Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Megújulásért.


Élő Isten! Jöjj, tedd lelkünket
Lelked templomává.
Kereszteld meg tűzzel egész egyházadat, hogy
megszűnjön benne minden megosztás, és úgy jelenjék meg
a világ előtt, mint igazságod oszlopa, és alapja.
Add, minnyájunknak Szentlelked gyümölcseként
a testvéri szeretet, az örömöt, a békét,
a türelmet, a jóakaratot, a hűséget.
Szentlelked szójon szolgáid ajkával, amikor
igédet hirdetik itt és mindenütt.
Küldd el vigasztaló Szentlelkedet minden bajba
jutott embernek, és a rosszakarat áldozatainak.
Őrizd meg gyűlölettől, háborútól a népeket, és vezetőit.
Teremts Lelked erejével egyetérétst.
Szentlélek, élet Ura, és forrása.
Bölcsesség, és értelem Lelke.
Tanács, és erő Lelke.
Tudás, és kegyelem Lelke.
Az Úr félelmének Lelke.

A GYÓGYÍTÓ ISTEN

Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! (Zsolt 22,20)
"Egy szörnyű családi veszekedés után a 15 éves lány kirontott a
konyhából, felrohant az emeleti szobájába, és becsapta az ajtót. Pár
pillanattal később egy lövés rázta meg a házat, és élettelen teste a
földre zuhant. A boncolás sem kábítószert, sem egyéb más fizikai
magyarázatot nem adott az elkeseredésére, így az öngyilkosságát
"pillanatnyi elmezavarnak" tulajdonították.
Ő az én kislányom volt. Már több mint 30 éve elment, de még mindig nem
telik el hét úgy, hogy ne kérdezném meg "miért"? Mit tehettünk volna?
Milyen jelek voltak, amiket nem vettünk észre? Hogy jutott el az
elkeseredésnek erre a pontjára? A veszteség, amit a feleségemmel el
kellett szenvednünk, majdnem összeroppantott minket, és ahogy ez lenni
szokott, a házasságunk sem élte túl a tragédiát.
Néhány évvel később átadtam magam
Krisztusnak, az életem Urának. Ez jelentette a fordulópontot. Krisztus
által találtam meg "az Isten békességét, mely minden értelmet meghalad"
(Fil 4,7).
A következő házasságom egy csodálatos nővel, és a második kislányom
születése is segített a gyógyulásban. Megtanultam, hogy bár a múltat
nem tudjuk megváltoztatni, Isten békét és új életet kínál a jelenben".

121. és 145. zsoltár.





Kotta letöltése PDF-ben

39


Kotta letöltése PDF-ben

Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk,
és ne hagyd el népedet, kezeid alkotását!
Erősítsd meg, Jézusunk, amit cselekedtél értünk,
és tartsd meg, akiket megváltottál véred árán!
Erősítsd meg, Szentlélek Isten, amit cselekedtél értünk,
és egyesítsd híveidet békességben!
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor
és mindörökkön-örökké. Ámen.

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia

Hiszel Istenben?<O</O

<O</O
Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?

Diák: (a diák hallgat)
Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-
e Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik Sátán?
Diák: Istentől?
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.
Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen.
Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?
Diák: (a diák nem válaszol)
Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság?
Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
Diák: (a diák nem felel)
Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-
e már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e
már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: Nem, uram, attól tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
Diák: Professzor, létezik-e a hő?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen.
Diák: Nem, uram. Nem létezik.

(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)
Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit,
vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk,
vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem AZ ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.

(Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)
Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis
fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha
sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így
van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még
sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása
hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van AZ
élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az
Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a
tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.
Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket
sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a
halált AZ élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról
a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem
az élet ellentéte: csak annak hiánya.

Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak,
hogy majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor
természetesen igen.
Diák: Látta-e már valaha AZ evolúciót a saját szemével, uram?

(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, MI lesz a vita
kimenetele.)
Diák: Mivel eddig még senki sem látta AZ evolúciós-folyamatot
végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos
történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja,
professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?

(Nagy zajongás támad az osztályban.)
Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor
agyát?
(Az osztály nevetésben tör ki).
Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte,
megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy tűnik, senki nem tette.
Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott
szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram.
Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen
hitelt az előadásainak? (A teremben síri csend. A professzor a diákot
nézi, arca kifürkészhetetlen.)

Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És
ez mindennek a mozgatója és éltetője.
A diák..... Albert Einstein volt.


"A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak."
(Albert Einstein) <O></O>
<O>

<TABLE class=MsoNormalTable style="MARGIN: auto auto auto 36pt; WIDTH: 420.75pt; mso-cellspacing: 0cm; mso-padding-alt: 3.0pt 3.0pt 3.0pt 3.0pt" cellSpacing=0 cellPadding=0 width=701 border=0><TBODY><TR style="mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-firstrow: yes"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">The Hound Of Heaven<O</O

​

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">Az égi véreb<O</O

</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 1"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">I fled Him, down the nights and down the days;
I fled Him, down the arches of the years;
I fled Him, down the labyrinthine ways
Of my own mind; and in the mist of tears
I hid from Him, and under running laughter.
Up vistaed hopes I sped;
And shot, precipitated,
Adown Titanic glooms or chasmed fears,
From those strong Feet that followed, followed after.
But with unhurrying chase,
And unperturbed pace,
Deliberate speed, majestic instancy,
They beat-and a Voice beat,
More instant than the Feet-
``All things betray thee, who betrayest Me.'' <O</O

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">Futottam én Előle éjek és napok Során;
Futottam én Előle évek árkádján keresztül:
Futottam én Előle szellememnek útvesztőin át:
S elbújtam én Előle (mert az ördög volt a cimborám)
Mikor kacagtam és mikor pillámon pára rezdült.
Remény kecsegtetett és új erőre kaptam;
De esüllyedtem, letaszítva Szakadatlan
A tátongó, vad Rettegés titáni tömlöcébe,
Nagy Lábai előtt, melyek követtek és üldöztek engem.
Nyugodtan ügetett nyomomban
Egyenletes volt lépte mindig,
Állandó gyorsasága, sürgetése sose fáradt,
És Léptei mind visszhangoznak
és egy Hang Visszhangzik menten,
Visszhangzik sürgetőbben, mint a Lábak.
,,Elhagynak téged mind a dolgok, téged aki elhagysz Engem'' <O</O

</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 2"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">I pleaded, outlaw-wise,
By many a hearted casement, curtained red,
Trellised with intertwining charities;
(For, though I knew His love Who follow
Yet was I sore adread
Lest, having Him, I must have naught beside). <O</O

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">De fellebbeztem én ez ellen, én a kitaszított,
A jó szíveknek ablakához, lenge függönyökhöz.
Ölelkező szerelmek ágazó indáihoz;
(Mert bár ismertem lángoló Szerelmét
Mely üldözött, rettegtem én:
Ha Ő enyém nem lesz majd, semmi más enyém.) <O</O

</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 3"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">But, if one little casement parted wide,
The gust of His approach would clash it to,
Fear wist not to evade, as Love wist to pursue.
Across the margent of the world I fled,
And troubled the gold gateways of the stars,
Smiting for shelter on their clanged bars;
Fretted to dulcet jars
And silvern chatter the pale ports o' the moon.
I said to Dawn: Be sudden-to Eve: Be soon;
With thy young skiey blossoms heap me over
From this tremendous Lover -
Float thy vague veil about me, lest He see!
I tempted all His servitors, but to find
My own betrayal in their constancy,
In faith to Him their fickleness to me,
Their traitorous trueness, and their loyal deceit.
To all swift things for swiftness did I sue;
Clung to the whistling mane of every wind.
But whether they swept, smoothly fleet,
The long savannahs of the blue;
Or whether, Thunder-driven,
They clanged his chariot 'thwart a heaven
Plashy with gying lightnings round the spurn o' their feet: -
Fear wist not to evade as Love wist to pursue.
Still with unhurrying chase,
And unperturbed pace,
Deliberate speed, majestic instancy,
Came on the following Feet,
And a Voice above their beat -
``Naught shelters thee, who wilt not shelter Me.'' <O</O

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">S mikor kitárult néha egy-egy ablak,
Jöttének vad szele mindig bevágta,
Lassú a Rettegés, ha már a Féltő Gond üldözni indul:
Futottam én mindenhová és jártam a világ határain túl,
Betörtem én a csillagok aranyvert ajtaját.
Halk hangzavarral megzavartam
S csengőn dadogva énekeltem halvány dokkjait a holdnak.
Derengj, derengj fel hajnal és ó est, ne légy te rest,
Halk éj sűrű bozótja rejts el, tévútra Őt vezesd,
Hatalmas Kedvesem elől rejtsél el engem,
Köröttem bontsd ki hát ködös fátylad, hogy Ő ne lásson engem!
Szolgáit mind próbára tettem és
Kudarcot is vallottam én, olyan hűségesek,
Hívek hozzá s irántam kis hitűek,
Csalárd őszinteség jellemzi őket és derék csalárdság.
A gyorsaságot könyörögtem minden gyors dologtól:
Minden szelet megültem
és erősen fogtam dús, metsző sörényüket,
Akár végig söpörték ők, a lassan illanók,
A kék azúr roppant füves lapályait,
Akár a Mennydörgést vezetve,
Visszhangoztatták kordéját az égen,
S a vad rúgós paták alatt az ég szikrázott néha-néha -
Lassú a Rettegés, ha már a Féltő Gond üldözni indul.
És változatlanul
Egyenletes volt lépte mindig,
Állandó gyorsasága, sürgetése sose fáradt,
Nyomomban voltak ők, az ádáz Lábak
S mindent túlhangzó Hang visszhangzott:
,,Nem rejt el téged semmi már, ki Engemet nem rejtesz el.'' <O</O

</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 4"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">I sought no more that after which I strayed
In face of man or maid;
But still within the little children's eyes
Seems something, something that replies,
They at least are for me, surely for me !
I turned me to them very wistfully;
But just as their young eyes grew sudden fair
With dawning answers there,
Their angel plucked them from me by the hair.
``Come then, ye other children, Nature'share
With me'' (said I) ``your delicate fellowship;
Let me greet you lip to lip,
Let me twine with you caresses,
Wantoning
With our Lady-Mother's vagrant tresses,
Banqueting
With her in her wind-walled palace,
Underneath her azured das,
Quaffing, as your taintless way is,
From a chalice
Lucent-weeping out of the dayspring.''
So it was done:
I in their delicate fellowship was one-
Drew the bolt of Nature's secrecies.
I knew all the swift importings
On the wilful face of skies;
I knew how the clouds arise
Spumed of the wild sea-snortings;
All that's born or dies
Rose and drooped with; made them shapers
Of mine own moods, of wailful or divine;
With them joyed and was bereaven. <O</O

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">Ezért hát csak bolyongtam s többé nem kerestem Őt
Sem férfinak, sem szűznek arcán;
Hanem kis gyermekek szemében.
Arcuk mintha válaszolna
Mellettem állnak ők, biztosan értem élnek!
Aggódva fordulék feléjük
S midőn gyermek-szemük megszépült hirtelen
kezdődő válaszuktól,
Az angyalok előlem őket eltakarták.
,,Nos hát ti többi gyermekek, Természet gyermeki
Osszátok meg velem (Mondottam én) bizalmasságtokat;
Hogy minden dolgot ünnepelni tudjak, összeforrva véletek
S kezem körétek fonva.
Bolondozgatva - játszva
Uralkodó-Anyánk zilált-zöld fürtivel
Majd lakomázva
Ővéle itt mozgófalú lakában
- A lak fölött kék dóm ível -
S vad szomjam oltva gyermekes szokás szerint,
Ürítve kelyhét tiszta és síró harmatnak
- Harmat fölött egy méh kering.''
S ahogy szerettem volna, minden úgy lett:
Elnyertem én bizalmukat
S betörtem a titokzatos Természet ajtaját.
Az ég felvillanó arcának
Felfogtam összes röpke vallomásait;
Megtudtam én, a felhők fel hogy szállnak
- Habok, mit vad tenger lihegve felhajít;
Minden világra jöttel és minden múlóval
Együtt lendültem én magasba és le véle hulltam;
Velük a mennybe vagy pokolba vitt a hangulat. <O</O

</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 5"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">I was heavy with the even,
When she lit her glimmering tapers
Round the day's dead sanctities.
I laughed in the morning's eyes.
I triumphed and I saddened with all weather,
Heaven and I wept together,
And its sweet tears were salt with mortal mine;
Against the red throb of its sunset-heart
I laid my own to beat,
And share commingling heat;
But not by that, by that, was eased my human smart.
In vain my tears were wet on Heaven's gray cheek.
For ah! we know not what each other says,
These things and I; in sound I speak -
Their sound is but their stir, they speak by silences.
Nature, poor stepdame, cannot slake my drouth;
Let her, if she would owe me,
Drop yon blue bosom-veil of sky, and show me
The breasts o'her tenderness:
Never did any milk of hers once bless.
My thirsting mouth.
Nigh and nigh draws the chase,
With unperturbed pace,
Deliberate speed, majestic instancy;
And past those noised Feet
A voice comes yet more fleet -
``Lo! naught contents thee, who content'st not Me.'' <O</O

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">Én voltam az, aki a dolgokkal együtt sír és örül,
Epedtem alkonyatkor,
Mikor rezdültek már a gyertyák mind elmúlt napunk körül
És úgy szikráztak, mint a vas, kovács ha patkol.
A reggel szép szemébe én nevettem;
A kék felhőkkel lelkesültem és velük borongtam,
Az ég és én, együtt sírtunk mi ketten;
Sós könnyeim hűs könnyével vegyültek.
Az esték vérző szívének dobbanását
Érezte már az én szívem;
Sugárzó, jó meleg tüzükben részesültem,
De fájdalmam még nem pihen.
Az Égnek szürke arcán könnyem is hiába pergett,
- Óh jaj - egymást nem értjük meg soha
A bánatos dolgok meg én; mert míg én hangot hallatok,
Ők csak mozognak és csenddel beszélnek, mint a néma gyermek.
Szomjam nem oltja már Uralkodó-Anyánk, a kapzsi mostoha;
S ha vágyik arra, hogy övé legyek, leengedi
Csupasz kebléről lenge fátylát és előttem felfedi
Szerelmének forrásait: és bár szájam reá tapad,
Tejének egy parányi cseppje sem üdíti fel
Kitikkadt ajkamat.
Az ellenség kérlelhetetlenül nyomomban van,
Egyenletes a lépte mindig,
Állandó gyorsasága, sürgetése sose fárad.
Lábak dobognak és utána menten
Egy Hang száguld, gyorsabban mint a Lábak:
,,Lásd, nem becsül meg semmi tégedet,
ki nem becsülsz meg Engemet.'' <O</O

</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 6"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">Naked I wait Thy love's uplifted stroke!
My harness piece by piece Thou hast hewn from me,
And smitten me to my knee;
I am defenceless utterly.
I slept, methinks, and woke,
And, slowly gazing, find me stripped in sleep.
In the rash lustihead of my young powers,
I shook the pillaring hours
And pulled my life upon me; grimed with smears,
I stand amid the dust o' the mounded years -
My mangled youth lies dead beneath the heap.
My days have crackled and gone up in smoke,
Have puffed and burst as sun-starts on a stream.
Yea, faileth now even dream
The dreamer, and the lute the lutanist;
Even the linked fantasies, in whose blossomy twist
I swung the earth a trinket at my wrist,
Are yielding; cords of all too weak account
For earth with heavy griefs so overplussed
Ah! is Thy love indeed
A weed, albeit an amaranthine weed,
Suffering no flowers except its own to mount?
Ah! must -
Designer infinite! -
Ah! must Thou char the wood ere Thou canst limn with it?
My freshness spent its wavering shower i' the dust;
And now my heart is as a broken fount,
Wherein tear-drippings stagnate, spilt down ever <O</O

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">Mezítlenül várom szerelmed vad csapását
Páncélomat letépted rólam
És térdre kényszerítél engem;
Nem véd meg senki, semmi már:
aluvék - úgy gondoltam - és felébredék,
S lassú tekintetem látott mezítlenül
Álmomban engemet.
Ifjú erőmnek vadságával
Megingattam óráim templomát
És összeomlott életem; most sárosan
Az összegyűlt évek sorába hulltam;
- Súlyuk alatt holtan hever szép ifjúságom.
Pattogtak, mint a rőzse, napjaim s füstként magasba szálltak,
Habzottak és mint napsugár a zuhogón, színekre hulltak.
Az álmodó felébred és nem hat többé a mákony,
A lantos lantja eltörött.
Még a kis szeszélyes virágfüzérek is, melyekkel
Csuklómon ékszerként himbáltam én a földet
Engednek - gyönge kapcsok -
És nem bírják el a bánattól súlyos földtekét.
Hogyan? Szerelmed hát valóban lángvörös szederbokor,
Mely elfonnyaszt közelben és távolban minden más virágot?
Hogyan, ó mondd meg, kérlek én,
- Ó mondd, örök Fametsző -
Mért kell a fát porrá hamvasztanod,
Mielőtt még belőle nagy művet faragnál?
A porba hullott ifjúságom nyári zápora
S tört forrás most a szívem
És benne könnyek állnak mozdulatlanul. <O</O

</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 7"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">From the dank thoughts that shiver
Upon the sighful branches of my mind.
Such is; what is to be?
The pulp so bitter, how shall taste the rind?
I dimly guess what Time in mists confounds;
Yet ever and anon a trumpet sounds
From the hid battlements of Eternity;
Those shaken mists a space unsettle, then
Round the half-glimpsed turrets slowly wash again.
But not ere him who summoneth
I first have seen, enwound
With glooming robes purpureal, cypress-crowned;
His name I know, and what his trumpet saith.
Whether man's heart or life it be which yields
Thee harvest, must Thy harvest-fields
Be dunged with rotten death? <O</O

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">- Kiszárított a nyirkos gondolat (s vad eszmék)
Melyek most szellemem sóhajtó ágain remegnek,
Ekként vagyon s mi lesz még?
Ha a gyümölcs kesernyés, milyen lesz majd a kéreg?
Csak sejtem azt, mit az Idő elrejt ködében.
De néha felrivall egy kürt az éjben
A végtelen Öröklétnek titokzatos bástyáin túl;
A hangra meginog a köd, foszlásnak indul,
Egy tér bukkan elő, de már a ködbe
A tornyok visszahullnak.
A pillanat elég volt: Feddőm zord arca feltűnt:
A köd nyitotta kis teren
Sötét bíbor köpenyben ült, ciprus övezte homlokát;
Tudom nevét és azt, hogy kürtje mit jelez.
- Az ember szíve adja bár vagy élete
Termésedet, mért kell mezőidet
Trágyázni megrohadt halállal? <O</O

</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 8"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">Now of that long pursuit
Comes on at hand the bruit;
That Voice is round me like a bursting sea:
``And is thy earth so marred,
Shattered in shard on shard?
Lo, all things fly thee, for thou fliest Me!'' <O</O

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">És most tapinthatóvá lesz
A hosszú üldözés zaja
S e Hang ölel körül, mint tenger, mely vihart okád:
,,Agyagvázád, mondd, összetört-e?
Cserép cserép fölött hever?
Lásd, téged miden elkerül, téged ki Engem elkerülsz!'' <O</O

</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 9"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">``Strange, piteous, futile thing!
Wherefore should any set thee love apart?
Seeing none but I make much of naught'' (He said),
``And human love needs human meriting: <O</O

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">,,Szegény, rút, furcsa, gyönge törpe,
Miért, hogy észre veszlek tégedet?
Hiszen a semmiből csak Én teremtek itt (ezt dörgi Ő)
S a földi vonzalomnak ára földi érdem. <O</O

</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 10"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">How hast thou merited -
Of all man's clotted clay the dingiest clot?
Alack, thou knowest not
How little worthy of any love thou art!
Whom wilt thou find to love ignoble thee,
Save Me, save only Me?
All which I took from thee I did but take,
Not for thy harms,
But just that thou might'st seek it in My arms.
All which thy child's mistake
Fancies as lost, I have stored for thee at home:
Rise, clasp My hand, and come!'' <O</O

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">Hogy érdemelted ezt te meg?
Te a legmocskosabb göröngy a Föld minden göröngye közt? -
Ó nem, te nem tudod,
Hogy mily kevéssé érdemelsz ki bármilyen szerelmet is!
És kit találsz te, hogy szeressen tégedet, a megvetésre méltót
Csak Én szeretlek, Én, e földi téren.
Azzal, mit tőled elraboltam
Megkárosítni nem akartalak, azért raboltam el,
Hogy eljöhess azt Karjaimba megkeresni.
Mindazt, mit gyermeki agyad
Rég elveszettnek hisz, részedre Én megőrzöm azt,
Kelj fel, fogd meg Kezem és jöjj Velem.'' <O</O

</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 11; mso-yfti-lastrow: yes"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">Halts by me that footfall:
Is my gloom, after all,
Shade of His hand, outstretched caressingly?
``Ah, fondest, blindest, weakest,
I am He Whom thou seekest!
Thou dravest love from thee, who dravest Me.'' <O</O

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 3pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 3pt; PADDING-BOTTOM: 3pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 50%; PADDING-TOP: 3pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width="50%">Most elcsitult a lépések zaja:
Talán kezének árnya csak a vakhomály szívemben?
S kezét áldólag nyújtja Ő, hogy véle simogasson?
,,Szegény őrült, te gyönge, vak,
Hiszen te Engemet kerestél!
A lángoló Szerelmet lökted el, ki visszalöktél Engem!''<O</O

</TD></TR></TBODY></TABLE>





<O></O>
</O>

Jézus így biztat:



Kérjetek - és adatik nektek,
keressetek - és találtok,
zörgessetek - és megnyittatik nektek.

Isten, a ti Atyátok tudja, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.
Mindazt, amit hittel kértek imádságotokban, megkapjátok.
Amit csak kértek majd az én nevemben, azt megteszem, hogy dicsőítsék az Atyát a Fiúért.
Mt 7,7; Mt 6,8; Mt 21,22; Jn 14,13

Így kezdhetjük:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.
Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
A mi segítségünk az Úrtól van, aki teremtette a mennyet és a földet. Az ő szent nevének legyen dicséret, dicsőség és hálaadás most és mindörökké. Ámen.

​

Hallgass meg!

Istenünk, Atyánk, aki biztatsz, hogy imádkozzunk, s aki megadod, amit kérünk, ha megjobbítjuk életünket, miután kértünk téged, hallgass meg engem, aki sötétségben reszketek, nyújtsd felém kezedet, emeld fel előttem világosságodat, téríts vissza eltévelyedéseimből, hogy vezetéseddel megtaláljam önmagamat és téged, Jézus Krisztus által.
Augustinus 354-430
​

​

Új szívet adj!

Uram, vedd el ezt az én kőszívemet, és adj olyan szívet, amely téged szeret és tisztel; olyan szívet, amely benned találja örömét, utánad vágyik, és neked akar tetszeni Krisztusért.

Bűnbánattal kiáltok

Uram, ne engedd, hogy farizeus módjára imádkozzam, mert aki magát felmagasztalja, azt te megalázod. Engedd, hogy úgy imádkozzam, mint a vámszedő. Bűnbánattal kiáltok én is: Isten, én Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz! Ne a dicsekvésben és a gőgben, hanem ebben az alázatosságban és könyörgésben erősíts engem, Krisztus, Istennek Fia, az emberek barátja.
Ambrosius 334-397

Nemes lelkek a hit útján
"10A testvérek pedig még akkor éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. 11Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. 12Sokan hittek tehát közülük, sőt még a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. 13De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odajöttek és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. 14Ám akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált, hogy menjen a tengerig. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. 15Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá." ( Apostolok cselekedetei 17,10-15)

A béreai zsidók "teljes készséggel" fogadták az igét. Lukács megjegyzi róluk,
hogy "nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak... és napról
napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok". Szívük
nyitva állt a Krisztusról szóló tanítás előtt, őszintén akarták tudni, mi az
igazság, alátámasztják-e az Írások Pálék bizonyságtételeit? A thesszalonikaiakkal
ellentétben engedték meggyőzni magukat az ige által.
Mivel a béreai zsidók meggyőződtek a tanítás igaz voltáról, látva hitüket,
"a tekintélyes görög asszonyok és férfiak" komolyan érdeklődtek, majd
a tanításokat hallva hitre jutottak. A hit hitből hitbe jutott. A béreai zsidó közösség
megfontolt, alapos, Isten szerinti hozzáállása tehát meghozta gyümölcsét
pogány polgártársaik körében is. Azonban a sátán is lépett. Látva,
hogy egyre többeket elveszít fennhatósága alól, a thesszalonikai hitetlen
zsidókat mozgósítva csírájában akarta elfojtani a hit terjedését.
Az ige fényében helyesnek bizonyuló tanítást meg kell becsülnünk olyan
módon, hogy ráállunk és annak fényében éljük életünket. Állhatatosságunk és
Isten szerinti magatartásunk hamarosan gyümölcsöket is fog teremni. /KJ/

<a href="http://media.photobucket.com/image/biblia/sonadora54/cuadroconbiblia.jpg?o=109" target="_blank"><img src="http://i294.photobucket.com/albums/mm81/sonadora54/cuadroconbiblia.jpg"></a>

555 - A mennyei Atya

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia



A gyerekeknek 2. Bátor kis hajós inas , feltöltés / 5 napig mentheted
vége

http://www.sendspace.com/file/18iegc


Kárász Izabella

A gyermekért


Az az édesanya
A legtöbbet tette,
Aki gyermekeit
Jézushoz vezette.
A legszentebb ösvényt
Nekik megmutatta,
Az az édesanya
A legtöbbet adta.

Én sem kívánok mást,
Mint hogy megérhessem:
Gyermekeim lelkét
Tudni szent kezedben!
Ösvényeden járva
Házadban szolgálni,
Velük együtt Téged
Örökké imádni!

116 - A nap immár elenyészett

A. Krieger 1634-1666

Kotta letöltése PDF-ben
1. A nap immár elenyészett Világa fényével, Ki nappal sírt s megfáradott, Pihenhet békével.

2. Nagy Isten, csak te őrködöl, Csak te nem aluszol; Téged be nem föd a homály, Te fényben lakozol.

3. Te viselj gondot rólam is E sötét éjszakán, Ha fáradtan elszunnyadok, Te vigyázz énreám!

4. Sok bűnöm miatt, jól tudom, Méltán sújt haragod; De értem is te szent Fiad Nagy váltságot adott.

5. Ha igaz bírám, megítélsz, Kezesül őt fogadd, Ki érettem halálra ment, Az én Krisztusomat!

6. S ha ez éjjel szabnál határt Vándorutam elé: Te vígy, Atyám, hajlékodba, Választottid közé!
1. vsz.: Adam Krieger 1634-1666, 2-6. vsz.: Johann Friedrich Herzog 1647- 1699 (német).

Napi áhitat

A missziós lehetőségek kutatása
"16Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. 17Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel; a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. 18Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek ezt kérdezték: "Mit akarhat ez a fecsegő mondani?" Mások ezt mondták: "Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője", mivel Jézust és a feltámadást hirdette. 19Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: "Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20Mert, amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó." 21Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak." (Apostolok cselekedetei 17,16-21)

Pál az athéni zsidókkal csupán a vitatkozásig juthatott az evangélium hirdetésében, mivel környezetüktől átitatva nem hittel, hanem ésszel próbálták megérteni Pál bizonyságtevését Krisztusról. Missziói tevékenysége itt megtorpanni látszik, azonban nem adja fel könnyen. Kimegy a város főterére, útja odáig bálványszobrok egész serege előtt halad el. Háborog a lelke, de tudja, hogy a téren egyesek kíváncsian fogják hallgatni. "Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak" - olvashatjuk. Pál apostoltól valóban egy teljesen ismeretlen történetet hallhattak az athéni filozófiai iskolák tagjai. Krisztus története sehogy sem illett bele egyetlen irányzatba se. Egész érdekes és ismeretlen gondolatot hangoztatott számukra a "fecsegő". Az Areopágoszra vitték mint valami különlegességet, hogy ott fejtse ki nézeteit, amint ez szokás volt. Az elveszettek iránti szeretet leleményessé tette Pált. Az athéniak újdonság iránti mohóságát használta fel Isten kegyelmének hirdetésére. Jellemezzen bennünket is a szeretetből fakadó leleményesség, akik Jézus missziói parancsának eleget szeretnénk tenni! /KJ/

<a href="http://s286.photobucket.com/albums/ll100/terikestefi1960/?action=view&current=nvtelen5.jpg" target="_blank"><img src="http://i286.photobucket.com/albums/ll100/terikestefi1960/nvtelen5.jpg" border="0" alt="IGE"></a>

7. napig töltheted le
http://www.sendspace.com/file/f3inii

Dicsőségmondás

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen.

Akinek van hatalma, hogy megerősítsen minket, az egyedül bölcs Istené a dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen.

Aki mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé legyen a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által, nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.
Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség,
a hálaadás és a tisztesség,
a hatalom és az erő
a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen.

2. Istentisztelet


Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!
Szolgáljatok az Úrnak örömmel,
Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten!
Ő alkotott minket, az övéi vagyunk:
az ő népe és legelőjének nyája.
Menjetek be kapuin hálaénekkel,
udvaraiba dicsérettel!
Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!
Mert jó az Úr, örökké tart szeretete
és hűsége nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 100

Mit mond a Szentírás az istentiszteletről?

Isten előtt kedves áldozat: a töredelmes lélek. A töredelmes és bűnbánó szívet, ó, Isten, nem veted meg!
Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.
A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.
Boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.
Szánjátok oda a ti testeket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos istentiszteleteteket, és ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
Zsolt 51,19; Zsid 11,6; Róm 10,17; Lk 11,28; Róm 12,1-2

Jézus ezt mondja:


Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozzál, hogy ezt mondom neked: Újonnan kell születnetek. A szél fúj, amerre akar; hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy; így van mindenki, aki a Lélektől született.
Jn 3,5-8

Reggeli ima

Kinyilott már a két szemem
Istenhez emelem lelkem
Ki az éjszaka folyamán
Hűségesen vigyázott rám

Hálát adok Istenemnek
Ki megoltalmazott engem
És új erőt öntött belém
Ezen új napnak kezdetén

Ámde van sok kérésem is
mely Istenem feléd hangzik
Hogy a mai nap folyamán
Maradj velem s vigyáz reám

Oltalmazd meg a lelkemet
Bűntől, hogy ne bántsalak meg
Lehessek hűséges hozzád
Meg ne keseritsem orcád

Lagyen velem szent kegyelmed
Hogy a napot úgy tölthessem
Mint egy hűséges gyermeked
Aki szívből szeret Téged

Adj erőt és egészséget
Hogy ma is sok jót tehesek
Embertársaim javára
Személyükbem Téged látva

Azt kérem még végül Tőled
Mindenható jó Istenem
Szálljon áldásod a földre
S legyen világ-béke végre!

1. Uram, taníts minket imádkozni!


Jézus így tanít:

Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól,
mert tied
az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.
Ámen.


Bűnbánattal kiáltok

Uram, ne engedd, hogy farizeus módjára imádkozzam, mert aki magát felmagasztalja, azt te megalázod. Engedd, hogy úgy imádkozzam, mint a vámszedő. Bűnbánattal kiáltok én is: Isten, én Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz! Ne a dicsekvésben és a gőgben, hanem ebben az alázatosságban és könyörgésben erősíts engem, Krisztus, Istennek Fia, az emberek barátja.
Ambrosius 334-397





Nehezen találok szavakat...

Jézus Urunk! Meghallgattad, amikor így szóltak hozzád tanítványaid: Taníts minket imádkozni! Jöjj segítségül, amikor most fejet hajtok előtted, és imádkozom. Nehezen találok szavakat, mégis imádkozni szeretnék. Nyisd meg ajkamat. Töltsenek el gondolataid. Teremts bennem békét, Uram. Tárd fel méltatlanságomat, mégis maradj velem. Hajolj közel hozzám. Oly erőtlenek szavaim. Fel sem merek nézni rád. Taníts imádkozni, Uram! Te magad taníts! Ámen.
"A könyörgés aranylánc, melyet Isten bocsát alá az égből: mikoron mi arra csüggeszkedünk, azt gondoljuk, hogy mi vonsszuk az Istent hozzánk, de bizonnyal mi vonattatunk fel őhozzá."
Medgyesi Pál 1560

Himnusz

Erkel Ferenc 1810-1893

Kotta letöltése PDF-ben
Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védőkart, Ha küzd ellenséggel, Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!
Kölcsey Ferenc 1790-1838.

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia

ÁTRAGYOG-E RAJTUNK? <O</O
<O></O>
Benéz a nap a templomablakon.<O</O
Átragyog a színesruhájú <O</O
tizenkét férfialakon.<O</O
Tarka foltokat vet a padsorokra,<O</O
s a kisfiúra édesanyja mellett.<O</O
Az nézi egyideig álmélkodva<O</O
a szép mozaik templomablakot,<O</O
a tizenkét sugárzó alakot.<O</O
Aztán kérdez, legrosszabkor talán.<O</O
Megkérdi: ,,Kik azok, édesanyám?’’<O</O
<O></O>
Tart még az igehirdetés.<O</O
Édesanyja csak arra figyel.<O</O
S a kis kérdezőt súgva, hirtelen<O</O
egyetlen szóval csendesíti el:<O</O
,,Keresztyének!’’<O</O
S hangzik tovább a prédikáció,<O</O
szól az orgona, zeng az ének.<O</O
<O></O>
,,Gyerekek!’’ - vetődik fel hittanórán<O</O
néhány nap múlva váratlan a kérdés:<O</O
,,Milyen emberek a keresztyének?<O</O
Ki mondja meg nekem?’’<O</O
S a kis csapat nagy igyekezettel<O</O
töri a fejét a feleleten.<O</O
<O></O>
Aztán egy kisfiú jelentkezik.<O</O
- Tanítója ilyen feleletet<O</O
egyhamar újra aligha kap. -<O</O
,,A keresztyének olyan emberek,<O</O
akiken átsüt a nap!’’<O</O
<O></O>
Milyen gyermeki, igaz felelet!<O</O
Lehet-e annál drágább feladat,<O</O
mint hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön<O</O
átsüssön-ragyogjon a Nap?!<O</O
Átragyogjon sötét világba,<O</O
és beragyogjon sötét szíveket!<O</O
Nem, ennél szebb feladat nem lehet!<O</O
<O></O>
Kísérjen hát egyre a kérdés<O</O
tovatűnő évek alatt:<O</O
Átragyog-e, átsüt-e rajtad,<O</O
átragyog-e rajtam a Nap?! <O</O
Túrmezei Erzsébet<O</O
<O></O>

Hívő ember pogány szentélyekben?
"22Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: "Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek." (Apostolok cselekedetei 17,22-23)

Pál olyan dolgok után kutatott az athéni kultúra és vallás területén, amivel bevezethette a filozófus gondolkodású athéniak előtt mondandóját az evangéliumról. Ez nem volt egyszerű, hisz komoly, érveléseken alapuló szónoklatot vártak el tőle, aminek nagy mesterei voltak az athéniak. Pál műveltségéből adódóan megbirkózik a feladattal. Áttanulmányozza isteneiket, megtekintve minden létező szentélyüket. Megállapíthatta, hogy a maguk módján az athéniak igen istenfélők, hisz olyan istennek is szentélyt állítottak, akit még nem ismernek. Megtalálta azt a pontot, ahonnan elindíthatta areopágoszi szónoklatát. Bejelentette, hogy ő éppen ezt, az athéniak számára ismeretlen Istent kívánja bemutatni számukra. Jézus Krisztus tanítványaiként nekünk is meg kell tanulni Pál bölcs és szeretetteljes bizonyságtevő módszerét. Igyekezett megismerni a görög gondolkodásmódot, hogy a legérthetőbb módon mutassa be nekik az egyedüli igaz Istent és az ő megváltó tervét. Minden embernek úgy kell bemutatni az evangéliumot, hogy az számára érthető legyen. Ehhez közel kell kerülnünk az emberekhez, meg kell értenünk gondolkodásukat, fel kell ismernünk problémáik gyökerét, és erre kell felkínálnunk a megoldást, Jézus Krisztust. /KJ/

<a href="http://media.photobucket.com/image/ige/terikestefi1960/312fn6w.jpg?o=25" target="_blank"><img src="http://i286.photobucket.com/albums/ll100/terikestefi1960/312fn6w.jpg"></a>

keresznyzene ,vers, Hit, Biblia

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD> </TD><TD vAlign=top background=images/siteImages/dropshadow/ds_right.gif> </TD></TR><TR><TD background=images/siteImages/dropshadow/ds_bottom.gif> </TD><TD> </TD></TR></TBODY></TABLE>

Minden bibliaolvasó előtt jól ismert az alábbi történet: ​

"A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. Jézus azonban rögtön megszólította őket: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen. Mire Ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, és elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, fel kiáltott: "Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!" (Máté evangélium 14:25-32)

​

Ahogy magam elé képzelem az evangéliumi beszámolót, több kérdés merül fel bennem, akadnak valószínűsíthető feltételezéseim, mindeközben keresem a magam számára is érvényes üzenetét, tanulságát Máté írásának, az Igének. Elképzelhetően a szél csak Péter "vízre szállásakor" kezdett el fújni, hullámokat kelteni? Mire vonatkozhatott Jézus "kicsinyhitű" kifejezése? Kísértet nem tud parancsot adni, ami csodásan működne? Milyen messze lehetett a hajótól Jézus, és mennyi ideig gyalogolhatott Péter? Ahogy megpróbálom rekonstruálni a történetet, nyilván a kérdéseimre is meglesz a válasz, hitem szerint nem "légből kapott". Mindeközben a magam számára is keresem az üzenet lényegét, amit Máté írása, az Ige képvisel ezekben a versekben. ​

​

​

Nagy valószínűséggel pirkadat után, a jó látási viszonyokat biztosító, világos reggel előtt ment végbe az esemény. Legalább 40 méterre kellett lennie Jézusnak a hajótól ahhoz, hogy látható, de nem felismerhető legyen. A beszámoló vízen járást említ, s nem hullámokon való, le-fel közlekedést. Vélhetően tehát szélcsend mellett, hullámzásmentes volt a Genezáreti tó. A tanítványok - Péter is - megrettennek, kísértetnek gondolják a felismerhetetlen személyt. Hiszen kinek másnak állna módjában ilyen kunszt? A Mester szava nem elég biztosíték, hiszen a kísértet vissza is élhet a nevével. De Péter, aki mindig is jobban, gyorsabban lelkesedik társainál, tudja, hogy az Úr parancsára természetfeletti módon, minden erőnek és hatalomnak engedelmeskednie kell. Ezért kéri a parancsát a Hozzá menésre. Ez ugyanis nemcsak Jézus személyét bizonyítja, de az ő, Péter különös vágyának is teret ad. Izgalmas kalandnak ígérkezik, ha ugyanúgy közlekedhet, mint senki, soha – csak most és itt a Krisztus.
Az Úr egyetlen, "Jöjj!" szavára a fizikai törvények felfüggesztődnek átmenetileg, és Péter határtalan, gyermeki hittel elindul a vízen. Ha ténynek tételezzük fel a 40 métert, s hogy mindketten azonos sebességgel közlekedtek, akkor kb. 18-19 métert haladtak egymással szemben. Nyugodt, lassú menettel ez talán fél percet vesz igénybe. Ez idő alatt támadt fel a szél, s keltett hullámokat. ​

​

​

Isten gyermekeinek életében semmi sem véletlen (másoknál sem, csak ők annak veszik). Talán nem kell Péterről olyat feltételeznünk, hogy fejébe szállt volna a dicsőség vízen járása közben. De hite, amivel a hajóból elindul az Úr felé, szükségszerűen megpróbáltatott, hogy ő maga szembesüljön vele:
Bizalma erős-e, krisztusias, azaz sziklaszilárd, avagy csak fellángolás?
Szeretnék itt a mindenkori "Péterek" - s így talán a magam - számára is egy idézetet beiktatni:
"Úgy tűnik Isten olyanná teremtett minket, hogy elvárjuk az élettől, hogy érdekfeszítő legyen. Keressük az izgalmat, az örömöt, a boldogságot. Egyesek megpróbálják elnyomni ezt magukban. Hitük szerint a keresztyén élet nem lehet örvendező, ügyelnek arra, hogy életük ne látsszék örvendezőnek, és ne lássák életüket izgalmasnak. Nos, ezt a furcsa nézetet semmi sem igazolja a Szentírásban. Mi lehet izgalmasabb élmény a vízen járásnál? (...) A bátorság hiánya unalmas, száraz, gyümölcstelen életet eredményez; elbátortalanít és elriaszt a keresztyén élettől másokat is." (Luis Palau: "Járj a vízen, Péter!" 21-22.old.) ​

​

​

Hatalmas, fantasztikus élményben van része Péternek egészen a süllyedés pillanatáig. Pánikba esik. (Ki ne esne az ő helyében?). Amíg távol volt Jézustól, nem félt. Most, hogy karnyújtásnyira vannak egymástól, megrémül. Nincs más válasz a fel nem tett kérdésre, mintsem hogy addig szélcsend lehetett, sima víztükörrel. Addig nem voltak külső, zavaró körülmények, amik befolyásolták volna a varázslatos érzést. Ám elég az elemek, a szél és víz csendjének elmozdulása, és máris odavan a magabiztosság, s az a gyermeki hit, amiből származott az önbizalom. Jézus szemrehányásában ott van az, hogy tudnia, hinnie kellett volna Péternek: Ő az elemek ura is, hogy nincs, és nem volt eddig se alapja a magabiztosságnak, csakis az Ő isteni ereje, aminél nincs senki és semmi nagyobb, erősebb. Ja, hogy az élet nem sétagalopp, élvezetes séta csupán, hanem szelek és tengermorajlás hullámokkal?
Igen, de éppen ezekben a szituációkban derül ki a hit mélysége vagy felszínessége. Ilyenkor válik el, hogy amíg "szalad a szekér", amíg nincsenek hullámok könnyű és talán olcsó is a hit, mert nincs próbának alávetve, amiből kiderülne: mennyire erőtlen. Miben kételkedett Péter? (Mert hogy Jézus ezzel vádolja). Abban, hogy ha az Úrtól kap valamire megbízatást, felszólítást - és nem csupán az ő, emberi (alkalmasint felelőtlen) lelkesedése indítja tettre, akkor biztos lehet a megtartatásban, az erővel való felruházásban, a bárminő veszély elhárításában.
Nem furcsa, hogy az erős halászember, aki nyilvánvalóan foglalkozásából adódóan is jó úszó, a süllyedés pillanatában segélykiáltásra ragadtatja magát, ahelyett, hogy tempózni kezdene. Talán tudat alatt érezte: itt másról van szó, mint a természeti elemekkel való birkózásról. (Ez kisvártatva be is igazolódik; amikor a hajóba beszállva eláll a szél. "Természetesen" már nem volt rá szükség... Az emberi gyarlóság nyilvánul meg Péter rémületében, ami süllyedésével lesz úrrá rajta. "Semmi perc alatt" tűnik el ősbizalma, s már nem Jézus isteni ereje - amivel lehetővé tette az ember Péter vízen járását - a meghatározó, hanem az előbb még magabiztos tanítvány veszélyhelyzete, ami azt is feledteti: "az Úr közelében nem érhet baj." ​

​

​

Elképzelem a közös útját Jézusnak és Péternek a hajóig. Lehet mintegy 20 méter, hasonló másodpercnyi időn keresztül. Mi minden gondolat foroghatott Péter fejében a megszégyenült kishitűségtől kezdve, a szeles-hullámos tó ellenére érezhető, "most-már- mégis" biztonságig. Mindez nem csupán Kéfásnak tett jót pedagógiailag, de a hajóban maradt tanítványok is újra megtapasztalhatták - s leborulva meg is vallják - Jézus istenségét: "Bizony, Isten Fia vagy!"
Az Úr tökéletes nevelő és bőkezű adakozó. Tudja, mikor kell egy kis "szélvihart támasztani", "tengeri betegséggel meglátogatni" valakit, ha fejébe száll a dicsőség, elbízza magát, vagy elfelejti, hogy egy különleges esemény nem a saját produktuma Viszont, ha valamilyen Istentől rendelt feladat természetfeletti eszközöket igényel - bizonyosan "folyósítja" azt. A két Ige szorosan összetartozik: "Kérjetek és adatik!"

"Nálam nélkül semmit sem tehettek."

​

​

Milyen a hitünk? Van-e határa Istenbe vetett bizalmunknak? Merünk-e, tudunk-e "járdát építeni a vízre?" Isten mindent elvégzett, hogy ezekre pozitív választ adhassunk. Az Úr Jézus fenti "kalandja Péterrel", ugyancsak ezt a célt szolgálja...

"Bizakodjatok, jó az Úr, jósága éltet!"

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD> </TD><TD vAlign=top background=images/siteImages/dropshadow/ds_right.gif> </TD></TR><TR><TD background=images/siteImages/dropshadow/ds_bottom.gif> </TD><TD> </TD></TR></TBODY></TABLE>