Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

<TABLE height=8 cellSpacing=0 cellPadding=5 width="100%"><TBODY><TR><TD vAlign=bottom align=middle width="5%"></TD><TD vAlign=top width="91%"></TD><TD vAlign=bottom width="4%">[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT]</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top height=9> </TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top>[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]"Péter és János pedig együtt mentek fel a templomba az imádkozás órájára, kilencre. Hoztak egy embert, aki születésétől fogva sánta volt, akit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen adományt azoktól, akik bemennek a templomba." Csel. 3:1-2[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT][/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]
[/FONT][/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Amikor a zsidók felmentek a templomba, három különböző időpontban imádkoztak. Harmadik órában ami reggel kilenc óra, a hatodik órában ami tizenkét óra és a kilencedik órában, ami délután három óra. Péter és János mentek a templomba imádkozni, amikor hoztak egy embert és a kapuba letették, hogy kolduljon azoktól, akik bemennek oda. Ez egy jó hely volt arra a célra. Valószínű, hogy nem csak sántikált, hiszen hozni kellett. Ebből derül ki, hogy sokkal súlyosabb volt a dolog.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]"Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kért tőlük adományt. Péter pedig mikor ránézett Jánossal együtt, mondta: Nézz ránk!"
Csel. 3:-4[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Péterék amikor mentek imádkozni, valami megszakította ezt az utat, hogy belépjenek a templomba. Isten tesz ilyent, amikor elkészít nekünk egy találkozót valakivel, hogy Ő el tudja végezni a munkáját. Ők hajlandók voltak arra, hogy Isten használja őket. Ez a koldus nem először van itt, hiszen minden nap le szokták tenni a kapuba. Valószínű sokszor elmentek már mellette. Most viszont meg kell, hogy álljanak. Nem mondták azt, hogy nincs időnk rád, hiszen fontosabb dolgunk is van mint rád figyelni. Mi vajon hányszor megyünk el olyanok mellett, akiknél meg kellett volna állni, mert Istennek terve volt?

"Az azért figyelt rájuk, remélte, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig mondta: Ezüstöm és aranyam nincs nekem, hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!" Csel. 3:5-6[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A sánta férfi megörült, hogy most valamit kap, de biztosíthatlak, hogy igen nagy meglepetés érte. Sem ezüstöm sem aranyam nincs - mondja neki Péter. De van valamim, amit neked adok, ami mindennél többet ér: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! Ha nem Isten erejével járunk, akkor nem történik semmi. De ha Őt követjük, akkor azt vesszük észre, hogy bizalom és bátorság lesz bennünk, mert az Úr végzi el a dolgokat. Ebben a pillanatban a hitnek ajándéka jött működésbe. Természetfeletti módon nyilvánult meg Isten. Ez a beteg ember egy kis pénzecskével is beérte volna, de attól sokkal nagyobbat kapott.

"És őt jobbkezénél fogva felemelte, és azonnal megerősödtek az ő lábai és bokái. És felszökve, megállt és járt és bement velük a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent." Csel. 3:7-8[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Nem Péter gyógyította meg ezt az embert. Nem járkált körbe mindenfelé, hogy gyertek, rátok teszem a kezem és meggyógyultok, mert ezt a munkát nem ő végezte el, hanem Isten. Jánossal a templomba mentek imádkozni és valószínű nem is számítottak arra, hogy nekik feladatuk lesz ott az Ékes-kapuban. Az Úr használni akar! Legyél arra érzékeny! De te csak eszköze leszel, Isten pedig elvégzi a munkát. A dicsőség az Úré! Nekünk imádkozni kell, hogy használjon bennünket és részesei lehetünk a tervének. El tudjuk képzelni ennek az embernek a boldogságát. A viselkedéséből tükröződik. Szökdelve dicsérte az Istent.

"És látta őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent: És megismerték őt, hogy ő volt az, aki adományért ült a templomnak Ékeskapujában, és megteltek csodálkozással és azon való álmélkodással, ami történt vele. Mikor pedig ragaszkodott Péterhez és Jánoshoz az a sánta, aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefutott hozzájuk a tornácba, mely Salamonénak neveztetik."
Csel. 3:9-11[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Zavarban voltak amikor meglátták ezt az embert. Mindenki csak bámul és csodálkozik. Péter felismerte, hogy mi történik, mi zajlik le az emberekben ennek láttán.

"Mikor pedig ezt látta Péter, mondta a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek ránk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy az járjon?" Csel. 3:12[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Péter azért mondta ezeket, hogy ne nekik adják a dicsőséget, hanem Istennek. Ne nézzetek így ránk, mert nem mi csináltuk ezt! Nem a mi kegyelmünktől történt. Az emberek rád tekintenek amikor valaki meggyógyul. Te olyan felkent, nagyszerű vagy, mondják. Azok pedig hirdetni fognak téged és plakátokat is készítenek rólad. Te pedig büszke és felfuvalkodott leszel és vered a melledet. Megosztod mindenkivel, hogy te milyen nagyszerű, felkent embere vagy Istennek. Előre megmondom, ha ez így van, le fog rántani a mélybe. Isten nem adja oda neked a dicsőségét. Isten szolgája, tudatában van a saját gyengeségeivel. Tudja, hogy neki nincs ereje. Tudja, hogy Isten a gyengéket használja. Nem számít hányan gyógyultak meg a szolgálatod során. Az Ő ereje végzi el a munkát nem a mienk. Hamar a polcon fogsz kikötni ha büszke leszel. Istenre irányítsd a figyelmedet. Legyél hűséges, engedelmes kicsi dolgokban és Ő végzi el a nagy dolgokat.

"Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az Ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívántátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el nektek, Az életnek fejedelmét pedig megöltétek, akit az Isten feltámasztott a halálból, aminek mi vagyunk bizonyságai." Csel. 3:13-15[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Péternek nem hizelgett amit mondtak. Nem kábult el a történtektől. Tudta, hogy nem látnak helyesen. Pillanatok alatt helyre teszi a dolgot. Második esetben teszi meg. Először pünkösdkor a felsőháznál, és most itt az Ékeskapunál. Bizonyságot tesz nekik Krisztusról. Nem lopta el Isten dicsőségét mint ahogy ma teszik néhányan. [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]"És az Ő neve erősítette meg ezt, akit láttok és ismertek. Az Ő nevében való hit által, és a hit mely Őáltala van, adta neki ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára." Csel. 3:16[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Elismeri Péter, hogy ez nem az ő hite szerint történt. Ez a férfi egy kis pénzt várt. Ránézett a két apostolra, hátha kap egy kis adományt. Isten könyörülete szállt le ott és az által gyógyult meg a sánta férfi. Jézus nevében való hit által történt meg. Azt mondta neki Péter: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! Ez hitet ébresztett benne. Itt pedig elmondja a zsidóknak akik csodálkoztak: az Ő nevében való hit által, és a hit mely általa van, adta neki ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára. Tudjuk, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, de akik elé járulnak, megjutalmazza azokat. Zsid. 11:6

"De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is." Csel. 3:17[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Tudom, hogy tudatlanságból tettétek ezt, ahogy a feletteseitek. Rossz döntéseket hoztatok, felségárulást követtetek el, de megértelek benneteket, mert vakok vagytok. Ez nagy szeretetet tükrözött Péter szívéből a zsidók felé. Szeretetben, szelíd lelkülettel mondta el az evangéliumot.

"Az Isten pedig, amikről eleve megmondta minden prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképen töltötte be. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idejei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, aki nektek előre hirdettetett. Akit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, amíg újjáteremtetnek mindenek, amikről szólt az Isten minden szent prófétájának szája által kezdettől fogva."
Csel. 3:18-21[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Isten már előre megmondta a próféták által, hogy Krisztus szenvedni fog, és meg is történt. Ez egy kivezető út. Rossz döntéseket hoztatok, de az igazság az, hogy a ti rossz döntéseiteket felhasználta az Úr. De eljött az idő és a lehetőség, hogy megtérjetek és eltöröltetnek a bűneitek. Változtassátok meg a gondolkodásotokat Krisztusról. Isten meg tudja bocsátani a bűneiteket, éppen ezért kérlek benneteket, hogy hozzátok rendbe a kapcsolatotokat Istennel. Sok ostoba elképzelés van Jézusról és ez hatással lehet azokra, aki elfogadják azt. Telve vagy büszkeséggel, arroganciával, önzőséggel? A saját igazságodat véded? Ébredj fel! Isten a világ közepe és nem te! Meg kell térned! Jézust Megváltódnak kell látnod, hogy meg tudj menekülni a bűneidből. Ha nem, akkor olyan dolgokban lesz részed, amit soha nem éltél meg! Lehet, hogy a legtragikusabb dolog fog veled történni. Ez nem játék és nem félelemkeltés, ez az Isten üzenete az Igéjéből neked, aki nem tértél meg, illetve nem születtél újjá. Elküldte Isten az egyszülött Fiát érted és nem törölt el a földről, pedig megtehette volna. Inkább ráhelyezte az összes bűnödet, hogy te szabad lehess és elkerüld a szellemi halált. Valakinek meg kellett halnia. Vagy neked vagy Neki! Ne utasítsd el a Szent Szellem üzenetét! Ne fordíts hátat Istennek! Ne dobd a hátad mögé az Igét! Isten nélkül egy csődtömeg vagy! Lásd meg ezt: Jézust megkorbácsolták, leköpték, arcul verték, töviskoronát tettek a fejére, keresztre feszítették, a bűneidet magára vette, oldalába lándzsát szúrtak, meghalt és feltámadt! Tudod mindez miért történt? Miattad, és miattam, hogy élhess, élhessek! Ha megtérsz, átadod az életedet Jézusnak, te is ott leszel Isten országában. Hozd rendbe a kapcsolatodat Istennel! Akár most is megteheted. Ne hagyd holnapra. Nem tudhatod, hogy lesz-e holnapod. Nem számít hol vagy, hogy nézel ki, csak menj az Úr Jézus elé. Ne csapd arcul te is.

"Mert Mózes ezt mondta az atyáknak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem. Őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek. Leszen pedig, hogy minden lélek, amely nem hallgat arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek." Csel. 3:22-24[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Péter megállás nélkül folytatja a prédikációját. Szolgál a tömeg felé. Itt most Mózest idézi, a zsidók pedig csendben hallgatják. [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]"Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a föld minden nemzetségei. Az Isten az Ő Fiát, Jézust elsősorban nektek támasztva, elküldta Őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítve bűneitekből." Csel. 3:25-26 [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Azt mondja a zsidóknak: Ti a próféták és a szövetségnek fiai vagytok és áldottak. Péterről kiderül, hogy ismerte az írásokat. De hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy amikor betöltötte Isten Szelleme, akkor az Igével is betöltötte. Minden nap be kell töltsön bennünket az Ige. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha mindennap olvasod a Bibliádat. Krisztus Igéje lakozzon benned gazdagon, minden bölcsességben Kol. 3:16. Nem csak egy kicsit, hanem gazdagon. Isten tüze lángra gyújt és használni fog. Ámen[/FONT]
</TD></TR></TBODY></TABLE>

Reményi Gyözö:Az élet bája...


Vannak nők, akik egy életen által
Kísérnek minket szomorú varázzsal,
Mint hidegfényű, messze csillagok
Örvények közt a gazdátlan hajót.

Nők, akik mindig, mindig velünk vannak,
Fanyarbús illatát az új tavasznak
Ők küldik és az őszirózsa gyászát,
Gyötörnek mély emlékek távolán át.

És vannak nők - ó legyenek áldottak! -
Akik nekünk az élet bája voltak.
Pillangói a gyászövezte kertnek,
Virágai az eltűnt édeneknek.

Akik bársony szemükkel simogattak,
Vagy selymét adták ránk finom szavaknak
S emlékük úgy él, mint Mozart-szonáta,
Mint egy nyári reggel ragyogása!
Irta Reményi Gyözö/gyözi

KisJézus kabátja .

KisJézus kabátja :
Sötétedett. Nem mintha késő lett volna, csak hát december vége volt: ilyenkor hamar köszönt be a szürkület. Itt-ott már pislákolt egy-egy csillag az égen, bizonytalan pillantást vetettek a fakó Holdra, amint az egykedvűen nézte a kis várost. Mintha sejtette volna, hogy a tarka üzletek csillogása mellett az égi fényekre senki sem figyel fel. Igaza volt.
A városka legnagyobb utcája egyre zsúfoltabb lett: mintha a sötétség kicsalogatta volna az embereket házaikból. Pedig hát nem a sötétség volt az oka: sokkal inkább a csillogó kirakatok, színes portékák, és a tudat, hogy mindjárt itt a karácsony. Az emberek egyik üzletből a másikba siettek, keresték azt a legszebbet... azt, amit elképzeltek neki... ami még a tavalyinál is szebb... aminek úgy fog örülni, ha majd kibontja, és megpillantja a gyertyafényben...
Lassan havazni kezdett: egy pihe, két pihe, oly gyengéden, kedvesen küldte őket az ég, hogy azután nevetve üljenek meg a fák ágain, a kabátok ráncai közt és az esernyőkön.
A tarka forgatagban egy kisfiú sietett hazafelé. Szemei csillogtak a boldogságtól: örült a hónak, a karácsonynak, s képzeletében tisztán látta a karácsonyfát, a fényeket, a sok-sok ajándékot, s szinte érezte a fenyőillatot, és a szaloncukrok édes ízét. Most először az iskolatáska sem volt nehéz, pedig máskor mindig nagyon súlyosnak találta: ezekben a percekben minden gondolatát lefoglalta a közelgő ünnep. Azon sem jutott eszébe töprengeni, hogy miért jár-kel olyan sok ember az utcán csomagokkal a kezükben, miért térnek be a boltokba, és főleg, hogy miért vásárolnak. Pedig ha felfigyelt volna erre, ugyancsak meglepődik: „Hiszen az ajándékokat a Jézuska hozza ” - gondolná. - „ , miért vásárolnak akkor az emberek? Nem volna más dolguk, mint elgondolkodni azon, mit is akarnak, s a Jézuska, aki belelát minden ember gondolataiba, a fa alá tenné holnap délután, hogy azután estére, mire megszólal a csengő, minden kívánság teljesüljön.”
De a kisfiú fejében egészen más gondolatok kergették egymást:
„Ma mentem utoljára iskolába. Most két hétig téli szünet lesz, és holnap karácsony!”
Előző nap eltűnt a kis cédula, amelyen kívánságai voltak. Édesapja kérte, hogy írja össze, mit is szeretne pontosan, merthogy Jézuskának sok-sok gyermekről kell gondoskodnia, s tán elfelejtene valamit.
„Így nem fog elfelejteni semmit.” - gondolta a kisfiú. - „Ott lesz minden a fa alatt.”
Apja megkérte, írjon még fel a kis papírra egy kabátot is. Felírta ő, hogyne írta volna, a kabát nem olyan igazi ajándék ugyan, de hát a Jézuskának ez ingyen van, legalább nem a szüleinek kell megvenniük, úgyis kevés a pénzük, mindig mondják, ha azt hiszik, hogy ő nem hallja.
Egyre gyorsabban ment, mintha ezzel siettetni tudta volna az időt. Pedig hát tudhatta volna, hogy karácsony csak holnap lesz, s ezen ő nem tud változtatni, Jézuska pedig nem akar.
Hamar hazaért, mindjárt be is dobta a nagy táskát a sarokba, s várta a szüleit.
„Hogy meg lesznek lepve!” - gondolta. - „Hogy fognak örülni!”
Elfelejtette megmondani, hogy ma előbb vége lesz a tanításnak, és így hamarabb hazajöhet.
Szülei meg is érkeztek nemsokára, s tényleg meglepődtek. Ők is hamarabb értek haza, mint máskor, nem tudni, miért. A kisfiú nem is kérdezte, csak örült, hogy itthon vannak. A szülők ugyan zavarban voltak egy kissé, de igyekeztek leplezni, s mindjárt az üdvözlés után így szólt az apja:
- Maradj szépen itthon, mi anyával elmegyünk a városba Jézuskával beszélni.
A kisfiúnak tátva maradt a szája: az ő szülei... Beszélnek a Jézuskával? Úgy igaziból, mintha csak valamelyik szomszéddal beszélgetnének? Hiszen ez óriási! Hihetetlen! Micsoda kivételes szülei vannak neki!
A szülők indultak is mindjárt, s megkérték, maradjon szépen a szobájában, kezdje el a matematikaleckét, ajtót sem kell nyitnia, ha ők megérkeznek.
A kisfiú engedelmeskedett, elővette a számtanfüzetet, s leült az íróasztalhoz. Azonban alighogy becsukódott az ajtó, s édesanyja magas sarkú cipőjének kopogása is elhalt, furcsa nyugtalanság lett rajta úrrá.
„Anya és apa elmentek Jézuskával beszélni.” - ismételgette magában, hogy betűről betűre bevésse emlékezetébe édesapja szavait. A káprázat egyre erősödött, s akárhogy igyekezett, hamarosan semmi másra nem tudott gondolni, csak a csodára, amely most vár szüleire.
„Olyan természetes hangon mondták.” - gondolta. - „Talán már máskor is beszélgettek a Jézuskával, csak én nem tudtam róla.”
Nem bírta tovább: leereszkedett a székről, sietve felvette a csizmáját, kabátját, s az ajtó felé indult. Szíve hevesen vert, érezte, hogy amit tesz, az nem rendjén való.
„De látnom kell a Jézuskát.” - gondolta. - „Csak egy pillanatra, ahogy beszél a szüleimmel, utána visszajövök, nem fogják megtudni, hogy kilestem őket.”
El is indult, szaporán szedte a lábát: talán a félelemtől, hogy észreveszik, talán a lelkifurdalástól, hogy nem a matematikapéldákon gondolkodik az íróasztalnál, de mindenképpen az izgalomtól: meg fogja pillantani Jézuskát élő valóságában. Azt ugyan nem tudta, hogy jó irányba indult-e, de annyi minden kötötte le gondolatait, hogy ennek a kérdésnek már nem jutott hely.
Abban teljesen biztos volt, hogy azonnal rá fog ismerni Jézuskára. Ismerte szentképekről, a templom festményeiről, s a hittankönyvéből.
Ahogy ment, egyre nyugtalanabb lett: egyre szaporábban kapkodta a levegőt, s olyan erősen vert a szíve, mint kis életében még sohasem.
„Otthon kellene ülnöm.” - gondolta, s megsajnálta szüleit, akik most azt hiszik, hogy ő az íróasztalánál ül és oldja a számtanpéldákat. - „Otthon ülnöm és matekoznom. MOST matekoznom, mert ha vastagabb lesz a hó, szánkózni megyünk apával, és ha befagy a tó, korcsolyázunk, és sokat játszunk, és felépíti nekem azt a várat építőkockából, ahogy ígérte...”
De nem fordult vissza.
„Most tartanék a második példánál. Mi is a második példa? Nem emlékszem rá! 14 - gyel kellett megszorozni valamit. Mit is?”
Elérkezett a parkba, amely két utca között húzódott, és a szélén magas sövény futott végig. Itt-ott ritkább volt, könnyen át lehetett látni rajta, ha az ember közel ment hozzá, de távolabbról nézve eltakarta a leskelődőt. A kisfiú a sövény mögött haladt tovább.
„Innen megfigyelhetem őket, de ők nem láthatnak meg.” - gondolta. - „Ó, bár erre járnának most, itt beszélgetnének a Jézuskával!”
Most lassabban haladt, hogy mindenütt kikukucskálhasson, ahol ritkább a sövény.
Már a vége felé járt a parknak, s kezdte feladni a reményt, amikor két hófödte ágat széthajtva ismét kitekintett, s szinte kővé dermedt. Meg kellett kapaszkodnia a sövényben, mert az eléje táruló látvány minden erejét elvette: megpillantotta szüleit, amint ott álltak a járdán, előttük egy bevásárlószatyor ki tudja mi mindennel megrakva, és - Jézuskával beszélgetnek.
Hiába tudta a kisfiú, hogy meg fogja pillantani Jézuskát, szíve mégse hitte igazán, hogy ő, a semmiben sem kiváló gyermek részese lehet a csodának. Most boldog volt, elmondhatatlanul boldog, hogy láthatja őt, aki annyira kiváló, akit mindenki ismer, mindenki szeret.
Jézuska éppen olyan volt, mint a szentképeken, a templom festményein és a hittankönyvben: magas, vékony, az arca beesett, haja hosszú, világosbarna, ruhája egyszerű, szakadt. Ő ebben a hidegben sem viselt kabátot, ahogy a képeken sem, s egyáltalán nem keltett feltűnést: az emberek elmentek mellette, rá sem néztek.
„Persze, hiszen mind felnőttek” - gondolta a kisfiú. - „Mind beszélgetnek vele minden évben.”
Még mindig erősen kapaszkodott a sövénybe, bár ő ezt nem tudta. Egész figyelme a csodára irányult: a Megváltóra, akit most megpillanthatott.
Hogy Jézuska mit mond a szüleinek, azt nem hallhatta, mert távol volt:
- Az Isten áldja meg magukat, nem tudnának adni egy kevéske pénzt?
Karácsony volt, ilyenkor adakozóbbak az emberek, a házaspár szíve is megesett a kolduson, akinek még kabátja sem volt.
- Tessék. - szólt az apa, s egy összehatogatott papírpénzt nyomott a férfi kezébe.
- Köszönöm szépen, az Isten megáldja, boldog karácsonyt! - válaszolt a koldus alázattal, s eltette a pénzt a szatyorba néhány száraz kenyérvég, és a kiturkált ócskaságok közé.
„Mit adhatott apa a Jézuskának?” - gondolkodott a kisfiú. - „Mi volt az a papír?... Hát persze!” - jutott eszébe hirtelen. - „De buta vagyok, hiszen az a listám az ajándékokról! Milyen sok kívánságot gyűjtött már a Jézuska! Tele van velük az a nagy szatyor!”
Hirtelen végigfutott a hátán a hideg: hiszen most, hogy átadták anyáék a cédulát Jézuskának, hazafelé fognak indulni.
Ellökte magát az ágaktól, melyekbe addig görcsösen kapaszkodott, s szaladni kezdett a sövény mögött hazafelé, amilyen gyorsan csak bírt.
„Nem szabad, hogy észrevegyenek... Nem szabad, hogy rájöjjenek...!”
Kifulladva ért haza, sietve levette csizmáját, kabátját, és az íróasztalhoz sietett, ahol már várta a matematikafüzete. Pirosló arccal, pihegve huppant le a székre: az átélt óriási élmény, az izgalom, a csoda és a lelkiismeret-furdalás összefüggéstelenül kavargott a fejében. Azt hitte, szülei bármikor beléphetnek, ám ők csak egy órával később toppantak be, s ott találták gyermeküket a számtanpéldák fölött gondolkodva. Bár kezében volt a ceruza, s a füzete is nyitva, ha szülei rákérdeznek, talán azt sem tudta volna megmondani, hogy egy matematikapélda az, ami fölött ül...
Bármilyen lassan tud is telni az idő - mert hát olykor nagyon lassan tud telni - ,azért csak eljött a másnap, s a kisfiú - mint minden kisfiú és minden kislány minden karácsonykor - ,egyre izgatottabb lett. Persze ez amolyan édes izgalom volt, fenyőillatú, szaloncukor-ízű, játékos izgalom, hiszen ki tudhatta volna jobban, mint ő, hogy kívánságai teljesülnek.
A délutánt nagymamájánál töltötte, ahogy minden évben, társasjátékoztak, sokat nevettek, s a nagymama mesélt is neki, mint mindig. A kisfiú szerette a nagymama elbeszéléseit, mert igazak voltak: századszor is nagy figyelemmel hallgatta a történeteket régmúlt karácsonyokról, melyek a háború idején szegénységben, bizonytalanságban, s mégis szeretetben teltek. Jézus születésének történetét is sokszor hallotta már, mégis újra elmeséltette a nagymamával, mert a nagymama olyan szépen tudta elmondani, hogy a kisfiú mindig úgy érezte, ott van ő is a jászolnál, s látja a boldog, békés családot.
Azután eljött az este, megszólalt a csengő is, s a kisfiú boldog izgalommal bontotta ki ajándékait: mindent megkapott, amit kért, a színes ceruzákat, a kisautót, a társasjátékot, a szagos radírt, az űrhajós ceruzafaragót, a kis noteszt, aminek az elején egy robot van, és a kabátot is. Szép kabát volt, jó meleg, kényelmes. Vacsora után, mikor már a kisautóval is eleget játszott, szülei kérésére felpróbálta. Tökéletesen állt. (Hogyne állt volna tökéletesen: a Jézuska pontosan tudja mindenkinek a méretét.) Melege is lett tőle a kisfiúnak hamar a fűtött szobában, s ahogy a tarka karácsonyfára nézett, hirtelen eszébe jutott Jézuska, s összeszorult a szíve: milyen sok apró díszt kellett felaggatnia vékony kezével, milyen sok fenyőfát és ajándékot cipelnie hideg utcákon át. Ahogy ott állt a melegben, majdnem sírva fakadt, mert újra maga előtt látta Jézuskát: kabát nélkül, kint a hideg, elhagyatott utcákon...
„Kabátot adott nekem.” - gondolta. - „Kabátot ő, aki maga is fázik. Visszaviszem neki, ne fázzon szegény!”
Este tovább fennmaradhatott az ünnepre való tekintettel, pedig ennek kivételesen cseppet sem örült: terve megvalósításához most jobb lett volna, ha hamar ágyba bújik, illetve, ha szülei azt hiszik. Mikor eljött a lefekvés ideje, olyan engedelmesen és gyorsan mosakodott meg és öltözött át, mint még soha. Szülei is lefeküdtek, fáradtak voltak már. Nemsokára csend borult a lakásra, hamarosan megszűnt a beszélgetés, amely a másik szobából szűrődött át, így a kisfiú tudhatta: szülei elaludtak. Lassan, óvatosan felöltözött a paplan alatt, azután kiosont a szobából. Halkan felvette a csizmáját, régi kabátját, s az újat karjára terítve finoman megfordította a kulcsot a zárban, és lenyomta a bejárati ajtó kilincsét: az hangtalanul kinyílt, s a kisfiú már kint is volt a folyosón. Óvatosan becsukta maga mögött az ajtót, azután elindult. A földszinten már megszaporázta lépteit, majd mikor kiért az utcára, futni kezdett.
Abban az irányban indult el, mint tegnap este, s ugyanolyan izgatott volt, mint akkor: tudta, hogy amit cselekszik, az helyes, mégis helytelen.
Megint a parkig futott, akárcsak előző nap, de most nem kellett a sövény mögött bujkálnia. Maga sem tudta, miért, úgy gondolta, hogy Jézuskának itt kell lennie. Hiszen tegnap is itt volt! Igaz ugyan, hogy egy nap eltelt azóta, de akkor is! Miért ment volna el?
Senki sem járt az utcán. Tisztán hallatszott, hogyan morzsolódnak a kisfiú lába alatt az apró kavicsok. Körbenézett a parkban, s egy lámpa bágyadt fényénél megpillantotta Őt: ott feküdt a padon, kopott ruhájában, kabát nélkül a hidegben, és aludt. A kisfiú szíve még szaporábban vert, mint addig, de nem a félelemtől: sötétben járt ugyan, egyedül, szülei engedélye nélkül, de a Megváltó mellett teljes biztonságban érezte magát. Újra láthatta annak beesett arcát. Alakja a halovány fényben még soványabbnak hatott.
A kisfiú nem gondolkodott sokat: fogta új kabátját, és Jézuskára terítette. A kicsiny kabát ugyan derékig sem takarta a koldust, de hát hogy is gondolna ilyesmire egy ekkora fiú. A kis jótevő nem fázott: az Ő közelében meleget érzett és otthont. Még nézte egy darabig a fekvő alakot, azután elindult. Most lassan ment: az élmény nem hagyott helyet szívében a lelkiismeret furdalásnak, a Megváltó közelsége pedig nem hagyott helyet fejében a félelemnek.
Itt-ott ragyogott már egy-egy csillag az égen, örömteli pillantást vetettek a fénylő Holdra, amint az boldogan nézte a kis várost. Mintha sejtette volna, hogy az utcai lámpák fakó világa mellett csak az égi fények irányíthatják haza a kisfiút. Igaza volt.
A városka legnagyobb utcája kihalt volt: mintha a sötétség beűzte volna az embereket házaikba. Pedig hát nem a sötétség volt az oka: sokkal inkább a csillogó fenyőfák, színes ajándékok, és a tudat, hogy karácsony van.
Lassan havazni kezdett: egy pihe, két pihe, oly gyengéden, kedvesen küldte le őket az ég, hogy azután nevetve üljenek meg a fák ágain, a kabátok ráncai közt és a szempillákon.
A néptelen utcán egy kisfiú bandukolt hazafelé. Arca fénylett a boldogságtól: a Megváltót látta maga előtt.
Mikor a koldus másnap reggel felébredt, csodálkozva vette észre, hogy egy kabátka borul rá melegen. Kérdőn nézegette, s először sehogy sem tudta elgondolni, hogy kerülhetett oda a kis lélekmelegítő, de azután eszébe jutott valami és elmosolyodott:
„Hát persze.” - gondolta. - „Tegnap volt karácsony estéje: ki másnak lehet olyan nagy szíve, amilyen kis kabátkája, mint a kis Jézusnak!

keresztényzene vers

Kedves Gyozi-Bp !:00:
Köszönöm az írásodat
Szeretettel:Kata53
<O</O
<O>

</O>
<O></O>
Torquato Tasso (olasz, 1544-1595):

ZSOLTÁR

Égi Atyám, most, hogy fekete felleg
borult az igaz útra s tébolyogva
járok, s alattam süpped a morotva,
e siralmak völgyén, ím esdekellek:

igazgasd lépteim, s te szent kegyelmed
lámpását gyújtsd fel bennem, hogy lobogva
égjen, s az ösvényt újra megmutassa,
melyet bolyongó lelkem elfelejtett.

S mielőtt behavazná a sivár tél
e fürtöket, s napom gyarló világát
a végleges sötétség el nem oltja:

add, hogy lábaim utad megtalálják,
s öltözködvén kéklő mennyei tollba,
Uram, legeltess, Uram, adj te kvártélyt!

(Jékely Zoltán fordítása)

Once,Later.....

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD colSpan=3>[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Once, later

​

[/FONT]</TD></TR><TR><TD width=85></TD><TD width="100%"></TD></TR></TBODY></TABLE>Gyözi

Vágvölgyi Éva: Csendes percek

Nagy a kicsit eltiporja,
Hatalmas az alázatoson,
Erős a gyengén,
Erőszak a szelídségen,
Gyűlölet a szereteten
Győzelmet arat mindig,
Ez a világ rendje.
S mégis, a dolog
Visszájára fordul:
Vereségében a kicsi
Nagyobbá válik,
Mint a nagy,
Alázatos hatalmasabbá,
Mint a hatalmas,
Gyenge erősebbé,
Mint az erős,
Szelídség fölébe
Kerekedik az erőszaknak,
Szeretet a gyűlöletnek,
Halott győzedelmeskedik élőn,
Mert Jézus feltámadt,
S vele mindannyian,
Kiket látszólag eltiportak,
Legyőztek és megöltek.
A vereség és halál
Csak kapu lett
Az új élet,
A feltámadás felé.

keresztényzene vers

Percnyík Pál: Ott a Via Dolorózán!

Ott, a Via Dolorózán,
nagy hősről regél a múlt,
lármás népnek gyűrűjében,
elítélt ember vonult,
lármás népnek gyűrűjében,
elítélt ember vonult.

Ott, a Via Dolorózán,
kereszttel városon át,
kísérik a vesztőhelyre,
Isten egyszülött Fiát,
kísérik a vesztőhelyre,
Isten egyszülött Fiát,

Ott, a Via Dolorózán,
vére pereg földre le,
őt kísérő asszonyoknak,
szeme könnyel van tele,
őt kísérő asszonyoknak,
szeme könnyel van tele,

Ott, a Via Dolorózán,
a tűző napnak hevén,
Jézus viszi keresztünket,
hogy el ne vessz te meg én,
Jézus viszi keresztünket,
hogy el ne vessz te meg én,

Ott, a Via Dolorózán,
Jézusról regél a múlt,
el ne kárhozzon a bűnös,
drága vére érte hullt,
el ne kárhozzon a bűnös,
drága vére érte hullt,


Kedves Kate25 és Gyozi-Bp!<O</O
Köszönöm a szép verseket néktek.kiss <O</O
Szeretettel:Kata53<O></O>
<O></O>
<O> </O>
<O></O>
<O></O>

<TABLE height=777 cellSpacing=0 cellPadding=0 width=1000 align=left border=0><TBODY><TR><TD width=180></TD><TD width=25> </TD><TD vAlign=top background=kepek/images/hatter.gif colSpan=3 rowSpan=10><STYLE type=text/css><!--body { background-color: #000000;}.style2 {color: #CEB698}.style3 {color: #FFFFFF}--></STYLE><TABLE height=691 cellSpacing=0 cellPadding=0 width=770 align=center border=0><TBODY><TR><TD height=35> 113.zsoltár 117.zsoltár 138.zsoltár Dávid hálaimája Egyedül Tiéd a dicsőség örökké Reményik Sándor </TD></TR><TR><TD vAlign=top height=660>

113. zsoltár - Az ÚR fensége és kegyelme

1 Dicsérjétek az Urat!
Úrnak szolgai, dicsérjétek, dicsérjétek az Úr nevét!
2 Legyen áldott az Úr neve most és mindörökké!
3 Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét!
4 Magasan fölötte van az Úr minden népnek,
dicsősége fölötte van az egeknek.
S Ki hasonlítható Istenünkhöz, az Úrhoz, aki a magasban lakik,
6és a mélybe néz,
az égre is, a földre is?
'Fölemeli a porból a nincstelent,
és kiemeli a szemétből a szegényt. 8 Az előkelők közé ülteti,
népe előkelői közé.
9 Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban,
mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az Urat!

</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

keresztényzene vers

Jean-Antoine de Baif (francia, 1532-1589):

ZSOLTÁR

A hegyek csúcsán kutató szememmel
föltekintettem: van-e még segítség?
Óh, segítséget csak az Úr, az ég s föld
Istene küldhet.

Ő ügyel rá, hogy soha lábad itten
meg ne csusszanjon. Soha ő nem alszik.
Ő ügyel rád és soha, míg a föld él,
nem fog aludni.


Éberen virraszt a vak éjszakában,
őrzi Izráelt. A nagy Isten, Ő nyújt
pajzsot és árnyat te föléd is; egyre
jobbodon áll ő.

Dél-verő izzó ragyogása, kétes
fénye a holdnak neked ím nem árthat;
mind a veszélytől Uram ím megőriz:
lelkedet óvja.

Amidőn bentről kifelé felindulsz,
amidőn kintről befelé törekszel:
véd ezentúl és megelőz akárhol
mindig az Isten.
_________________________
(Illyés Gyula fordítása)<O</O
<O></O>

ÖRÖMHÍR

Isten, a mi Atyánk a Biblia által szól hozzánk. A mi mennyei Atyánk azt szeretné, hogy minden ember üdvözüljön.

​

​

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
(János evangéliuma 3:16)

​

​

Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért a kereszten, és ezzel megváltott bennünket.
Hála legyen Istennek ezért a kegyelemért!
"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek, a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék."
(Efezusi levél 2:8-9)

Jézus Krisztus harmadnapon feltámadt, ma is él, és ezt üzeni:
"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz..."
(Jelenések 3:20)

​

​

Kinyitottad a szíved ajtaját Jézusnak?

Csak belülről van kilincs. Te megteheted, hogy befogadod Őt.

"Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében,..."
(János evangéliuma 1:12)

ÁTADÓ IMA

Ha szeretnéd behívni most az Úr Jézust a szívedbe, akkor így imádkozhatsz:
Uram, Jézus Krisztus! Szükségem van Rád!
Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten az én bűneim miatt is. Hiszem, hogy kiontott véred megtisztít minden bűntől.

​

​

"Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer."
(Példabeszédek 28:13)

Nevezd meg minden egyes bűnödet, egészen pontosan, kivétel nélkül mindazt, amit most bűnnek tudsz és érzel!

Kinyitom szívem ajtaját, és befogadlak Téged, mint Megváltómat és Uramat.
Megvallom, megbánom és elhagyom minden bűnömet, amit valaha is tettem. Kérlek, bocsásd meg minden bűnömet, és jöjj a szívembe.

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."
(1János 1:9)
Hálát adok, hogy megszabadítottál a bűn hatalmától, bűnös állapotomból, és minden egyes megvallott bűnömet megbocsátottad.
"Ő (Atya) szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és Ő vitt át minket szeretett Fiának (Jézus Krisztusnak) országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata." (Kolossé 1:13-14)

​

​

Köszönöm, hogy megbocsátottad bűneimet, és Szent Szellemed által a szívembe költöztél. Köszönöm, hogy megajándékoztál az örök élettel és egy mennyei hellyel. Szívből megbocsátok mindenkinek, aki megbántott engem. Kérlek, formálj olyanná, amilyenné akarod, hogy legyek, hogy örömed teljék bennem.
Kérlek, vezess az üdvösség keskeny útján az örök életre. Köszönöm. Ámen.

​

​

Kérd Jézus Krisztust, hogy vegye át életed vezetését! Mondd el, hogy engedelmeskedni akarsz neki! Akaratát megismered a Bibliából.
Kérd Őt, mutasson neked utat a mindennapi életben! Keresd naponta a Vele való kapcsolatot a rendszeres bibliaolvasás és imádkozás által!
Csatlakozz mielőbb egy bibliahű gyülekezethez! A hívő keresztény testvéreiddel való kapcsolatod pedig segít abban, hogy győztes légy a bűn elleni harcban, s hogy növekedj lelki-szellemi életedben, Isten és Jézus Krisztus megismerésében.
Ha mindezt őszintén, szívből megtetted, akkor megtapasztalod, hogy az Úr Jézus erőt és bátorságot ad neked is az Ő követésére.

Jézus mondja: "Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valamilyen halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."
(Márk evangéliuma 16:17-18)

"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik."
(Lukács evangéliuma 11:9-10)

​

​

Ma még tart a kegyelem ideje.

"Hanem hirdetjük, amint meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem hallott és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az Őt szeretőknek."
(Pál első levele a Korinthusiakhoz 2:9)

Istennek terve van Veled,
nagyon szeret és vár Téged is.

Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az Úr,
és könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az Úr!
és adjon neked békességet!
(Az ároni áldás 4Mózes 6:24-26)

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

</B>

<SCRIPT src="http://www.extra.hu/lib/webmaster/webmaster.js?scr=1&username=versek&host=www.versek.extra.hu&rid=-364504602" type=text/javascript charset=utf-8></SCRIPT><SCRIPT language=javascript src="http://wd.extra.hu/webmaster/versek.extra.hu/vers/versek/Labnyomok.html"></SCRIPT><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=800 align=center border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top width=400><BIG><BIG><B><BIG></B>Lábnyomok </BIG></BIG></BIG><SMALL>

</SMALL><BIG>Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Õ mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követõdnek szegõdtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"


</BIG>



</TD><TD vAlign=top align=middle width=400><SMALL>

</TD></TR></TBODY></TABLE><BIG><BIG><BIG><SMALL>
</SMALL>
</BIG></BIG></BIG>

Ki mondaná el?

Ki mondaná el Isten a Te szépségedet?
Égen, földön hiába keresem képedet.
A harmatcsepp, a hajnal,
a csergő gyöngypatak szépséged árnya csak.
Leborulok előtted Istenem,
szépségedet ki nem beszélhetem.

Ki mondaná el Isten a Te hatalmadat?
Egy szó ronthat, teremthet színes világokat.

Megfékezed a felhők dörgő villámait,
a bőszült tengerek háborgó habjait.
Leborulok előtted Istenem,
hatalmadat ki nem beszélhetem.

Ki mondaná el Isten a Te jóságodat?
Mi vétkezünk, és Te nyújtod békítő jobbodat.
Megöntözöd esőddel a szomjas földeket.
Értünk hímzed virággal a szép természetet.
Leborulok előtted Istenem,
jóságodat ki nem beszélhetem.

Elmondta 2005. október 27-én a 90 éves délbácskai származású
Vasék Mária Valéria
Szegeden, az Idősek Otthonában.
Még gyermekkorában tanulta.

​

Ha van Isten, miért van szenvedés???!!! ​

A LEGJOBB MAGYARÁZAT!​

Ez az egyik legjobb magyarázata annak, miért engedi meg Isten a fájdalmat és a szenvedést. Egy ember borbélyhoz ment, hajvágásra és szakálligazításra. Amint a borbély hozzáfogott a munkához, egy jó beszélgetésbe elegyedtek. Sokféle témát érintettek. Amikor véletlenül Istenre terelődött a szó, a borbély azt mondta:
"Nem hiszem, hogy van Isten."
"Miért nem?" -kérdezte az ügyfél.
"Hát csak menjen ki az utcára, és látja, hogy nincs Isten. Mondja, ha volna Isten, lenne ennyi beteg ember? Lenne ennyi elhagyott gyerek? Ha lenne Isten, nem lenne se szenvedés, se fájdalom. Nem tudok egy olyan szerető Istent elképzelni, aki mindezeket a dolgokat megengedné."
Az ügyfél egy pillanatig gondolkodott, de nem válaszolt, mivel nem akart elkezdeni vitatkozni. A borbély befejezte a munkát, és az ügyfél kiment az üzletből. Amint kilépett a borbélyüzletből, az utcán látott egy hosszú, ragadós, piszkos hajú és rendezetlen szakállú férfit. Koszosnak és ápolatlannak nézett ki. Az ügyfél visszafordult, belépett ismét a borbélyüzletbe, és így szólt a borbélyhoz:
"Tudja mit? Nincsenek borbélyok."
"Hogy mondhat ilyet?" - kérdezte meglepetten a borbély.
"Itt vagyok, és borbély vagyok. És éppen Önön dolgoztam az előbb!"
"Nem!" - kiáltott fel az ügyfél.
"Nincsenek borbélyok, mivel ha lennének, nem lennének piszkos hosszú hajú és rendezetlen szakállú emberek, mint az az ember ott kint."
"Ó, de borbélyok VANNAK! Ez akkor történik, mikor az emberek nem jönnek hozzám."
"Pontosan!" - erősítette meg az ügyfél.
"Ez az! Isten is VAN! Ez történik, mikor az emberek nem mennek Hozzá, és nem Tőle várják a segítséget. Ezért van sok fájdalom és szenvedés a világban." ​

​

Hatalmas Isten

Hatalmas Isten, egyetlen kincsem!
Most hálás szívvel eléd jövök.

Reményem Benned, gyógyítsd meg szívem!
Igéd számomra öröm.

Kezem felemelem, Téged kereslek.
Vágyódom Hozzád, szeretlek.

Otthonom, tudom, ott van, vársz reám.
Jó vagy hozzám, ó Atyám. ​

​

1. Nagy Istenem, ha nézem a világot,
mit alkotott Te szent "legyen" szavad.
Ha látom én sok milljó alkotásod,
miket vezetsz és táplálsz egymagad. ​

Refr. A szívem áld és hála tölti be,
mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te.
A szívem áld és hála tölti be,
mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te. ​

2. Ha szól Igéd, és benne Rád találok,
megláthatom, mily nagyok Tetteid.
Ki népedet ily gazdagon megáldod,
elhordozod, bár látod bűneit. Refr. ​

​

3. Ha Mennybe hívsz, majd mikor Eléd állok,
megláthatom Te fényességedet.
Ha majd reám szent Arcod vet világot,
leborulok, és dicsőítelek. Refr. ​

​

​

​

Úr Jézus a Győztes, a Feltámadott,
a Gyógyító, a Szabadító! ​

Áldott legyen szent Neve örökkön örökké! ​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

A megsütött Biblia<O</O
<O></O>
Husz Jánost nevezhetjük a morva reformátornak és prófétának, de éppúgy mártírnak is. Lángoló bizonyságtétele ezrek és ezrek szemét nyitotta fel ,hogy meglássák Krisztus megváltó munkáját. <O></O>
De abban az országban nem sokáig tartott az evangélium nyilvános hirdetése.<O></O>
Husz Jánost máglyán elégették, patakokban folyt a keresztyénnek vére, és mindenütt vadásztak a Bibliára, hogy megsemmisítsék. Egy asszony , akinek legnagyobb kincse Bibliája volt , éppen a kemence előtt készült, hogy kenyeret süssön, mikor meghallotta, hogy az inkvizíció emberei átkutatják a falut és mindenkit foglyul visznek magukkal , akinél Bibliát találnak.<O></O>
Gyors elhatározással a Bibliát belecsavarta az egyik kenyértésztába ,amelyet aztán bevetett a kemencében. Utána betette a többi kenyeret is. <O></O>
Nemsokára átkutatták a házát . Mindent feltúrtak a padlástól a pincéig. De hiába.<O></O>
Mikor az inkvizítorok elhagyták a házat , a kenyér már megsült és a Biblia is kikerült a forró kemencéből.<O></O>
És íme, a Biblia éppúgy nem szenvedett semmi kárt, mint egykor Sidrák, Misák és Abednego ,akiket Nabukodonozor az égő tüzes kemencébe vettetett és onnét sértetlenül kerültek elő.<O></O>
Ennek az asszonynak az utódai is drága örökségként őrizték meg ezt a Bibliát.<O></O>
Az utolsó örökös egy Schebold nevű morva volt, aki Ohio-ban lakott és ezt a családi örökséget igen nagy becsben tartotta.<O></O>
<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype class=inlineimg id=_x0000_t75 title=Razz alt="" border="0" src="http://www.canadahun.com/forum/images/smilies/icon_razz.gif" stroked="f" filled="f" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" o</v:shapetype>referrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><Vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></Vath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

</o:lock><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 354.75pt; HEIGHT: 203.25pt" type="#_x0000_t75"><v:imagedata src="file:///C:\DOCUME~1\KATA~3.SAJ\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.jpg" o:title="logo"></v:imagedata></v:shape><O></O>

keresztényzene vers

<HR>Michel Quoist: Uram, van időm

Uram, elindultam,
Kint mentek az emberek.

Mentek,
Jöttek,
Siettek,
Futottak.

Futottak a kerékpárok,
Futottak a szekerek,
Futottak a teherautók,
Futott az utca,
Futott a város,
Futott minden.

Futottak, hogy időt ne veszítsenek.
Futottak az idő nyomában, hogy utolérjék az időt, hogy időt nyerjenek

Viszontlátásra barátom, bocsáss meg nincs időm.
Ismét erre fogok jönni, nem várhatok, nincs időm.
Befejezem a levelet, mert nincs időm.
Szívesen segítettem volna magának, de nincs időm.
Nem vállalhatom, nincs időm.
Imádkozni szeretnék, de nincs időm.

Uram, Te megérted, hogy nincsen idejük:
A gyermek játszik, e pillanatban nincs ideje – majd...
A tanulónak leckéjét kell elvégezni, ideje nincs – majd ...
A diáknak ott vannak könyvei, oly sok munkája, nincsen ideje ... majd ...
A fiatal ember sportol, nincsen ideje – majd ...
Az ifjú házasnak megvan az otthona, be kell rendeznie, nincsen ideje – majd ...
Az édesapa körül gyermekei, nincsen ideje, ... majd ...
A nagyszülőknek ott vannak az unokák, nincsen idejük ... majd ...
A betegnek megvan a gondja, nincsen ideje ... majd ...
Kihülő ágyukon sincsen idejük ...
Késő – nincsen már idejük!

Így futnak az emberek az ido nyomában, én Uram.
Futva mennek e földi téreken,
Sietve,
Tülekedve,
Túlterhelten,
Mogorván,
Megrakottan,
S nem érnek a célhoz, kevés az idő.
Nekifeszülnek, bár kevés az idő.
Sot – igen kevés az idő.

Uram, tévedned kellett számításaidban valahol,
Alapvető hibának kell itt lennie,
Az órák túlságosan rövidek,
A napok túlságosan rövidek,
Az életkor túlságosan rövid.
Te mosolyogsz, Uram, az időn kívül állva küszködésünk láttán,
és tudod, hogy mit teszel.
Nem tévedsz abban, amikor az ember idejét kiméred.
Adsz mindennek időt tenni akaratod,
De nem szabad időt veszíteni, időt elverni, időt agyonütni.
Ajándék az idő, amit te készítesz.
Elmúló ajándék.
Nem, nem tárolható.

Uram, van időm!
Minden idő az enyém, amit Te nekem adtál.
Életemnek évei, éveimnek napjai, napjaimnak órái mind az enyémek.
.
Rajtam áll velük okosan élni, higgadt, odaadóan, hogy akként
használjam fel a végső másodpercig,
hogy eléd vigyem, s időmnek ízetlen vízéből
Te készíts nemes boritalt, ahogy tetted Kánánban
a fiatal pár lakodalmán.

keresztényzene vers


A szálerdő már elmaradt,
Most törpefenyő jő, s boróka,
Az ösvény egyre keskenyebb, -
Jövök, - ki tudja már mióta
S megyek, - ki tudja meddig még.
A célom - Isten tudja csak -
Talán a semmi - tán az ég.
Az ösvény egyre keskenyebb
És egyre zengőbb a szívem.
Úgy zeng, mint egy kristályharang.
Pedig nem rázza senki sem.
Még feljebb gyér fű és moha, -
Majd puszta gránit, vagy bazalt,
Szélkürtök héjja-riadója,
Vagy síri csend, - minden kihalt.
Jövök, nem tudom már mióta.
Egy ismeretlen túlvilág már
Fagyasztó áramot lehel.
Megyek, - ki tudja meddig még.
Ez tán a mennybemenetel.

„ Mondjuk, hogy egy testvérnek vagy nővérnek nincs ruhája, s a mindennapi<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
élelemben szükséget szenved. Ha mármost egyiktek azt mondja: <o></o>
Menjetek békével! Lakjatok jól! – de nem adja meg nekik, amire életük<o></o>
fönntartására szükségük van: ugyan mit használ az nekik? „<o></o>
<o> </o>
( Jak., II, 15 – 16 )<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
Nem tudtam elaludni , Uram s felkeltem, hogy jobban imádhassalak.<o></o>
Kint éjszaka van; fúj a szél és esik az eső.<o></o>
A város fényei áttörik a sötétség fátyolát és hirdetik, hogy ott élők laknak.<o></o>
Miért gyújtottad fel e fényeket Uram ? Sugaraik bántják a szememet.<o></o>
Elkapták figyelmemet és most fogva tartanak, miközben a fülembe zúg a város elbűvölőn tragikus rimánkodása.<o></o>
Nem tudok tőle szabadulni. Hiszen magam is jól ismerem szenvedéseit, Uram!<o></o>
Felelevenednek szemeim előtt:<o></o>
hallom őket, amint hozzám szólnak,<o></o>
érzem, amint arcul ütnek,<o></o>
valamennyit ismerem, Uram,<o></o>
valamennyit, - és mégis aludni akartam.<o></o>
<o> </o>
Tudom, hogy „ ebben „ az egyetlen szobában hét egymás hegyén – hátán heverő bomlott lehelete keveredik.<o></o>
Tudom, hogy egy anya az asztalát és a székeket a mennyezetre vert szögre<o></o>
akasztja, hogy a földre teríthesse szalmazsákjait.<o></o>
Tudom, hogy patkányok ólálkodnak a földre hullt morzsák után és<o></o>
harapással fenyegetik az alvó kisbabákat.<o></o>
Tudom, hogy éjjel az apának fel kell kelnie, hogy viaszkos vásznat terítsen<o></o>
Még alvó gyermeke fölé, ha megered az eső.<o></o>
Tudom, hogy egy anyának egész éjjel állva kell maradnia, mert csak egy<o></o>
számára van hely és a két gyerek beteg.<o></o>
Tudom, hogy egy részeges apa a mellette fekvő kisfiára hány majd <o></o>
ma éjszaka.<o></o>
Tudom, hogy egy serdülő fiú megszökik hazulról ma éjjel,<o></o>
mert már nem bírja tovább a nyomort.<o></o>
Tudom, hogy egyetlen padlás – szobában, ahol három ember-pár lakik,<o></o>
a férfiak verekedni fognak a nőkért.<o></o>
Tudom, hogy a feleség elhúzódik a férje mellől, mert már nincs több<o></o>
hely a házban egy újabb gyermek számára.<o></o>
Tudom, hogy ma este , csendben haldoklik egy kisfiú, hogy némán négy<o></o>
testvére után távozzék ő is….<o></o>
Tudom.<o></o>
Többet is tudnék,<o></o>
Száznál több hasonló példát ismerek és mégis nyugodtan tértem az ágyba,<o></o>
aludni mentem a tiszta fehér lepedők közé.<o></o>
Jobb szeretném mindezt nem tudni.<o></o>
Szeretném, ha mindez csak üres mende – monda lenne.<o></o>
Szeretném magammal elhitetni, hogy mindez csak rossz álom.<o></o>
Szeretném, ha azzal vádolhatnának, hogy erősen túlzok mindent. <o></o>
Szeretném, ha valaki bebizonyítaná nekem, hogy mindezért ezek az emberek a hibásak, hogy ők maguk az okai nagy szegénységüknek.<o></o>
Szeretném magam megvigasztalni – de nem tudom. Már késő.<o></o>
Túl sokat láttam.<o></o>
Túl sokat hallottam.<o></o>
Túl sokat számláltam;<o></o>
Mindent jól összeszámláltam, Uram, és azt hiszem, hogy a könyörtelen számjegyek mindörökre elűzték lelkemből a megelégedettség ártatlan nyugalmát.<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Így van helyén ,Fiam!<o></o>
Mert Én, a ti Istenetek és Atyátok ,neheztelek rátok!<o></o>
Az idők kezdetétől fogva nektem adtam a hatalmamban lévő egész<o></o>
Világmindenséget és azt akartam, hogy minden gyermekemnek a feje fölött <o></o>
Atyjához méltó födél legyen.<o></o>
Megbíztam bennetek, de a ti önzésetek mindent elrontott.<o></o>
Ez az egyik legnagyobb bűnötök, s érte a közös felelősséget sokan hordozzátok.<o></o>
Mert jaj nektek: örök Otthonomban ezeknek juttatom majd a legjobb helyeket.<o></o>
A gond nélkül élők, a hanyagok, az önzők, akik a földön kényelmesen <o></o>
berendezkedhettek és megfeledkeztek minden másról, ezek elnyerték jutalmukat.<o></o>
<o> </o>
Nálam már nem lesz számukra hely….<o></o>
<o> </o>
Kérj bocsánatot, Fiam, ma este, tenmagadért és a többiekért is.<o></o>
De holnap harcolj teljes erődből, mert a mennyei Atyád fájdalmasan látja,<o></o>
hogy szent Fia számára nincs hely az emberek szálláshelyén…..<o></o>
<o> </o>
Michel Quoist

<o> </o>
Le Havre,1954.junius.18.<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o></o>
<o> </o>

keresztényzene vers

dr. Ecsedy Aladár

Az Úr világossága
Az Úr világossága
Körülvesz engemet,
És meglátom e fényben,
Hogy Jézusom szeret.

Az Úr világossága
A szívemben ragyog,
És meglátom e fényben,
Hogy mily bűnös vagyok.

Az Úr világossága
Utamra fényt derít,
És meglátom e fényben,
Hogy Isten megsegít.

Az Úr világossága
Felragyog szerteszét,
És meglátom e fényben
Jézusom szépségét.

Az Úr világossága
Betölti lényemet,
És meglátom e fényben
Az üdvösségemet.



Egy Admintól szeretném megkérdezni !
Valamiért már rég nem tudok hanganyagot betenni.
Köszönöm a választ
Kata
<O</O
<O> </O>