Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

"Ha azt kérdezed, hol lehet manapság igazi szeretetélményt találni, gondolkodás nélkül azt felelném, hogy a ravatalozókban.
Ott, utólag, amikor már vége a sztorinak, jövünk rá, hogy Ő volt AZ!
Amikor hiányzik, amikor a hétköznapi unalomból és dulakodásból átlép a történetünk az Örök Fénybe, jövünk rá, kit vesztettünk."

/Müller Péter/

"A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem."
/Danielle Steel/

"A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem."
/Danielle Steel/

"A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem."
/Danielle Steel/

I am looking for a human

"Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak.
Ott lesz a mi temetőnk, hol egy csepp emberség marad."


Embert keresek - Diogenész lámpása

"Szerinte a boldogság úgy érhető el, hogy nem csinálunk magunknak gondokat, csak természetes szükségleteinket elégítjük ki, és megelégszünk a legegyszerűbb életmóddal.
Elveit a gyakorlatban valósította meg: Athén utcáin csavargott, tereken, sőt hordókban aludt, gúnyolóit nevetségessé tette válaszaival.
Elítélte és megvetette a szemérem előírásait, ezért kutyának küon csúfolták. Jellemző rá mondása: "Embert keresek!".
(Ezt olyankor felelte, amikor pl. fényes nappal kezében lámpással sétált az utcán, és megkérdezték tőle, mért hord égő lámpást fényes nappal.
Válaszával arra utalt, hogy embernek lenni többet jelent, mint kétlábon járni, enni, inni, aludni, szaporodni.
Az ember ritka érték, és még fényes nappal, lámpafénynél is ritkán találni meg azt a lényt, aki joggal viseli magán az ember jelzőt.)

Világmagyarázatában összefüggő, monisztíkus rendszert dolgozott ki.
Szerinte a levegő az alapvető őselem, a meleg levegő, amely isteni természetű, értelmes, és minden dolgot a legjobb felé vezet."

Egyik Udvarhelyen élő neves erdélyi költőnknek: Tompa Lászlónak van egy verse: "Diogenész lámpásával". Diogenész egy alkalommal fényes nappal meggyújtotta a lámpását s úgy ment végig az úton.

- Mit cselekszel? - kérdezték s gyanakvó szemmel nézték: nem őrült-e?
- Keresem az embert! Isten napjának fénye nem elégséges, olyan kevés az ember.
Lámpással keresem, s nem találom. Látok két lábon járó, beszélő, gondolkodó lényeket, embernek nevezik magukat, de tévednek.
Én találtam gyilkosokat, rablókat, hazugokat, uzsorásokat, dorbézolókat, istentagadókat, kevély tudósokat, buta gőgösöket, Kain lelkeket, de embert nem! Nincs, nincs ember. Csődbe jutott a természet.
Hiába keresel embert, nem találsz, mert akik e haza földjét tapossák, nem emberek.

Ha emberségnek az észt tartjátok, akkor az ember nem ember.
Hiszen nincsen a világon még egy teremtmény, mely annyi eszetlenséget vinne véghez, mint az ember,
Ha a jóságot nevezitek emberségnek, biztosan nem ember, hiszen cselekszik-e egyetlen állat is a földön, mint az ember?
Ha a békességet... mert kérdezem: melyik az az állat, mely saját fajának annyi háborúságot okozna?
Egyetlen faj se ontotta ki saját egyedének annyiszor a vérét, mint ember az embernek.

Ha az egymás megbecsülése: melyik az az állatfaj, mely egymásnak annyit ártana, mint az ember.
Egy francia szónok - Ossouet - írja: "Elnézem sokszor a járomba fogott oktalan barmot. Évtizedek telnek el, s nem bántják egymást. De ha az élet két embert fog járomba, nyomban összevesznek."

Mi az emberség, mi az, mi emberré teszi az embert?

- A társas együttélés? Nézzétek a hangyákat, termeszeket, méheket! Őket inkább lehetne embereknek nevezni.
- A szelídség? Egy bárány, egy galamb...
- A hűséget? - A ló, a kutya meg akkor is hű, ha gazdája belerúg.

Mi az ember sajátos tulajdonsága? Mi teszi emberré ezt a kétlábú, kétkezű, gondolkozó, síró-nevető, imádkozó-káromkodó lényt?
Az emberség mértéke: Jézus. Íme az ember! Ő a tökéletes ember.
Annyi emberség van bennünk amennyire közel vagy távol vagyunk Jézustól, amennyire hasonlítunk vagy nem hasonlítunk hozzá.
Aki megközelítette Jézust, majdnem ember; Aki félig közelítette meg, félig ember.
Aki keveset hasonlít hozzá, kevéssé ember. S aki egyáltalán, az nem ember.
Ha most már megvan a mértékünk, vegyük kezünkbe a Diogenész lámpását s induljunk vele útnak fényes nappal. Keressünk embert. Istenem, vajon találunk-e?

Hivatali helyiségekbe térjünk be. Ott áll egy szegény fiatalember, valamit el kell intéznie.
Eljött nyomorát, nehézségeit elpanaszolni.
Elmondaná, hogy nincs mit egyék a gyermek, nincs mit felvegyen a feleség. Az egyik meg se hallgatja, a másik röviden végez, fel se emeli fejét, hogy meglássa a gondban szenvedő gazda könnyeit. Emberek ezek? Nem.
Hideg szobrok, gépek, ráhajtanak, de nem érző emberek

Csődület van az utcán. részeg emberek tülekednek. Egymást ocsmány módon szidják. orgőz.
Átok. Szenny, szenny, szenny... Emberek ezek? Nem. Aljas állatok.

Menjünk a harcterekre. Nézzük, milyen olcsó az ember.

Akit itthon úgy véd a törvény, ott kint ugyanaz a törvény a vérért kitűntet. Egymást lövik, ölik, kínozzák. Emberek ezek? Gyilkosok mind.

Menjünk egy házba... Férfi vagy nő - mindegy. Arca sápadt, kedélytelen.
Megölte a gond, a nélkülözés, a mindennapi háborgattatás. Sehová se megy. Imádkozni se tud,öngyilkosságra gondol. Ember ez? Nem. Idegroncs.
Megemésztett ember. Zord sors áldozata.

Diogenész lámpásával járhatunk akármennyit. Embert nehezen kapunk.
Most vonjuk le az elmondottak tanulságát: "Kicsoda az ember?"
Gép, mely végrehajt vakhűséggel, szívtelenül. Állat, mely szennyben áztatja nyelvét, gondolatát. Gyilkos, aki vért habzsol s nagy őrületeket készít elő. Idegroncs, akit megemésztett az élet.

Tekints magadra, mennyiben vagy ember?
Ámen."

KEMÉNY ISTVÁN

Amatőr vándor dala

Ha az én cigarettám parázslana fel
ott a sötétben ebben a pillanatban

S te loholnál háromkor a műúton itt
az erdő meg a szántás közt, láthatatlan -

Azt hinnéd, hogy most legalább egyedül vagy,
hisz ez a környék áprilisban lakatlan

Sőt, kilométerekre sincs egy nyaraló,
mert itt letelepedési tilalom van,

Csak a szántás balra és jobbra az erdő:
zavaros csak te vagy a nem zavarosban

Befejezetlen autóstopoddal újhold
éjjelén, csak a miérttel a nyomodban

S csak a gyengébbik miérttel, ami annyi,
hogy ma azért csinálhattad volna jobban,

Nem pedig az, hogy miféle családszerű
életbe gabalyodsz bele zavarodban,

Felnőttkorodra kiteljesedő, régi,
dadogós, elvörösödő zavarodban,

Most is hajnalban, gyalog fogsz hazaérni
pedig azt hitték, legalább vonatod van,

Mindegy, hiszen itt legalább egyedül vagy
és valahogy majd így is odaérsz lassan...

Na, itt parázslana fel egy cigaretta
jelezve, hogy egy csöndes valaki ott van,

És bizonyítékul szinte azonnal a
füstszag is megcsapná az orrodat onnan,

Vagyis én volnék a kísértetiesebb
s te az otthontalanabb pozícióban,

Neked én az a csöndes valami volnék,
ami a sötétben váratlanul ott van.

De ha így volna is, aminthogy nincs így,
de ha így volna is, biztos vagyok abban,

Hogy bár te is megdöbbenve szimatolnál,
de az én nyúlszívem verne hangosabban,

Te csak a fémpénzt fognád meg a zsebedben,
s azt markolásznád alig megalázottan,

De én eldobnám magát a cigarettát,
amitől eddig a helyszín ura voltam.

Ó, rendes cigarettázója az éjnek,
neked efféle gondot én nem okoztam,

Vadőr lehetsz vagy más jó helybeli vándor,
kerülő a kollektív gondolatosban!

Jó félni. Fürdök az erős félelemben,
mert a gyengékben már-már meggonoszodtam.

Paul Eluard: Omló narancs hajad

Omló narancs hajad a világ nagy űrében,
Mély csöndtől súlyos és homályos lomha tükrök
Űrében, hol pucér kezem képed kutatja.

Szíved formája képzeletbeli,
S szerelmed elveszett vágyaimra hasonlít.
Ó, ámbra sóhajok, álmok, tekintetek.

De nem voltál mindig velem. Emlékezetem még ködös
Attól, hogy láttalak, amint jössz s távozol.
Az idő is szavakkal szól, mint a szerelem.

„Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén.
Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt.
A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.”
/Paulo Coelho/

"A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek...
Egy nő erogén zónája: a lelke."
/Müller Péter/

„A megbocsátás az, amikor kinyitod az ajtót, hogy valakit szabaddá tégy... s rájössz, hogy te voltál bezárva.”

„A kudarcok pozitívuma, hogy jelzik a változás szükségességét.”

„Az Élet 6 szabálya: mielőtt imádkozol, higgy; mielőtt beszélsz, hallgass; mielőtt pénzt költesz, keress; mielőtt írsz, gondolkozz; mielőtt feladod, próbáld meg; mielőtt halsz, élj!”

" A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is.
Fontos a boldogság és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bűnbánat is.
Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés.
Fontos a hűség és, sajnos, a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos.
Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról. "
/Müller Péter/

" Az első krémestől még senki sem lett kövér, és tíz-húsz cigarettától sem dohányos. A rászokás folyamata a döntő.

S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni. Vérré, reflexszé, ösztönné, jellemmé, és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk. Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk. "
/Müller Péter/

"Akit szeretsz, nemesíted, szépíted, segítesz neki méltóvá válni önmagához. Így vagy a gyerekeddel, de így kell, hogy legyen a pároddal is.
Ha szereted, az egyetlen ember vagy, aki megmondhatja neki, hogy "elhagytad magadat, tessék följebb élni!"
Ha szereted, tudod, hogy csak kívül gyenge, belül mégis erős, és csak kívül gyáva - belül bátor.
Te vagy az egyedüli, aki megmondhatja neki, ha önmagához méltatlanul él, mert a szeretet: jogosítvány az őszinteséghez.
Ha szeret - jól figyelj! - meg is hallgat.
Lehet, hogy dühbe gurul, persze, kikel magából és üvölt, de előbb-utóbb meghallgat. Ha nem hallgat meg, nem is szeret igazán, és akkor minden hiába.
Nevelni csak a szeretet képes, és tudja is, hogyan kell."
/Müller Péter/

"- Mit jelent az, hogy "utolsó"?
- "Utolsó"? Csak annyit jelent, hogy sohase felejtsd el a pillanatot. Amíg közönyösen éled az életedet, gépiesen és megszokásból, elsuhannak melletted a nagy dolgok.
Semmivé olvadnak az események.

De amikor azt mondják: "utolsó", a kép megáll, hirtelen óriásivá növekszik lelkedben a pillanat, és nem felejted el soha.
Ha jól élsz, minden pillanatod "utolsó" pillanat lesz. Nagy, piros betűs élmény!
Ha valamit "utoljára" látsz, jól megnézed. A lelked lefényképezi, és maradandóvá teszi."
/Müller Péter/

"Minden ember okkal lép az életünkbe. Egyes emberek úgy adnak, hogy örömet okoznak, mások úgy, hogy fájdalmat.
Mindkét esetben olyasmit kapunk tőlük, amelyet késleltethetünk ugyan, de elkerülnünk nem érdemes.
Légy türelmes és kitartó, járj nyitott szemmel, hisz olyan kincsre is bukkanhatsz egy embertársadban, amely értékesebb bármely földi jónál!"
/Szepesi Ferenc/

„Egyszer majd rájössz, hogy a kurvák már nem hoznak boldogságot, az alkohol már nem oltja a szomjad, a cigaretta már nem oldja a feszültséget és a haverok nem bújnak hozzád, ha fázol...
És akkor majd rájössz, hogy minden, amit akartál ott volt az orrod előtt!”

"Ne csak a szenvedésedet és a sebeidet szeresd. Szeresd a zabolátlanságodat, az alkotóképességedet, a bátorságodat, a
természetességedet, az örömödet.
Szeresd az optimizmusodat, a határozottságodat, az állhatatosságodat. Szeresd a pillanatot, amikor minden rendben van."
/Stephanie Dowrick/