Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Szent hívás a szolgálatra
"1Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. 2Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. 3Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet! 4A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. 5Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim! 6És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. 7Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. 8Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! 9Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 10Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon. 11Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak, és lakatlanok nem lesznek a városok, a házakban nem lesz ember, a föld pedig pusztává nem válik. 12Eltávolítja az ÚR az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország. 13Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag! " (Ézsaiás 6)

Alig bírtunk eligazodni az előző napok igéinek változékonyságában - egyszer jó, áldásos szavak, másszor feddés, pusztulás. Most egy szakaszon belül találkozunk e kettővel - elvetett nép, megtisztított egyén. Akárcsak a mindennapi életben, ott is ugyanez a változékonyság: valakinél éppen áldás, másnál tragédia, hogy ne tudjuk kiszámítani, mi következik (Préd 7,14). Tényleg nem tudjuk kiszámítani? Isten csak szeszélyesen játszadozik velünk, vagy bepillantást enged az ő logikájába? A Biblia nagyon sok helyen leírja, hogyan kaphatunk a mai napra áldást. Nem titok, nem rejtély. "Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérnek téged, ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára. Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn." (5Móz 28,2-3) Tehát engedelmesség, tiszta életvitel. De mi történik, ha ez nem sikerült? Sikerülhet tökéletesen, vagy újra és újra bűnt találunk őszinte önvizsgálatunkban? Ekkor jön a legnagyobb csoda, ami nem újszövetségi találmány, hanem Isten ősi gondolata és lelkülete. Amint megszületik bennünk a bűnfelismerés és bűnvallás (5. v.), Isten azonnal kész a kegyelmi válasszal: "bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva" (7. v.). Ennyi? Igen. Csak magad helyett teheted meg, de bátoríts másokat is! /BD/



Ámító jelek és csodák
"11És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, amely hasonló volt a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány. 12Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. 13Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára; 14és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. 15Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. 16És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, 17és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. 18Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat." (Jelenések 13,11-18)

A gonosznak zavarba ejtően nagy ereje van. Megrémít bennünket: van határa a dúlásnak? Egy szó ismétli folyton a választ: "megadatott neki". Lelkünk ellensége csak engedély alapján dolgozhat, annak hatályáig és keretei között. Isten megengedi ezt, és sok minden mást is, amik nem voltak benne az éden csodás, isteni tervében. De csak annyit enged meg, ami az őt szeretőknek javára válik. Nem kísért erőn felül, és elkészíti a szabadulás útját. Addig marad a sok könny- és fájdalomeső, hogy életünk a réginek meghalva földbe hulljon, gyökeret hajtson, szárba szökkenjen - és termést hozzon. Ahogy a természetben ez sok viszontagsággal jár, úgy a lelki életben is. Ültetés, eső, oltás, metszés, permetezés. Ma este elég mindebből annyit belátnunk: van hatalma a kísértőnek, dolgozik minden percben, de Isten az úr. Ő szabja meg kezdetét és végét, miként Jóbnál, úgy ma, és a világ végéig. Félelemre nincs ok, de készüljünk fel rá hitben, hogy "csak úgy", spontán nem fog menni! Szüljenek ezek az igék vallásos okoskodás és rettegés helyett odaszánást, buzgóságot, hogy Isten neve emeltessék a halmok fölé! /BD/
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
anyák napjára (is)

Erdélyi József: ANYAI SZÓ

Vertük a fecskefészkeket,
az istállóeresz alatt,
kínoztuk és csaptuk a földhöz
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongásai, -
játszottunk... Van-e különb játék,
mint életekkel játszani?...

Egy kisfecskét én hazavittem,
hogy anyámnak megmutatom. -
A szívemet cseréltem el
azon a végzetes napon,
az én ártatlanul kegyetlen,
öldöklő gyermekszívemet...
Anyám is jobban tette volna,
ha nem szült volna engemet!

Nem bántott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bántja, azt megveri
az Isten tüzes ostora.
Azt kérdezte: hogy esne nékem,
ha megfogna egy óriás,
s kitépné a két kezemet,
mikor nem is volnék hibás?...

Tanyasi játszótársaimnak
elmondtam: mit mondott anyám,
de félrelöktek. Nem fogott
rajtuk a jámbor tudomány.
Magam is maradtam, kis tudós,
egy játékommal kevesebb,
két kezem tisztább, mint a másé,
de a két szemem könnyesebb...

Miért is tanított jóra, szépre?
Mért nem mondta, hogy öld, csak öld,
ne sajnáld a kicsit, a gyengét,
mert az erőseké a Föld,
kiknek szívéban nincs bűnbánat,
se irgalom, se kegyelem!...
Fegyverrel bírják a világot,
és énnekem nincs fegyverem.

Nincs fegyverem más, csak a szó,
és nem hallgat rám a világ,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik után az anyák.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmesét, -
egy neveletlen, óriás,
vad gyermek az emberiség.

Ki fékezi meg ezt a játszó,
gyilkos óriásgyereket?
Ki fogja égi tudományra
a durva népvezéreket? -
Anyai szó! Angyali szózat,
isteni fegyver, tüzesen
szállj szívről szívre, szájról szájra,
ne is némulj el sohasem!...
_______________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
gyermekversek anyák napjára

KI SZERET?

Ki szeret legjobban Isten után?
Mikor messze megyek, ki gondol rám?
Ki kel fel éjszaka, megnézni ágyam,
vagy ha betegség bánt, ki hűti lázam?

Kinek is szívügye az én boldogságom?
Ki forgat szívében éber éjszakákon?
Szüleimre mindig bátran számíthatok,
nem csak akkor szeretnek, amikor jó vagyok.
--------------------------------------------------------
ANYÁK NAPJÁN
"Már egy hete csak a Mamára gondolok..."
- írta József Attila, s ma én is így vagyok.
Anyák napján köszönjük a sok szeretetet,
ebből élünk, ebből kérünk mi is, gyerekek!
--------------------------------------------------------
ÉDESANYÁM MELLETT

Fiókának fészek, kölyöknek odú,
hajónak kikötő, fázónak meleg...
Bármi bánt, már nem is vagyok szomorú,
hogyha Édesanyám mellett lehetek.

Édesanyám ha megpuszil, megsimogat,
megkönnyíti a gyermeki gondokat.
Megvigasztal mindig a szeretet,
letörli az őszinte könnyeket.

Hogyha fáj valami, sírni kell;
Édesanyám előtt nem szégyellem;
szeretettel magához ölel,
és meggyógyul megsebzett életem.
--------------------------------------------------------
AZ ÉDESANYÁK

"Jobb adni, mint kapni" - Jézus mondta,
s leginkább az édesanyák tesznek így:
elégnek családjuk szolgálatában,
míg magukra sokszor már nem telik.

Mégis boldogok. Jobb adni, mint kapni:
Isten Igéje igazság.
Szolgáló élettel példát mutatni:
ezt teszik a hívő édesanyák.
--------------------------------------------------------
KÖSZÖNÖM...

Köszönöm Istenem, hogy nem vagyok árva,
hogy nekem is van jó Édesanyám;
ajtaja, szíve, keze is tárva;
nélküle meg se születek talán...

Jó hogy van testvérem, édesapám,
de legközelebb áll hozzám édesanyám.
Édesapám ereje bátorít,
édesanyám szeretete boldogít.

Sosem lenne kisgyermekből értelmes felnőtt,
hogyha a szülei föl nem nevelnék.
Köszönjük a ránk szánt sok-sok esztendőt;
s mindebben az Isten nagy-nagy kegyelmét.
--------------------------------------------------------
HÁLA

Hála szüleimnek, tőlük is hallottam
Istenről, Jézusról és a Szentlélekről...
Tőlük tudom azt, hogy Isten tud rólam;
szeretetük szól az Úr szeretetéről.

Kisgyermeknek legnagyobb kincse a család:
édesanya, édesapa, s ha van, testvérek.
Mégis, megismerni a Mennyei Atyát:
mindennél többet ér. Mint az örökélet.
 

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 3. – Húsvét 4. vasárnapja Abban az időben Jézus így szólt: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
Jn 10,11-18

Elmélkedés: A pásztori szeretet
Néhány hónapja, karácsony előtt csodás eset történt egy amerikai városban egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket, ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál. Perceken keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel. Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra segítették. Az édesanya ekkor már közel 15 perce halott volt. Amikor azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve, felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent a csodán, mert ilyet még senki nem látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna az életre.

Az édesanya elvesztése az ember számára az élet egyik legfájdalmasabb eseménye. És hiába megy ki az ember a temetőbe édesanyja sírjához, hiába hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az elhunyt édesanyát. Pedig sokan talán azt szeretnék, ha csoda történne, olyan csoda, mint amilyen az imént említett újszülöttekkel történt, és visszasírhatnák édesanyjukat a földi életre. S mivel ilyen csoda nem történik, az ember számára marad a lelkiismeret furdalás, a bánkódás a mulasztásért, az elmulasztott szeretetért. A hatalmas koszorúkkal és a méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet már pótolni azt a szeretetet, amelyet valaki elmulasztott gyakorolni szülei iránt még földi életükben. Az édesanyák mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy a legjobban az édesanyánk érdemli meg, hogy még életében kimutassuk iránta szeretetünket.

Az édesanyákról való szeretetteljes megemlékezésünk mellett a mai vasárnapon arról is szólnom kell, hogy ma van világszerte a papi hivatások napja. Minden pap példaképe maga Krisztus, aki egész földi életével megmutatta, hogy milyennek kell lennie a papnak. Istentől kapott hivatásunkat akkor teljesítjük hűségesen, ha egészen őrá, a Jó Pásztorra hasonlítunk. A mai evangélium szerint Jézus a következőket mondta: „A jó pásztor életét adja a juhokért.” Majd így folytatta: „Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem”. Jézus tehát ismerte övéit, ismerte mindazokat, akiket az Atya rá bízott. Azt tartotta küldetésének, hogy összegyűjtse az embereket és kész volt életét is feláldozni értük. Mi, papok arra kaptunk megbízást, hogy folytassuk, amit Jézus megkezdett, s tegyük láthatóvá szüntelen jelenlétét a világban.

Papként jól tudom, hogy Jézushoz való hasonlóságunk tesz hitelessé minket. Minél jobban hasonlít életünk Jézus életéhez, annál inkább bátoríthatjuk a híveket a jézusi életre. Minél inkább a mi Urunk szolgálatába állítjuk életünket, annál bátrabban ajánlhatjuk másoknak, hogy életüket ők is Isten szolgálatába állítsák.

A papi élet a szeretet megvalósítására törekszik. Minden pap a szeretet megélésére törekszik. Szeretet él azoknak a fiataloknak a szívében, akik vállalják a papi életre való felkészülést és a papszentelést. Szeretet Isten iránt, szeretet az Egyház iránt, szeretet a hívek közössége iránt. Lehet, hogy ez a szeretet az évek során megkopik, lehet, hogy a hívek számára nehezebben észrevehető, de biztosan ott él minden pap szíve mélyén, aki kitart hivatásában. És ez a szeretet nem egyszerűen egy ember szeretete, hanem Isten szeretetének a tükröződése, Isten szeretetének a jele a hívek felé.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged, hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük nálad, Istennek szent Anyja!
Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és küldetésében, kerested Őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor fölmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat, oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat, Papok Édesanyja!
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Áldás
Ahány virágszál van
Ott künn a határban,
Ahány fényes csillag
Nyári éjszakában,
Oly sok évig éljen
Anyám boldogságban.
Ahány madár dalol
A virágos réten,
Ahány jó ember van
Széles e világon
Édes jó anyámra
Annyi áldás szálljon.


 
Utoljára módosítva a moderátor által:

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdélyi József:

Anyai szó

Vertük a fecskefészkeket,
az istálló eresz alatt,
kínoztuk és csaptuk a földhöz
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongásai, -
játszottunk... Van-e különb játék,
mint életekkel játszani?...
Egy kisfecskét én hazavittem,
hogy anyámnak megmutatom –
A szívemet cseréltem el
azon a végzetes napon,
az én ártatlanul kegyetlen,
öldöklő gyermekszívemet...
Anyám is jobban tette volna,
ha nem szült volna engemet!
Nem bántott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bántja, azt megveri
az Isten tüzes ostora.
Azt kérdezte: hogy esne nékem,
ha megfogna egy óriás,
s kitépné a két kezemet,
mikor nem is volnék hibás?...
Tanyasi játszótársaimnak
elmondtam: mit mondott anyám,
de félrelöktek. Nem fogott
rajtuk a jámbor tudomány.
Magam is maradtam, kis tudós,
egy játékommal kevesebb,
két kezem tisztább, mint a másé,
de a két szemem könnyesebb...
Miért is tanított jóra, szépre?
Miért nem mondta, hogy öld, csak öld,
ne sajnáld a kicsit, a gyengét,
mert az erőseké s Föld,
kiknek szívében nincs bűnbánat,
se irgalom, se kegyelem!...
Fegyverrel bírják a világot,
és énnekem nincs fegyverem.

Nincs fegyverem más, csak a szó,
és nem hallgat rám a világ,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik után az anyák.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmesét, -
egy neveletlen, óriás,
vad gyermek az emberiség.
Ki fékezi meg ezt a játszó,
gyilkos óriásgyermeket?
Ki fogja égi tudományra
a durva népvezéreket? –
Anyai szó! Angyali szózat,
isteni fegyver, tüzesen
szállj szívről szívre, szájról szájra,
se is némulj el sohasem!...
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

dorsika21

Új tag
Falu Tamás: Anyád
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
minden pillanatban gondolt o reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
félre tolt az útból, s elé o feküdt.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,
simogatta sebed, sírta könnyeid.
Hogyha megbántottad – mért bántottad őt?
Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.
Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,
akihez rossz voltál, az volt az anyád.
..................................................................
Donászy Magda: Ajándék
Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.
Elkészült a madár,
Nem mozdul a szárnya…
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.
Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.

Boldog Anyák napját az Édesanyáknak!
Orsi
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT
ÉLŐ KÖZBENJÁRÁS

"Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által" (Ef 6,1
Miközben előrehaladunk a közbenjáró imádságban, rájövünk, hogy Isten iránti engedelmességünk másoknak többe kerül, mint gondoltuk. Az a veszély ilyenkor, hogy részvétből imádkozunk azokért, akiket Isten - imádságainkra felelve - fokozatosan egészen más légkörbe emelt. Istennel való élő összeköttetésünk megszűnik, valahányszor nem azonosítjuk magunkat Istennek mások iránti érdeklődésével, hanem visszaesünk az irántuk érzett részvétbe: a saját együttérzésünket és kíméletünket odatesszük az útba és ezzel Istent rendreutasítjuk.
Lehetetlen eredményesen közbenjárnunk, ha nem állunk egészen szilárdan Isten oldalára. A legerősebben a személyes részvét és előítélet rombolja Istennel való viszonyunkat. Pedig közbenjárásunk kulcsa az Istennel való egységünk. Ha megszűnünk egységben lenni Istennel az imádságban, akkor ennek oka nem a saját bűnösségünk, hanem hamis részvétünk. Aligha tételezhetjük fel, hogy a bűn szakítja meg a kapcsolatunkat Istennel az imádságban, de a részvét képes megszakítani vele ezt a kapcsolatot, ha így szólunk: "Nem engedhetem, hogy ez vagy az megtörténjék." Így egy pillanat alatt elveszíthetjük élő kapcsolatunkat Istennel.
A közbenjárás nem ad időt vagy hajlandóságot arra, hogy édesbús énedért könyörögj. Nem kell kizárnod a magadra gondolást: - teljesen egy vagy Istennel a mások iránti érdeklődésben.
Az éles ítélőképesség által Isten a közbenjárásra hív, nem arra, hogy másokban hibát találj.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Szabó Lőrincz: Az anyák
Csak egy voltak kivétel, az Anyák
Szentek és ápolónők: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a nő szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem, előre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nők az eleve elrendelés:
ők a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétlen szeretet...
Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet?
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
tanmese Anyák napjára (is)

SZÜLETÉS (ismeretlen szerző)

Történt egyszer, hogy az anyaméhben ikrek fogantak. Teltek a hetek, és a kicsik növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:
- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?
Az ikrek elkezdték fölfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal és eljuttatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől:
- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét!

...Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek észrevették, mennyire megváltoztak:
- Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik.
- Ez azt jelenti - felelte a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik.
- De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni!
- Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik -. Talán van élet a születés után is!
- Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első -. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a vég?
Majd mély bánatba merülve így folytatta:
- Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik.
- De kell hogy legyen! - tiltakozott a másik -. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképp életben?
- Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első -. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük az életünket.

...Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel.
Végül elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat és kinyílt a szemük.
Tele tüdőből felordítottak.
Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is.
 

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 4. – Hétfő Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
Jn 10,1-10

Elmélkedés: A jó pásztorról szóló példabeszédben saját hivatásáról vall Jézus. Megtudjuk belőle, hogy legfőbb szándéka az emberek vezetése, az, hogy elvezessen minket a mennyei Atyához. Jól ismer és nevükön szólít minket, s mi már megismerjük barátságos, szeretetteljes hangját. A jó pásztor céltudatos, tudja, hogy hová kell vezetnie a nyájat. Jézus is tudja, hogy kihez szeretne minket elvezetni. A példázat azonban nem csak pásztorról, s ezen keresztül Jézus küldetéséről szól, hanem arról is, hogy a tévelygő juhokban magunkat ismerhetjük fel. Mi vagyunk azok, akik eltávolodunk urunktól és egymástól. Mi vagyunk azok, akik nem tudjuk, hogy kihez tartozunk. Mi vagyunk azok, akiknek szükségünk van Jézus vezetésére, hogy eljuthassunk az Atyához.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
hogy értelmem éber és friss legyen az igazság – csak az igazság – befogadására;
hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!
 

danorb

Állandó Tag
Állandó Tag
"Mert nincs üdvösség senki másban,
szívem csak Hozzá menekül.
Mert hiszek a feltámadásban,
Jézust csodálom egyedül.
Ki életét letette értem,
s egész világért szenvedett,
s bűneinket lemosva vérrel
mindnyájunk üdvössége lett."
 

danorb

Állandó Tag
Állandó Tag
~Isten nagyobb, mint a kritika, amit kapsz.
Nagyobb, mint az óriások, akikkel szembenézel.
Nagyobb, mint a hegy, amit meg kell másznod.
Nagyobb, mint a terhek, amiket hordozol.
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Immánuel
"1Áháznak, Jótám fiának, Uzzijjá unokájának, Júda királyának az idejében történt, hogy háborút indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen; de nem tudták legyőzni. 2Amikor hírül vitték Dávid házának, hogy összefogott Arám Efraimmal, reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben. 3Akkor így szólt az ÚR Ézsaiáshoz: Menj ki Seárjásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a Ruhafestők mezejéhez vezető útra, 4és mondd meg neki: Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt! 5Mivel azt a gonosz tervet szőtte ellened az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt, 6hogy vonuljunk föl Júda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábal fiát, 7azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Nem sikerül, nem úgy lesz, 8még ha Arámnak Damaszkusz is a fővárosa, és Damaszkusznak Recín is a vezetője! Hatvanöt év múlva összeomlik Efraim, és nem lesz többé nép; 9még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg! 10Ezután így szólt az ÚR Áházhoz: 11Kérj jelt Istenedtől, az ÚRtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból! 12De Áház így válaszolt: Nem kérek, nem kísértem az URat! 13Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok? 14Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. 15Tejszínt és mézet fog az enni, amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani. 16Mert mielőtt ez a gyermek meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani, elhagyott lesz az a föld, amelynek két királyától rettegsz. 17Hoz majd az ÚR rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától: elhozza Asszíria királyát. 18Azon a napon idehívja az ÚR a legyeket Egyiptom folyói mellől, és a méheket Asszíria földjéről. 19Mind eljönnek, és letelepszenek a mély medrekben és a sziklahasadékokban, minden tövisbokron és minden itatóhelyen. 20Azon a napon megborotválja az Úr a Folyamon túl bérelt késsel, az asszír királlyal a fejet és a szőrös lábat, a szakállt is levágja. 21Azon a napon mindenki csak egy üszőt és két juhot tart. 22De annyi tejet adnak majd, hogy tejszínt esznek. Tejszínt és mézet eszik mindenki, aki megmarad az országban. 23És azon a napon minden helyen, ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtőke van, csupa tövis és gaz lesz. 24Nyíllal és íjjal járnak majd ott, mert tövis és gaz lesz az egész ország. 25Nem mennek föl a hegyekre sem, amelyeket meg szoktak kapálni, mert félnek a tövistől és a gaztól. Csak barmok járnak ott, és juhok legelésznek." (Ézsaiás 7)

A hívő emberek egyik nagy adománya - a nem figyelmen kívül hagyható előzménnyel együtt: "íme, én veletek vagyok minden napon..." Mégis vannak olyan feszítő helyzetek, amikor az Úrért való fáradozás egyik fő kihívása: kitartani, hűségesnek maradni, esetleg túlélni, józannak, normálisnak maradni, mert az Úr távolinak tűnik. Mire is támaszkodjunk az ilyen nyomasztó időszakokban? Először is: vannak, akiknél mintha soha nem léteznének olyan körülmények, állapotok, amelyek akár a leghalványabban is megkérdőjeleznék Isten jelenlétét. Titkukat, ha van, feltétlenül osszák meg a gyakran küzdőkkel! Másodszor: az utóbbiak emlékezzenek Isten ígéreteire, melyek hűségére vonatkoznak, különösen, ha azok személyesen nekik szólnak. Harmadszor: igen, lehet szorult helyzetekben Istentől jelet kérni. Van jelkérés, ami nem a hinni nem akarás elrejtését célozza, hanem a már szinte fuldokolva hinni akarást fejezi ki. Ne akadályozzon ebben semmiféle gúzsba kötő dogmatika! Mert ma is megáll: "az igaz ember a hite által él". /EB/


Esengés atyai áldásért
"30Amikor befejezte Izsák Jákób megáldását, és Jákób éppen csak kijött apjától, Izsáktól, a bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból. 31Ő is készített jó falatokat, bevitte apjának, és ezt mondta neki: Kelj föl, apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem! 32De az apja, Izsák, ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad, Ézsau. 33Megrendült Izsák, megrendülése igen nagy volt, és ezt mondta: Ki volt akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott is lesz! 34Amikor meghallotta Ézsau apja beszédét, hangosan és igen keservesen fölkiáltott, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám! 35Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be alattomban, és ő vette el a te áldásodat. 36Ézsau így felelt: Méltán nevezték el Jákóbnak, hiszen már másodszor csalt meg engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt mondta: Nekem nem tartottál meg valami áldást? 37Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már a parancsolóddá tettem őt, és szolgájává tettem minden testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetek most már érted, fiam? 38Ézsau ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt neked, apám? Áldj meg engem is, apám! És hangos sírásra fakadt Ézsau." (1Mózes 27,30-38)

Két gondolatsort indított el bennem ez a történet. Ki-ki tovább folytathatja, ahogy ideje engedi. Az egyik: Ézsau már felnőttként (1Móz 25,27) sodródik könnyelműen olyan helyzetbe, amelyben saját döntése következményeként elveszít valamit, ami egyébként az övé (elsőszülöttségi jog). Egy bizonyos életkor felett az ember maga felel döntéseiért, tetteiért és azok következményeiért. Nem vádolhat jogosan ezekért senki mást, csak önmagát. A másik: sok minden van az életben, amit csak a szülő adhat át gyermekének. Ebbe beletartoznak már a felnőttkorban átadandó értékek is. Ha ezeket a szülő nem adja át a maga idejében, akkor azt más nem teheti meg helyette. Ezek nélkül pedig a már felnőtt gyermek élete mindenképpen hiányt szenved. Ez az átadás a szülő felelőssége. Közös mindkettőben, hogy a lehetőségek - bizonyos területeken és bizonyos időn belül - nem ismétlődnek. Vannak döntések, hibák, vétkek, mulasztások, melyek egy életen át termik - gyakran fájdalmas - gyümölcsüket, még akkor is, ha Isten kegyelme e tekintetben is mindenre elég... /EB/
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT

HELYETTES KÖZBENJÁRÁS

"Mivelhogy azért, testvérek, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által" (Zsid 10,19).
Őrizkedj attól az elképzeléstől, mintha a közbenjárás személyes együttérzésünk Isten elé vitelét jelentené, kérve Őt, hogy tegye azt, amit kívánunk. Egyedül annak köszönhetjük, hogy Istenhez közeledhetünk, mert Urunk - helyettünk - azonosította magát a bűnnel. Örömmel beléphetünk a szentélybe "a Jézus vére által".
A szellemi önfejűség a közbenjárás legnagyobb akadálya és ennek az az alapja, hogy a magunkban, vagy másokban lévő olyan dolgok iránt vagyunk részvéttel, amiket nem tartunk kiengesztelésre szorulóknak. Azt képzeljük, hogy vannak bennünk helyes és erényes dolgok, amelyeket nem kell Krisztus engesztelő áldozatának talajára vinnünk; és ez a gondolat olyan jóllakottá tesz, hogy nem tudunk közbenjárni. Istennek mások felőli látásával nem vagyunk egyek; önfejűsködünk Istennel szemben; mindig vannak saját elképzeléseink és a közbenjárás csupán saját természetes rokonszenvünkből fakad. Rá kell jönnünk arra, hogy Jézus azonosulása a bűnnel gyökeresen megváltoztatja minden rokonszenvünket. A helyettes közbenjárás azt jelenti, hogy mások iránt érzett természetes rokonszenvünket felcseréljük Istennek mások iránti érdeklődésével. Az lesz a fő szempont, hogy Isten mit akar tenni mások érdekében.
A másokért való imádságomat önkényesen végzem-e, vagy mint helyettes közbenjáró? Kedvetlen vagyok, vagy zavartalan a kapcsolatom Istennel? Önfejű vagyok-e, vagy szellemi ember? Elhatároztam, hogy a magam útján járok, vagy elhatároztam, hogy egységben leszek Istennel?

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Túrmezei Erzsébet


Nem mondott fel nekem



Szolgálatára angyalok sietnek,
Parancsol viharoknak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
Hogy meglátott, parányi porszemet,
És szolgálatába vett.

Szívemben ujjongva dalol a hála.
Kerek világon nincs jobb gazda Nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
Nem csak munkát, drága feladatot,
Erőt is Ő adott.

Szentlelkét adta, segítsen, vezessen,
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen,
Mindenre elég volt a kegyelem.
Ő maga járt velem!

Talált volna annyi hűségesebbet,
Parancsainak engedelmesebbet…
Csodairgalmát áldja énekem,
Hogy szolgálhattam hosszú éveken,
És nem mondott fel nekem.

Pedig annyiszor megtehette volna!
S én szegény, gyenge, engedetlen szolga
Türelmét, irgalmát dicsérhetem…
Mert ezután sem mond fel… sohasem!
Övé az életem!

 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
kis tanmese

(internetröl)

CSODÁK (ismeretlen szerzö)

Egy ember keresztül-kasul utazta a világot, csakhogy személyesen meggyözödhessék a Mester hirének valódiságáról.
- Milyen csodát tett a Mestered? - kérdezte az egyik tanitványtól.
- Csoda többféle létezik. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesiti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesiti Isten akaratát.
 

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 5. – Kedd Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,22-30

Elmélkedés: A jó pásztorról szóló példabeszéd folytatásában Jézus az Atyával való kapcsolatáról, egységéről beszél. A mennyei Atyától kapta azt a küldetést, hogy összegyűjtse és az örök életre vezesse az embereket, mindazokat, akik hittel hallgatják szavát, s benne felismerik az örök élet tanítását. Az Atyához akarja vezetni mindazokat, akik elfogadják őt vezetőnek, s a hitbeli engedelmesség jeleként követik őt. A cél az, hogy eljussunk az Atyához és egységbe legyünk vele. A pásztor és juhok között, az emberek és Jézus között egészen személyes, bizalmas kapcsolat alakul ki. Bizalommal hagyatkozunk Jézus vezetésére, mert érezzük, hogy jót akar nekünk, gondoskodik rólunk, s nem szeretné, ha elvesznénk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, hozzád fordulunk imádságunkkal, mert Te vagy a szeretet! Eléd hozzuk most nemzetünk sorsát: örömeinket és gondjainkat egyaránt. Nálad keressük a békét, amelyet a világ nem adhat meg, és a boldogságot, amelynek egyedül Te vagy a forrása. Ma azért imádkozunk, hogy felismerjük és elmélyítsük hitünk értékeit, s azokat figyelmes szeretettel tudjuk átadni Téged kereső testvéreinknek.
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT

A SZERETET MÉLYSÉGE ALAPJÁN ÍTÉL

"Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán" (1Pt 4,17).
Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás nem ember, hanem Isten gondolata; ezért megmérhetetlen a mélysége. A megváltás Isten nagy terve, nem pedig megtapasztalás. A tapasztalat csak kapu, amin át a megváltás bejön tudatos életünkbe. Ne hirdesd a tapasztalatot; hirdesd Isten nagy gondolatát. Amikor az Igét hirdetjük, nem arról kell beszélnünk, hogyan szabadulhat meg az ember a pokoltól és hogyan lehet erkölcsös és tiszta; hanem átadjuk az Istentől vett jó híreket.
Jézus Krisztus a tanításában mindig kiemelte az ítéletet; ez Isten szeretetének a jele. Ne rokonszenvezz azzal a lélekkel, aki nehéznek találja, hogy Istenhez jusson. Nem Isten felelős ezért. Nekünk nem az okát kell kitalálnunk, hogy miért nehéz, hanem úgy kell bemutatnunk Isten hűségét, hogy Isten Szelleme felfedhesse, mi a baj. Az igehirdetés valódi próbája az, hogy mindenkit ítélet elé állít. Isten Szelleme mindenkit szembe fordít önmagával.
Ha Jézus valaha olyan parancsot adott volna, aminek a betöltésére nem tudna minket képessé tenni, akkor hazug volna. Ha pedig mi állítunk korlátot engedelmességünk elé erőtlenségünk hangoztatásával, ez annyi, mintha azt mondanánk Istennek, hogy valamit kifelejtett a számításából. Isten ereje meg kell, hogy ölje minden önbizalmunkat. A teljes erőtlenség és függés ad alkalmat Isten Szent Szellemének arra, hogy megbizonyítsa hatalmát bennünk.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

FÜLE LAJOS

Menedékem

Múló időm, URAM, teremtőm,
forgács csak az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés hasadt szilánkja.

Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod,
s a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?

Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is idejöhettem élni,
s földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe.

Mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit KRISZTUSA éltet.
Menedékem - az örök élet.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Garai Gábor
Példázat a szeretetről

A szeretetet szét kell osztani
az emberek között - hogy el ne fogyjon.

Azért teszel félre egy maroknyi kovászt,
hogy kenyeret kelessz és süss belőle,
s azzal egész háznéped jóllakassad.

Ha nem őrzöl meg egy kevés kovászt
utoljára dagasztott kenyeredből,
tékozlásod bélyeget éget
homlokodra, és sorra elhagynak híveid.

utolsó falás kenyered akár
tűzbe is vetheted; ha kovász
ég el, éhenvész házőrző kutyád is.

Ha nem adsz - vagy nem kérsz cserébe
kovászodért - kovászt, s a szomszédod is így tesz,
egész országok elnéptelenednek.

(Persze, a kovász se mindent keleszt meg,
ha sárba gyúrod, abból nem kenyér lesz:
nem osztja szét s nem őrzi meg magát.)

A szeretetet szét kell osztani,
mert természete szerint oszthatatlan;
mikor már másnak nem jut,
magadnak sem marad belőle.


Egy kis Gospel
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Jelek és értetlenség
"1Ezt mondta nekem az ÚR: Fogj egy nagy írótáblát és írd rá közönséges írással: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! 2Megbízható tanúkul magam mellé vettem Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát. 3Miután a prófétaasszonynál voltam, teherbe esett, és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Legyen a neve: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! 4Mert mielőtt a gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Samária zsákmányát Asszíria királyának. 5Még ezt is mondta nekem az ÚR: 6Mivel megvetette ez a nép a Silóah csendesen folydogáló vizét, és Recínnek, meg Remaljáhú fiának örül, 7azért rájuk zúdítja az ÚR az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét, Asszíria királyát teljes hatalmával. Mindenütt kilép medréből, és hömpölyög partjai fölött. 8Betör Júdába, végigzúdul rajta, és nyakig ér. De ha kiterjesztett szárnyaival széltében ellepi az országot, velünk lesz az Isten! 9Tomboljatok csak népek, majd meg fogtok rettenni! Figyeljetek mind, ti messze országok! Fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni, fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni! 10Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert velünk az Isten! 11Így szólt hozzám az ÚR, amikor keze megragadott, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek az útján: 12Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt, amit ez a nép összeesküvésnek mond, amitől fél, attól ne féljetek, és ne rettegjetek! 13A Seregek URát tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek, 14akkor ő is megszentel. De Izráel két háza számára olyan kő lesz, amelybe beleütköznek, olyan szikla, amelybe belebotlanak, Jeruzsálem lakóinak pedig kelepce és csapda. 15Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek, megfogja őket a csapda. 16Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a tanítást tanítványaim számára. 17És várom az URat, aki Jákób háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem. 18Én pedig és e gyermekek, akiket az ÚR adott nekem, intő jelek vagyunk Izráelben a Sion-hegyen lakó Seregek URának akaratából." (Ézsaiás 8,1-18)

Még nem háborús helyzetben sem mindig egyszerű tisztán és teljesen Istenben bízni úgy, hogy közben az ember ne tegyen szinte semmit. Háborúra készülve azonban általában hazaárulással egyenlő, ha akár a közember, de különösen a vezetők nem teszik a dolgukat, hanem Isten ígéretében bízva "csupán" várakoznak. Júda háború felé sodródott, ezért vezetői szövetségest kerestek, és összeesküvőknek tartották azokat, akik óvtak az asszír szövetségtől, és hirdették, hogy csak az Urat féljék, és csak benne bízzanak. Láthatjuk, hogy hiába vannak jelek, a próféta által elhangzó isteni kijelentések, ígéretek. Júda és vezetői járják a saját, végső soron hitetlen útjukat. Azt gondolná az ember, hogy ilyen biztos fogódzók mellett Istenben hinni, bízni egyszerű. Olyan egyszerű, mint a gyermeknevelési szabály: a gyermek engedelmeskedjen a szüleinek. Mindkét esetben csak egyvalakire kell igazán figyelni, hallgatni: Istenre, illetve az utóbbi esetben a szülőkre. A gyakorlat mégsem egyszerű, mert az ember alapvetően önfejű, és ezt csak tetézi, hogy mindig is nehéz volt árral szemben haladni. A hit azonban ezt is megköveteli. /EB/


Az Isten előtt szolgáló gyermek
"9Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Silóban. Éli pap meg ott ült egy széken az ÚR templomának az ajtófélfájánál. 10Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az ÚRhoz, és keservesen sírt. 11Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek URa! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az ÚRnak adom, és nem éri borotva a fejét! 20Egy idő múlva Anna teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: Az ÚRtól kértem őt. 21És mikor fölment az az ember, Elkána, egész háza népével, hogy bemutassa az ÚRnak az évenkénti áldozatot, és teljesítse fogadalmát, 22Anna nem ment el, hanem ezt mondta férjének: Majd az elválasztása után viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék az ÚR előtt, és végleg ott maradjon. 23A férje, Elkána ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak az ÚR tartsa meg ígéretét! Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta. 24Miután elválasztotta, elvitte magával, és vele együtt vitt egy hároméves bikát, egy véka lisztet, meg egy tömlő bort, és bevitte az ÚR házába, Silóba. A gyermek még kicsiny volt. 25Akkor levágták a bikát, a gyermeket pedig bevitték Élihez. 11Ezután Elkána hazament Rámába. A gyermek pedig az ÚR szolgája lett Éli főpap felügyelete alatt." (1Sámuel 1,9-11.20-25; 2,11)

Keresztyén körökben sokan nem tartják "szalonképesnek", amikor az ember Istennel mint "üzlettárssal" egyezkedik annak érdekében, hogy céljait, vágyait elérje, azokhoz megszerezze a mennyei támogatást. Ritkán szoktuk Anna gyermek utáni vágyát ebből a szempontból nézni. Mielőtt azonban túl könnyen dobnánk rá az első követ, próbáljunk azzal is szembenézni, hogy magunk is elég könnyen sodródunk bele hasonló hozzáállásba ("ezt és ezt teszem, adom, ha te, Istenem, ezt és ezt teszed, adod"). Nincs most arra mód, hogy elemezzük ennek az asszonynak az indítékait. Azt azért jó, ha felfedezzük a történetben, hogy van itt egy asszony, aki a fájdalmát, nagyon is esendő, sebezhető mivoltát őszintén vállalja (adott esetben még emberek előtt is). Azért jó, ha felfigyelünk erre, mert tény, hogy Isten erre az őszintén vállalt állapotra mintegy válaszként Sámuelt adta annak a régi családnak, Izraelnek meg nekünk is. Ha receptként nem is lehet ajánlani Anna egyezkedését Istennel, de azt igen, hogy előtte őszintén feltárhatjuk sebzettségünket is. Ráadásul Isten a mi nem egészen helyes megnyilvánulásainkat is képes jóra fordítani, és beépíteni terveibe... /EB/
 

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 6. – Szerda Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
Jn 12,44-50

Elmélkedés: Az ószövetségi időkben a próféták voltak Isten küldöttei. Azért küldi őket Isten, hogy megtérítsék az embereket, s szívüket újra Isten felé vezessék. Azt teszik, amit küldőjük kér, s azt hirdetik, amit Isten ajkukra ad. Küldetésük az isteni üdvözítő szándékot szolgálja. Mindez elmondható Jézusról is, nála azonban e küldetés az Atyával való személyes kapcsolatból fakad. Jézus egyetlen vágya az, hogy teljesítse azt, amit az Atya rábízott, s ebben a legvégsőkig elmegy, feláldozza önmagát. Az Atya és a Fiú közti szoros kapcsolat következményeként a Jézushoz való viszonyunk – szembefordulásunk vagy ráhagyatkozásunk – egyúttal állásfoglalást jelent az Atyával szemben vagy mellette.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Égi Édesanyám, oltalmazd meg Magyarországot, püspökeinket, papjainkat, családtagjainkat, közösségünk minden egyes tagját és az egész magyar egyházat. Mindazoknak, akik még nem tudnak hinni, a Szentlélek ereje és világossága által add meg az élő hit kegyelmét, hogy ez az ország Mária országa, a Te országod legyen továbbra is. Tisztíts meg minket a bűntől és vezess el bennünket Szent Fiadhoz, Jézushoz!
 
Oldal tetejére