be. Az idő majd úgyis megmutatja, ki milyen céllal érkezett.
Te is okkal érkezel mások életébe, Te is mások darabjait hordozod saját magadban…"

Minden ember valamilyen céllal érkezik egy másik ember életébe.

Több milliárd ember él a Földön. És Te mégis pont ezekkel az emberekkel találkozol. Gondold csak végig, szerinted véletlen? Ugyan, hát hogyan is lehetne!

Van, akinek elég csak egyszer besétálnia, hogy lásd és tudd, mi dolgod van vele az életben. De másnak el kell sétálni ezerszer, míg egyáltalán az életed része lesz. Akár csak egy éjjelre, de lehet a halálod napjáig marad. Lehet, az ötödik ember, akit holnap látsz az utcán, fél év múlva melletted ébred. Vagy, akivel eddig csak maximum köszöntetek, hirtelen az egyik legfontosabb szereplő lesz az életedben. Mindennek és mindenkinek megvan a saját ideje. Annak is, hogy kiderüljön a találkozás oka. Ehhez sokszor rengeteg idő kell. De, amikor rájössz, azt is megtudod, miért pont akkor kellett megtudnod mindezt.

Te nem tudod, de az élet tudja, mikor és mennyit bírsz el valójában. Ennek megfelelően küldi a segítőidet az életedbe. Mert mindenki egy segítő. Mindenki, akivel kapcsolatba kerülsz, egy apró kis darabot hordoz belőled. És pont akkor jönnek, amikor ezt a darabot magadba kell illesztened. Akár a szívedbe, akár a lelkedbe, akár a testedbe. Ezért kell nyitottnak lenned és ezért kell menned. Ezért nem állhatsz egy helyben, hanem haladnod az úton nyitott szemmel. Mert az élet folyamatosan küldi az embereket, és Te ösztönösen tudni fogod, ki az, akivel dolgod van . Bíznod kell ebben az ösztönödben. Nem tudsz rosszul választani. Mert, ha az a választás éppen pokoli kínokhoz is vezet, Neked akkor éppen arra volt szükséged, de ezt majd csak később érted meg.

"Amíg látom, hogy látsz, s látod, hogy látlak, amíg egymást nézzük, nincs még világvége.
Ha csak az egyikünk behunyja a szemét, mindketten elveszünk."

/Müller Péter /

"Annál többet, hogy „szeretlek", szavakkal nem lehet közölni. Ezt pedig nem érdemes kimondani, mert a szó jóval kevesebb, mint az a szédítő érzés-gondolat örvény, amit ki akar mondani.
Azokban a mondatokban, hogy „Azért nem szeretlek, mert figyelmetlen vagy, mert ritkán szólsz hozzám, mert olyasmit akarsz, ami nem jó nekem…, azért nem szeretlek, mert mindig lehamuzod a szőnyeget, mert nem segítsz a mosogatásnál, mert nem érdekelnek a bajaim stb., stb."…, mindebben csak egyetlenegy fontos információ van, hogy „nem szeretlek".
A miértek nem fontosak.
Nem azért szerettelek meg, mert gyakran szóltál hozzám, mert segítettél mosogatni, és nem hamuztad le a szőnyeget… hanem azért, mert szerettelek."
/Müller Péter /

"“Senkinek semmit sem vagyok képes megtanítani, csupán elgondolkodtatni tudom az embereket.”
(Szókratész)

"“Nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott.”
(Paulo Coelho)

"„A környezetünk arra felel, amit magunkból kisugárzunk. Belső változás nélkül külső megváltás nem fog jönni.”
/Popper Péter/

"Azt kérded, mikor vannak megbocsátva a bűneid? Amikor már nem tudod többé elkövetni őket. Addig nem."
/Müller Péter/

"A szívben lakik a súgód. (...) Hogy valaki jó ember, vagy sem, megmondja.
Aztán ezt nem ragozza tovább, hogy mennyire jó, de például, tudod, hogy bajban számíthatsz rá. A másikra nem.
Hogy szeret-e valaki, vagy sem, a szíved megmondja. És azt is, ha már nem szeret.
Te félreértheted, mert néha félre akarod érteni - de a szíved nem."
/Müller Péter/

"Ha éles szemmel figyeled a viszonylag tartós párkapcsolatokat, azt tapasztalod, hogy nem egyformán szeretik egymást. Az egyik jobban szeret. A másik kevésbé. De azért mégis megy vele.
Az egyik mágnes rendszerint erősebben húz. Néha már ez is elég az összetartozáshoz. Sok minden tarthat össze két embert.
Nem csak a szerelem. A közös sorsuk is."
/Müller Péter/

""Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna.
Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot."
/Müller Péter/

"Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék."
Friedrich Nietzsche

"Hideg világ van, és mindenkit vonz az élő tűz melege - melyet te teremtettél. Látod, társaid is lettek egyszerre. A hitedből.
Amelyben - minden csőd és kudarc és nehézség ellenére - hittél. A sok "nem megy" után - ha hiszel a Hitben - egyszer csak menni fog!"
/Müller Péter/