Szia gyuszab!
Általában azok az emberek szoktak félni a haláluk előtt, akik rosszak voltak egész életükben.
Szia Proressor!
Hát ezt nem merném kijelenteni ilyen kategórikusan.
Sok ember halálát volt módomban végig nézni,munkámból adódóan.
A félelem szinte mindenkiben benne van.
Még agonizálás során is vannak olyan kivánságaik,ami a földi élet ragaszkodásához köti őket.
Volt olyan krónikus beteg(szivelégtelenség),akinek már olyan fokú nehézlégzése volt,hogy szinte alig kapott levegőt,mégis ki ült a folyosóra,és nem lehetett rábirni,hogy maradjon a szobájába pihenve,mert úgy gondolta,ha lát minket nem éri utól a vég.
Egy másik eset egy tüdő rákos beteg nő volt oxygénre kötve.Csöngetett,és mivel olyan a rendszer,hogy kikapcsolni,csak a helyszinen lehet,az addig szól,mig oda nem érünk.Belépve látom,hogy a földön fetreng,fuldokolva,teljesen leizzadva.Azonnal egyedül feltettem az ágyra(pedig nehéz volt),de akkor olyan erő szorult belém,amit azóta sem tudok megmagyarázni.Rákötöttem az oxygén-t,és mikor jobban érezte magát kérdőre vontam,hogy miért szakitotta ki az csövet,mire ő azt válaszolta,hogy meg akart halni,de aztán annyira megijedt,hogy csöngetett.Az oxygén hiánytól pedig már vergődött,azért került a földre.
Itt látható az emberi reakció.
A harmadik eset nemrég történt,és nagyon közel állt hozzám a néni,kötődtünk egymáshoz.Szinte az utólsó órájában az volt a kivánsága,hogy ültessük fel.Tudni kell,hogy ebben az állapotban mindennemű mozgás ront a helyzeten.Ezzel teljesen tisztában voltunk.Tanakodtam a munkatársammal,hogy most mit csináljunk.Döntöttünk,és teljesitettük az utólsó földi akaratát.10perc múlva exitált.
Ezek az emberek becsületesen élték életüket,sokat dolgoztak,gyerekeket neveltek,bizonyosan voltak emberi gyengéi.
De kinek nincsenek (?),
mégsem feltételezhető rosszaság,csupán emberi gyarlóság,ha lehet ilyet mondani..
