Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

kata53 · 2008 Június 15

keresztényvers zene ,

Köszönöm szépen az írásaitokat és a Dicsőítéseket.
Kedves Stevey szeretnék kedveskedni, még amit kértél a 4. Dimenziótól erre gondoltál?
<O

</O

Szeretettel
Kata
kiss

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Ne kívánd...<O</O
<O></O>
<O</O
A tizedik parancs fényében<O</O
<O

></O

>
Segíts, hogy irigy ne legyek.<O

</O

Ha szembejön egy kisgyerek,<O

</O

akinek szebb ruhája van,<O

</O

ne legyek már boldogtalan!<O

</O

<O

></O

>
Tán nem is szebb az a ruha,<O

</O

csak másé. Enyém se csúnya.<O

</O

Vágytam rá, nem tudom, miért.<O

</O

Hadd legyek hálás mindenért.<O

</O

*<O

></O

>
A tíz parancs mind Istenhez vezet.<O

</O

Hogy megtartsuk: Ő ad új szívet.<O

</O

Siklós József (Szádhoz a kürtöt, 116.old)<O</O
<O></O>
Mit kívánok?<O</O
<O></O>
<O></O>
Mit kívánok?<O</O
<O

></O

>
Én nem kívánom, Uram, Istenem,<O

</O

hogy mindig napsugaras legyen életem,<O

</O

hogy zápor soha ne hulljon lombjaimra<O

</O

és ne tépje, ne szaggassa <O

</O

gyökereimet dúló, vad vihar...<O

</O

- Csak arra kérlek, tedd meg, jó Atyám,<O

</O

hogy a fergeteg, zivatart után<O

</O

- alkonyat táján -<O

</O

legyen egemen pompás színekben<O

</O

a kezed által szentesített<O

</O

kegyelem-szivárvány.<O

</O

<O

></O

>
Én nem kívánom, Uram, Istenem,<O

</O

hogy minden ember hódoljon előttem.<O

</O

Elismerést szívem nem kíván <O

</O

hozzám hasonló féregtől, portól!<O

</O

- Csak arra kérlek, tedd meg, ó, Atyám:<O

</O

mikor rágalmak özöne hull rám,<O

</O

az engem ostromló, „feszítsd meg”- kiáltó<O

</O

tomboló tömegért<O

</O

legyen pár cseppnyi, akár tengernyi <O

</O

őszinte könnyem,<O

</O

s megtérésükért, üdvösségükért<O

</O

Hozzád esengő, szerető szívem.<O

</O

<O

></O

>
Én nem kívánom, Uram, Istenem,<O

</O

hogy betegség sohse gyötörje testem,<O

</O

hogy ne tudjam, hogy mit is jelent<O

</O

a seb, a láz, a jaj,<O

</O

álmatlan éjjelek, keserű sóhaj...<O

</O

- Csak arra kérlek, tedd meg, óh Atyám,<O

</O

hogy sebem hordhassam mindig tisztán,<O

</O

s ha erőm apad, ritkul szívverésem,<O

</O

ütőeremen szent kezed érezzem...<O

</O

És sokat sajgó, kimerült szívem<O

</O

ha végsőt dobban, <O

</O

s elnémul a szám:<O

</O

ölelő karod táruljon felém,<O

</O

s hangozzék szavad: <O

</O

„Jöjj, hű szolgám!”<O

</O

Dénes Ferenc

<O>Ray Porter: Joshua (Grace Baptist Mission kiadó) <O</O
Jozsué könyvének magyarázata <O</O
<O></O>
Józsué 22. RÉSZ.<O</O
A KELETI TÖRZSEK HAZATÉRÉSE<O</O
<O></O>
Az utolsó három rész búcsúzásokat ír le. Ez a fejezet a Jordános túli katonaság leszereléséről beszél. Sok éve már annak, hogy ott hagyták családjukat, házukat, azért, hogy testvéreiknek segítségül legyenek a harcban. Tökéletesen engedelmeskedtek az Úrnak. Jövőbeli lakhelyük a Jordán túlsó részén lesz, s ezért Józsué figyelmeztei őket, hogy maradjanak hűségesek az Úrhoz mindenben.<O></O>
Nagy gazdagsággal tértek haza. De első tettük Izrael többi törzseinek megütközését váltotta ki, kik még Silóban, a szentsátornál egybegyűlve voltak. Úgy tűnt nekik, mintha a Jordánon túli törzsek máris elhagyták volna az Urat, és oltárt állítottak egy más istennek. Azonnali reagálásuk a harcra készülés volt, azonban gondjuk volt arra, hogy mielőtt bármit tennének, alaposan megvizsgálják a hallott hír hitelességét. A törzsek képviselői a találkozásra Fineás vezetése alatt mentek, kinek az Úr iránti hűsége kétségbevonhatatlan volt. A Jordánon túli vezetők megmagyarázták, hogy az oltárt az Izrael többi törzseivel való egység bizonyítékaként építették, és annak jeléül, hogy ők úgyszintén a Silóban levő oltárnál imádták az Urat. Az oltár tehát nem a hitszegés jele volt, hanem épp a hűség bizonysága.<O</O
Van néhány jellegzetes dolog, mit megjegyezhetünk e történetből:<O</O
1) Nem volt kifejezett parancs az Úrtól egy ilyen emlékeztető-(bizonyság) oltár felállítására, mégis, a Jordánon túli törzsek nincsenek hibáztatva cselekedetükért.<O</O
2) Mindkét résznél buzgóság volt az egység megőrzéséért, de a találkozás előtt az egyik fél gyanakvással megkérdőjelezte a másik hűségét.<O</O
3) Mindkét fél rettenetes veszélynek tartotta a hittől való elpártolás lehetőségét, és lépéseket tett ennek megelőzésére.<O></O>
4) A valódi egyesítő tényező nem vérszerinti kapcsolatuk volt, hanem az Úr imádásának helyes gyakorlata.<O></O>
5) A nemzet egységét, mint Isten népének egységét, szüntelen meg kellett tartani. Az egyik fél bűne Isten büntetését vonja az egészre, mégha földrajzilag egymástól távol élnek is.<O</O
6) A félreértések eltávolítása nagy örömet szerzett. A hűség bizonysága, s a másik fél jó-szándékának hallgatólagos elfogadása azt jelentette, hogy az Úr nem hagyta el népét.<O</O
<O></O>
Tanuljuk meg:<O</O
1) 1) Az Úr iránti buzgóságunkban hajlamosak vagyunk hívő testvéreink vádolására, akik úgy látszik, hitetlenekké váltak; de nem szabad elhamarkodottan ítélnünk, míg a hallott dolgokat alaposan ki nem vizsgáltuk, és személyesen fel nem vettük a kapcsolatot velük.<O</O
2) 2) Vannak, akik oly módon igyekeznek megőrizni Isten népe bizonyságtételének egységét és igazságát, melyek érthetetlenek mások előtt, és nincs rá világos parancs az Úrtól. Ilyenkor az indítékot és szándékot kell figyelembe vennünk, megértenünk, mégha magával a cselekménnyel nem értünk is egyet.<O</O
3) 3) Mindig örvendenünk kell, mások bebizonyult hűségén; és tudnunk kell, hogy a hívők egysége az Úr iránti hűségben világos jele, hogy velük van az Úr.<O</O
4) 4) A múltban átélt engedelmességbeli kudarcok és ítéletek elővigyázatosakká kell tegye Isten népét jövőbeli eljárására nézve.<O</O
5) 5) Térbeli távolság nem szabad akadályt jelentsen Isten népének közösség-ápolásában, nem szabad szakadáshoz vezessen.<O</O
<O></O>
<O></O>
<O>

<TABLE class=td1 width="95%" border=0><TBODY><TR><TD class=td1 colSpan=2></TD><TR><TD class=td1 colSpan=2>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

</I>

KRISZTUS <O</O
Lelkem fehér vászon, mely a hit<O</O
Keretére feszül, készen állva,<O</O
Hogy az ige csodás színeivel<O</O
Ecsetem mindennap pingálja...<O</O
<O></O>
Nincs modellem. Festékpalettám<O</O
Mégis élő színeket adott...<O</O
Életem legszebb műve ez.<O</O
Lelkem vásznán: Krisztusom ragyog!<O</O
Somogyi János<O</O
<O></O>

</O</O
<O</O

Kicsi Fecske · 2008 Június 16

Jézus Istennek bárányakiss
Értünk jöttél e világba.
Szánj meg, szánj meg
Ó irgalmazz nékünk!
Áldj meg, áldj meg
Add békédet kérünk!kiss

Stevey · 2008 Június 16

<table cellpadding="0" cellspacing="1" width="100%"><tbody><tr><td class="scripture" align="right" valign="top">4. </td><td class="scripture" style="text-align: justify;" bgcolor="#eeeeee">Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. </td></tr> <tr><td class="scripture" align="right" valign="top">5. </td><td class="scripture" style="text-align: justify;" bgcolor="#eeeeee">Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.</td></tr></tbody></table>Mózes II. könyve 20: 4-5

Stevey · 2008 Június 16

Szia kata53!

Igen, ezekre a 4. Dimenzió számokra gondoltam.
Ha van még erről a lemezről szám,akkor megköszönném,ha felteszed.

Stevey

kata53 · 2008 Június 17

keresztényvers zene ,Biblia

Kedves Stevey!

Ime még a 4. Dimenzio<O

</O

<O

</O

</TD></TR><TR><TD colSpan=3>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Buzdítás keresztyén tisztaságra.<O

</O

1Kor 5,7-8<O

</O

<SUP>7</SUP> Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. <SUP>8</SUP> Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.<O></O>

Az apostol itt buzdítja őket tisztaságra, a régi kovász eltávolítása által. Ebben figyeljük meg,<O

</O

I. Magát a tanácsot, melyet intéz akár ffice:smarttags" /><?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com

1. A</st1:metricconverter> gyülekezethez általában, s így a régi kovász kitisztítása, hogy új tésztává lehessenek arra vonatkozik, hogy vessék ki maguk közül ama gonosz személyt, 13.v. Jegyezzük meg, A keresztyén gyülekezeteknek tisztáknak és szenteknek kell lenniük, és nem szabad ilyen romlott és botrányos személyeket megtűrniük maguk között. Nekik kovásztalanoknak kell lenniük, nem szabad megengedniük semmiféle idegen keveredést, hogy megsavanyítsa s megrontsa őket. Vagy, <st1:metricconverter w:st="on" ProductID="2. A">2. A</st1:metricconverter> gyülekezet minden egyes tagjára külön érvényes, és így arra vonatkozik, hogy meg kell tisztítaniuk magukat minden szívbeli és lelki tisztátalanságtól. Különösen ettől a gonoszságtól, melyhez a korinthusiak megrögzötten bele voltak ragadva. E régi kovászt különösképpen ki kellett tisztítaniuk, hogy új tésztává lehessenek. Jegyezzük meg, A keresztyéneknek gondosan kell ügyelniük úgy arra, hogy önmagukat tisztán tartsák, mint arra is, hogy közösségükből a tisztátalan tagokat eltávolítsák. S különösen kell kerüljék azokat a bűnöket, melyekben egykor elmerülve voltak, s a környezetükben s körülöttük élők felett uralkodó szenvedélyeket. Úgyszintén meg kell tisztulniuk minden gonoszságtól és álnokságtól, minden rosszakarattól és hamis ravaszságtól. Ez olyan kovász, mely nagymértékben megsavanyítja az elmét. Valószínű, hogy ezt azzal a szándékkal mondta, hogy megfékezzen egyeseket, kik a vétkes gyalázatos viselkedésével dicsekedtek, ezt emlegették akár büszkeségből, akár neheztelésből. Jegyezzük meg, A keresztyéneknek gondosan tisztán kell tartsák magukat a gonoszságtól s rossz viselkedéstől. A szeretet a keresztyén vallás lényege és élete. Ez a legszebb képe Istennek, mert Isten szeretet (1Ján 4,16), s ezért nem csoda, ha a legkiválóbb ékessége és dísze ez egy keresztyénnek is. De a gonoszság lényegében gyilkosságot jelent: Aki gyűlöli az ő atyjafiát, embergyilkos az (1 Ján 3,15). Az ördög képét hordja magán az ilyen, s megvallja, hogy annak a sarjadéka, aki emberölő volt kezdettől fogva, Ján 8,44. Mennyire gyűlöletes kell legyen hát minden olyan dolog egy keresztyén számára, ami gonosznak és rossznak látszik!<O

></O

>

II. Az érvet, amellyel e tanács meg van erősítve: Mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk megáldoztatott értünk, 7.v. Ez az evangélium nagy tana. A zsidók, miután megölték a pászkabárányt, megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét. Így kell tennünk nekünk is; nem csak hét napig, hanem életünk minden napján. Meg kell halnunk Megváltónkkal a bűnnek, eggyé kell váljunk vele az ő halálának hasonlatosságában a bűn megöldöklése által, s az ő feltámadásának hasonlatosságában is, az élet újságára való feltámadásban, úgy belsőleg, mint külsőleg. Új szívünk és új életünk kell legyen. Jegyezzük meg, Egy keresztyénnek egész élete kovásztalan kenyerek ünnepe kell legyen. Úgy a közönséges társalgása s hétköznapi viselkedése, mint vallásos teljesítményei szentek kell legyenek. Ki kell tisztítania a régi kovászt, és az őszinteség és igazság kovásztalan kenyerének ünnepét kell tartania. Botlás nélkül valónak kell lennie úgy Isten, mint emberek iránti viselkedésében. S minél több őszinteség lesz saját hivő életünkben, annál kevésbé fogjuk a másokét kétségbe vonni. Jegyezzük meg, Mindenek felett Megváltónk áldozata a legerősebb érv a tisztaságra és őszinteségre egy hívő szív számára. Mennyire őszinte figyelmet tanúsított Ő a mi jólétünk iránt értünk vállalt halálában! S mily rettenetes bizonysága az ő halála a bűn utálatos természetének, s Isten haragjának amiatt! Bizony szörnyű gonoszság az, amit nem lehetett kiengesztelni másként, csak Isten Fiának vére által! S szeresse egy keresztyén az ő Urának gyilkosát? Távol legyen!<O

</O

<O

></O

>

<O

</O

<O

</O

<O

</O

<O

</O

JÉZUS KRISZTUS<O</O
<O> </O>
Ő volt a Kezdet,<O</O
ős-Ige - s lettek<O</O
mindenek; Általa sarjad a lét,<O</O
sugárzik élet, nyílik üdvösség.<O</O
<O> </O>
Angyali ének,<O</O
mennyei fények,<O</O
csillagsugárban tündöklik a föld<O</O
- Betlehemben, jászolban testetölt.<O</O
<O> </O>
Öleli rejtve<O</O
Názáret csendje,<O</O
ifjúsága: titkos növekedés.<O</O
Így érik világ-tápláló vetés.<O</O
<O> </O>
Boldogság titkát<O</O
tárja fel: Isszák<O</O
ezrek az élet vizét a hegyen;<O</O
Így szólni még nem hallottak sosem!<O</O
<O> </O>
Megvetett népek,<O</O
koldus szegények,<O</O
kiket gőg, önzés a jóból kizár:<O</O
Szeret az Isten, pártotokon áll!<O</O
<O> </O>
Tolvaj, parázna,<O</O
ki bűnét bánja,<O</O
ki fáradt, aggódó, békételen:<O</O
Várja bocsánat, erő, kegyelem!<O</O
<O> </O>
Vak, süket-néma,<O</O
vérfolyós, béna<O</O
tódul Hozzá mind, s epilepsziás:<O</O
Mellette testi-lelki gyógyulás.<O</O
<O> </O>
Földi jutalma:<O</O
Golgota halma,<O</O
töviskorona és durva kereszt.<O</O
- Bocsáss meg nékik... Elvégeztetett.<O</O
<O> </O>
Gyolcsaik hozzák,<O</O
hogy balzsamozzák;<O</O
száll népe ajkán boldog csodahír:<O</O
Feltámadott, él! Már üres a sír!<O</O
<O> </O>
Mindig velünk jár,<O</O
titkosan táplál,<O</O
és vezet szeretet útjain át;<O</O
Hű tanúira úgy vár a világ!<O</O
<O> </O>
Lelke kiárad,<O</O
új élet támad,<O</O
bűnt töröl, mennyet tár a drága vér.<O</O
Övéi tudják: Jézus visszatér.<O</O
<O> </O>
Szava ítél meg<O</O
majd minden népet,<O</O
s e földre fénylőn lehajlik az ég.<O</O
Istené minden, minden dicsőség!<O</O
Siklós József (Szádhoz a kürtöt!, 77. old.)<O</O
<O> </O>
CSAK A KEGYELEM <O</O
<O

> </O

>
Támasz nincs velem - csak a kegyelem.<O

</O

Semmi más nem tart meg engem,<O

</O

mint törött mankó hagy cserben, <O

</O

s csak a kegyelem marad énvelem.<O

</O

<O

> </O

>
Mit érek magam? Mind haszontalan<O

</O

amit tettem és elértem;<O

</O

Megrontotta bűnöm, vétkem.<O

</O

Védő nincs velem - csak a kegyelem.<O

</O

<O

> </O

>
Isten jósága, Jézus halála,<O

</O

Szentlélek-adta új élet -<O

</O

más nem adhat békességet<O

</O

nékem idelenn! - Csak a kegyelem.<O

</O

<O

> </O

>
Boldog, ki bűnnel győztes harcra kél.<O

</O

megtisztul Jézus vérében,<O

</O

győz a Bárány erejében<O

</O

s zengi szüntelen: Csak a kegyelem...<O

</O

<O

> </O

>
Ahogy sebzetten, észrevételen<O

</O

őz rejtőzik sűrűségbe,<O

</O

roskadok le Hozzád térve,<O

</O

s gyógyír nincs velem - csak a kegyelem.<O

</O

<O

> </O

>
S bár az ős gonosz támad, ostoroz -<O

</O

kárt lelkemben hogyan tenne!<O

</O

Betakar Isten kegyelme!<O

</O

Csak az van velem! - Csak a kegyelem.<O

</O

<O

> </O

>
És ha fájdalom terhét hordozom,<O

</O

ha sötét, mély völgybe érek,<O

</O

ott is kísér tiszta fényed.<O

</O

Más fény nincs velem. - Csak a kegyelem.<O

</O

<O

> </O

>
Hadd énekelem: Csak a kegyelem!<O

</O

Elég életre, halálra,<O

</O

elérni örök hazámba!<O

</O

Elég szüntelen. Csak a kegyelem.<O

</O

Dora Rappard

<O

</O

<O</O
<O

<O

Köszönöm a hozzászólásotokatkiss
</O

</O

Áldott éjszakát és nappalt mindenkinek
Szeretettel :

Katakiss

kata53 · 2008 Június 17

<TABLE class=tartalom cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD class=a5 colSpan=2><H1 class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt 36pt; tab-stops: 35.45pt">TÁRULJATOK! <?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O></O>

24. Zsoltár<O></O>

<O></O>

<O></O>

Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket!<O></O>

Táruljatok, örökkévaló ajtók!<O></O>

Salamonnak ékes oszlopai,<O></O>

Jeruzsálem faragott kapui,<O></O>

nem tudjátok-e, ki az, aki jő,<O></O>

az alázatos, szamáron ülő?<O></O>

Nem tudjátok-e, hogy köztetek járt,<O></O>

itt prédikált a boltívek alatt,<O></O>

itt tanított, a lába itt haladt!<O></O>

Népéhez jött Ő, de népe szíve<O></O>

nem fogadta be, zárva maradt.<O></O>

És nem fogadja az ősi templom,<O></O>

nem tárulnak a százados ajtók,<O></O>

nem ismeri fel igazi Urát,<O></O>

ki korbáccsal tisztítja templomát...<O></O>

S mint lázadónak, legméltóbb helye:<O></O>

városon kívül a gyalázat hegye.<O></O>

<O></O>

Évezredek múltán lehulltak a falak,<O></O>

a kapuknak már csak romjai beszélnek.<O></O>

S az örökkön Élőt hirdetik a szelek,<O></O>

zengik, hogy boldogok, akik Őrá várnak,<O></O>

jövetele előtt híven kaput tárnak.<O></O>

<O></O>

Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket!<O></O>

Lehajtott fejek, emelkedjetek,<O></O>

bús szívek, ó, tárjatok ma ajtót!<O></O>

Tekintsetek fel, hisz Ő közeleg!<O></O>

Már nem szegényen jő. Számotokra<O></O>

a legnagyobb gazdagságot hozza.<O></O>

Fogadjátok Őt királyi módon,<O></O>

Úrhoz méltóan, királyi trónon,<O></O>

hűségesküvel, hős megvallással,<O></O>

halálig tartó odaadással!<O></O>

Hozsannátok diadallal zengjen,<O></O>

mert uralkodik földön és mennyen,<O></O>

és egy napon minden szem meglátja,<O></O>

hogy Ő a dicsőség örök Királya!<O></O>

Oláh Lajosné<O></O>

<O></O>

<O></O>

TANÍTVÁNY A KAPUBAN <O></O>

<O></O>

Krisztusom, én várom az érkezésed...<O></O>

A pálma kész, a harsonák is készek.<O></O>

Virágok nyíltak a szívem tüzétől,<O></O>

diadalkapum a mennyboltig ér föl<O></O>

Kőszíveket nagy, boldog alázatban<O></O>

utad elé, utat készítve raktam;<O></O>

ujjonganak ha rájuk taposol...<O></O>

S az én szívemben retteg a pokol.<O></O>

S mint rossz, csavargó, urát sejtő szolga,<O></O>

bújdosik az éj céda városokba.<O></O>

A házunkat ünnepre ékesítve<O></O>

figyelünk már közelgő lépteidre.<O></O>

Hírül adtam, ahogyan parancsoltad,<O></O>

a palotáknak és a rongyosoknak;<O></O>

mindenki tudja már, hogy érkezel...<O></O>

A gyermekkar hozsánnát énekel.<O></O>

Mi meg a város szélére verődve<O></O>

kezünk emelve kémlelünk a ködbe...<O></O>

Vak koldusok nagy csöndben hallgatóznak;<O></O>

ördöngös sír, ostor suhog a rossznak.<O></O>

Lásd, Zákeus a lomb közt kuporogva <O></O>

előre néz távol bélpoklosokra,<O></O>

kik előörsként útkanyarulatnál<O></O>

várják - tízen - ha könyörülni tudnál.<O></O>

<O></O>

Krisztusom, piros ködökbe kiáltok:<O></O>

jaj, hervadók a kétkedő virágok...<O></O>

Hullámzik, zúg a nyugtalan tömeg,<O></O>

ma zöld ágat dob, holnap tán követ.<O></O>

A vámszedőt a háza lelke hívja:<O></O>

vén láda otthon nem maradt-e nyitva?<O></O>

Ha késel, holnap, a bevonulásnál<O></O>

nem tudjuk, hol van eltemetve Lázár.<O></O>

Vakok, akik feléd tapogatóznak,<O></O>

a sír árkába botlanak be holnap.<O></O>

A menő, rongyos, zúgó tömeget<O></O>

benyelik újra kunyhók, műhelyek.<O></O>

Szegénynek, ki szolgád, a karja fárad,<O></O>

jaj, még elejti fényes harsonádat.<O></O>

Uram bocsásd meg, sírva kérlek, kérlek...<O></O>

Mint május-eső a gyenge vetésnek,<O></O>

mint börtönnyitás elsorvadó rabnak,<O></O>

mint hűvös patak lázas sivatagnak,<O></O>

mint kárhozottnak egy csepp égi béke,<O></O>

mint anyamosoly haldokló szemébe,<O></O>

úgy kellesz most, úgy kérnek, esdenek, várnak...<O></O>

<O></O>

Minálunk még nem volt virágvasárnap.<O></O>

Kezünk remeg és húnynak már a mécsek...<O></O>

Krisztusom, én várom az érkezésed.<O></O>

Muraközy Gyula<O></O>

<O></O>

<O></O>

<O> </O>

<O></O>

</H1></TD><TD class=a6></TD></TR><TR><TD class=a7></TD><TD class=a8 colSpan=2></TD><TD class=a9></TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE class=tartalom cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD class=a1></TD></TR></TBODY></TABLE>

kata53 · 2008 Június 17

Néhány érdekes igevers az Ószövetségből.<O</O

<O

></O

>
2Móz 23: 24<O></O>
Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél az ő cselekedeteik szerint; hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat.<O

></O

>
3Móz 19: 4<O></O>
Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.<O

></O

>
5Móz 4: 15-20<O></O>
Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, a mikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben; Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, a mely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczéből, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai napon vagytok<O

></O

>
5Móz 9: 9-12<O></O>
Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, a melyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala. Akkor átadá nékem az Úr a két kőtáblát, a melyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtok valának mind amaz ígék, a melyeket mondott vala az Úr néktek a hegyen a tűz közepéből, a gyülekezésnek napján. És mikor a negyven nap és negyven éj elmultával átadá az Úr nékem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit; Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, a kit kihoztál Égyiptomból; hamar eltértek az útról, a melyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek magoknak.<O

></O

>
1Sámuel 7: 3-4<O></O>
Sámuel pedig szóla Izráel egész házához, mondván: Ha ti teljes szívetekből megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveiteket elkészítitek az Úrnak, és csak néki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a Filiszteusok kezéből. Elhányák azért Izráel fiai a bálványokat és Astarótot, és csak az Úrnak szolgálának.<O

></O

>
1Királyok 15: 11-13<O></O>
És Asa azt cselekedé, a mi kedves volt az Úr szemei előtt, mint Dávid, az ő atyja. Mert kiveszté a férfiú paráznákat az országból; és lerontá mind a bálványokat, a melyeket csináltak volt az ő atyái. És Maakát az ő anyját is megfosztá a királynéságtól, mivelhogy egy iszonyú bálványt csináltatott a berekben; és elrontá Asa az ő bálványát, és megégeté azt a Kidron pataknál.<O

></O

>
2Királyok 10: 26-27<O></O>
És kihordván a Baál templomának bálványait, megégeték azokat. És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.<O

></O

>
Zsoltárok 135: 15-18<O></O>
A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai. Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban! Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, és mindazok, a kik bíznak bennök.<O

></O

>
Ésaiás 2: 20-21 <O></O>
Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek, Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.<O

></O

>
Ésaiás 42: 17<O></O>
Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!<O

></O

>
Jeremiás 10: 2-10<O></O>
Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért! Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány. De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását.<O

></O

>
Ezékiel 20: 16-20<O></O>
Mivelhogy törvényeimet megvetették és parancsolataimban nem jártak, és szombataimat megfertéztették, mert bálványaik után járt vala szívök: Mindazáltal kedvezett szemem nékik, hogy el ne veszessem őket, és nem vetettem nékik véget a pusztában. És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az ő törvényeiket meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertéztessétek. Én vagyok a ti Uratok, Istentek: az én parancsolatimban járjatok, az én törvényimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek. És az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.<O

></O

>
Hóseás 4: 12<O></O>
Népem az ő bálványát kérdezi, és az ő pálczája mond néki jövendőt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az ő Istenök megett.<O

></O

>
Mikeás 5: 13<O></O>
És kivágom faragott képeidet és bálványaidat közüled, és nem imádod többé kezeidnek csinálmányait.<O

></O

>
<O

></O

>

kata53 · 2008 Június 17

Stevey · 2008 Június 17

Köszönöm a 4. Dimenziókat.
Van még?:-D:-D:-D:-D

Stevey

stefike0 · 2008 Június 17

Napi áhitat

A tisztátalanság következménye
" 1Nádáb és Abíhú, Áron fiai, fogták a maguk, szenesserpenyőjét, tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az ÚR előtt, amilyet Ő nem parancsolt nekik. 2Ekkor tűz csapott ki az ÚR színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az ÚR színe előtt. 3Mózes így szólt Áronhoz: Erről beszélt az ÚR, amikor azt mondta: A hozzám közelállókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy dicsőséges vagyok! Áron némán hallgatott. 4Azután odahívta Mózes Mísáélt és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek a fiait, és ezt mondta nekik: Járuljatok ide, és vigyétek el atyátokfiait a szentély elől, a táboron kívülre! 5Oda is járultak, és elvitték azokat ruhástul a táboron kívülre, ahogyan Mózes intézkedett. 6Azután ezt mondta Mózes Áronnak meg a fiainak, Eleázárnak és Ítámárnak: Fejeteket gondozatlanul ne hagyjátok, ruhátokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok, és az ÚR meg ne haragudjék az egész közösségre! Atyátok fiai, Izráel egész háza pedig sírjon amiatt, hogy ilyen égető tűzzel égetett az ÚR! 7A kijelentés sátrának a bejáratától se távozzatok el, különben meghaltok, mert az ÚR felkenő olaja van rajtatok! Ők tehát Mózes beszéde szerint cselekedtek. 8Azután így beszélt Áronhoz az ÚR: 9Bort és részegítő italt ne igyatok, te se, meg a fiaid se, amikor bementek a kijelentés sátrába, hogy meg ne haljatok! Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. 10Így tudtok különbséget tenni a szent és a közönséges közt, a tisztátalan és a tiszta közt, 11és így tudjátok tanítani Izráel fiait mindazokra a rendelkezésekre, amelyeket kijelentett számukra az ÚR Mózes által. 12Mózes így szólt Áronhoz és megmaradt fiaihoz, Eleázárhoz és Ítámárhoz: Fogjátok az ételáldozatot, amely megmaradt az ÚR tűzáldozataiból, és egyétek meg azt kovásztalanul az oltár mellett, mert igen szent az. 13Szent helyen egyétek meg, mert neked és a fiaidnak rendelt rész ez az ÚR tűzáldozataiból. Ezt a parancsot kaptam. 14A felmutatott áldozati szegyet és a szent ajándékul adott combot is tiszta helyen egyétek meg, te és a fiaid meg a lányaid, mert neked és gyermekeidnek rendelt részül adják azt békeáldozataikból Izráel fiai. 15A szent ajándékul adott combot és a felmutatott áldozati szegyet a kövér részek tűzáldozatával együtt vigyék be, hogy felmutassák az ÚR színe előtt felmutatott áldozatként, azután a tied lesz és a fiaidé örök rendelkezésként, az ÚR parancsa szerint. 16Amikor Mózes igen kereste a vétekáldozati bakot, kiderült, hogy elégett. Megharagudott ezért Áronnak a megmaradt fiaira, Eleázárra és Ítámárra, és ezt mondta: 17Miért nem ettétek meg a vétekáldozatot a szent helyen? Hiszen igen szent az, és az ÚR nektek adta, hogy hordozzátok a közösség bűnét, és engesztelést szerezzen értük az ÚR előtt. 18Mégsem vittétek be a vérét a szentély belsejébe. Meg kellett volna ennetek a szent helyen az áldozati húst, ahogy megparancsoltam. 19De Áron így szólt Mózeshez: Nézd, ma mutatták be vétekáldozatukat és égőáldozatukat az ÚR előtt, engem pedig ilyen dolgok értek! Ha én ma vétekáldozatot eszem, jónak látta volna-e az ÚR? 20Amikor ezt hallotta Mózes, igazat adott neki. " (3Mózes 10)

Nádáb és Abihú, Áron fiai idegen tüzet vittek Isten elé. Isten ezt nem tûrte, nem tûri, hát elpusztította azokat, akik ezt tették. Miért nem volt elégedett Nádáb és Abihú? Miért kellett nekik több vagy más, mint ami elõ volt írva? Szolgálat közben vajon nem kaptak elég áldást mindazért, amit tettek? Miért vonzóbb mindig a más? A következményekkel nem törõdtek. Amikor valaki a saját szempontjai szerint próbálja meg Istent, az nem maradhat következmények nélkül. Õk nem úgy, és nem aszerint áldoztak, ahogy Isten elvárta, elrendelte, és ez lett a végük. "A hozzám közelállókon mutatom meg, hogy szent vagyok." (3. v.) Áron és fiai, a papok megtanultak különbséget tenni a szent és a közönséges között. Nem közeledhettek többé közömbösen Isten felé. Odafigyeltek a szolgálatra, és annak minden apró részletét úgy tették ezután, ahogy azt parancsban kapták. Nem jó ma sem megosztott figyelemmel követni Istent! Teljesen át kell adnunk neki az életünket, hogy meg tudjon szólítani bennünket, hogy irányt, méghozzá helyes irányt mutasson nekünk, amelytõl nem érdemes eltérni! /NyZ/

kata53 · 2008 Június 17

keresztényvers zene ,Biblia

KIÁLTÓ SZÓ A PUSZTÁBAN<O

</O

<O

></O

>
,,Kezdetben vala az Ige<O

</O

és az Ige Istennél vala<O

</O

és Isten vala az Ige.’’<O

</O

<O

></O

>
...Így szállt a szó Bethabarában,<O

</O

mint aranyméh virágos fák között,<O

</O

túl a Jordánon, hol János keresztelt.<O

</O

Léleknyitó ereje volt a szónak,<O

</O

a nép szívébe hullott, mint a jó mag<O

</O

s hírét a hívek vitték szerteszét.<O

</O

Jeruzsálemben zúgtak a papok.<O

</O

Küldtek hozzá követet, lévitákat,<O

</O

tudják ki tőle, honnan jött, mi végett,<O

</O

mivel ámítja magához a népet?<O

</O

Kenyerük akarja? Aranyra kapott?<O

</O

Féltek, féltek... és mentek a papok.<O

</O

<O

></O

>
A Jordán partján találtak reája.<O

</O

Kisgyermek játszott lábai előtt,<O

</O

s fehér bárány fejét térdére tette.<O

</O

Kicsoda vagy te?<O

</O

Kérdék kevély beszéddel.<O

</O

Ő rájuk nézett szigorú szemével<O

</O

- Heródes előtt sem rebbent meg az! -<O

</O

s úgy mondta nékik: nem vagyok a Krisztus!<O

</O

Ijedve hallák s összenéznek: íme,<O

</O

a titkos kérdésre felelt! De követségük<O

</O

el kellett végezni s újra kérdezték:<O

</O

hát Illés vagy-e? S ő bátran nézve rájuk,<O

</O

mondta csendben: nem, nem az vagyok!<O

</O

Próféta vagy te? Kérdték újra.<O

</O

S szemét rájuk emelve mondta: nem!<O

</O

Kicsoda vagy hát, mondd meg,<O

</O

idegen, hogy küldőnknek rólad<O

</O

meg tudjunk felelni.<O

</O

<O

></O

>
S ő szólt hozzájuk. - A kecskebőrt<O

</O

vállán megszorította, szigorú szeme<O

</O

végigvillant a roppant pusztaságon,<O

</O

s megállt a riadt, sápadt lévitákon.<O

</O

Roppant alakja szinte égre nőtt.<O

</O

Szava miként a mennydörgés zúgott,<O

</O

végigszáguldott pusztán, vizeken.<O

</O

A követekben elakadt a sóhaj,<O

</O

s reszketés futott át a szíveken.<O

</O

<O

></O

>
Én a Hang vagyok! A küldött harsonája!<O

</O

Kiáltó Szó süket puszták felett!<O

</O

S ti, viperáknak nemzetségei?!<O

</O

Micsoda gonosz kergetett ide?<O

</O

Jaj nektek! Fák gyökerén már a fejsze,<O

</O

s ha jó gyümölcsöt nem terem,<O

</O

nincsen számára kegyelem,<O

</O

kidől a fa s tűz emészti meg!<O

</O

Betelik a völgy és elmúlik a hegy,<O

</O

az egyenetlen egyenesre megy,<O

</O

s a göröngyös út újra síma lesz.<O

</O

Térjetek meg! Az Úrnak útja ez!<O

</O

<O

></O

>
A léviták megkövült arccal álltak.<O

</O

Keresztelő Szent János messze nézett...<O

</O

A csend nehéz volt, s a Jordán vizének<O

</O

alig csobbant a habja... S újra szólt.<O

</O

- De hangja halk volt, halk és nagyon fáradt.<O

</O

Komoly szemét valami messzi bánat<O

</O

felhőzte be... Salóme fátyla lebbent tán előtte?<O

</O

A börtönt látta, s a vert ezüst tálat,<O

</O

melyen véres fejét viszik Heródiásnak...<O

</O

... Tovább szólott, de már csak csendesen,<O

</O

mint ahogy felhő jár a kék egen,<O

</O

s mint a sóhajtás szállt szelíd beszéde.<O

</O

<O

></O

>
Ki vagyok én?... Bizony a Hang csupán.<O

</O

A Hang csak, amely elszáll a pusztában<O

</O

és sok, sok év jön, míg rátok talál!<O

</O

Míg megértitek, mi a Hang, a hívás,<O

</O

Míg rajtatok is betelik az írás<O

</O

és egy akol és egy pásztor leszen.<O

</O

Én hívogató hang vagyok csak itt.<O

</O

A Hang, amely az Úr elébe visz.<O

</O

A Kiáltónak szózata csupán...<O

</O

<O

></O

>
A követek meghajtott fejjel álltak.<O

</O

Mint ezüst harang, úgy zengett a szó,<O

</O

Ó, szent alázat! Boldog tiszta hit!<O

</O

Szívük csendes lett, mint mélyvizű tó<O

</O

s Fejük felett fehér galambok szálltak...<O

</O

...Így történt ez Bethabarában.<O

</O

Rolla Margit

Matthew Henry (1662-1714) <O</O

kommentárából<O</O

<O></O>

(nyersfordítás: Borzási Sándor)<O</O

<O</O

Csel 2,37-41<O</O

<SUP><O</O</SUP>
<SUP>37</SUP> [Ezeket] pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? <SUP>38</SUP> Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. <SUP>39</SUP> Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. <SUP>40</SUP> Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! <SUP>41</SUP> A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. <O></O>

Láttuk a Lélek kitöltetésének csodálatos hatását az evangélium hirdetőiben. Péter apostol élete során sohasem szólt így, mint most - ilyen hatalommal, éleslátással és erőteljesen. Most lássuk egy másik áldott gyümölcsét a Lélek kitöltetésének, melyet az evangélium hallgatóira gyakorolt hatásában szemlélhetünk. Ez isteni üzenet első átadásából kitűnt, hogy azt isteni erő kíséri, és hatalmas Isten által[1] csodák véghezvitelére: ezrek lettek nyomban a hit engedelmességére[2] vezetve általa; Isten pálcája volt ez, melyet kinyújtott Sionból, Zsolt 110,2-3. Itt találjuk a lelkek ama nagy aratásának zsengéit, melyek ezáltal betakaríttattak Jézus Krisztushoz. Jöjj hát, és lásd ezekben a versekben a felemeltetett Megváltót, amint az üdvösség ezen diadal-szekerein előre vágtat, kijön győzve, hogy győzzön, (Jel 6,2).<O

</O

Ezekben a versekben Isten Igéjét látjuk, mint ami elkezdte és véghezvitte sokak szívében a kegyelem jó munkáját, s az Úrnak Lelke munkálkodott általa. Figyeljük meg ennek a módját, hogyan történt ez:<O

</O

I. Lelkiismeretükben megindultak, meglágyultak; bűneik felől meggyőzettek, és komoly kérdés támadt fel bennük amikor ezeket hallották, vagy hallván ezeket (37.v).. Türelmesen meghallgatták Pétert s nem szakították félbe; nem vágtak a szavába, mint ahogy Krisztussal szemben többször megtették. Ez egy nagyon jelentős pont, ez az Ige győzelmének első jele: hogy figyelmesekké váltak iránta. Szívükben megkeseredtek, vagy Szívükön találta őket, s egy mély lelki aggódás és zavar alatt az igehirdetőkhöz fordultak ezzel a kérdéssel: Mit cselekedjünk? Nagyon meglepő, hogy ilyen kemény szívekre ily hirtelen ilyen áldott hatást gyakorolt az Ige. Mindannyian zsidók voltak, kik abban a hitben nevelkedtek, hogy bevett vallásuk teljesen elégséges üdvösségükhöz; s nemrég látták e Jézust erőtlenségben és gyalázatban megfeszíttetni, s vezetőik azt mondták róla, hogy nagy megtévesztő volt. Péter nyíltan kijelenti, hogy az ő kezük, bűnös kezük benne van az ő halálában; s ez nyilván felbőszíthette volna őket ellene. És mégis, amikor hallgatták az egyenes igei üzenetet, mélyen megérintette őket.<O

</O

1. Fájdalmat okozott nekik: Szívükbe hasított: Szívükben megkeseredének. Olvasunk máshol olyanokról, kik szívükben dühösködtek és fogaikat csikorgatták az igehirdető ellen (Csel 7,54). De ezek szívükben megkeseredtek, neheztelve önmagukra, amiért okozói voltak Krisztus halálának. Péter vétkük felmutatásával felébresztette lelkiismeretüket, érzékeny pontjukat érintette, s a hatás, ami most bekövetkezett olyan volt, mintha éles kard lett volna csontjaikban, s átszúrta őket, miként ők átszúrták Krisztust. Jegyezzük meg, Amikor a bűnösök szemei megnyílnak, elkerülhetetlenül megkeserednek bűneik miatt; a belső nyugtalanság természetesen következik ebből; ezt jelenti a szív megszaggatása (Jóel 2,13), s töredelmes és bűnbánó szív (Zsolt 51,17). Akik igazán bánkódnak bűneik felett, és szégyenkeznek miattuk, és félnek azok következményeitől, azokra érvényes, hogy: szívükben megkeserednek. Amikor a szívet így célba találja az Ige, ez halálos; s ennek értelmében mondja Pál: én meghaltam, Róm 7,9. „Minden magamról alkotott jó véleményem és minden önbizalmam elhagyott engem.”<O

</O

2. Kérdezősködésre indította őket. A szív teljességéből – mely az Ige által ekként megsebesíttetett – szólt a száj. Figyeljük meg, <O

</O

(1.) Kikhez fordultak kérdésükkel: Péterhez és a többi apostolokhoz, némelyek az egyikhez, némelyek a másikhoz. Feltárták előttük helyzetüket; általuk győzettek meg a bűnről s ezért általuk várták hogy tanácsot és vigasztalást nyerjenek. Nem fordultak el tőlük; nem mentek az írástudókhoz és farizeusokhoz, hogy ezek igazolják őket az apostolok vádjaival szemben; hanem hozzájuk fordultak, mint akik elismerik s magukra vállalják a vádat, s megoldást szeretnének találni. Férfiaknak és testvéreknek szólítják őket, mint ahogy Péter is szólította korábban őket, (29.v.): ez inkább a barátság és szeretet hangneme volt, mintsem dicsőséges cím: Férfiak vagytok (emberek – angol ford.), nézzetek emberségesen ránk; testvérek vagytok, nézzetek ránk testvéri szeretettel.” Jegyezzük meg, Az igehirdetők lelki orvosok; s tanácsolniuk kell azokat, akiknek lelkiismeretét az ige megsebezte; s jó, ha a nép szabadon és közvetlenül fordul prédikátoraihoz, mint emberekhez és testvérekhez, kik számadással tartoznak az ő lelkükért éppúgy, mint a sajátjukért.<O

</O

(2.) Mit kérdeztek? – Mit cselekedjünk? <O</O
[1.] Tanácstalanul álltak, s úgy szóltak, mint akik nem tudják, mitévők legyenek; nagyon meglepődtek: „Ez a Jézus, akit mi megfeszítettünk Úr és Krisztus? Akkor mi lesz velünk, kik megfeszítettük Őt? Hiszen akkor végünk van! Jegyezzük meg: Nincs más út a boldogsághoz, mit az, melyen magunkat elveszetteknek látjuk. Amikor magunkat az örök elkárhozás veszélyében találjuk, akkor ragyog fel az örök élet reménysége, de addig nem.<O

</O

[2.] Úgy szóltak, mint akik nagy elhatározással készek újat kezdeni; el voltak szánva, hogy bármit megtesznek, amire utasítják őket, azonnal. Nem akartak időt kérni a fontolgatásra, nem akarták elodázni döntésüket egy alkalmasabb időpontra, hanem most kívánták, hogy tudassák velük, amit tenniük kell, hogy megmenekedjenek a nyomorúságból, melynek szélén álltak. Jegyezzük meg, Akik mélyen meggyőzettek bűnösségük felől, örömest kívánják tudni a békesség és bűnbocsánat útját (Csel 9,6; 16,30).<O</O
II. Péter és a többi apostolok útmutatást adtak nekik röviden, mit kell tenniük, s tájékoztatták őket, hogy így cselekedve mire számíthatnak, 38-39.v. A bűneiket belátó a azok súlyát átérző bűnösöket bátorítani kell; s ami eltörött, össze kell kötözni (Ezék 34,16). Tudtukra kell adni, hogy bár esetük szomorú és lehangoló, de mégsem kilátástalan: van remény számukra.<O

</O

1. Megmutatja nekik az irányt, amely felé kell tartaniuk.<O

</O

(1.) Térjetek meg; ez a hajótörés utáni mentődeszka. „E rettenetes véteknek érzete, mit magatokra vontatok Krisztus halálra adásával, keltsen bennetek bűnbánó töredelmességet minden egyéb bűneitek felett is (mint ahogy egy nagy adósság követelése felszínre hozza a szegény csődbejutottnak minden tartozását), valamint éles lelkiismeret-furdalást s bánkódást miattuk.” Péter most ugyanazt prédikálta, amit Keresztelő János és Krisztus is prédikált; s most, hogy a Lélek kitöltetett, még nagyobb erővel hangzik e felhívás: „Térjetek meg! Térjetek meg! Térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat, változtassátok meg útjaitokat; szálljatok magatokba s bánjátok meg a rosszat.<O

</O

(2.) Keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevében; azaz „erősen higgyétek Krisztus tanát, és vessétek alá magatokat kegyelmének és uralmának; s tegyetek egy ünnepélyes vallástételt erről, kötelezzétek el magatokat, hogy megmaradtok ebben, alárendelve magatokat a keresztség rendtartásának; térjetek Krisztushoz és az Ő vallására, s tagadjátok meg hűtlenségeteket.”<O

</O

Meg kellett keresztelkedjenek a Jézus Krisztus nevében. Hittek az Atyában, és a próféták által szóló Szentlélekben; de úgyszintén hinniük kellett a Jézus nevében, hogy Ő a Krisztus, az atyáknak megígért Messiás. „Fogadjátok Jézust királyotokká, s a keresztség által esküdjetek hűséget neki; fogadjátok prófétátokká, s hallgassatok rá; tegyétek őt papotokká, hogy engesztelést végezzen értetek”. Úgy tűnik, ez utóbbi van különösképp hangsúlyozva itt, mert meg kellett keresztelkedjenek a Jézus nevében a bűnök bocsánatára, az Ő igazságára alapozva.<O

</O

(3.) Ez minden egyes személy felelősségét képezte: mindnyájan (mindenki közületek – angol ford.). „Még azok is, akik a legnagyobb bűnösök, ha megtérnek és hisznek, kedvesen fogadtatnak a keresztségre; s akik a legnagyobb szenteknek gondolták magukat, azoknak is szükséges, hogy megtérjenek, higgyenek és megkeresztelkedjenek. Krisztusban elégséges kegyelem van mindnyájatok számára, bármennyien legyetek is, s kegyelme mindegyikőtök esetének megfelel. A régi Izráel megkeresztelkedett Mózesre a pusztában, amikor átkeltek a felhőn és a tengeren (1Kor 10,1-2), az egész nép együtt, egy testként, mert akkor a szövetség nemzeti jelleggel bírt; de most mindenki külön meg kellett keresztelkedjen a az Úr Jézus nevében, s személyesen kellett e nagy dolgot önmagára alkalmazza, (v.ö. Kol 1,28).<O</O
2. Bátorítást ad részükre, ennek megtétele érdekében: -<O

</O

(1.) „A bűnök bocsánatára fog szolgálni. Térjetek meg bűneitekből, s nem fogtok elveszni miattuk; keresztelkedjetek meg a Krisztusban való hitben, s bizonnyal megigazíttattok; olyan igazságot nyertek Isten előtt, amilyent sohasem szerezhettetek a Mózes törvénye által. Törekedjetek erre, s hogy megkapjátok, Krisztusra építsetek, s bizonnyal elnyeritek. Amint a pohár az úrvacsorában Krisztus vére a bűnök bocsánatára, úgy a Krisztus nevében való keresztség a bűnük bocsánatát nyújtja. Fürödjetek meg, és megtisztultok”.<O

</O

(2.) „Veszitek a Szentlélek ajándékát, miként mi is; mert ez általános áldásra mutat: egyesek közületek elnyerik e külső ajándékokat; de ha őszinték vagytok a hitben és megtérésben közületek kivétel nélkül mindenki elnyeri a Lélek belső kegyelmeit és vigasztalásait, megpecsételtetik az ígéretnek Szentlelkével”. Jegyezzük meg, Mindazok, akik elnyerik bűneik bocsánatát, veszik a Szentlélek ajándékát is. Mindannyian megigazulnak és megszenteltetnek.<O

</O

(3.) „Gyermekeitek is részesülnek ebben, mivel ők is a szövetség részesei, s annak külső pecsétjére jogosultak. Jöjjetek Krisztushoz, hogy elnyerjétek e kimondhatatlan áldásokat; mert a bűnök bocsánata s a Szentlélek ajándéka nektek szól, és a ti fiaitoknak,” (39.v.). A prófécia nagyon világosan szólt: (És 44,3) – Kiöntöm Lelkemet a te magodra. És (És 59,21), Lelkem és beszédeim el nem távoznak magodnak szájából és magod magvának szájából. Amikor Isten Ábrahámot felvette szövetségébe, ezt mondta: Istened leszek néked és a te magodnak, (1Móz 17,7); s ennek megfelelően minden izraelitának körül kellett metélnie fiúgyermekét nyolc napos korában. Mármost illik egy valódi izraelitához, amikor a keresztség által belép e szövetség új rendtartásába, hogy feltegye a kérdést: „Mit kell tennem gyermekeimmel? Ki kell-e rekesszem őket, vagy be kell vennem magammal együtt?” „Vedd be, (mondja Péter), mindenképpen; mert Istennek ama nagy ígérete, hogy Istened lesz neked, éppúgy vonatkozik rád és gyermekeidre, mint ahogy az ószövetségben is vonatkozott”.[3]<O

</O

(4.) „Bár ez ígéret kiterjed gyermekeitekre, mint a múltban, de nem csak rátok és utódaitokra korlátozódik, mint eddig, hanem ennek áldása kiterjed mindazokra, kik messze vannak;” s hozzátehetjük: az ő gyermekeikre is, mert az Ábrahám áldása a pogányokra is átszáll Jézus Krisztus által, Gal 3,14. Az ígéret hosszú időn át csak Izráelre vonatkozott (Rm 9,4); ámde most mindazoknak szól, kik messze vannak, alegtávolabbi pogányoknak is; s mindazoknak egyenként, személyesen, kik messze vannak. Ez általános kijelentéshez a következő korlátozást kell vonatkoztassuk: valakiket csak személyesen e nemzetekből elhív hatékonyan magának az Úr, a mi Istenünk, a Krisztus Jézussal való közösségbe. Jegyezzük meg, Isten képes arra, hogy hívása elérje a legtávolabb levőket is; és senki sem jöhet hozzá, csak azok, akiket Ő hív.<O

</O

III. Ezen utasításokat egy szükségszerű figyelmeztetés követett (40.v.): Sok egyéb beszéddel intette őket, ugyanilyen célzattal: bizonyságot tett az evangélium igazságairól, s buzdította őket az evangélium kötelességeire. Most, hogy az ige elkezdte a munkát, nyomában járt. Sokat mondott néhány szóban (38-39.v), s ez – mondhatnánk - nyilván mindent magába foglalt, de még több mondanivalója is volt. Amikor hallottuk azon igéket, melyek jót tettek lelkünknek, kívánunk még többet hallani belőle, sokkal több egyéb ilyen beszédet is. Többek közt (mert így lehet érteni) ezt mondta: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzettségtől. Legyetek szabadok tőlük. A hitetlen zsidók gonosz, elfajult, megátalkodott nemzettség voltak. Istennek és embereknek ellenségei, (1Thes 2,15), összefonódva a bűnnel s megbélyegezve a pusztulás jelével. Nos, velük szemben<O

</O

1. „Szorgalmasan igyekezzetek kiszabadítani magatokat az ő romlásukból, hogy ne háruljon az rátok, s mindazon dolgokból megmenekedhessetek” (amint a keresztyének tették): „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg: s akkor nem leszrészetek azok pusztulásában, azokkal együtt, kikkel részestársak voltatok a bűnben.” Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet[4]. <O</O
2. „Ennek érdekében ne járjatok velük többé a bűnben, hűtlenségükben ne legyen közösségetek velük: Mentsétek ki magatokat (ang.f.) vagyis különüljetek el tőlük, váljatok külön, s különbözzetek e gonosz nemzettségtől. Ne legyetek pártosok, mint e pártos ház[5]; ne legyetek társaik bűneikben, hogy ne legyen részetek az ő csapásaikban” Jegyezzük meg, A gonosz emberektől való elszakadás az egyetlen mód arra, hogy megmenekedjünk tőlük; bár ezáltal dühösségüknek és ellenséges támadásaiknak tesszük ki magunkat, valójában megmentjük magunkat tőlük; mert ha meggondoljuk

<HR align=left width="33%" SIZE=1>[1] 2Kor 10,4<O

</O

[2] Róm 1,5; 16,26<O

</O

[3] Tipikus pedobaptista érvelés ez. Tiszteletben tartjuk a szerző és a hasonlóan gondolkozók lelkiismeretes hitbeli meggyőződését; a gyermekkeresztséget vallók az Úr előtt felelnek e hitbeli meggyőződésükért. Mi viszont lelkiismeretünk szerint bizonyságot teszünk, hogy Isten Igéjéből úgy értettük meg, hogy a keresztséget csak a hitükről vallást tevőknek lehet kiszolgáltatni. A hívők gyermekeit a gyermekbemutatáskor Istennek ajánljuk, imádkozunk értük, s felelősségünk, hogy az Úr félelmében neveljük, s úgy nézzünk rájuk, mint akik az ígéret örökösei. De a keresztség személyes hitük, megtérésük, döntésük, állásfoglalásuk alapján kell történjen. B.S.<O</O

[4] Zsolt 26,9<O

</O

[5] Ezék 2,8<O

</O

Kedves Stevey!<O</O
Nincs már több ennyi volt az egész ,mind fent van.<O</O
Bízom benne a többi dicséret is tetszeni fog, ezáltal Dicsőítve és Magasztalva a mi Urunk Jézus Krisztus nevét.<O</O
<O

</O

stefike0 · 2008 Június 18

Napi áhitat

Táplálékforrások
" 1Ismét beszélt az ÚR Mózeshez és Áronhoz, és ezt mondta nekik: 2Így szóljatok Izráel fiaihoz: Ezek azok az élőlények, amelyeket megehettek a különféle földi állatok közül: 3megehettek minden kérődző állatot, amely hasított körmű, mégpedig egészen kettéhasadt körmű. 4De nem ehetitek meg a kérődzők és a hasított körműek közül ezeket: a tevét, mert kérődző ugyan, de nem hasított körmű, ezért nektek tisztátalan. 5A hörcsög kérődző ugyan, de nem hasított körmű: tisztátalan. 6A nyúl kérődző ugyan, de nem hasított a körme: tisztátalan. 7A disznó hasított körmű ugyan, mégpedig egészen kettéhasadt körmű, de nem kérődzik: tisztátalan. 8Ne egyetek a húsukból, sőt még a tetemüket se érintsétek! Ezek nektek tisztátalanok. 9Mindabból, ami a vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek a vízben, a tengerekben és a folyókban élők közül mindazt, aminek uszonya és pikkelye van. 10De legyen utálatos a tengerekben és folyókban mindaz, aminek nincs uszonya és pikkelye, akármilyen vízben nyüzsgő és akármilyen vízben élő lény is az. 11Utálatosak ezek, ne egyetek a húsukból, még a tetemüket is tartsátok utálatosnak! 12Utálatos legyen minden olyan vízben élő, amelynek nincs uszonya és pikkelye. 13A madarak közül ezeket tartsátok utálatosnak, és meg ne egyétek, mert utálatosak: a sas, a keselyű és a halászsas, 14a sólyom és a héjafélék, 15minden fajta holló, 16a strucc, a bagoly, a sirály és a karvalyfélék, 17a kuvik, a vöcsök és a fülesbagoly, 18a bölömbika, a pelikán és a dögkeselyű, 19a gólya és a szarkafélék, a búbos banka és a denevér. 20Utálatos legyen minden négy lábon járó szárnyas rovar. 21Csak azt ehetitek meg az összes négylábú szárnyas rovar közül, amelyiknek a lábain felül lábszárai is vannak, hogy szökdécselhessen velük a földön. 22Ezeket ehetitek meg közülük: a vándorsáskafajtát, a kövisáskafajtát, a szöcskeféléket és a marokkói sáskafajtát. 23Minden egyéb négylábú szárnyas rovar utálatos. " (3Mózes 11,1-23)

Mai fejjel különös olvasni azokat a rendelkezéseket, amelyek az Izraelben fogyasztható és nem fogyasztható állatokat sorolják fel, hiszen nem nagyon értjük, hogy milyen szempontok szerint történt a felosztásuk.
Bár biztos, hogy bizonyos higiéniai szempontokat is felfedezhetünk a felsorolásban, azonban elsõsorban Izraelnek Istennel való kapcsolatáról tanít. A felsorolás tele van olyan állatokkal, amelyek valamelyik környezõ nép életében valamely istenségnek a megtestesítõi voltak, vagy idegen istenek tiszteletében, esetleg mágikus szertartásokban áldozatként lehettek jelen. Tiltásukkal Isten kifejezte, hogy imádata nem keverhetõ öszsze és nem hasonlíthat egyetlen más istenség imádatára sem. Az Úr kizárólagos tiszteletet és imádatot vár népétõl.
A mindenható Úr ma is olyan istentiszteletet kér tõlünk, amely tiszta és mentes mindenféle idegen hatástól. Legyünk éberek, és ne engedjük, hogy tisztátalan elemek járják át az Istennel való közösségünket! /--/

<a href="http://s286.photobucket.com/albums/ll100/terikestefi1960/?action=view&current=ANGYALOK.gif" target="_blank"><img src="http://i286.photobucket.com/albums/ll100/terikestefi1960/ANGYALOK.gif" border="0" alt="Photobucket"></a>

kata53 · 2008 Június 19

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Agyagocska története[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Agyag voltam. Az út szélén hevertem.
Esõcseppek koppantak rám, vagy Nap melege égetett engem
Ha sár voltam, rám tapostak,
ha kemény agyag, belémrúgtak
De egyszer valaki markába vett,
simogató volt e kéz és meleg
Megszeppentem, ilyen még nem történt velem.
S aztán valami szédítõ körforgás következett,
lágyan simogattak kedves kezek…
De jaj, egy kés is belém vágott,
fájt, s én sírtam, míg formázott
De még ennél rosszabb is következett,
forró kemencében kiégetett !
Fájdalmamban teljesen elaléltam.
Arra ébredtem, hogy két kéz lágyan újra átölelt
és halk, szelíd suttogást hallottam:
„Szép lett, hibátlan, tökéletes”
Ez én vagyok! – suhant át rajtam a gondolat,
örömömben Mesteremre néztem,
és rám mosolygó szeme tükrében megláttam magam:
Gyönyörûszép, hófehér virágváza voltam[/FONT]

kata53 · 2008 Június 19

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Viharban a hegytetõn [/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Meredek úton sziklás hegytetõre értünk
és hirtelen beborult az ég
sötét felhõk gomolyogtak felettünk
s a szél süvöltve szárnyra kélt
átfújta lenge ruhánkat, s megremegtette szívünk
a haragvó ég hatalmas zendülése.
Villámok cikáztak köröttünk
egyik a másikat érte
megeredt az esõ, úgy, mintha dézsából öntenék
és nem akart vége lenni.
Imádkoztam. Hátha ránk tekint az Ég.
De csak tombolt, zúgott, esett
villámok becsapódása ijesztgetett.
Messze voltunk otthonunktól, már estefelé járt,
s elõttünk a hegyi ösvény bõ patakká vált.[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Végre elvonult a vihar és elült a szél
a köves úton víz futott le végig,
s nem láttuk hová lépünk
„Uram, segíts, hogy baj nélkül leérjünk!”[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Elmerengtem Isten vezetésén.
Egyszer feltartja a vihart, míg hazaérünk,
másszor engedi tombolni felettünk
De egyet mindig egyformán tehet:
Nehéz helyzetekbõl gyõztesen kivezet.[/FONT]

<TABLE class=td1 width="95%" border=0><TBODY><TR><TD class=td1 colSpan=2></TD><TR><TD class=td1 colSpan=2>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Mester126Mari · 2008 Június 19

Szent Antalnak imájára,
Tenger enged, bilincs törik,
Az elveszett tagot, vagyont,
ifjú és agg visszanyerik.

Azt beszélik kik érezték
Szent Antalnak jótéteit,
Csodákat ki látni vágytok,
Ó jöjjetek Szent Antalhoz,
Fekélyt, nyomort, vétket, halált,
Sátánt elűz gyógyulást hoz.

Szent Antalnak imájára,
Tenger enged, bilincs törik,
Az elveszett tagot, vagyont,
ifjú és agg visszanyerik. (Sirkó Ernőné Mariska néni által)

stefike0 · 2008 Június 19

Bizonyság

Fa és a kisfiú története.

Volt egyszer egy fa, és nagyon szeretett egy kisfiút. A fiú mindennap meglátogatta. Leszedegetett leveleiből koszorút font, hogy eljátssza az erdők királyát, felmászott törzsére és ágaira akaszkodva hintázott. Evett a gyümölcséből és bújocskázott lombja között. Amikor elfáradt, a fa leveleinek árnyékában aludt el, mialatt a lombozat altatódalt susogott. A kisfiú kis szívének teljességével szerette a fát. És a fa boldog volt. De az idő múlt, a fiú pedig növekedett. Amikorra felnőtt, a fa gyakran maradt magára.

Egy nap azután a fiú újra meglátogatta a fát. Ez azt mondta:- Gyere hozzám, kisfiam, mássz fel a törzsemre, hintázz ágaim között, edd gyümölcsömet, játsszál lombom között és légy boldog.
-Túlságosan felnőttem már ahhoz, hogy fára másszak és játszadozzak-válaszolta a fiú-, olyasmit akarok vásárolni magamnak, ami szórakoztat, pénzre van szükségem. Tudsz nekem pénzt adni?
-Sajnos-felelte a fa-pénzem nincs, csak levelem és gyümölcsöm van. Szedd le gyümölcsömet, kisfiam, és add el a vásárban. Így lesz pénzed és boldog lehetsz.
Ekkor a fiú felkapaszkodott rá, leszedte és elvitte az összes gyümölcsöt. És a fa boldog volt.
De a fiú sokáig elmaradt és a fa szomorkodva várt. Majd egy nap a fiú visszatért. A fa reszketett az örömtöl úgy mondta.
-Gyere hozzám kisfiam, mássz törzsemre, hintázz ágam között és légy boldog.
-Nincs időm fára mászni, túl sok a dolgom. Házat szeretnék és feleséget,gyerekeket. Házra van szükségem. Tudsz nekem házat adni?
-Házam nincs-mondta a fa-, az én otthonom az erdő. De ágaimból készíthetsz magadnak házat és akkor boldog leszel.
Afiú lefűrészelte a fa összes ágát,el is vitte őket, hogy faházat építsen magának belőle. És a fa boldog volt.
A fiú sokáig nem jött. Amikor végre megérkezett, a fa olyan boldog volt, hogy színte alig tudott megszólalni.
-Gyere hozzám, kisfiam-mondta-gyere hozzám játszani.
-Túl öreg és szomorú vagyok már a játékhoz-válaszolta amaz-,egy bárkára vágyom, hogy messzire elhajózzam innen. Tudsz nekem bárkát adni?
-Vedd a törzsemet, készíts magadnak bárkát belőle- felelte a fa, azzal messzire elhajózhatsz és ott boldog lehetsz.
Ekkor az ember kivágta az egész törzset és bárkát készített belőlle, hogy elmeneküljön vele, elhajózzon onnan.
És a fa boldog volt...de nem teljesen

Sok-sok idő múlva visszatért az ember.
-Nagyon sajnálom, kisfiam, de már semmim sem maradt, amit neked adhatnék. Gyümölcsöm már nincs.
-A fogaim már nem képesek gyümölcsbe harapni-volt a válasz.
-Nincsenek már ágaim sem- folytatta a fa-, nem tudlak már hintáztatni.
-Túl vén vagyok már ahhoz, hogy faágon hintázzam.
-Nincs már törzsem sem, amelyre felmászhatnál.
-Túl öreg és fáradt vagyok már a famászáshoz.
-Nagyon el vagyok keseredve- sóhajtott a fa-, annyira szeretnék neked valamit adni, de már semmim sincs, amit adhatnék. Öreg fatönk vagyok immár. Igazán sajnálom...
-Most már nincs sok mindenre szükségem- válaszolta amaz-, csak egy csendes, nyugodt kis helyre vágyom, ahol leülhetnék. Igazán elfáradtam már.
-Nos hát- mondta a fatönk, úgy kihúzva magát, amennyire csak tudta-, ime itt egy öreg tuskó, épp arra jó, hogy ráülj és kipihend magad. Ülj le hát és pihenj meg nálam.
Az öregember így is tett.

És a fatönk BOLDOG volt.

Isten szeret korodtol függetlenül. Élj elhívásod szerint, hogy amikor te is megöregszel BOLDOG lehess.

stefike0 · 2008 Június 19

Napi elmélkedés

A Megváltó iránti szeretet kell meghatározza egész életünket

A Krisztus szeretete szorongat minket.
(2 Kor 5, 14)

Az Isten és Jézus iránti szeretet elválaszthatatlan egymástól. Csak Jézus Krisztus által tudjuk megismerni és megragadni Istent. Csak aki Jézust szereti, az szereti Istent is. Ez a Jézus iránti szeretet volt az apostol életében a parancsoló, sürgetõ erõ. Annyira körülvette õt, hogy nem tehetett mást, minthogy azon az úton járt, melyet ez a szeretet mutatott neki. Életében nem a kötelességteljesítés volt az uralkodó érzés, mert az hideg, mint a márvány.

Vannak emberek, akiknek az életében vitathatatlanul komoly kegyesség, buzgóság és határozottság van és mégsincs bennük semmi jólesõ és valóban melegítõ vonás. Még mindig saját fejük és akaratuk után mennek és önmagukat istenítik, anélkül, hogy tudnának róla, s ezért valami ridegség, keménység és törvényeskedés jellemzi õket. A saját lényük nem szállt alá. „Valakik" akarnak lenni és annak is képzelik magukat; életükben nincsen töredelem. Az az új élet, mely a Jézus iránt való szeretetben mutatkozik meg, náluk még nem kezdõdött el. Az apostol életében is akkor állt be a nagy fordulat, amikor megvilágosodott elõtte Krisztus halálának jelentõsége. Az Õ halálába valamennyien bele vagyunk foglalva. Ez a halál az önzõ, a csak önmagát keresõ óember meghalását jelenti.

Pál fájdalmasan ismerte fel a sötét önzés kárhozatos és megvetésre méltó jellegét és ez elviselhetetlenné vált számára. Belekapcsolódott Jézus halálába, vele együtt meghalt és most csak egyetlen vágya van: annak akar élni, aki szeretetbõl meghalt és feltámadott érte. Neki élni annyit jelent: az Õ rendelkezésére állni, Õt szeretni. Önmagunk helyébe Õ lép. Ha az énem vele együtt megfeszíttetett, akkor egyre inkább Jézus lesz minden a számomra. Az iránta való szeretet az én törvényem. Ez a törvény parancsolja, hogy azt cselekedjem, ami az Õ szent akaratának tetszik. A Krisztus iránti szeretet révén Isten törvénye van a szívembe írva. „Szeress és azután tedd azt, amit akarsz!" - mondotta Augustinus. Az ember az érzéki szabadságra való törekvésében nem tûr meg semmi törvényt maga felett. Ki akarja élni magát, vagy egyénisége sajátos törvényeit akarja követni. Isten gyermeke hasonlóképpen szabad a törvénytõl, de nincsen törvény nélkül. Krisztus az õ törvénye, Õt akarja életében kiábrázolni. A szeretet nem ismer semmiféle elõírást, önmagában hordozza saját törvényét.

stefike0 · 2008 Június 20

Napi elmélkedés

Az Úr a mi kísérőnk

„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert
Te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem" (Zsolt 23,4).

Milyen bizalmat adnak ezek a szavak a halálos ágyon! Milyen sokan
mondogatták hálás örömmel utolsó órájukban!
De ez a vers szól azokhoz is, akik életük teljében erős félelmekkel
küzdenek. Egyesek - miként Pál - naponta el kell temessék
búskomorságra hajlamos kedélyüket. Bunyan szerint a Halál Árnyékának
völgyén sokkal korábban kell átmennünk, mint hogy a mennyei dombok
tövében kanyargó folyóhoz megérkeznénk. Jó néhányan már többször is
átmentünk a „halál árnyékának" sötét és félelmetes szorosán, és
tanúságot tehetünk, hogy csak az Úr kegyelmével tudtunk megállni a
sötét gondolatok, félelmek és levertség között. Az Úr ereje támogatott
és tartott meg, amikor a gonosz rettentgetett, és szellemünk már-már
teljesen megkeseredett. Teljesen lesújtva és szorongattatva éreztük
magunkat, de megtartattunk, mert tudtuk, hogy jelen van a Nagy
Pásztor, és bíztunk abban, hogy botjával elhárítja az ellenség halálos
csapását.
Ha jelenünket elhomályosítják a szomorúság baljós szárnyai,
dicsőítsük Istent a belé vetett csöndes bizalommal!

<a href="http://s286.photobucket.com/albums/ll100/terikestefi1960/?action=view&current=1-1.jpg" target="_blank"><img src="http://i286.photobucket.com/albums/ll100/terikestefi1960/1-1.jpg" border="0" alt="Photobucket"></a>

Aki az Úr Jézust nem szereti, legyen átkozott

Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?
(János 21, 16)

Ez az alapvetõ és legfõbb kérdés. Minden, amit Jézusért teszünk, értéktelen, ha hiányzik belõlünk a szeretet. Kell, hogy ez hassa át és irányítsa minden tettünket, különben csak holt cselekedet és gépies tevékenység az. Amilyen mértékben helyt adunk önmagunkban Krisztus szeretetének és az minket áthat, olyan mértékben fogjuk Öt viszontszeretni. Aki szereti Jézust, az magasztalja Õt; Megváltónk csodálatos tulajdonságait nem tudjuk eléggé magasztalni. Aki szereti Õt, azt felüdíti Igéje és a vele való kapcsolat. Emberek, akik szeretik egymást, szívesen érintkeznek egymással. Ha valaki szereti Jézust, sohasem tud betelni azzal, hogy Igéjét hallgassa és olvassa, s a vele való közösség lelkének legmélyebb igénye.

Aki Jézust szereti, arra is kész, hogy érte szenvedjen. „A szeretet gyakran a szenvedésen keresztül tisztul meg" - mondja Tersteegen. Péter a maga túláradó érzelmében azt hitte, hogy Jézust a börtönig és a halálig tudja követni. De túlértékelte önmagát. Szeretete még nem volt elég erõs ahhoz, hogy a szenvedéstõl való irtózását legyõzze. Az édesanya együtt szenved gyermekével vagy gyermekéért és nem gondolja, hogy valami különleges dolgot tesz, amikor beteg gyermeke ápolásában felemészti önmagát. Az igazi szeretet gyalázatot, gúnyt és üldöztetést is elhordoz a Megváltóért, sõt éppen a szenvedés az, mely a szeretet szálait még szorosabbra vonja. A szeretetnek szenvedést jelent, ha valamivel megszomorítjuk Jézust.

Péter igen megszomorodott, mikor az Úr harmadszor is megkérdezte „szeretsz-e engem?". Ez háromszori megtagadására emlékeztette õt, melyet annakidején keservesen megsiratott. Az a fájdalom, melyet azért érzünk, hogy szeretetét megszomorítottuk, azt bizonyítja, hogy szeretjük Õt, és Jézus ismételt bocsánata még fokozza ezt a szeretetet. „Mert akinek sok bocsáttatott meg, nagyon szeret." - „Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott" (1 Kor 16, 22) - azaz Istentõl elhagyottá válik, Isten ítélete nehezedik rá. Isten áldása pedig azt jelenti, hogy életünk van. Ahol Jézus van, ott kivirul Isten kertje, aki pedig nem szereti Jézust, az áldásoktól fosztja meg önmagát és végül is az örökös halálba süllyed.

afca · 2008 Június 21

stefike0 · 2008 Június 21

Napi elmélkedés

Egy asszony háborúja

„...asszony kezére adja az Úr Siserát" (Bír 4,9).

Elég különös ez az igehely, de lehet olyan olvasó, akinek van elég
hite a megértésére. Bárákot, a férfit harcra szólította Isten, de ő
csak azzal a feltétellel volt hajlandó hadba indulni, ha Debora is
vele megy. Ezért az Úr elhatározta, hogy ezt a harcot egy asszony
harcává teszi. Ezzel ítélte meg Isten a férfi gyávaságát, így szerzett
magának nagyobb dicsősédet, népe ellenségeinek pedig nagyobb szégyent.
Az Úr még ma is felhasználja a gyöngéket a szolgálatban. Engem is.
Ő olyanokat is tud használni, akikről senki sem gondolná, hogy
alkalmasak nagy tettek végrehajtására. Miért ne használna téged is? Az
asszony, aki megölte Izráel ellenségét, nem valami harcos amazon volt,
hanem háziasszony. Nem volt szónok, csak egy egyszerű asszony, aki
sátorban lakott, tehenet fejt és vajat köpült. Akkor hát miért ne
használhatna fel az Úr akármelyikünket célja elvégzésére? Valaki
érkezhet ma a te házadhoz is, ahogy Sisera Jáél sátrához ment. A mi
dolgunk nem az, hogy megöljük, hanem hogy megmentsük őt. Fogadjuk
kedvesen, mondjuk el neki Krisztus váltságának drága igazságát, és
hogy hozzá is szól a hívás: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz!"
(Csel 16,31). Ki tudja, talán ma is legyőz az evangélium egy
keményszívű bűnöst!?

Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Hasonló témák