Jart-e ember a holdon?
- Téma inditó Athos
- Kezdés dátuma
C
csocsike
Vendég
Komplikalt :evil:
Hahó, azért a holland egy alapszinten megy, csak ne a régi egyiptomi piramisokról kelljen olvasni, mer' az egy kicsit komplikált. :wink:
Állitólag a Jupiternél lévo urszonda metánesot és metánfolyókat észlelt a bolygó felszinén. Érdekes. A Marsról is egyre több minden derül ki. Kivácsni lennék arra amit már egyébként is tudnak, csak a közvélemény elöl hallgatják el. Na meg, hogy ki tisztitotta meg a Marsjáró napelemeit, és hogyhogy egyik pillanatról a másikra megjavult? Ki javitotta meg, mert a NASA már rég lemondott róla. :shock:
Állitólag a Jupiternél lévo urszonda metánesot és metánfolyókat észlelt a bolygó felszinén. Érdekes. A Marsról is egyre több minden derül ki. Kivácsni lennék arra amit már egyébként is tudnak, csak a közvélemény elöl hallgatják el. Na meg, hogy ki tisztitotta meg a Marsjáró napelemeit, és hogyhogy egyik pillanatról a másikra megjavult? Ki javitotta meg, mert a NASA már rég lemondott róla. :shock:
Azt hiszem, itt nincs szó elhallgatásról. Ők sem tudják. De azért az kevéssé hihető, hogy a Marson tartózkodik egy UFO szervizlerakat és éjszaka kizavarják a dolgozóikat, hogy a marsjárót helyrepofozzák. Ez eléggé bonyolult mutatvány lenne, mert a javitás idejére ugyebár mindenképpen ki kellene kapcsolni a marsjárót, hogy ne lásson semmit. A kikapcsolás viszont csak softwer útján történhet. A softweres műveletekről viszont a földi irányitóbázis értesül. Mindenesetre érdekes a probléma.Athos1 írta:
Szerintem rengeteget hallgatnak el elolünk. Sok olyan információ került napvilágra, amit az 50 vagy 75 éves tiltás felemelése után lehetett megtudni. Majestic 12, kutatások, Ufo stb. Csak utána kell olvasni, az ember olyan információkat tud meg amitol a hátán feláll a szor. 8) Pitti is tudna ehhez mit hozzászólni! :wink:
C
csocsike
Vendég
Csak elolled. Mi mindent tudunk.. Probald ki. Nezz mergessen az urad szemebe, es mond neki azt , hogy mindent tudok. Figyeld meg milyen remult es zavart lesz :shock:
C
csocsike
Vendég
Aha 
C
csocsike
Vendég
A palinka nem beszel, ezert a haverunk. Te beszelsz,mer asziszed jozan vagy. Latszat csal. Meg a palinkas kenyeret sem adod oda a koloknek :shock:
Internetlehallgatás
A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) emberei már néhány órával a 2001. szeptemberi terrortámadások után telepíteni kezdték a Carnivore (húsevő) névre keresztelt lehallgatóberendezéseket az amerikai internetszolgáltatók szerverszobáiban. Az Európai Unió többször tiltakozott amiatt, hogy az USA és szövetségesei az Echelon rendszer segítségével külföldön már a terrortámadások előtt is válogatás nélkül lehallgatták az elektronikus kommunikáció minden válfaját, ám 2002. május végén az EU is módosította elektronikus megfigyelési irányelveit, megkönnyítve a lehallgatók dolgát. Az internet állami lehallgatására már Magyarországon is adottak a jogi és műszaki lehetőségek.
Az interneten a kilencvenes évek eleje óta hírek és összeesküvés-elméletek keringtek egy globális lefedettséggel bíró lehallgatórendszerről, amely a telefonos és az elektronikus kommunikáció minden fajtáját archiválja és szűri. A később nagyrészt igaznak bizonyult legendák szerint a második világháború után, 1948-ban a szövetségesek öt legnagyobb nemzetbiztonsági szervezete – az amerikai NSA, az angol GCHQ, a kanadai CSE, az ausztrál DSD és az új-zélandi GCSB – hozta létre az UKUSA nevű szövetséget a távközlési hálózatok lehallgatására és ellenőrzésére, elsősorban a szovjet ügynökök tevékenységét vizsgálandó.
A szervezethez tartozó lehallgatóállomások évtizedeken keresztül egymástól függetlenül végezték munkájukat, a hidegháborús korszakban a telefon és a telex volt a fő csapásirány. Mint kiderült, a nagykövetségek és diplomáciai célpontok mellett már az ötvenes évektől kezdve a kommunikáció teljes spektrumának szűrése volt a cél, vagyis válogatás nélkül lehallgattak minden hozzáférhető – vezetékes, rádió, mikrohullámú és műholdas – csatornát, üzleti és magánbeszélgetéseket egyaránt. A nagy számítógépek megjelenésével a hetvenes évek elején az NSA automatizálta és számítógép-hálózatba szervezte az UKUSA állomásait, ennek a szupertitkos hálózatnak az Echelon kódnevet adták.
A nyilvános számítógép-hálózatok megjelenésével – a nemzetközi terrorizmus és a gazdasági kémkedés elleni fellépéssel indokolva a profilbővítést– az elektronikus adatforgalomra is rászálltak: szinte minden leolvasott weboldal, elküldött e-mail archiválódik valamelyik lehallgatóállomáson, csakúgy, mint a telefonbeszélgetések, amelyeket hangfelismerő technológiák segítségével analizálnak. A számítógépek minden állomáson ugyanazt a szoftvert futtatják, ez a „Dictionary”, vagyis a Szótár, amely kulcsszavas keresést tesz lehetővé a hatalmas adathalmazban.
Az öt tagország titkosszolgálatai összeállítottak és folyamatosan frissítenek egy-egy szótárt, amelyben a számukra valamiért érdekes kulcsszavak kapnak helyet – a napi „termést” átfuttatva ezen a programon, a gép kiválogatja a gyanús üzeneteket, ezek közül pedig hús-vér ügynökök választják ki a valóban fontos információkat. Az egész folyamatot az NSA koordinálja – a brit, az ausztrál, a kanadai és az új-zélandi titkosszolgálatnak az amerikaiaktól kell kérvényeznie, ha a többi országban gyűjtött anyagból kíváncsi valamire.
A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) emberei már néhány órával a 2001. szeptemberi terrortámadások után telepíteni kezdték a Carnivore (húsevő) névre keresztelt lehallgatóberendezéseket az amerikai internetszolgáltatók szerverszobáiban. Az Európai Unió többször tiltakozott amiatt, hogy az USA és szövetségesei az Echelon rendszer segítségével külföldön már a terrortámadások előtt is válogatás nélkül lehallgatták az elektronikus kommunikáció minden válfaját, ám 2002. május végén az EU is módosította elektronikus megfigyelési irányelveit, megkönnyítve a lehallgatók dolgát. Az internet állami lehallgatására már Magyarországon is adottak a jogi és műszaki lehetőségek.
Az interneten a kilencvenes évek eleje óta hírek és összeesküvés-elméletek keringtek egy globális lefedettséggel bíró lehallgatórendszerről, amely a telefonos és az elektronikus kommunikáció minden fajtáját archiválja és szűri. A később nagyrészt igaznak bizonyult legendák szerint a második világháború után, 1948-ban a szövetségesek öt legnagyobb nemzetbiztonsági szervezete – az amerikai NSA, az angol GCHQ, a kanadai CSE, az ausztrál DSD és az új-zélandi GCSB – hozta létre az UKUSA nevű szövetséget a távközlési hálózatok lehallgatására és ellenőrzésére, elsősorban a szovjet ügynökök tevékenységét vizsgálandó.
A szervezethez tartozó lehallgatóállomások évtizedeken keresztül egymástól függetlenül végezték munkájukat, a hidegháborús korszakban a telefon és a telex volt a fő csapásirány. Mint kiderült, a nagykövetségek és diplomáciai célpontok mellett már az ötvenes évektől kezdve a kommunikáció teljes spektrumának szűrése volt a cél, vagyis válogatás nélkül lehallgattak minden hozzáférhető – vezetékes, rádió, mikrohullámú és műholdas – csatornát, üzleti és magánbeszélgetéseket egyaránt. A nagy számítógépek megjelenésével a hetvenes évek elején az NSA automatizálta és számítógép-hálózatba szervezte az UKUSA állomásait, ennek a szupertitkos hálózatnak az Echelon kódnevet adták.
A nyilvános számítógép-hálózatok megjelenésével – a nemzetközi terrorizmus és a gazdasági kémkedés elleni fellépéssel indokolva a profilbővítést– az elektronikus adatforgalomra is rászálltak: szinte minden leolvasott weboldal, elküldött e-mail archiválódik valamelyik lehallgatóállomáson, csakúgy, mint a telefonbeszélgetések, amelyeket hangfelismerő technológiák segítségével analizálnak. A számítógépek minden állomáson ugyanazt a szoftvert futtatják, ez a „Dictionary”, vagyis a Szótár, amely kulcsszavas keresést tesz lehetővé a hatalmas adathalmazban.
Az öt tagország titkosszolgálatai összeállítottak és folyamatosan frissítenek egy-egy szótárt, amelyben a számukra valamiért érdekes kulcsszavak kapnak helyet – a napi „termést” átfuttatva ezen a programon, a gép kiválogatja a gyanús üzeneteket, ezek közül pedig hús-vér ügynökök választják ki a valóban fontos információkat. Az egész folyamatot az NSA koordinálja – a brit, az ausztrál, a kanadai és az új-zélandi titkosszolgálatnak az amerikaiaktól kell kérvényeznie, ha a többi országban gyűjtött anyagból kíváncsi valamire.
Internetlehallgatás
A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) emberei már néhány órával a 2001. szeptemberi terrortámadások után telepíteni kezdték a Carnivore (húsevő) névre keresztelt lehallgatóberendezéseket az amerikai internetszolgáltatók szerverszobáiban. Az Európai Unió többször tiltakozott amiatt, hogy az USA és szövetségesei az Echelon rendszer segítségével külföldön már a terrortámadások előtt is válogatás nélkül lehallgatták az elektronikus kommunikáció minden válfaját, ám 2002. május végén az EU is módosította elektronikus megfigyelési irányelveit, megkönnyítve a lehallgatók dolgát. Az internet állami lehallgatására már Magyarországon is adottak a jogi és műszaki lehetőségek.
Az interneten a kilencvenes évek eleje óta hírek és összeesküvés-elméletek keringtek egy globális lefedettséggel bíró lehallgatórendszerről, amely a telefonos és az elektronikus kommunikáció minden fajtáját archiválja és szűri. A később nagyrészt igaznak bizonyult legendák szerint a második világháború után, 1948-ban a szövetségesek öt legnagyobb nemzetbiztonsági szervezete – az amerikai NSA, az angol GCHQ, a kanadai CSE, az ausztrál DSD és az új-zélandi GCSB – hozta létre az UKUSA nevű szövetséget a távközlési hálózatok lehallgatására és ellenőrzésére, elsősorban a szovjet ügynökök tevékenységét vizsgálandó.
A szervezethez tartozó lehallgatóállomások évtizedeken keresztül egymástól függetlenül végezték munkájukat, a hidegháborús korszakban a telefon és a telex volt a fő csapásirány. Mint kiderült, a nagykövetségek és diplomáciai célpontok mellett már az ötvenes évektől kezdve a kommunikáció teljes spektrumának szűrése volt a cél, vagyis válogatás nélkül lehallgattak minden hozzáférhető – vezetékes, rádió, mikrohullámú és műholdas – csatornát, üzleti és magánbeszélgetéseket egyaránt. A nagy számítógépek megjelenésével a hetvenes évek elején az NSA automatizálta és számítógép-hálózatba szervezte az UKUSA állomásait, ennek a szupertitkos hálózatnak az Echelon kódnevet adták.
A nyilvános számítógép-hálózatok megjelenésével – a nemzetközi terrorizmus és a gazdasági kémkedés elleni fellépéssel indokolva a profilbővítést– az elektronikus adatforgalomra is rászálltak: szinte minden leolvasott weboldal, elküldött e-mail archiválódik valamelyik lehallgatóállomáson, csakúgy, mint a telefonbeszélgetések, amelyeket hangfelismerő technológiák segítségével analizálnak. A számítógépek minden állomáson ugyanazt a szoftvert futtatják, ez a „Dictionary”, vagyis a Szótár, amely kulcsszavas keresést tesz lehetővé a hatalmas adathalmazban.
Az öt tagország titkosszolgálatai összeállítottak és folyamatosan frissítenek egy-egy szótárt, amelyben a számukra valamiért érdekes kulcsszavak kapnak helyet – a napi „termést” átfuttatva ezen a programon, a gép kiválogatja a gyanús üzeneteket, ezek közül pedig hús-vér ügynökök választják ki a valóban fontos információkat. Az egész folyamatot az NSA koordinálja – a brit, az ausztrál, a kanadai és az új-zélandi titkosszolgálatnak az amerikaiaktól kell kérvényeznie, ha a többi országban gyűjtött anyagból kíváncsi valamire.
A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) emberei már néhány órával a 2001. szeptemberi terrortámadások után telepíteni kezdték a Carnivore (húsevő) névre keresztelt lehallgatóberendezéseket az amerikai internetszolgáltatók szerverszobáiban. Az Európai Unió többször tiltakozott amiatt, hogy az USA és szövetségesei az Echelon rendszer segítségével külföldön már a terrortámadások előtt is válogatás nélkül lehallgatták az elektronikus kommunikáció minden válfaját, ám 2002. május végén az EU is módosította elektronikus megfigyelési irányelveit, megkönnyítve a lehallgatók dolgát. Az internet állami lehallgatására már Magyarországon is adottak a jogi és műszaki lehetőségek.
Az interneten a kilencvenes évek eleje óta hírek és összeesküvés-elméletek keringtek egy globális lefedettséggel bíró lehallgatórendszerről, amely a telefonos és az elektronikus kommunikáció minden fajtáját archiválja és szűri. A később nagyrészt igaznak bizonyult legendák szerint a második világháború után, 1948-ban a szövetségesek öt legnagyobb nemzetbiztonsági szervezete – az amerikai NSA, az angol GCHQ, a kanadai CSE, az ausztrál DSD és az új-zélandi GCSB – hozta létre az UKUSA nevű szövetséget a távközlési hálózatok lehallgatására és ellenőrzésére, elsősorban a szovjet ügynökök tevékenységét vizsgálandó.
A szervezethez tartozó lehallgatóállomások évtizedeken keresztül egymástól függetlenül végezték munkájukat, a hidegháborús korszakban a telefon és a telex volt a fő csapásirány. Mint kiderült, a nagykövetségek és diplomáciai célpontok mellett már az ötvenes évektől kezdve a kommunikáció teljes spektrumának szűrése volt a cél, vagyis válogatás nélkül lehallgattak minden hozzáférhető – vezetékes, rádió, mikrohullámú és műholdas – csatornát, üzleti és magánbeszélgetéseket egyaránt. A nagy számítógépek megjelenésével a hetvenes évek elején az NSA automatizálta és számítógép-hálózatba szervezte az UKUSA állomásait, ennek a szupertitkos hálózatnak az Echelon kódnevet adták.
A nyilvános számítógép-hálózatok megjelenésével – a nemzetközi terrorizmus és a gazdasági kémkedés elleni fellépéssel indokolva a profilbővítést– az elektronikus adatforgalomra is rászálltak: szinte minden leolvasott weboldal, elküldött e-mail archiválódik valamelyik lehallgatóállomáson, csakúgy, mint a telefonbeszélgetések, amelyeket hangfelismerő technológiák segítségével analizálnak. A számítógépek minden állomáson ugyanazt a szoftvert futtatják, ez a „Dictionary”, vagyis a Szótár, amely kulcsszavas keresést tesz lehetővé a hatalmas adathalmazban.
Az öt tagország titkosszolgálatai összeállítottak és folyamatosan frissítenek egy-egy szótárt, amelyben a számukra valamiért érdekes kulcsszavak kapnak helyet – a napi „termést” átfuttatva ezen a programon, a gép kiválogatja a gyanús üzeneteket, ezek közül pedig hús-vér ügynökök választják ki a valóban fontos információkat. Az egész folyamatot az NSA koordinálja – a brit, az ausztrál, a kanadai és az új-zélandi titkosszolgálatnak az amerikaiaktól kell kérvényeznie, ha a többi országban gyűjtött anyagból kíváncsi valamire.
