Szia FagyisSzent!
Szóval elmondtam neki,hogy Istent nem mint kivülálló személyt képzelem el,és főleg nem szoborként testesitem meg,hanem magamban fedeztem fel "egy szeletként" bennem,és meditációban érzem őt a szivem környékén,és ez olyan öröm számomra,amit meg sem tudok magyarázni.Ha hozzá fordulok (ott belül),olyan megnyugvás,és szeretet tölt el,hogy mindenkit szeretnék megölelni,akkor,ott érzem az együvétartozást,az egységet,hogy mindnyájan EGY-ek vagyunk...
Az egész változás 3 éve alakult ki nálam (egy hatalmas trauma után,amiről nem kivánok beszélni).
Először Istenhez imádkoztam,mint külső személyhez,de nem találtam ,ekkor fordultam magamba,és magamban fedeztem fel őt,a szeretete által,éreztem hogy csak Ő lehet ott bennem,mert ott őszinte,és önzetlen szeretetet éreztem,és érzek a mai napig,ha befelé figyelek.
Olyan boldog vagyok,hogy bármikor,ha szükségét érzem oda fordulhatok,ahol a legtisztább szeretet létezik ezen a világon.
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy megtisztelsz azzal, hogy kíváncsi vagy a véleményemre. Először az írásodnak erre a részére reagálnék.
Nem akartam sietni a válasszal, és sokat töprengtem azon, amit ezekben a sorokban írtál.
Ez most az én privát véleményem: én elképzelhetőnek tartom, hogy belül a szívedben valóban Isten szeretete érint meg ilyenkor. Én is átéltem ilyen élményt a megtérésem előtt is, ezért gondolom.
Ez a belső élmény azonban nekem nem volt elég. Nem tudtam kommunikálni azzal a valakivel, Aki keltette bennem, és ma már biztosan tudom, hogy Isten volt az. Nem tudom, Te tudsz-e kommunikálni ennek a szeretetnek a forrásával? Mert Isten nem egy érzület, Ő egy személy.
Én kerestem a módját annak, hogy ne csak érezzem Őt, hanem "beszélő viszonyba" kerüljek vele. Így világosította meg bennem Isten azt a felismerést, hogy Jézuson keresztül vezet az út a Vele való személyes kapcsolathoz. Ha ezt belül a szívedben felismered, ha az a tény, hogy Jézus él, valósággá válik a számodra, akkor nem csak érezni fogod Istent, hanem hallani is, és létrejön közöttetek a kapcsolat.
Ha pedig ez a kapcsolat létrejön, akkor már magad is meg tudod ítélni, hogy amit korábban éreztél, Istentől való volt-e, vagy más forrásból jött a belső öröm és bekésség. Mert jöhet más forrásból is, sokféle forrásból.
De ha egyszer megtörtént a találkozásod Istennel, akkor már nem lesz jelentősége annak, mi és honnan volt azelőtt. Akkor már jó úton vagy, biztos kézben vagy. Ezt a kapcsolatot kellene keresned, és mindenre választ kapnál. Én így kívülről nem tudom megítélni ezeket az élményeidet, sem a forrásukat.
Természetesen ez utóbbiról nem beszéltem a nővérnek (már időhiányában sem),mégis azok ismeretében is csodálkozva nézett rám,és óva intett,mert elmondása szerint
"az ezoterika nagyon elvisz",hogy szó szerint idézzem.
Teljes mértékben egyetértek a nővérrel.
Az ezoterika nagyon elvisz attól, hogy az a találkozásod Istennel, amiről fentebb írtam, megtörténhessen. Valójában akadályt emel közéd és Isten közé.
Úgyis mondhatjuk... az ezoterika pontosan az ellenkező irányba vezet. Istentől távolabbra visz, és nem közelebb Hozzá.
Miért visz el az ezoterika a vallástól?
Erre a válaszomban a fenti állításomat is megindokolom, de előbb hadd pontosítsak: nem a vallástól visz el, hisz az ezoterika is egy vallás, hanem az igaz, élő Istentől visz el, azt akadályozza meg, hogy Őt megtaláld, és kapcsolatba kerülhess vele.
Az oka egyszerű. Azért, mert pontosan az ellenkezőjét tanítja, mint amit Isten határoz meg a Hozzá vezető útról.
Az ezoterika az önmegváltást hirdeti. Azt, hogy különféle praktikákkal egyre jobbá teheted önmagadat, azaz, megtisztíthatod magadat a rossz dolgoktól, bibliai szóhasználattal élve, a bűntől.
Sőt, azt is tanítja, hogy megfelelő gyakorlatok útján nem csak megtisztulásra, de isteni képességekre szert tehetsz. Azt tanítja, hogy ezek a képességek valójában megvannak benned, csak ki kell fejlesztened, és energiákat adhatsz át, gyógyítani fogsz tudni, a jövőbe látsz, stb. a lényeg, hogy természetfeletti képességeid lehetnek, amelyek által irányításod alá veheted a sorsodat.
Mit tanít ezzel szemben Isten a Bibliában: azt mondja, hogy az ember önmagától képtelen megszabadulni a bűntől. Ezért nem az ember, hanem Isten az, aki tehet valamit az ember érdekében. És Ő tett is.
Egyedül Jézus helyettes áldozata nyújt lehetőséget a bűntől való szabadulásra. Már sokszor leírtam, hogy hogyan: Életet, személyiséget cserél velünk, és az ő halála így a mi halálunk lesz, az Ő tiszta, bűntelen élete pedig cserében a miénk a lehet. Tehát ez a bűntől való szabadulás útja, és nincs önmegváltás. Egyedül ezen a módon lehet kapcsolatba kerülni Istennel, mert ha ezt elfogadjuk, és Jézussal ez az "életcsere" megtörténik, akkor Isten többé nem a bűnös embert fogja látni bennünk, hanem Jézust. Ezért pedig mi nem tehetünk egyebet, mint hogy hittel elfogadjuk, hogy Jézus helyettünk meghalt, majd pedig feltámadt, és ma is él, sőt, ha befogadjuk Őt, akkor bennünk él.
Ami pedig az isteni képességeket illeti: ha egy hívőben Jézus él, és Jézus akaratát viszi végbe, akkor lehet, hogy képes erején felüli dolgokra, akár természetfeletti dolgokra is, ám ezek a képességek nem őbenne rejtőznek, hanem egyedül a benne élő Jézusban, akiben Isten van. Tehát nem az ember képessége ez, hanem Isten vihet végbe csodákat az emberen keresztül. Ilyenkor a hívő is tudja, hogy ez a képesség nem az övé, és egy pillanatig sem képzeli magát azonosnak Istennel.
Az az áltatás, hogy az ember képes isteni képességekre szert tenni, már igen régi keletű, egészen az első emberpárig visszamenőleg. Ugye ismerős ez a mondat:
1Móz. 3.5
Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és
olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.
Tudjuk, kinek a hazugsága volt ez. Ádám és Éva nem lettek olyanok, mint az Isten. Bár megtudták, hogy mi a jó és mi a rossz, azt azonban a Sátán elfelejtette velük közölni, hogy ezek után nem lesznek képesek ellenállni a rossznak, amit megismertek. Tehát nem csak hogy nem lettek olyanok, mint Isten, de még szolgaság alá is kerültek: a Sátán és a bűn szolgasága alá.
Ennek ellenére ez a hazugság ma is hódít: "olyanok lesztek, mint az Isten."
Ma is csábítóan hangzik, és sokakat el is csábít. Ha másnak nem, legalább ennek az ígéretnek alarmozónak kellene lennie az ezoterikával kapcsolatban.
Ha pedig úgy tűnik, hogy az emberben valóban megjelennek természetfeletti képességek a különféle ezoterikus praktikák nyomán, akkor már elég nagy baj van, de erre most térek ki. Csak annyit mondok: azok a képességek sem az embertől erednek... de nem is Istentől.
Nagyon röviden ez a válaszom, miért visz el az ezoterika Istentől.
Talán valami bűnt követtem el általa?
Nem tudom, milyen mértékben merültél bele az ezoterikába, és milyen praktikákat folytattál. De amíg nem tudsz arról, hogy ez Isten szemében nem jó dolog, talán nem vagy érte Isten előtt felelősségre vonható. Most viszont már tudsz róla.
Szerinted nem lehet összeegyeztetni az egyház tanitását az ezoterika tanitásával?
Nem tudom, melyik egyházra gondolsz, de gyanítom, hogy a keresztény egyházakra.
Bár egyes katolikus tanok mutatnak hasonlóságot bizonyos ezoterikus elemekkel, még a katolikus tanok sem egyeztethetők össze az ezoterikával. A Bibliához sokkal közelebb álló protestáns egyházak tanításai pedig egyáltalán nem összeegyeztethetőek. A fentebb leírt magyarázatom tartalmazza, hogy miért nem.
Miért,hisz egy Isten van,és őt keressük,kutatjuk,és ki hol találja meg?
Igen, egy Isten van, és ez az Isten beszél, és elmondta, hogyan és milyen úton található Ő meg. Nem mindegyik isten Ő, akiket isteneknek tartanak. Vannak hamis istenek is, ezért fontos, hogy azon az úton és módon keressük Őt, ahogyan Ő meghatározta. Az én meggyőződésem, hogy Ő ezt a Bibliában határozta meg. Jézus egyértelműen állítja:
Jn. 14.6
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam."
Minden más vallás, az ezotériához hasonlóan, az önmegváltás tanát hirdeti. Mindegyik azt tanítja, Neked mit kell tenned ahhoz, hogy Istent megtaláld.
A Biblia azonban azt hirdeti, hogy Isten mit tett annak érdekében, hogy Te kapcsolatba kerülhess vele. És csakis ezen az úton lehet Őt megtalálni.
Jézus fenti szavait szó szerint és komolyan kell venni. Nem Istenhez vezet minden út, vallás és filozófia. Hozzá csak egyetlen út vezet: csakis Jézus Krisztuson keresztül lehet hozzá eljutni.
Erről pedig személyesen is bizonyságot teszek Neked, mert én 8 éven át kerestem Istennel a kapcsolatot mindenféle módokon. Próbáltam én filozófiákon, tanokon, könyveken keresztül, talán csak az okkultizmuson keresztül nem, mert ez akkor még nem volt ennyire elterjedve, ez még a 80-as években volt.
De 8 éven át csak keserves erőlködés volt az egész, amíg a magam kútfejéből, a magam okoskodásából és elképzeléséből próbáltam Istent megközelíteni.
Csak akkor sikerült megtalálnom Őt és kapcsolatba kerülnöm Vele, amikor - mint említettem - felismertem és hittel elfogadtam, hogy Jézus él, valóban feltámadt, és az én bűneimért halt meg a kereszten. Ez a felismerés nem tőlem volt... ezt Isten jelentette ki bennem. Ahogy Jézus mondta Péternek, hogy nem a saját kútfejéből mondja, hogy Jézus az élő Isten Fia, hanem a Mennyei Atya jelentette ki neki, nekem is Ő jelentette ki, és Ő jelenti ki mindenkinek, aki őszintén keresi.
Ennek a felismerése volt a kulcs, az áttörés, amikor végre nálam is megtörténhetett a találkozás. Jézus az Út... ezt magam tapasztaltam.
Lehet,sőt legtöbbjük soha meg sem találja,hiába olvassa a bibliát,vagy jár templomba,csak mert ildomos,mert kell,vagy nincs más alapon.
Én azt gondolom, és a magam példájából és mások példájából is látom, hogy aki igazán meg akarja találni Istent, aki igazán őszintén keresi Vele a kapcsolatot, aki ebben eljut odáig, hogy félre tudja tenni, legalább egy percre, a saját elgondolásait és alázattal odaáll Isten elé, az meg fogja Őt találni, mert Isten kijelenti Magát neki, ahogy nekem is kijelentette.
Persze ha valaki ragaszkodik azokhoz a tanokhoz, amik azt ígérik neki, hogy rendkívüli képességekre tehet szert, isteni képességekre, amikkel hatalmában lesz boldogabbá tenni az életét, stb. akkor nem fogja keresni a Megváltás valódi útját.
És a helyzet az, hogy a hamis utak is tudnak békességgel, örömmel, sőt szeretettel is eltölteni.
A Biblia szerint azonban ennek később súlyos ára lehet. Mert ez a békesség, öröm, szeretet nem Istentől jön. Nem az, amiről Jézus beszélt:
Ján. 14.27
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
Én azt gondolom, csak akkor nincs okunk félelemre és nyugtalanságra, ha Jézus békessége van bennünk, és nem az a békesség, amit a világ ad... a pénz, az egészség, a siker, ...vagy az ezotéria, vagy más vallások.
Röviden ezt tudom mondani a Biblia és saját tapasztalatom alapján.
Sok szeretettel:
Jászladány
