keresztényvers zene
. Harangszó
2. Gyülekezeti ének: 220. ének
(A gyerekek a templom előterében gyülekeznek, egy–egy szál barkát, aranyesőt ill. pálmaágat kapnak a kezükbe)
3. Lelkész:
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében
Gyülekezet: Ámen
Imádság
4. Lelkész: Mondjátok meg Sion leányának:
Íme, királyod jön hozzád,
szelíden és szamáron ülve
igavonó állat csikóján.
5. Gyerekek: (A templombejárat felől jönnek, kezükben pálmát, virágot lengetnek és kórusban mondják — addig ismételve, míg az oltár elé nem érnek
Hozsánna a Dávid fiának!
Áldott, aki jön az Úr nevében,
Hozsánna a magasságban!
6. Gyül. ének: 209. ének 1–3. verse
(Eközben a gyerekek a pálmaágakat, virágokat a térdeplő mögé tűzik)
7. Lelkész: Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponyahelynek hívtak, keresztre feszítették őt. Jézus pedig így könyörgött: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: “Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet”. És ezt mondva meghalt.
8. Ifjúság szolgálata — (kórusban mondják
Mint zúgta bőszen harsogó tömeg
A szívszakajtó vad “Feszítsd meg”-et!
De este már… már elvégeztetett.
Mellére hajtva koronás fejét
Alszik a jóság, mintha élne még!
Mintha álmodná szörnyű végzetét.
Betelt, betelt a keserű pohár!
A kis Júdások mámoros torán
Ott függ a Krisztus fenn a Golgotán.
Hullong az éj. Holló sötét
Teríti szerteszét a gyászt.
És elnyeli és elnyeli
A fojtott zokogást.
Hullong a vére. Hull, hull egyre le…
A bűnös földet mossa meg vele,
Hol zokogva sír egy anya tört szíve.
Ne sírj! — Az ember halált hirdetett,
Pedig az égben ültek ünnepet,
Mert ez a kereszt szent bizonyság lett:
Az Isten: Atya–Isten: Szeretet!
9. Gyerekek éneke: 191. Jézus világ megváltója…
10. Húsvéti történet
1. Elbeszélő:
(vagy: Lányok kórusban)
Keresztfáról hogy levették,
gyönge, fehér gyolcsba tették, péntek napon eltemették,
barlangsírba befektették.
Gyerekek mind:
Fájdalmak férfia
Istennek Báránya,
Ments meg!
mentsd meg a lelkünk,
Irgalmazz minekünk!
1. Elbeszélő: (vagy: fiúk kórusban)
Fekszik talpig hófehérben
föld alatti vaksötétben
fekszik a föld közepében
kősziklánál feketébben.
Gyerekek mind:
Fájdalmak férfia
Istennek Báránya,
Ments meg!
mentsd meg a lelkünk,
Irgalmazz minekünk!
Tamás:
Nincs. Nincs. Nincs.
Keresem, keresem, keresem.
Mária:
Nincs. Nincs. Nincs.
Keresem, keresem, keresem.
Jézus:
Ne féljetek! Megmondtam előre nektek:
Az Emberfiának sokat kell szenvednie.
Megölik, de harmadnapra föltámad.
Mária:
Véres arcod Jézusom
megmosdatni nem tudom
túl vagy száz határon.
Véres lábad nem kenem
illatszerrel sohasem,
magam útját járom.
Álom voltál nem vitás
álom voltál semmi más
véres, édes álom.
Jézus:
Ne legyen nyugtalan a szívetek!
Higgyetek az Istenben,
és bennem is bízzatok!
Fiúk kórusa:
Nincs, nincs, nincs.
Csak a gyász, csak a gyász, csak a gyász,
Mély, mély éj:
betakar, leterít, megaláz.
Nincs. Nincs. Nincs.
Keresem, keresem, keresem.
Nem jön már
sohasem, sohasem, sohasem.
Jézus:
Ne féljetek! Visszajövök hozzátok!
A világ nem lát többé, de ti láttok.
Mert élek és ti is élni fogtok!
2. Elbeszélő:
(vagy: lányok kórusa)
Álltok szótlanul,
a dárda földrehull,
itt más erő az Úr!
itt más erő az Úr!
Az éj hosszú volt,
de eltűnt már a hold.
A hajnal felsikolt.
A hajnal felsikolt:
— elég volt már, elég —
fénnyel hinti az ég
Az új nap reggelét.
Virágban áll a rét
virágos úton át
valaki jön feléd!
Mária:
Nem. Nem. Nem.
Ha mondják, akkor sem hiszem.
Nem hagysz el édes Mesterem.
Élsz. Élsz. Élsz.
Megválni tőled nem tudok.
Élsz. Élsz. Élsz.
Akármi legyen a titok.
Titkodban tudatlanul is osztozom.
Megdobban
szívemben szíved Jézusom.
Jézus:
– Mária!
Mária:
– Mester!
Jézus:
Mária, ne érints kezeddel,
még nem mentem föl az Atyához.
A hírt Galileába
vidd el a többieknek,
Mária, távozz!
2. Elbeszélő
(vagy: fiúk kórusa
Menj Mária! Isten Fia beszélt veled! Megértheted!
A hírt vigyed: A többinek kár sírnia! Menj, Mária!
Mária:
És fények, újra fények —
és elém fut az út —
és elesem, és fölkelek,
és futok fuldokolva —
szakadj meg szívem:
Emberek, ébredjetek!
Kórus:
(fiúk kórusa
Ébredjetek halottak,
mert fölkelt a halott,
szívetek földoboghat,
mert szíve földobog.
E fényt már ki nem oltja
a förtelmes pokol,
lobogva és dalolva
eláraszt, elsodor.
Tamás:
Én nem hiszem, ha öt sebét
nem érinthetem meg kezemmel.
Mert a halálból soha még
nem tért vissza halandó ember.
Jézus:
Tamás, tapintsd meg kezem,
érintsd meg oldalam sebét,
élő szívedre éhezem,
azért jövök most eléd.
Ha megtapinthatsz, még kevés:
hódíts meg önmagadnak!
Boldogok, kik nem látnak és
majd úgyis elfogadnak.
Tamás:
Arcodat megismerem,
hangod megismerem,
sebeid ismerem
én Uram, Istenem.
Kórus:
(Fiúk–lányok együtt kórusban
Milyen máglya lobban lángra,
milyen tűzben ég a táj?
Nyughatatlan lobogása
minden sarkot megtalál.
Felcsap itten, felcsap ottan,
árnyékjárta hajlatokban,
győzhetetlen fénye lobban,
nincs menekvés tőle már!
Lányok:
Kelj föl, aki görnyedtél, mert győzött az élet,
a hatalom és a dicsőség örökre övé lett.
Mind: Győzött, győzött az élet!
Fiúk:
Nyisd ki a szemed hunyorgó, mert itt a gyógyító napsugár
szelíd fényétől nincs mit félni már.
Mind: Győzött, győzött az élet!
Lányok:
Lehull a bilincs a rabokról, nyílnak a zárak,
virágözönben, hajnali szélben az új tavasz illata árad.
Mind: Győzött, győzött az élet!
Fiúk:
Tedd le a szerszámot kőműves, tudós, csukd be a könyvedet
langyos párában úszik a föld, odafönn tiszta fény lebeg.
Mind: Győzött, győzött az élet!
Lányok:
Jöjjetek énekelni mind, jöjjetek virágokat hinteni,
Mert az öröm napfénye tündököl és eltűntek a sötétség szörnyei.
Mind: Győzött, győzött az élet!
Gyerekek éneke: “Jertek énekeljünk” c. énekeskönyv 41. ének: Örvendezz minden nap!
Befejező kórus:
Lányok: Az Úr feltámadt!
Fiúk: Az Úr valóban feltámadt!
Együtt: Halleluja!
1. (Kicsi gyerekek kórusban
Nézzétek az ég madarait,
nézzétek a rét virágait!
Csűrökbe sosem gyűjtenek,
Mennyei Atyánk gondozza őket.
Ki táplálja az ég madarait,
ki öltözteti a rét virágait,
jól tudja azt, hogy ezek kellenek,
Mért nyugtalan a szívetek?
Lányok: Az Úr feltámadt!
Fiúk: A Úr valóban feltámadt!
Együtt: Halleluja!
2. (Kicsik kórusa
Ne gyűjts itt a földön kincseket,
ott van a szíved, hol őrzöd kincsedet,
Isten Országa a te hazád.
Egyedül ott szolgáld az ég Urát!
Keressétek Isten Országát,
Keressétek az ő igazságát,
Isten útján járjad életed,
Atyánk megadja majd mindazt,
mi kell neked.
Lányok: Az Úr feltámadt!
Fiúk: A Úr valóban feltámadt!
Együtt: Halleluja!
Gyerekek éneke: 222. ének: Krisztus virágunk…
11. Gyülekezeti ének: 216. ének 1–3. vers
12. Szószéki szolgálat
13. Gyül. ének: 216. ének: 4–6. vers
14. Közös imádság:
Lelkész: Testvéreim! Krisztus feltámadott!
Ő a kezdet és a vég, a szent, erős és halhatatlan Isten. Általa terjesztjük kéréseinket mennyei Atyánk elé. Imádkozzunk!
Töltsd el Urunk minden keresztyén testvérünk lelkét a feltámadt Krisztus kegyelmével!
Gyerekek: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Legyen velünk, édes hazánkkal és az egész világgal a Te békéd!
Gy: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Ébreszd fel a keresztség kegyelmét mindnyájunkban, akik a keresztvízben meghaltunk a bűnnek és feltámadtunk az új életre!
Gy: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Feltámadásod győzelme bátorítsa a betegeket, az időseket, szenvedőket, magányosokat és haldoklókat.
Gy: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Könyörgünk Urunk, hogy az úrvacsora vétele gyülekezetünket a szeretet családjává egyesítse.
Gy: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Engedd, hogy Egyházad Krisztus jóságát és szeretetét mutassa meg az egész világnak!
Gy: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
A halálon aratott diadalod juttassa el elhunyt testvéreinket a feltámadás dicsőségébe!
Gy: Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Mindenható örök Isten! Újjászülettünk egyszülött Fiad halálában és feltámadásában. Tekints reánk kegyelmesen és engedd, hogy második eljövetelének dicsőségében is részesüljünk. Krisztus, a mi Urunk által, akinek nevében így imádkozunk:
Miatyánk
Áldás
Gyülekezet: Ámen
Most istentiszteletünk végén 1–1 gyertyát osztunk ki a gyerekeknek és azt meggyújtva vonulnak ki a templomból, jelképezve ezzel azt, hogy húsvét örömhírének fényét magunkkal kell vinnünk a hétköznapjainkba.
Az afrikai keresztyének közül sokan a következőképpen ünneplik húsvétot: Nagyszombat éjszakáján tartják az utolsó passiói istentiszteletet a templomban. Az ének, az ige akkor még Jézus szenvedését, halálát hirdeti.
Amikor hajnalodni kezd, felhangzik a kiáltás: Az Úr feltámadt! Felcsendülnek a boldog húsvéti énekek. Még napfelkelte előtt énekelve, égő gyertyákkal vonulnak a temetőbe. Ott a temetőben tartják a húsvéti istentiszteletet, amelyen a konfirmandusok, vagy egy ifjúsági csoport szolgálnak. Újra meg újra fölhangzik a kiáltás: Az Úr feltámadt! Az Úr valóban feltámadt! Az égő gyertyákat a sírokra helyezik. Azt hirdetik ezzel, hogy Jézus a világosság, aki legyőzte a halál sötétségét.
Amikor most meggyújtjuk ezeket a gyertyákat, gondolunk azokra is, akik már a temetőben pihennek. Hisszük, hogy Isten kezében vannak. Titeket pedig gyerekek arra kérlek, hogy amikor együtt ünnepel a család, gyújtsátok meg ezeket a gyertyákat az ünnepi asztalon és gondoljatok arra, hogy Jézus a világosság, aki minden félelmet, szomorúságot, sötétet el akar űzni a szívünkből.
Ének: 388. ének
(Miközben a gyülekezet énekel, a gyerekek az oltár elé mennek, megkapják és meggyújtják a gyertyákat és ezzel vonulnak ki a templomból.)
Összeállította: Ferenczy Erzsébet
Talán még nem késő megtanulni
Kata