Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

"Ha én bele tudok nézni esténként a saját tükrömbe, akkor másoktól is ezt kapom vissza.
Mindenki azt a kisugárzást és energiát kapja, amit ő ad másnak, de csak azt adhatja, ami benne van. Mert mindig azt kapjuk vissza, amit önmagunk adunk."

/Dr. Csernus Imre/

"A bizalom iszonyúan erős szó, amely stabil állapotot eredményez.
Megbízni a másikban és őszintének lenni hozzá – ezt a legtöbb ember adott helyzetben nem meri megtenni, nehogy ráfázzon.
Az őszinteséghez furcsán állnak hozzá az emberek. "
/Csernus Imre/

"Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. “Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége… Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem.” És ez nagyon kemény mondat – /Csernus Imre/

"Néha könnyebb magadban csendben ülni és elviselni egyedül a fájdalmat, mint magyarázkodni másoknak, hogy mi is a probléma."

"Ahhoz, hogy egy nő ragyogjon, olyan férfi kell, aki ragyogtatja."

"Amikor bizonyos férfiak döntést hoznak, nem számít, mennyire kínozza őket, azután is ragaszkodni fognak a döntésükhöz.
A férfiak (…) inkább szenvednek, semhogy meggondolják magukat vagy változtassanak szokásaikon.
Bonyolult rendszereket képesek kidolgozni a fájdalom magukba fojtására, néha olyannyira sikeresen, hogy egyáltalán nincs is tudomásuk arról, hogy milyen hatalmas fájdalom birtokában vannak."

"Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből.
Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani.
Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket."

"Az igaz barátság megmagyarázhatatlan kapcsolat két olyan lény szíve között, akik gazdagabbá teszik egymás életét.
Talán nem is emlékeznek már, hogyan született barátságuk, azt azonban biztosan tudják, hogy létük kölcsönös ajándékot jelent életükben."

"Ne próbáljunk meg más lenni. Csak legyünk jók. Jónak lenni az már eléggé más."
/Arthur Freed/

"Mind álarcot viselünk, különféle okokból. Néha azért veszünk fel egy álarcot, mert valójában eggyé szeretnénk válni vele.
Néha azért viseljük, mert képtelenek vagyunk szembenézni azzal, ami alatta van.
Néha azért viseljük, mert valaki más szeretne minket másnak látni. És néha azért viselünk álarcot, hogy ne derüljön fény személyünkre.
De az a baj az álarcokkal, hogy bármelyik pillanatban leránthatják rólunk őket!"

Fura dolog ez a hiányérzet.
A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben.
Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy
alkalmas-e , és a legfontosabbat is
elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve.
Csak jön és beköltözik a lelkembe.
Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.
De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek
közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül
egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán
elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt.
A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez.
Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket
fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti,
és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy.
Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül…
váratlanul.

Hamia Linda

"Aki szingli, nem biztos hogy magányos, és aki kapcsolatban van, nem biztos hogy boldog!"

"A szerető szív mindent átél, mindent eltűr, mindent megbocsát, mindent elnéz – s nem tud ítéletet mondani.
Gyenge az igazlátáshoz.
Túlságosan benne van a másikban, összekeveredik vele, átöleli, még a tüskéivel együtt is. Bármilyen riasztó bajt, vétket, hibát lát a másikban – ha egyáltalán lát! -, azt mondja: “Jaj, szegénykém!” Együtt fáj vele.
Ha a másik a pokolba tart, sajgó, szomorú szívvel, de megy vele."
/ Müller Péter/

"Azt állítom, hogy fontos az érzelmek kimondása.
Vajon erre nem lehet ráfázni? Dehogynem lehet, ha valaki nem az adott helyzetben és adott pillanatban mondja ki.
Ebben a világban, sajnos, nagyon sokszor nem lehet őszintén kommunikálni, nem lehet őszintén elmondani, hogy egy adott helyzetben mit érzek, mit gondolok.
Ha valaki ennek ellenére mégis megteszi, vagyis a nem megfelelő helyzetben és pillanatban őszinte, akkor nagyon sokszor hülyének fogják nézni és kihasználják.
A külvilágban tehát nagyon sokszor nem lehet a pozitív emberi értékek szerinti funkcionálni. Nem lehet. "
/ Csernus Imre/

"Aki mindig a holnapot várja, az nincs megelégedve a mával. Örökösen az idő után fut, melyet sohasem ér utol s így sohasem lesz megelégedett.
Holnapra csak tervezni lehet, ma azonban már cselekedhetsz! Használd fel a mai napot, ez a tiéd s kézzel foghatod, cselekedjél, dolgozzál, tégy jót, légy jókedvű, vidám és hálás, hogy a tiéd a mai nap!"

Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni,
hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk.
Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság,
talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek,
talán egy barát, aki visszaadja mindazt,
amiteddig az évek eloroztak.
Talán besétál az egészség,
fölszabadítva testünket a folytonos kíntól.
Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót,
hisz mind várunk valamire!
Mindannyian álmodunk.

Sarah Garden

"Nem hiába mondják a szem a lélek tükre. Láthatom benne azt, amit a tulajdonosa érez.
Látom a szemében, ha szeret. Látom, ha gyűlöl. Azt is, ha közömbös. Látom, ha nyugodt és látom, ha ideges. Látom, ha üres.
Látom, ha boldog.

A szemekben láthatom, ha valaki szenved, még ha az arca mosolyog is. Láthatom azt is, ha valójában örül valaminek csak a homlokát összeráncolja. Mintha kételkedne, mintha a büszkeség győzne. A szemekben mindent láthatok.
A szemekben észrevehetem magam, vagy épp ellenségre találok.
És én sem vagyok más. A szemeim csillognak, ha boldog vagyok. A szemeim mosolyognak, ha mosolyog a lelkem.
A szemeim sírnak, ha szomorú vagyok. A szemeim mindent tükröznek a külvilág felé. Ha néha még rejtegetném is. A szemeim mindent elárulnak.
És a szemeim becsukódnak, ha többet nem akarok látni."

"Szeresd, mert ha nem teszed, megteszi más. Törődj vele, mert ha nem figyelsz oda rá, elhagy téged.
Öleld meg, ha kéri, mert ha nem teszed, megkapja majd mástól azt, amire vágyik.
Ne akkor akard megfogni a kezét, amikor már hiába. Egyszerű későn kapkodni.
De nem akkor kell észbe kapni, amikor már késő.
Addig örülj, amíg egy nő szeret és törődik veled – akkor is, ha túl sokat.
Örülj neki, mert abban a pillanatban, hogy nem teszi, meghal valami. Valami, amiért később mindent odaadnál, de tudod, van, hogy akkor már késő lesz!"

"Erős vagyok. De néha szükségem van arra, hogy valaki megfogja a kezem, és azt mondja: Ne félj minden rendben lesz! Itt vagyok melletted!"