Valahogy ugy hozta a sors, hogy ket filmet is lattam az elmult hetvegen, amik lengyelorszag II. vilaghaborus idejet abrazoljak.
Volker Schlöndorff: Die Blechtrommel (BÁDOGDOB, 1979) Gunther Grass konyvebol keszult szenzacios film. Muszaly megnezni, ha meg valaki is nem latta. Remek!
"A bádogdob hőse Oskar Matzerath, ... visszaemlékszik a múltjára, családjára és gyerekkorára. Oskar, aki a fasizálódó Németországban [Gdanszk] született, és nagyon nem tetszett neki, amit maga körül lát, sem a világban, sem a családján belül, három éves korában úgy döntött, hogy nem akar tovább nőni, így levetette magát a pince lépcsőjén, és akarata szerint fizikailag megállt a növésben, így a férfivá érő Oskar külsőre ugyanaz a három éves gyerek maradt. Oskar magához veszi bádogdobját, amit ettől fogva sosem ad ki a kezéből és metsző, üvegeket, ablakokat törő sikolyával tiltakozik a számára nem tetsző jelenségek iránt. A ... a főszereplő gyakran groteszk, néhol kifejezetten naturalista emlékképeiben elevenedik meg a fasizálódó, majd a második világháborút kirobbantó Németország és a háború utáni NSZK ellentmondásos világa. Az önmagukban is izgalmas epizódok Oskar gyerek- és ifjúkoráról, a háborúról, a családjáról és az általa korlátoltnak tartott középosztályról, a törpék alkotta mutatványosokhoz csatlakozó apró férfi sorsa, ... átfogó társadalmi, szociális, szellemi képet festenek egy eltorzult világról, amelyben lázadni kell."
Roman Polanski: The pianist (A zongorista, 2002) Władysław Szpilman visszaemlékezése nyomán született konyvebol. Nagyon jo, feltetlenul egy klasszikus, de szamomra tulsagosan egyoldalu abrazolas 35 millio dollarert. Ezzel persze nincs mit vitatkozni, hiszen Polanski es Szpilman szemelyes latasmodjanak elegye a film. Nem pedig masoke. Erdemes megfigyelni hany mindenki segit Szpilmannak a film soran es o hany emberen segit. Nyilvan Polanski celja az uldozott, sorsgyotort zsido kozeppolgar megjelenitese, nem pedig egy galans hose - akkor bizonnyal Michael Curtiz vagy Spielberg rendezte volna.
"Szpilman 1942-ben 30 éves volt, akkor, amikor egész családját elhurcolták a németek, és ő is csak egy apró véletlennek, vagy segítő szándéknak köszönhetően menekült meg a deportálástól. Miután egyedül marad, elkezdődik a folyamatos küzdelme a túlélésért, egy olyan környezetben, ahol a többi Varsóban maradt zsidóval együtt minden pillanatban szembe kell néznie a halállal...
itt nem az a kérdés, hogy mennyien fogják látni, vagy hogy milyen kellemes lesz két zacskó popcorn társaságában végigülni, hanem az, hogy mennyire valóság- (vagyis történelem-) hű a film megjelenítése, mennyire átélhetőek az események benne, és hogy egy személyes tragédiát hogyan lehet film formába önteni, ráadásul úgy, hogy maga a rendező is hasonló helyzeteket élt át. (Polanski maga is túlélte Krakkó és Varsó bombázását, a deportálásokat).
...
Szpilman szerepében a számunkra még szinte teljesen ismeretlen fiatal színészt, Adrian Brody-t látjuk, aki félig magyar származású, idén lesz harminc éves... Tökéletesen tudta eljátszani Szpilmant, az érzékeny, de a világtól csöppet sem elzárt fiút, aki ahelyett, hogy kottákkal és zenedarabokkal foglalkozna, munkaigazolások után rohangál, az ellenálláshoz igyekszik elszegődni, egy bárban zongorázik, és folytonosan menekülni kényszerül. Miután a történet szerint Szpilman majdnem éhen hal a háború végefelé, és csak egy német tiszt segítségével éli túl az utolsó heteket, Brodynak elég sokat le kellett fogynia a szerep hitelessége kedvéért. A 6 hetes szigorú fogyókúra eredményeképpen 14 kilóval könnyebb volt, amikor az utolsó jeleneteket forgatták, az eredetileg 73 kilós színész a kúra végén 59 kilósan botorkált Varsó romjain."