Tanulságok egy megromlott világban
"9Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos. 10Aki a becsületeseket rossz útra csábítja, maga esik a verembe, de a feddhetetlenekre szép örökség vár. 11A gazdag ember bölcsnek tartja magát, de a nincstelen, ha értelmes, átlát rajta. 12Ha az igazak vigadnak, az nagy dicsőséget jelent, ha a bűnösök kerülnek felül, keresni kell az embereket. 13Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer." (Példabeszédek 28,9-13)
Nem csak a keresztyének látják e világ igazságtalanságait. Számtalan jobbítási kísérlet, elképzelés zászlaja alatt egyesültek már azok, akik valami többet, valami mást kívántak. Hazánkban ezek a vezérelvek ma egyebek között a demokrácia, az esélyegyenlõség eszméi köré csoportosulnak, más népek életét ezen a földön azonban egészen más szervezõ gondolatok befolyásolják. Közös bennük, hogy emberi eredetûek, így legföljebb csak ideig-óráig képesek egyesek gondjait oldani. Esetenként csalódott, máskor pedig ígéretek tüzében égõ országunkban-világunkban így egyedül Urunk igaz kijelentése válik megbízható iránytûnkké (Róm 8,22-23). Természetesen csak akkor, ha olvassuk, tanulmányozzuk. Ha ezt nem tesszük, akkor még imádságunk is a saját akaratunkat, önzõ szándékunkat fogja tükrözni (9. v.). A kinyilatkoztatott Ige azonban nem csak megítéli, de az igazságban neveli is nyitott szívû olvasóját. Az Ige fényénél nem csak saját életünk, de társadalmunk, környezetünk eseményeit, vonulatait is értékelni tudjuk, ráadásul úgy, hogy nem a kétségbeesés, hanem az evangélium reménysége lesz a miénk.
A krisztusi ember többlete az, hogy helyesen és becsületesen képes önmagát elhelyezni ebben a világban. Nem gondolja magát többnek a kelleténél, hiszen mindenestõl megváltásra szorul, de kisebbnek sem véli magát, hiszen Jézus Krisztus meghalt érte (vö. Róm 12,1-3; Mt 6,26). A krisztusi ember tudja, hogy e világot Isten alkotta, de nem feledkezik meg arról, hogy az mindenestõl bûn alá rekesztve él. Gondolkodását alapvetõen Krisztus ismerete határozza meg. Pál a Kolosséi levélben így tanít errõl: "Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Õ elõbb volt mindennél, és minden õbenne áll fenn" (Kol 1,16-17). Így ismerhetõ meg a teremtés célja, oka és eredete Krisztusban.
Utálatosság, rossz út, gonoszság, gazdagság, bûnösök, vétek... Mai igerészletünk a romlott világot ilyen kifejezésekkel határozza meg. Csalódott embertársaink hajlamosak arra, hogy ilyen körülmények között élve fásulttá, reményvesztetté váljanak. Máskor azonban, ha a világ ajándékai még nem vesztettek vonzerejükbõl, a fenti kifejezések túlzónak tûnhetnek. Amíg a vétkes takargatni képes a bûnét (13. v.), vagy amíg a gazdag ember másokkal is képes elhitetni bölcsességét (11. v.), amíg a becstelenség tûnik a leginkább célravezetõ útnak (10. v.), addig a világ által nyújtott alamizsna a boldogság, a teljesség érzetét kelti az emberben. "Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok!" (1Pt 4,7) /FS/