Hat nemigazan fogyis kaja.
Kopácsi Judit naplójából
- Téma inditó Judith
- Kezdés dátuma
Az nem baj. Bevallom, még egy fagyit is megettem utána!
Nyam nyam. Milyen fagyi volt?
Nézzétek mit találtam! Már rég nem nevettem ekkorát, mint ezen a modvacsinált történészen:
Hernádi Tibor: A II. Világháború Igaz története. IV. rész<o></o>
<o> </o>
Úgy tűnik Kádár az oroszok minden feltételét ellenvetés nélkül elfogadta. Még az 1953 előtti törvénytelenségek feltárását sem engedték meg neki. Azt is el kellett tűrnie, hogy az őt megalázó ÁVH-s vezetők országában "békés polgárokként' magas jövedelmű állásokban éljenek. Saját meghurcolását sem tárhatta a nyilvánosság elé, pedig ezt az egész magyar nép várta. <o></o>
A Nagy Imre per idején közbenjárt Hruscsovnál Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány életének megmentése érdekében, mivel az egy korábbi Rákosi támadás kivédésében annak idején segítséget nyújtott neki. Az életfogytiglani börtönre ítélt barátot 1963-ban általános amnesztia keretében szabadlábra helyezte, majd a hetvenes évek elején Kanadába való kivándorlását is engedélyezte. Kopácsi Kanadában kiadta emlékiratait az 1956-os eseményekről. Nehezen hihető, hogy Kádár előzetes tudta nélkül, sőt nagyon valószínű egyes rejtett mondanivalóját konzultálták is. Kopácsi egyes finom utalásai, mintha még igazolni is látszanának Kádár szerepvállalására vonatkozó döntését. A volt rendőrfőnök leírja, hogy az ő kihallgatását elfogatása után a budapesti szovjet nagykövetség épületének alagsorában Karliszov ezredes kezdte meg. Ebben nem volt semmi különös, hisz az 1956-os szabadságharc vezetőit egytől-egyig az oroszok fogták el és kihallatásukat is ők végezték, csak nem sokkal a tárgyalás előtt adták át a "magyar igazságügyi szerveknek". Csakhogy Kopácsi azt is megírja, hogy ez a Karliszov már jóval korábban is az egyes Szovjetunióbeli népcsoportok tömeges deportálásával foglalkozott. A nemzetiségi kérdések nagy szakértője nemrégiben szakkülönítmény élén - érkezett Magyarországra. Ha ezt kiegészítjük azzal a közszájon forgó információval, miszerint Hruscsov állítólag annak idején kijelentette; Magyarország csupán vagonkérdés, akkor nem nehéz felismerni Kádár hírhedt döntésének indokolását. Egészen biztos, hogy az esetleg vonakodó Kádár előtt az oroszok felvillanthattak egy ilyen alternatívát. Közvetett bizonyítékként értékelhetjük azt a tényt is, hogy Kádár a Gyurkó László által megírt életrajzában nemcsak hogy nem támadja Kopácsit és emlékiratát, hanem jóindulattal emlékezik meg róla. Az emlékirataiban leírtakkal nem száll vitába, hanem mindössze ennyivel intézi el: "...a legenyhébb kifejezés, hogy nem éppen tényszerű." <o></o>
A Kopácsi- féle emlékirattal kapcsolatban egy fontos tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni; csak Kádár halála után jelent meg magyar nyelven! Előtte csak franciául és németül. Ennek okát pedig fordítási gondokkal nyilván nem lehet magyarázni. A szerző egészen biztos, hogy a könyvet anyanyelvén írta meg. Kanadában, pedig éppen kéznél volt a Vörösváry Könyvkiadó, aki többek között Horthy Miklós emlékiratait is kiadta magyar nyelven. Akkor hát mi oka lehetett, hogy a nagyon fontos üzenet éppen a címzettjéhez, a magyar néphez nem juthatott el, még azon a szűk ösvényen sem, amelyen a magyarok útlevelük kockáztatásával hozhatnák be. Ennek csak egy magyarázata lehet; az üzenet nem neki szól, hanem a kapitalista tőke előtt kívánja Kádárt és hatalmi gépezetét szalonképessé tenni. <o></o>
<o> </o>
Hernádi Tibor: A II. Világháború Igaz története. IV. rész<o
></o><o
> </o>Úgy tűnik Kádár az oroszok minden feltételét ellenvetés nélkül elfogadta. Még az 1953 előtti törvénytelenségek feltárását sem engedték meg neki. Azt is el kellett tűrnie, hogy az őt megalázó ÁVH-s vezetők országában "békés polgárokként' magas jövedelmű állásokban éljenek. Saját meghurcolását sem tárhatta a nyilvánosság elé, pedig ezt az egész magyar nép várta. <o
></o>A Nagy Imre per idején közbenjárt Hruscsovnál Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány életének megmentése érdekében, mivel az egy korábbi Rákosi támadás kivédésében annak idején segítséget nyújtott neki. Az életfogytiglani börtönre ítélt barátot 1963-ban általános amnesztia keretében szabadlábra helyezte, majd a hetvenes évek elején Kanadába való kivándorlását is engedélyezte. Kopácsi Kanadában kiadta emlékiratait az 1956-os eseményekről. Nehezen hihető, hogy Kádár előzetes tudta nélkül, sőt nagyon valószínű egyes rejtett mondanivalóját konzultálták is. Kopácsi egyes finom utalásai, mintha még igazolni is látszanának Kádár szerepvállalására vonatkozó döntését. A volt rendőrfőnök leírja, hogy az ő kihallgatását elfogatása után a budapesti szovjet nagykövetség épületének alagsorában Karliszov ezredes kezdte meg. Ebben nem volt semmi különös, hisz az 1956-os szabadságharc vezetőit egytől-egyig az oroszok fogták el és kihallatásukat is ők végezték, csak nem sokkal a tárgyalás előtt adták át a "magyar igazságügyi szerveknek". Csakhogy Kopácsi azt is megírja, hogy ez a Karliszov már jóval korábban is az egyes Szovjetunióbeli népcsoportok tömeges deportálásával foglalkozott. A nemzetiségi kérdések nagy szakértője nemrégiben szakkülönítmény élén - érkezett Magyarországra. Ha ezt kiegészítjük azzal a közszájon forgó információval, miszerint Hruscsov állítólag annak idején kijelentette; Magyarország csupán vagonkérdés, akkor nem nehéz felismerni Kádár hírhedt döntésének indokolását. Egészen biztos, hogy az esetleg vonakodó Kádár előtt az oroszok felvillanthattak egy ilyen alternatívát. Közvetett bizonyítékként értékelhetjük azt a tényt is, hogy Kádár a Gyurkó László által megírt életrajzában nemcsak hogy nem támadja Kopácsit és emlékiratát, hanem jóindulattal emlékezik meg róla. Az emlékirataiban leírtakkal nem száll vitába, hanem mindössze ennyivel intézi el: "...a legenyhébb kifejezés, hogy nem éppen tényszerű." <o
></o>A Kopácsi- féle emlékirattal kapcsolatban egy fontos tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni; csak Kádár halála után jelent meg magyar nyelven! Előtte csak franciául és németül. Ennek okát pedig fordítási gondokkal nyilván nem lehet magyarázni. A szerző egészen biztos, hogy a könyvet anyanyelvén írta meg. Kanadában, pedig éppen kéznél volt a Vörösváry Könyvkiadó, aki többek között Horthy Miklós emlékiratait is kiadta magyar nyelven. Akkor hát mi oka lehetett, hogy a nagyon fontos üzenet éppen a címzettjéhez, a magyar néphez nem juthatott el, még azon a szűk ösvényen sem, amelyen a magyarok útlevelük kockáztatásával hozhatnák be. Ennek csak egy magyarázata lehet; az üzenet nem neki szól, hanem a kapitalista tőke előtt kívánja Kádárt és hatalmi gépezetét szalonképessé tenni. <o
></o><o
> </o>
Namost az egészből csak egyetlen mondat, mi igaz.
És pedig, hogy Kádár valóban kiharcolta, hogy Apámat nem akasszák fel.
A többi, pl. hogy Ö engedte ki amnesztiával, az csak annyiban igaz, hogy engedve a nemzetközi nyomásnak, kiengedte a politika foglyok egy részét, amiért cserébe Magyarország kapott egy kamatmnetes gyors- segélyt Nyugat németországtól, összesen 22 millió márkát.
Apám kivándorlását is csak azután engedélyezte, hogy megindult a nemzeközi sajtó, persze az én kezdeményezésemre, és miután akkor Brezsnyevnek nem volt jó, igy végül is kiengedték apámat. De elözöleg, amikor én kértem egy szivhezszoló levélben Kádár "elvtársat", hogy könyörüljön meg rajtunk és adjon esélyt, végre együtt lehessen a család, azt az Ottawai Magyar követen keresztül elutaisotta, és még meg is lettem fenyegetve, hogyha nem hagyom abba ezt az örültséget, amit Apám kihozatalá miatt csinálok, annak a szüleim foglyák meginni a levét. Erre küldtem el az urat melegebb éghjlatra és igeértem neki nemzeközi sajtó reakciót.
Apám könyvének a kiadásában sem játszott Kádár nagy szerepet, hacsak nem abban, hogy megpróbálta leűállitani azt. Küldött néhány embert, pl. Fazekas Gyuri nagybáttyámat is, hogy lebeszéljék erről, még hozzám is eljött és elpanaszolta, hogy ez mennyire nem szép dolog apámtól, hogy igy hálálja meg jani bácsi jóságát, amiért kinegedte Kanadába. Hát nem érti, hogy ez a könyv mileyen kellmetlen neki meg Magyarország hirnevének?
"Jóhoz jöttél panaszra," - mondtam kedvesen, ugyanis az én rábeszélésemre irta Apu a könvet, hogy megszünjenek végre rémálmai. És nekem nem füzödött semmilyen érdekem ahhoz, hogy "jóságos jani báttyánkna" ez okozott-e gondot vagy sem.
A könyv az valóban nem jelent meg magyarul egészen 1988-ig, de 56 és a Nagy Imre perröl megjelent elöadása már kéziratban forgolodott 1978-tól kezdve, és bizony hogy bejutott Magyarországra is, és mint szamizdat lett terjesztve.
Szóval ennyit erről a témáról.
És pedig, hogy Kádár valóban kiharcolta, hogy Apámat nem akasszák fel.
A többi, pl. hogy Ö engedte ki amnesztiával, az csak annyiban igaz, hogy engedve a nemzetközi nyomásnak, kiengedte a politika foglyok egy részét, amiért cserébe Magyarország kapott egy kamatmnetes gyors- segélyt Nyugat németországtól, összesen 22 millió márkát.
Apám kivándorlását is csak azután engedélyezte, hogy megindult a nemzeközi sajtó, persze az én kezdeményezésemre, és miután akkor Brezsnyevnek nem volt jó, igy végül is kiengedték apámat. De elözöleg, amikor én kértem egy szivhezszoló levélben Kádár "elvtársat", hogy könyörüljön meg rajtunk és adjon esélyt, végre együtt lehessen a család, azt az Ottawai Magyar követen keresztül elutaisotta, és még meg is lettem fenyegetve, hogyha nem hagyom abba ezt az örültséget, amit Apám kihozatalá miatt csinálok, annak a szüleim foglyák meginni a levét. Erre küldtem el az urat melegebb éghjlatra és igeértem neki nemzeközi sajtó reakciót.
Apám könyvének a kiadásában sem játszott Kádár nagy szerepet, hacsak nem abban, hogy megpróbálta leűállitani azt. Küldött néhány embert, pl. Fazekas Gyuri nagybáttyámat is, hogy lebeszéljék erről, még hozzám is eljött és elpanaszolta, hogy ez mennyire nem szép dolog apámtól, hogy igy hálálja meg jani bácsi jóságát, amiért kinegedte Kanadába. Hát nem érti, hogy ez a könyv mileyen kellmetlen neki meg Magyarország hirnevének?
"Jóhoz jöttél panaszra," - mondtam kedvesen, ugyanis az én rábeszélésemre irta Apu a könvet, hogy megszünjenek végre rémálmai. És nekem nem füzödött semmilyen érdekem ahhoz, hogy "jóságos jani báttyánkna" ez okozott-e gondot vagy sem.
A könyv az valóban nem jelent meg magyarul egészen 1988-ig, de 56 és a Nagy Imre perröl megjelent elöadása már kéziratban forgolodott 1978-tól kezdve, és bizony hogy bejutott Magyarországra is, és mint szamizdat lett terjesztve.
Szóval ennyit erről a témáról.
Drága Jutka!
Vissza-visszatérek, mert erdélyi lévén keveset ismertem eddig. Nem kell elmondanom miért. Örvendek, hogy megosztod velünk, tedd is meg mindenütt, ahol "hajlandók" közzé tenni írásodat.
Mécs Lászlónak jutott eszembe egy verse, remélem nem baj, hogy beteszem, de előtte fogadd nagyrabecsülésem, és hadd kívánjak csupa jót továbbra.
Szeretettel: Éva
Mécs László: E fiúkért valaki felelős!
E fiúknak nem volt gyerekszobájuk,
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk,
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk,
hol több család csókolt, pörölt, aludt!
Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz.
E fiúkért valaki felelős!
Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel
kavart habarcs volt álom-malterük.
Az ételükben ember-jóság-ízzel
nem találkoztak, bár az ég derűt
szült, mert Istennel viselős!
E fiúkért valaki felelős!
Pofozta őket mester, gazda, béres
s rugdalta a kikent, kifent segéd:
sokszor volt lelkük s hátuk alja véres,
bőrük tetveknek vacsora s ebéd.
A csontjuk vitriolos s nem velős.
E fiúkért valaki felelős!
Csak ezt hallották mindég: ,,te gazember'',
s ha többen voltak, akkor: ,,csőcselék'',
irigy ebek a dús koncokkal szemben
s a háborúban ágyútöltelék!
Üvöltni kell, bár közhely, ismerős:
e fiúkért valaki felelős!
Nem tudnak semmit ők a Bibliáról
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok!
S csak annyit tudnak az Isten fiáról,
hogy elítélt minden gaz gazdagot!
Kinél szurony s arany van: az erős!
E fiúkért valaki felelős!
Rothasztó testi-lelki rossz koszokból
nem hámozta ki senki kincsüket
s zenghet a jóság száz angyal-torokból,
fülük az ég szavára már süket.
Szívük gennyes, szemük nézése bősz.
E fiúkért valaki felelős!
Ezeknek az lesz majd a messiásuk,
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér,
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk
világ-lángok között a Holdig ér.
Jön a Halál, a mindent elnyelős:
ítélet lesz s valaki felelős!
Vissza-visszatérek, mert erdélyi lévén keveset ismertem eddig. Nem kell elmondanom miért. Örvendek, hogy megosztod velünk, tedd is meg mindenütt, ahol "hajlandók" közzé tenni írásodat.
Mécs Lászlónak jutott eszembe egy verse, remélem nem baj, hogy beteszem, de előtte fogadd nagyrabecsülésem, és hadd kívánjak csupa jót továbbra.
Szeretettel: Éva
Mécs László: E fiúkért valaki felelős!
E fiúknak nem volt gyerekszobájuk,
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk,
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk,
hol több család csókolt, pörölt, aludt!
Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz.
E fiúkért valaki felelős!
Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel
kavart habarcs volt álom-malterük.
Az ételükben ember-jóság-ízzel
nem találkoztak, bár az ég derűt
szült, mert Istennel viselős!
E fiúkért valaki felelős!
Pofozta őket mester, gazda, béres
s rugdalta a kikent, kifent segéd:
sokszor volt lelkük s hátuk alja véres,
bőrük tetveknek vacsora s ebéd.
A csontjuk vitriolos s nem velős.
E fiúkért valaki felelős!
Csak ezt hallották mindég: ,,te gazember'',
s ha többen voltak, akkor: ,,csőcselék'',
irigy ebek a dús koncokkal szemben
s a háborúban ágyútöltelék!
Üvöltni kell, bár közhely, ismerős:
e fiúkért valaki felelős!
Nem tudnak semmit ők a Bibliáról
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok!
S csak annyit tudnak az Isten fiáról,
hogy elítélt minden gaz gazdagot!
Kinél szurony s arany van: az erős!
E fiúkért valaki felelős!
Rothasztó testi-lelki rossz koszokból
nem hámozta ki senki kincsüket
s zenghet a jóság száz angyal-torokból,
fülük az ég szavára már süket.
Szívük gennyes, szemük nézése bősz.
E fiúkért valaki felelős!
Ezeknek az lesz majd a messiásuk,
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér,
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk
világ-lángok között a Holdig ér.
Jön a Halál, a mindent elnyelős:
ítélet lesz s valaki felelős!
Kedves Judith! Én 44 évet dolgoztam le abban a gyárban, ahol édesapja is
dolgozott a negyvenes években. 1944 es tetteiket ma is emléktábla
hirdeti a volt DIMÁVAG-ban Diósgyőrben. A történetüket is rögzítő
"Ellenállók az Avas alján" könyv helytörténeti forrásmunka Miskolcon.
Örülök, hogy írásai nyomán megismerhettem családja teljes, és
későbbi élettörténetét is, fotóikkal együtt.
Tisztelettel: Lajossándor
dolgozott a negyvenes években. 1944 es tetteiket ma is emléktábla
hirdeti a volt DIMÁVAG-ban Diósgyőrben. A történetüket is rögzítő
"Ellenállók az Avas alján" könyv helytörténeti forrásmunka Miskolcon.
Örülök, hogy írásai nyomán megismerhettem családja teljes, és
későbbi élettörténetét is, fotóikkal együtt.
Tisztelettel: Lajossándor
Kedves Lajosándor!
Én köszönöm, hogy megtisztelt soraival, és nagy örömöt okozott azzal, hogy az a bizonyos emléktábla még ma is ott van a volt DIMÁVAG falán. Az ellenállók az Avas alján cimű könyről, amit Fekete Mihály irt, aki Fekete Sándor iró és persze börtöntársa is volt édesapámnak, pedig csak annyit, hogy forrásmunkaként kezeltem angol nyelvű könyvemhez, amiben részletesebben leirom szüleim munkásmozgalmi multját és az 1944-es MOKAN-os élményeit.
Találtam egy nagyon érdekes kor-dokumentumot, amit megosztok veletek.
Az alábbi levél azt hiszem önmagáért beszél:
[FONT="]Emlékeztető<o ="">></o>[/FONT]
[FONT="]Ezt a feljegyzést Kopácsi József elvtársnak - Kopácsi Sándor édesapja - adtam át több példányban, azzal hogy azokat több szervhez, többek között a szovjet elvtársak, Kádár, Marosán elvtársak, a belügyi, igazságügyi szervekhez stb. eljuttatja több más hasonló nyilatkozatokkal együtt.<o ="">></o>>[/FONT]
[FONT="]Azt hogy a belügyi szervek megkapták, visszajelzésekből tudom és más jelenségekből is érzékeltem.<o ="">></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>[/FONT]
[FONT="]Feljegyzés<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kopácsi Sándor rendőr ezredes elvtárs ügyében, illetve annak tisztázása elősegítéséhez kérem, hogy az alább felsorolt észrevételeimet, adatokat figyelembe venni szíveskedjenek és az ügyre vonatkozóan személyes meghallgatásomat is, kérem lehetővé tenni. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Nem tudom részletekben milyen vádak vannak Kopácsi ezredes elvtárs ellen emelve, annyit tudok, hogy az október-novemberi események alkalmával történt tevékenységét ellenforradalmi tevékenységnek ítélik meg, ÁV gyilkosnak tartják, akinek vértől csöpög a keze, s aki résztvett volna az ellenforradalmi felkelés szervezésében. A Belügyminisztérium területén ÁV. körökben ilyen értelmű propaganda folyik ellene.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Úgy gondolom néhány adattal, személyes tapasztalattal segíteni tudok abban, hogy ügye, személye és szerepe a forradalmi időszakban és azt megelőző időkben tanúsított magatartása, tevékenysége az igazságnak megfelelően, tárgyilagos módon tisztázható legyen. Ezt kötelességemnek tartom úgy is, mint kommunista, úgy is, mint ember.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]K o p á c s i Sándor rendőr ezredessel együtt nevelkedtem, együtt vettem vele részt a felszabadulás előtt az ifjúmunkás mozgalomban. Még úgyszólván gyermek, de már aktív pártmunkás volt. 1937-ben Miskolcon „illegális kommunista sajtótermék terjesztése” alkalmával a fasiszták lelőtték. Én cipeltem el a vállamon a helyszíniről orvoshoz és kevés híján elvérzett./ a lövés a jobb felső combján érte, ellenőrizhető/.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A lakásukban, az elnyomás éveiben rendszeres ifjúmunkás összejövetel voltak. Hallgattuk a moszkvai rádió magyarnyelvű adásait és igen sok Horthy-fasiszta ellenes akció indult el tőlük./ Pl. 1937-ben a fasiszta nagyülés szétverése és erre sokezres munkástömeg mozgósítása./<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]1943-ban Miskolc-Diósgyőrben, ahol a vasgyárban esztergályosként dolgozott, és mint pártmunkás tevékenykedett, a Horthy rendőrség lo.ooo pengő vérdíjat tűzött ki a fejére.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]1944-ben partizánként tevékenykedett szüleivel együtt kb. 25 embert -köztük egy szovjet katona -életét mentette meg.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Apja több mint 4o éve részt vesz a munkásmozgalomban. Végig szenved*te a Horthy fasizmus internálótáborait, ahol embertelenül megkínoz*ták. Partizán volt. Jelenleg is a Bp. XV. ker. tanács elnöke. Mint ilyen munkáját a harcok idején sem hagyta abba, a legnagyobb életveszélybe: is tevékenyen dolgozott. Több tucat embert személyesen fegyverezett le. Bátorította a csüggedőket, a kerületben sikerült is többé-kevésbé biztosítania a rendet. A fegyverszünet kihirdetése, illetve a szovjet Budapestről történt kivonása alkalmával Rákospalota térségében rekedt szovjet gépesített alakulat élelmezéséhez segítséget adott. Ugyancsak segítséget nyújtott a rákospalotai szovjet kórház megtáma*dásának elhárításához, amikor az ellenforradalmi terror kibontakozott<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Anyja szintén partizán volt, a "Kiváló szolgálatért” kitüntetést nyer te el az 1944-es partizán tevékenységéért.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Felesége is partizán volt, mindvégig az ÁVH kötelékében teljesített szolgálatot. '<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kopácsi Sándor rendőrezredes elvtársat én és sok más elvtárs - akiket szükség esetén megnevezek- talpig becsületes kommunistának ismertem mindvégig, aki a Párt, a szocializmus mellett a legnehezebb időkben is szilárd volt, a népet, az egyszerű embereket szerette min*dég, fogékony, érzékeny volt ez egyszerű dolgozó emberek problémái iránt. Véleményét nyíltan megmondta minden irányban ha az népszerűtlen volt, vagy veszéllyel járt. Ezen tulajdonsága miatt került szembe a népellenes Rákosi-diktatúrával, annak kiszolgálóival Piros László volt belügyminiszterrel, Pőcze Tibor vezérőrnaggyal, Kovács István pol. biz. taggal, akiknek kertelés nélkül megmondta a véleményét -több alkalommal nyilvánosan is - a Rákosi vezetés gazdasági és társadal*mi hibáiról,az ordító tömegnyomorról. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Meg vagyok győződve arról, hogy a szovjetuniónak sem érdeke, a szov*jet elvtársaknak sem szándékuk, hogy ismét olyan politikai erők ve*gyék kezükbe hazánkban az irányítást, akik a Rákosi terror továbbfolytatói, akik ott akarják kezdeni, ahol abbamaradt, tovább akarják irtani a Párt leghűbb tagjait. Ez nyilván nem vezetne Magyarországon egészséges kibontakozáshoz, nem oldaná meg a helyzetet, sőt súlyosbí*taná azt. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kopácsi Sándor rendőrezredes elvtársat Piros László, Pőcze Tibor, valamint néhány tucat talpnyaló,-akik helyezkednek most különféle pozíciók reményében - véreskezű ellenforradalmárnak bélyegzik meg. Ezek az emberek ma és az elmúlt években is távol álltak és éltek a tömegektől. Érzéketlenek voltak az egyszerű emberek hétköznapi gondjai - életük iránt. Ezért a meg sem szerzett bizalmat, sőt a ma már feléjük fordult ellenszenvet, gyűlöletet, nem akarják tudomásul venni, és mindenkit hajlandók lennének feláldozni saját pozíciójuk védelmében. Ezek az emberek szolgálták ki azt a bűnös politikát, amely nálunk Magyarországon néhány év alatt több becsületes kommu*nista elvtársat gyilkolt meg és tett tönkre, mint a Horthy-fasizmus és úgy néz ki, ott akarják kezdeni gyalázatos tevékenységüket, ahol abbahagyták. Minden lehető módon be akarják bizonyítani, hogy Kopácsi elvtárs ellenforradalmár, meg akarják fosztani becsületétől, esetleg az életétől csak azért, mert becsületes volt - ha esetleg hibákat követett is el - és az emberek, a tömegek szeretik. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ha a szovjet elvtársak nem ismerik fel ezeknek a tendenciáknak tényét és jelenlétét, sikerülni is fog a tervük. Az ilyen helyzet, pedig nem segíti elő a kibontakozás gyorsítását, további bizalmatlanságot fog szülni úgy a becsületes párttagok – kommunisták, mint a pártonkívüli emberek ezrei és tízezrei között.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ezek az emberek, Piros és Pőcze, akik ma a Kopácsi elleni hajsza magyarországi sugalmazói, hivatottnak érezték magukat Magyarország vezetőinek lenni, de a poznani eseményekből és annak hozzánk is eljutott hullámaiból csak annyi következtetést szűrtek le, hogy nálunk Magyarországon elképzelhető tüntetés és akkor feltétlenül lövetni kell a tüntető munkások közé.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Tudomásom van arról, hogy ez a vita hosszú időn keresztül folyt Kopácsi Sándor rendőr ezredes Piros László belügyminiszter Pőcze Tibor rendőrvezérőrnagy és Kovács István pol.biz.tag között, akikkel szemben Kopácsi elvtárs azt a nézetét fejezte ki, hogy a proletárdiktatúra államának nem feltétlen szükséges és elkerülhetetlen tüntető munkások közé lövetni. Természetesen más a helyzet az ellen-forradalmárokkal szemben. A problémát elsősorban a tömegnyomor enyhítésével, az egészséges fejlődés biztosításán, a tiszta marxista-leninista politika alkalmazásán keresztül kell és lehet megoldani. Ezzel- a felfogással én is és sok más elvtárs-akikkel ezekről a kérdésekről sokat vitatkoztunk - egyetértettünk és egyetértünk ma is.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Piros, Pőcze és Kovács az eseményeket megelőzően állandó napirenden tartották ezt a kérdést és Kopácsi elvtársra olyan nyomást gyakoroltak, hogy néhány héttel az események előtt le akart mondani. Én ezzel nem értettem egyet, én is igyekeztem ráhatni, ne hagyja el posztját, mert azzal csak a becstelen tendenciák erősödnek. Minden eszközzel igyekeztek lejáratni, megfélemlíteni, ami lényegében nem sikerült. Annyira népszerű volt az emberei között, amire fegyveres testületnél nehéz példát felhozni. Olyan híreszteléseket terjesztettek ezért róla BM vonalon, hogy belügyminiszter helyettes akar lenni Pőcze helyett, nyilván provokációs lejáratási szándékkal. Ha ez tény lett volna, akkor sem fogadta volna el. Egyetlen vágya az volt, hogy még egyszer egyszerű munkásként dolgozhasson, annyira megundorodott a sok becstelenségtől, amit az évek során tapasztalt. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Október 23-én két alkalommal beszéltem telefonon Kopácsi Sándor elvtársal. Első ízben d.u. 2 óra felé, amikor nyilvánvaló volt már, hogy diáktüntetés készül és annak betiltását, majd engedélyezését a rádió bemondta. Kopácsi elvtárs közölte velem akkor, hogy sikerült Pirosnál elérni a diáktüntetési tilalom visszavonását. Azt a nézetét fejezte ki, hogy a belügyminiszteri betiltás fegyveres fellépést eredményezhetne a karhatalom részéről, vagy kényszeríthetne ki, ami az amúgy is feszült helyzetben semmi esetre sem lenne helyes és kívánatos. Ebben az időben az utcákon már egyébként is sok ezres tömegek voltak. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Arról, hogy a kormánynak, vagy a belügyi szerveknek ellenforradalmi készülődésről, vagy fegyveres felkelésről adataik lettek volna tudomása nem lehetett, mert sem engem, sem a szüleit a legközvetlenebb környezetét erre nem figyelmeztette. Ha csak sejt is valamit a bekövetkezett eseményekről ezt mindenképpen megtette volna. Még a gyermeke biztonságáról sem gondoskodott, ami azt mutatja, hogy ha a belügyminisztériumnak adatai voltak ellenforradalmi készülődésről, őt a Budapesti Rendőr főkapitányság vezetőjét nem tájékoztatták.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]23-án este hazafelé menet a tömeg megnyilvánulásokat figyelve komolynak Ítéltem meg a helyzetet és igen rosszat sejtettem. 21 óra körül elmentem Kopácsi elvtárs Édesapjához, akivel közöltem az utcáról szerzett tapasztalataimat, hogy a Sztálin szobrot ledöntötték, hogy a tüntetők közé lőttek, hogy állítólag nagy a halottak száma, hogy a lakosság hangulata igen harcias és az utcákon gépkocsik száguldoznak,
amelyekből további tüntetésre, sztrájkra és fegyveres fellépésre hívják fel az embereket. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A történtek konkretizálása céljából felhívtuk Kopácsi Sándor elvtársat, aki a fegyveres összecsapásról és áldozatokról hallottakat megerősítette és közölte, hogy szabályszerű ostrom alatt van a rádió. Ekkor Kopácsi József elvtárs kitépte kezemből a kagylót, és kiabálva mondta fiának a telefonba. „Akkor, pedig a legkíméletlenebbül fel kell lépni.” Kopácsi Sándor elvtárs közölte, hogy már intézkedést is tettek, más fegyveres alakulatok mellett több tehergépkocsival rendőrök is ki lettek küldve a helyszínre./Azt később az események folyamát tudtam meg, hogy a kiküldött rendőregységre a rádiót biztosító fegyveres őrség tüzet nyitott és 8 rendőr a helyszínen meghalt, amire ismét új rendőri erők lettek bevetve./<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]24-én a város belső részein, sok helyen fegyveres harc, lövöldözés volt. Amikor munkahelyemre bementem azonnal felhívtam Kopácsi elvtársat, aki súlyosnak Ítélte meg a helyzetet. Azt tanácsolta, hogy mint volt partizán menjek át hozzájuk a főkapitányságra, egyébként ilyen irányú felhívás a rádióban is meg fog jelenni. Kérésének eleget téve bementem a főkapitányságra, amelynek környékén ekkor igen erős tűzharc volt a házakból kilövöldöző felkelők, különféle fegyveres alakulatok tagjai, köztük szovjet katonák között. Fegyverként csak egy TT. pisztolyt tudtak adni.<o =""></o>
>[/FONT]
[FONT="]Az itt történt aznapi eseményeket megpróbálom a valóságnak megfelelően közölni az alábbiak szerint;<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A főkapitányságon beszélgető elvtársaktól tudomást szereztem, arról hogy 23-án éjjel a rádió biztosítására kiküldött rendőri erőkre a rádió épületéből a biztosító fegyveres őrség tüzet nyitott, 8 rendőr meghalt. A főkapitányság vezetője erre - a zűrzavarból származható felesleges véráldozat elkerülésére - visszavonta a kiküldött rendőri egységet és olyan parancsot adott, hogy rendőri egységek csak olyan esetben és személyekre tüzeljenek, ha azok megtámadják őket.<o =""></o>>
[/FONT] [FONT="]Nem sokkal ezután egy szovjet tank egyik sebesült kezelőjét a főkapitányságra beállt mentőkocsival Kopácsi ezredes utasítására kórházba szállították. Ugyan ennek a tank gépfegyverének lőszere kifogyott, s főkapitányság a tankot ellátta gépfegyver lőszerrel.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ezt követően jelentés érkezett, hogy a Tanács krt. 3 sz. épületet fegyveres felkelők tartják megszállva. Egyes csoportok lakásról-lakásra járnak, lövöldözik agyon a kommunista és zsidó vallású családok tagjait. K o p á c s i ezredes ekkor önkéntes jelentkezőket kért a terroristák elfogására, vagy megsemmisítésére. Egy l0 emberből álló csoport ment ki a segédtiszt vezetésével. A főkapitányság körül ekkor igen erős tűz volt, ezért a kivonuló csoport biztosítása géppisztolyokkal a másodig emelet délkeleti ablakaiból történt. K o p ácsi ezredes egy géppisztolyai maga is biztosította a kivonulókat. Nem sokkal ez után jelentés érkezett, hogy a csoport erős tüzet kapott, az épületet megközelíteni sem tudják. Ekkor egy 2o. főből álló csoportot küldött ki, most már a visszavonulásuk biztosítására, mivel a tűz a főkapitányság közvetlen környékén igen erősen fokozódó' a környező házak ablakaiból. Mind két csoport veszteség nélkül l. fő sebesülttel tért vissza.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ugyan ebben az időben a szovjet páncélosok felvették a harcot a Bajcsy Zs. u. illetve a Deák tér ablakaiból kifelé lövöldöző felkelőkkel, akik géppisztolyokkal tüzeltek a szovjet alakulatokra. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Egy szürke Pobeda gépkocsi hajtott el a szovjet tankok mellett és beállt MÖHOSZ repülő szövetségének épületéhez a MÁVAUT állomás mellett az Engels téren. Azonnal felhívtuk Kopácsi elvtárs figyelmét az eseményre. Nézesse meg kik azok, mert a MÖHOSZ-ban fegyverek lehetnek. Azonnal kiküldött egy 8. főből álló járőrt a helyzet tisztázására, akik visszatértek azzal, hogy a MÖHOSZ budapesti szervezetének nyílt parancsával vannak ott elvtársak, fegyvereket visznek el, hogy a MÖHOSZ tagjait fel tudják fegyverezni székházuk védelmére. A nyílt parancs ellen a járőr kifogást emelni nem tudott és 8o.drb, fegyvert, főleg géppisztolyt elvittek. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kb. félórával később azt tapasztaltuk, hogy a harcban álló szovjet katonákra; a MÖHOSZ épületéből tüzet nyitottak, amit az egyik szovjetpáncélos gépágyúval viszonzott, néhány helyiségben tűz is keletkezett. Ez a körülmény bizonytalanságot váltott ki, úgy ítélték meg a látottakat, hogy a MÖHOSZ is átállt a felkeléshez. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ezt követően a felkelők egy szovjet páncélozott gépkocsit felgyújtottak. Az egyik felkelőt, aki szintén gyújtópalackot akart a páncélra dobni Hegedűs főhadnagy kilőtte, úgy, hogy a palackot eldobni már nem tudta, mire az ott lévő felkelők szétrebbentek. Az égő gépkocsiból egy katona kiugrott s azt egy felkelő géppisztollyal leterítette. Amikor ezt észrevették Kopácsi ezredes és még néhányan a Deák téri ablakhoz futottunk és Kopácsi ezredes is, lőtte ezt a felkelőt.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ezt követően harckocsik jelentek meg és tűz alá vették a szemben lé vő épületeket, ahonnét erős tüzet nyitottak a szovjet katonákra. A főkapitányság tűzzel támogatta a szovjet elvtársakat. Az egyik páncélos félreértette a helyzetet, és nehézgéppuskával végigpásztázta a főkapitányság II. emeleti ablakait és kis híján meghalt 8 ember, köztük Kopácsi és én is. Észre vettük a gépfegyver felénk fordítását, a padlóra vetettük magunkat és 3o-4o cm-re fölöttünk csapódott be 5 sorozat. Ekkor egy rendőr megsebesült.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ekkor a jelenlévő szovjet tanácsadó fel lett kérve arra, hogy teremtsen összeköttetést az épület körül cirkáló páncélosokkal az együttműködésre. Ez azonban nem sikerült. Így a főkapitányság kénytelen volt elsősorban arra vigyázni tüzelésével nehogy magára vonja a szovjet páncélosok tüzét. A főkapitányság tüzet nyitott ezután is a szemben lévő házakból tüzelő felkelőkre, de csak olyan esetekben, amikor közvetlen közelben szovjet páncélos nem volt, nehogy félre értsék a helyzetet.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A szembe lévő MÖOSZ épület padlásablakából tüzet nyitottak a főkapitányság vezetőjének irodájára és Hegedűs főhadnagyot kis híján szitává lőtték. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kopácsi ezredes minden alkalommal, amikor a főkapitányság tűzharcban állott a felkelőkkel maga is tüzelt az ablakból géppisztollyal. Ha egy-egy telefonhívása volt onnan hívták el. Nem törődött a saját személyi biztonságával. Többször lett figyelmeztetve, hogy felesleges veszélynek-mint parancsnok-ne tegye ki magát, de a figyelmeztetésekre nem reagált.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Jelentés érkezett több, kerületből, hogy amióta a statárium ki lett hirdetve, a felkelők mintha megveszekedtek volna olyan erősen, harcolnak. Ezért Kopácsi elvtárs megkérte a főkapitányságon tartózkodó Fazekas György volt partizánt, hogy tegyen Nagy Imre miniszterelnök felé javaslatot a statárium ténye mellett amnesztiára is fegyverletétel esetére. Úgy látszott ilyen irányú javaslat több irányból is történhetett, mert kb. l. órával később a rádió beolvasta, mint a kormány rendelkezését az amnesztiát fegyverletétel esetére. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Néhány - szakasznyi - katona vonult fel csatárláncban, magukat erősen fedezve az Engels téren. Meglepetésszerűen jöttek. Nem tudtuk hirtelen megállapítani kik és kik ellen jönnek. Jellemző volt már akkori helyzetre Kopácsi ezredes megjegyzése, "majd meglátjuk kiket fognak lőni?” közben védelmi módon helyezkedtünk el. Utóbb kiderült, szovjet gyalogság az, akik a Bajcsy Zs. út felé igyekeztek általunk ismeretlen feladattal, de az erős tűz miatt leálltak.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kopácsi elvtárs kérte a jelen volt tolmácsot, hogy beszéljen a szovjet katonákkal, hogy azt a szovjet katonát, akit a felkelők - miután a felgyújtott páncélozott gépkocsiból kiugrott - leterítettek és az utcán feküdt, hozzák el, hátha él még. A vállalkozást a főkapitányság tűzzel biztosítja. Ezután a főkapitányság erői tűz alá vették azokat az ablakokat, ahonnét lövöldöztek, a vállalkozást úgy biztosították, hogy a szovjet katonák veszteség nélkül kihozhatták társukat.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Időközben a VIII. ker. rendőrkapitányság védői bevonultak a főkapitányságra fegyvereikkel együtt. Úgy emlékszem, hogy ennek a kapitányságnak megsegítésére kért Kopácsi ezredes Pőcze vezérőrnagytól páncélos segítséget. Később olyan híreket hallottam, hogy a 2 páncélos, amelyeket segítségként küldtek, ágyúit a kapitányságra fordították, mire a kapitányságot feladta a védő rendőri egység. Kb. ebben az időpontban érkezett be a csepeli Honvéd kiegészítő Parancsnokság néhány honvédtiszt tagja, akiknek beszállítására Kopácsi ezredes adott utasítást. Nevezettek zúzott fej-arcsérülésekkel érkeztek be a főkapitányságra.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Az események közben állandó figyelés folyt a környező házak felé orvlövészek felderítésére, amelyben Kopácsi ezredes is részt vett. Időnként figyelés közben több alkalommal fölvetette, hogy az épület Engels tér felé eső oldalán a tér fái eltakarják a kilátást, ami olyan esetben, ha a főkapitányság abból az irányból tűzharcba kerül kedvezőtlenül, befolyásolja a kilátást, a támadók részére fedezést, rejtőzködési lehetőséget nyújt. Latolgatta néhány fának a kivágatását, de akkor arra lehetőség nem volt.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Beszélgetés közben felvetődött az egyik -emlékezetem szerint- szerelőnek a ténykedése, aki ezen a napon több alkalommal kitűnt példás bátor magatartásával. Kopácsi elvtárs környezete előtt elismeréssel beszélt róla, kijelentette, kitüntetésre fogja felterjeszteni.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A délutáni órákban jelentés érkezett, hogy - emlékezetem szerint - a Szabadság tér irányából folyamőr egység közeledik ismeretlen céllal. Felvetődött a kérdés, hogy kik ellen jönnek? Kopácsi elvtárs ekkor közölte, hogy tudomása szerint folyamőrök védik a pártközpontot, azoktól nemigen kell tartani.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Időközben kiderült, hogy /emlékezetem szerint/ az V. ker. tanács épületének kupola részében felkelő gépfegyverfészek van. Ebből az irányból pisztoly, vagy géppisztolyból származható egyes lövéseket is adtak le időnként. A tűzfészek uralta a főkapitányság feléje eső oldalát és környékét. Ebből az irányból a főkapitányság tagjai tűzharcot kezdtek. Ugyan ebben az időben a Deák-téri oldalon is erős tűzharc fejlődött ki. Ekkor kiderült, hogy több oldali tűz esetén az emberek nem tudják fedezni magukat-az épületre jellemző modern stílus - a sok üvegajtó és ablak miatt. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Késő délután egy honvédtiszt vette fel a kapcsolatot a főkapitánysággal, közölte Kopácsi ezredessel, hogy tüzelőállást létesített egy csoport honvéddal az egyik Engels-téri épület tetején és célmegjelölést kér. Miután ezt megkapta eltávozott.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A szovjet tanácsadó elvtárs és tolmácsa az épületben volt. Az eltelt idő alatt tett intézkedésekkel nyilván egyetérthetett, mivel egy alkalommal tapasztaltam, hogy tanácsot adott a lőszerrel való takarékosságra. Erre Kopácsi elvtárs már előzetesen utasítást adott.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A felsorolt eseményeket a valóságnak megfelelően, személyes tapasztalataim alapján adom elő. Meg tudják erősíteni többek között Deszpoth őrnagy, Bencs őrgy. Vári alezredes, Hegedűs főhadnagy Tóbiás, Lombos, Fazekas György elvtársak és még sok mások kiknek a nevére nem emlékszem, de ezen a napon a főkapitányság épületében voltak.<o ="">></o>>[/FONT]
[FONT="]Állításaim valódiságáért a felelősséget minden értelemben, büntetőjogilag is vállalom.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A késő délutáni-már esteledő-órákban a főkapitányságról családomhoz mentem, aggódtam biztonságukért, amikor a főkapitányságot elhagytam, az épület környékén esős fegyvertűz volt.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Szükségesnek tartok néhány észrevételt közölni még, amelyek későbbi időben történtek, részben személyes tapasztalataim, részben beszélgetek útján került tudomásomra. Mint a KGM dolgozója okt.25-26-án néhányad magammal éjjel és nappal a hivatalban tartózkodtunk. /Guszev u-i részleg /Október 25~ről-26-ra virradóan egy elvtárs telefonon közölte velünk, hogy hatalmas tömeg, becslése szerint több ezer ember vonul az Andrássy utón a Bajcsi Zs.u. felé. A kapukat kinyittatják azzal a kijelentéssel, hogy "ami a rendőrségnek jó, az nem jó nekünk Sokuknál fegyver van. Én „K" vonalon azonnal felhivtam Kopácsi elvtársat és közöltem vele értesülésemet.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kb. félóra múlva erős zúgás, kiáltozás volt hallható a főkapitányság felől, később beszédfoszlányok, majd éljenzés és ének. Közben próbáltam minden számot hívni a főkapitányságon de mond foglalt volt.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Csak az események után találtam kapcsolatot. Ekkor Bencs őrnagy elvtárs közölte velem, hogy Kopácsi elvtárs a vérontás elkerülése végett vállalta a kockázatot, lement a tömeg közé - akik között igen sok egyetemista és tanár is volt - beszédet mondott, amivel levezette dühüket. Két óhajuk volt; egyik a fogda ellenőrzése - ahol csak közönséges bűnözők voltak - azt jóváhagyták, a másik az épületről a vörös csillag levétele, aminek eleget tettek.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kopácsi elvtárssal csak később tudtam telefonon beszélni. Akkor elmondta nekem, hogy levették a csillagot, de nem ezen dől el a hatalom kérdése és ez a lényeg. Panaszkodott, hogy élete legnehezebb óráját élte át.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Később igen sok oldalról hallottam és személyesen is tapasztaltam, hogy a határozott, békés fellépéséért igen népszerű lett nemcsak a munkások nagy része, hanem az értelmiségiek, a diákság és tanári kar között, akik elsősorban vele voltak hajlandók tárgyalni a későbbiek során.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A rendőrök úgy fogták fel helyzetüket, hogy a honvédegységek átállása után az életüket Kopácsi elvtársnak köszönhetik. Több oldalról hallottam, hogy Kopácsi elvtárs tudott arról, hogy 25-én BM-ben az ÁVH tagjait az ő aláírásával ellátott rendőrigazolvánnyal látták el, amit tudomásul vett.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Az ÁVH anyagokat, amelyek a főkapitányságon voltak, utasítására elégették.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Az ónodi utcában felakasztottak egy ÁVÓ-st, akit, hogy gúnyolódásnak ne legyen kitéve, levétetett.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Október 28-án a belügyminiszter közölte vele, hogy a Szabad Nép székházában ellenforradalmi röpcédulákat nyomnak. Utasította, hogy 25 rendőrrel személyesen menjen a helyszínre és a röpcédula nyomását, akadályozza meg. Ezt a parancsot - ami abban a helyzetben szinte egyenlő volt az öngyilkossággal - habozás nélkül végrehajtotta.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Csak a lélekjelenlétének köszönhető, hogy megmenekültek mind a 26-an.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Arról is igen sokat beszélnek, hogy kb. 4o ávóst öltöztetett át és mentett meg.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]November 1.-én bementem a főkapitányságra, kerestem Kopácsi elvtársat, de a BM-be hivatták át. Több, mint 3 órát várakoztam, ez alatt a következőket tapasztaltam; <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]- A főkapitányságon óriási forgalom volt, önkéntesek jöttek nemzetőr szolgálatot vállalni, köztük sok diák és tanár. A beszélgetésekből úgy Ítéltem meg, hogy egy-egy csoport, vagy osztály tanári vezetéssel vállalják egy -egy területen a vagyon és életbiztonság védelmét.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]- A főkapitányságon automata fegyvereket - golyószórókat, géppisztolyokat- osztottak ki. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]- Jelen volt ekkor Pőcze Tibor vezérőrnagy is. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]- Több alkalommal jelentették telefonon, hogy nagy mennyiségű fegyver van felhalmozva őrizetlenül, kérték annak sürgős elszállíttatását, intézkedés azonban az idő alatt nem történt. Az értesítést egy molett 3o év körüli nő vette.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Sok becsületes elvtárs úgy vélekedik, hogy igen veszélyes dolog a tényeket az igazságnak megfelelően előadni akkor, amikor olyan emberek, akik az u.n. koncepciós ügyeket eszkábálták ma is a helyükön vannak. Én, aki 2o éve párttag és a partizánszövetség tagja vagyok, ezt nem akarom elhinni, amennyiben így van, akkor dacolok a sorsai, mert becstelen lennék, ha szó nélkül hagynám egy becsületes elvtárs tönkretételét, még akkor is, ha hibákat követett el. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Budapest 1956. december 8.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Simon Lukács<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Budapest XIII. Göncöl u X<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]
[/FONT][FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
Az alábbi levél azt hiszem önmagáért beszél:
[FONT="]Emlékeztető<o ="">></o>[/FONT]
[FONT="]Ezt a feljegyzést Kopácsi József elvtársnak - Kopácsi Sándor édesapja - adtam át több példányban, azzal hogy azokat több szervhez, többek között a szovjet elvtársak, Kádár, Marosán elvtársak, a belügyi, igazságügyi szervekhez stb. eljuttatja több más hasonló nyilatkozatokkal együtt.<o ="">></o>>[/FONT]
[FONT="]Azt hogy a belügyi szervek megkapták, visszajelzésekből tudom és más jelenségekből is érzékeltem.<o ="">></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>[/FONT]
[FONT="]Feljegyzés<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kopácsi Sándor rendőr ezredes elvtárs ügyében, illetve annak tisztázása elősegítéséhez kérem, hogy az alább felsorolt észrevételeimet, adatokat figyelembe venni szíveskedjenek és az ügyre vonatkozóan személyes meghallgatásomat is, kérem lehetővé tenni. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Nem tudom részletekben milyen vádak vannak Kopácsi ezredes elvtárs ellen emelve, annyit tudok, hogy az október-novemberi események alkalmával történt tevékenységét ellenforradalmi tevékenységnek ítélik meg, ÁV gyilkosnak tartják, akinek vértől csöpög a keze, s aki résztvett volna az ellenforradalmi felkelés szervezésében. A Belügyminisztérium területén ÁV. körökben ilyen értelmű propaganda folyik ellene.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Úgy gondolom néhány adattal, személyes tapasztalattal segíteni tudok abban, hogy ügye, személye és szerepe a forradalmi időszakban és azt megelőző időkben tanúsított magatartása, tevékenysége az igazságnak megfelelően, tárgyilagos módon tisztázható legyen. Ezt kötelességemnek tartom úgy is, mint kommunista, úgy is, mint ember.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]K o p á c s i Sándor rendőr ezredessel együtt nevelkedtem, együtt vettem vele részt a felszabadulás előtt az ifjúmunkás mozgalomban. Még úgyszólván gyermek, de már aktív pártmunkás volt. 1937-ben Miskolcon „illegális kommunista sajtótermék terjesztése” alkalmával a fasiszták lelőtték. Én cipeltem el a vállamon a helyszíniről orvoshoz és kevés híján elvérzett./ a lövés a jobb felső combján érte, ellenőrizhető/.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A lakásukban, az elnyomás éveiben rendszeres ifjúmunkás összejövetel voltak. Hallgattuk a moszkvai rádió magyarnyelvű adásait és igen sok Horthy-fasiszta ellenes akció indult el tőlük./ Pl. 1937-ben a fasiszta nagyülés szétverése és erre sokezres munkástömeg mozgósítása./<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]1943-ban Miskolc-Diósgyőrben, ahol a vasgyárban esztergályosként dolgozott, és mint pártmunkás tevékenykedett, a Horthy rendőrség lo.ooo pengő vérdíjat tűzött ki a fejére.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]1944-ben partizánként tevékenykedett szüleivel együtt kb. 25 embert -köztük egy szovjet katona -életét mentette meg.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Apja több mint 4o éve részt vesz a munkásmozgalomban. Végig szenved*te a Horthy fasizmus internálótáborait, ahol embertelenül megkínoz*ták. Partizán volt. Jelenleg is a Bp. XV. ker. tanács elnöke. Mint ilyen munkáját a harcok idején sem hagyta abba, a legnagyobb életveszélybe: is tevékenyen dolgozott. Több tucat embert személyesen fegyverezett le. Bátorította a csüggedőket, a kerületben sikerült is többé-kevésbé biztosítania a rendet. A fegyverszünet kihirdetése, illetve a szovjet Budapestről történt kivonása alkalmával Rákospalota térségében rekedt szovjet gépesített alakulat élelmezéséhez segítséget adott. Ugyancsak segítséget nyújtott a rákospalotai szovjet kórház megtáma*dásának elhárításához, amikor az ellenforradalmi terror kibontakozott<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Anyja szintén partizán volt, a "Kiváló szolgálatért” kitüntetést nyer te el az 1944-es partizán tevékenységéért.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Felesége is partizán volt, mindvégig az ÁVH kötelékében teljesített szolgálatot. '<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kopácsi Sándor rendőrezredes elvtársat én és sok más elvtárs - akiket szükség esetén megnevezek- talpig becsületes kommunistának ismertem mindvégig, aki a Párt, a szocializmus mellett a legnehezebb időkben is szilárd volt, a népet, az egyszerű embereket szerette min*dég, fogékony, érzékeny volt ez egyszerű dolgozó emberek problémái iránt. Véleményét nyíltan megmondta minden irányban ha az népszerűtlen volt, vagy veszéllyel járt. Ezen tulajdonsága miatt került szembe a népellenes Rákosi-diktatúrával, annak kiszolgálóival Piros László volt belügyminiszterrel, Pőcze Tibor vezérőrnaggyal, Kovács István pol. biz. taggal, akiknek kertelés nélkül megmondta a véleményét -több alkalommal nyilvánosan is - a Rákosi vezetés gazdasági és társadal*mi hibáiról,az ordító tömegnyomorról. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Meg vagyok győződve arról, hogy a szovjetuniónak sem érdeke, a szov*jet elvtársaknak sem szándékuk, hogy ismét olyan politikai erők ve*gyék kezükbe hazánkban az irányítást, akik a Rákosi terror továbbfolytatói, akik ott akarják kezdeni, ahol abbamaradt, tovább akarják irtani a Párt leghűbb tagjait. Ez nyilván nem vezetne Magyarországon egészséges kibontakozáshoz, nem oldaná meg a helyzetet, sőt súlyosbí*taná azt. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kopácsi Sándor rendőrezredes elvtársat Piros László, Pőcze Tibor, valamint néhány tucat talpnyaló,-akik helyezkednek most különféle pozíciók reményében - véreskezű ellenforradalmárnak bélyegzik meg. Ezek az emberek ma és az elmúlt években is távol álltak és éltek a tömegektől. Érzéketlenek voltak az egyszerű emberek hétköznapi gondjai - életük iránt. Ezért a meg sem szerzett bizalmat, sőt a ma már feléjük fordult ellenszenvet, gyűlöletet, nem akarják tudomásul venni, és mindenkit hajlandók lennének feláldozni saját pozíciójuk védelmében. Ezek az emberek szolgálták ki azt a bűnös politikát, amely nálunk Magyarországon néhány év alatt több becsületes kommu*nista elvtársat gyilkolt meg és tett tönkre, mint a Horthy-fasizmus és úgy néz ki, ott akarják kezdeni gyalázatos tevékenységüket, ahol abbahagyták. Minden lehető módon be akarják bizonyítani, hogy Kopácsi elvtárs ellenforradalmár, meg akarják fosztani becsületétől, esetleg az életétől csak azért, mert becsületes volt - ha esetleg hibákat követett is el - és az emberek, a tömegek szeretik. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ha a szovjet elvtársak nem ismerik fel ezeknek a tendenciáknak tényét és jelenlétét, sikerülni is fog a tervük. Az ilyen helyzet, pedig nem segíti elő a kibontakozás gyorsítását, további bizalmatlanságot fog szülni úgy a becsületes párttagok – kommunisták, mint a pártonkívüli emberek ezrei és tízezrei között.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ezek az emberek, Piros és Pőcze, akik ma a Kopácsi elleni hajsza magyarországi sugalmazói, hivatottnak érezték magukat Magyarország vezetőinek lenni, de a poznani eseményekből és annak hozzánk is eljutott hullámaiból csak annyi következtetést szűrtek le, hogy nálunk Magyarországon elképzelhető tüntetés és akkor feltétlenül lövetni kell a tüntető munkások közé.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Tudomásom van arról, hogy ez a vita hosszú időn keresztül folyt Kopácsi Sándor rendőr ezredes Piros László belügyminiszter Pőcze Tibor rendőrvezérőrnagy és Kovács István pol.biz.tag között, akikkel szemben Kopácsi elvtárs azt a nézetét fejezte ki, hogy a proletárdiktatúra államának nem feltétlen szükséges és elkerülhetetlen tüntető munkások közé lövetni. Természetesen más a helyzet az ellen-forradalmárokkal szemben. A problémát elsősorban a tömegnyomor enyhítésével, az egészséges fejlődés biztosításán, a tiszta marxista-leninista politika alkalmazásán keresztül kell és lehet megoldani. Ezzel- a felfogással én is és sok más elvtárs-akikkel ezekről a kérdésekről sokat vitatkoztunk - egyetértettünk és egyetértünk ma is.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Piros, Pőcze és Kovács az eseményeket megelőzően állandó napirenden tartották ezt a kérdést és Kopácsi elvtársra olyan nyomást gyakoroltak, hogy néhány héttel az események előtt le akart mondani. Én ezzel nem értettem egyet, én is igyekeztem ráhatni, ne hagyja el posztját, mert azzal csak a becstelen tendenciák erősödnek. Minden eszközzel igyekeztek lejáratni, megfélemlíteni, ami lényegében nem sikerült. Annyira népszerű volt az emberei között, amire fegyveres testületnél nehéz példát felhozni. Olyan híreszteléseket terjesztettek ezért róla BM vonalon, hogy belügyminiszter helyettes akar lenni Pőcze helyett, nyilván provokációs lejáratási szándékkal. Ha ez tény lett volna, akkor sem fogadta volna el. Egyetlen vágya az volt, hogy még egyszer egyszerű munkásként dolgozhasson, annyira megundorodott a sok becstelenségtől, amit az évek során tapasztalt. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Október 23-én két alkalommal beszéltem telefonon Kopácsi Sándor elvtársal. Első ízben d.u. 2 óra felé, amikor nyilvánvaló volt már, hogy diáktüntetés készül és annak betiltását, majd engedélyezését a rádió bemondta. Kopácsi elvtárs közölte velem akkor, hogy sikerült Pirosnál elérni a diáktüntetési tilalom visszavonását. Azt a nézetét fejezte ki, hogy a belügyminiszteri betiltás fegyveres fellépést eredményezhetne a karhatalom részéről, vagy kényszeríthetne ki, ami az amúgy is feszült helyzetben semmi esetre sem lenne helyes és kívánatos. Ebben az időben az utcákon már egyébként is sok ezres tömegek voltak. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Arról, hogy a kormánynak, vagy a belügyi szerveknek ellenforradalmi készülődésről, vagy fegyveres felkelésről adataik lettek volna tudomása nem lehetett, mert sem engem, sem a szüleit a legközvetlenebb környezetét erre nem figyelmeztette. Ha csak sejt is valamit a bekövetkezett eseményekről ezt mindenképpen megtette volna. Még a gyermeke biztonságáról sem gondoskodott, ami azt mutatja, hogy ha a belügyminisztériumnak adatai voltak ellenforradalmi készülődésről, őt a Budapesti Rendőr főkapitányság vezetőjét nem tájékoztatták.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]23-án este hazafelé menet a tömeg megnyilvánulásokat figyelve komolynak Ítéltem meg a helyzetet és igen rosszat sejtettem. 21 óra körül elmentem Kopácsi elvtárs Édesapjához, akivel közöltem az utcáról szerzett tapasztalataimat, hogy a Sztálin szobrot ledöntötték, hogy a tüntetők közé lőttek, hogy állítólag nagy a halottak száma, hogy a lakosság hangulata igen harcias és az utcákon gépkocsik száguldoznak,
amelyekből további tüntetésre, sztrájkra és fegyveres fellépésre hívják fel az embereket. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A történtek konkretizálása céljából felhívtuk Kopácsi Sándor elvtársat, aki a fegyveres összecsapásról és áldozatokról hallottakat megerősítette és közölte, hogy szabályszerű ostrom alatt van a rádió. Ekkor Kopácsi József elvtárs kitépte kezemből a kagylót, és kiabálva mondta fiának a telefonba. „Akkor, pedig a legkíméletlenebbül fel kell lépni.” Kopácsi Sándor elvtárs közölte, hogy már intézkedést is tettek, más fegyveres alakulatok mellett több tehergépkocsival rendőrök is ki lettek küldve a helyszínre./Azt később az események folyamát tudtam meg, hogy a kiküldött rendőregységre a rádiót biztosító fegyveres őrség tüzet nyitott és 8 rendőr a helyszínen meghalt, amire ismét új rendőri erők lettek bevetve./<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]24-én a város belső részein, sok helyen fegyveres harc, lövöldözés volt. Amikor munkahelyemre bementem azonnal felhívtam Kopácsi elvtársat, aki súlyosnak Ítélte meg a helyzetet. Azt tanácsolta, hogy mint volt partizán menjek át hozzájuk a főkapitányságra, egyébként ilyen irányú felhívás a rádióban is meg fog jelenni. Kérésének eleget téve bementem a főkapitányságra, amelynek környékén ekkor igen erős tűzharc volt a házakból kilövöldöző felkelők, különféle fegyveres alakulatok tagjai, köztük szovjet katonák között. Fegyverként csak egy TT. pisztolyt tudtak adni.<o =""></o>
>[/FONT]
[FONT="]Az itt történt aznapi eseményeket megpróbálom a valóságnak megfelelően közölni az alábbiak szerint;<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A főkapitányságon beszélgető elvtársaktól tudomást szereztem, arról hogy 23-án éjjel a rádió biztosítására kiküldött rendőri erőkre a rádió épületéből a biztosító fegyveres őrség tüzet nyitott, 8 rendőr meghalt. A főkapitányság vezetője erre - a zűrzavarból származható felesleges véráldozat elkerülésére - visszavonta a kiküldött rendőri egységet és olyan parancsot adott, hogy rendőri egységek csak olyan esetben és személyekre tüzeljenek, ha azok megtámadják őket.<o =""></o>>
[/FONT] [FONT="]Nem sokkal ezután egy szovjet tank egyik sebesült kezelőjét a főkapitányságra beállt mentőkocsival Kopácsi ezredes utasítására kórházba szállították. Ugyan ennek a tank gépfegyverének lőszere kifogyott, s főkapitányság a tankot ellátta gépfegyver lőszerrel.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ezt követően jelentés érkezett, hogy a Tanács krt. 3 sz. épületet fegyveres felkelők tartják megszállva. Egyes csoportok lakásról-lakásra járnak, lövöldözik agyon a kommunista és zsidó vallású családok tagjait. K o p á c s i ezredes ekkor önkéntes jelentkezőket kért a terroristák elfogására, vagy megsemmisítésére. Egy l0 emberből álló csoport ment ki a segédtiszt vezetésével. A főkapitányság körül ekkor igen erős tűz volt, ezért a kivonuló csoport biztosítása géppisztolyokkal a másodig emelet délkeleti ablakaiból történt. K o p ácsi ezredes egy géppisztolyai maga is biztosította a kivonulókat. Nem sokkal ez után jelentés érkezett, hogy a csoport erős tüzet kapott, az épületet megközelíteni sem tudják. Ekkor egy 2o. főből álló csoportot küldött ki, most már a visszavonulásuk biztosítására, mivel a tűz a főkapitányság közvetlen környékén igen erősen fokozódó' a környező házak ablakaiból. Mind két csoport veszteség nélkül l. fő sebesülttel tért vissza.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ugyan ebben az időben a szovjet páncélosok felvették a harcot a Bajcsy Zs. u. illetve a Deák tér ablakaiból kifelé lövöldöző felkelőkkel, akik géppisztolyokkal tüzeltek a szovjet alakulatokra. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Egy szürke Pobeda gépkocsi hajtott el a szovjet tankok mellett és beállt MÖHOSZ repülő szövetségének épületéhez a MÁVAUT állomás mellett az Engels téren. Azonnal felhívtuk Kopácsi elvtárs figyelmét az eseményre. Nézesse meg kik azok, mert a MÖHOSZ-ban fegyverek lehetnek. Azonnal kiküldött egy 8. főből álló járőrt a helyzet tisztázására, akik visszatértek azzal, hogy a MÖHOSZ budapesti szervezetének nyílt parancsával vannak ott elvtársak, fegyvereket visznek el, hogy a MÖHOSZ tagjait fel tudják fegyverezni székházuk védelmére. A nyílt parancs ellen a járőr kifogást emelni nem tudott és 8o.drb, fegyvert, főleg géppisztolyt elvittek. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kb. félórával később azt tapasztaltuk, hogy a harcban álló szovjet katonákra; a MÖHOSZ épületéből tüzet nyitottak, amit az egyik szovjetpáncélos gépágyúval viszonzott, néhány helyiségben tűz is keletkezett. Ez a körülmény bizonytalanságot váltott ki, úgy ítélték meg a látottakat, hogy a MÖHOSZ is átállt a felkeléshez. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ezt követően a felkelők egy szovjet páncélozott gépkocsit felgyújtottak. Az egyik felkelőt, aki szintén gyújtópalackot akart a páncélra dobni Hegedűs főhadnagy kilőtte, úgy, hogy a palackot eldobni már nem tudta, mire az ott lévő felkelők szétrebbentek. Az égő gépkocsiból egy katona kiugrott s azt egy felkelő géppisztollyal leterítette. Amikor ezt észrevették Kopácsi ezredes és még néhányan a Deák téri ablakhoz futottunk és Kopácsi ezredes is, lőtte ezt a felkelőt.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ezt követően harckocsik jelentek meg és tűz alá vették a szemben lé vő épületeket, ahonnét erős tüzet nyitottak a szovjet katonákra. A főkapitányság tűzzel támogatta a szovjet elvtársakat. Az egyik páncélos félreértette a helyzetet, és nehézgéppuskával végigpásztázta a főkapitányság II. emeleti ablakait és kis híján meghalt 8 ember, köztük Kopácsi és én is. Észre vettük a gépfegyver felénk fordítását, a padlóra vetettük magunkat és 3o-4o cm-re fölöttünk csapódott be 5 sorozat. Ekkor egy rendőr megsebesült.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Ekkor a jelenlévő szovjet tanácsadó fel lett kérve arra, hogy teremtsen összeköttetést az épület körül cirkáló páncélosokkal az együttműködésre. Ez azonban nem sikerült. Így a főkapitányság kénytelen volt elsősorban arra vigyázni tüzelésével nehogy magára vonja a szovjet páncélosok tüzét. A főkapitányság tüzet nyitott ezután is a szemben lévő házakból tüzelő felkelőkre, de csak olyan esetekben, amikor közvetlen közelben szovjet páncélos nem volt, nehogy félre értsék a helyzetet.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A szembe lévő MÖOSZ épület padlásablakából tüzet nyitottak a főkapitányság vezetőjének irodájára és Hegedűs főhadnagyot kis híján szitává lőtték. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kopácsi ezredes minden alkalommal, amikor a főkapitányság tűzharcban állott a felkelőkkel maga is tüzelt az ablakból géppisztollyal. Ha egy-egy telefonhívása volt onnan hívták el. Nem törődött a saját személyi biztonságával. Többször lett figyelmeztetve, hogy felesleges veszélynek-mint parancsnok-ne tegye ki magát, de a figyelmeztetésekre nem reagált.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Jelentés érkezett több, kerületből, hogy amióta a statárium ki lett hirdetve, a felkelők mintha megveszekedtek volna olyan erősen, harcolnak. Ezért Kopácsi elvtárs megkérte a főkapitányságon tartózkodó Fazekas György volt partizánt, hogy tegyen Nagy Imre miniszterelnök felé javaslatot a statárium ténye mellett amnesztiára is fegyverletétel esetére. Úgy látszott ilyen irányú javaslat több irányból is történhetett, mert kb. l. órával később a rádió beolvasta, mint a kormány rendelkezését az amnesztiát fegyverletétel esetére. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Néhány - szakasznyi - katona vonult fel csatárláncban, magukat erősen fedezve az Engels téren. Meglepetésszerűen jöttek. Nem tudtuk hirtelen megállapítani kik és kik ellen jönnek. Jellemző volt már akkori helyzetre Kopácsi ezredes megjegyzése, "majd meglátjuk kiket fognak lőni?” közben védelmi módon helyezkedtünk el. Utóbb kiderült, szovjet gyalogság az, akik a Bajcsy Zs. út felé igyekeztek általunk ismeretlen feladattal, de az erős tűz miatt leálltak.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kopácsi elvtárs kérte a jelen volt tolmácsot, hogy beszéljen a szovjet katonákkal, hogy azt a szovjet katonát, akit a felkelők - miután a felgyújtott páncélozott gépkocsiból kiugrott - leterítettek és az utcán feküdt, hozzák el, hátha él még. A vállalkozást a főkapitányság tűzzel biztosítja. Ezután a főkapitányság erői tűz alá vették azokat az ablakokat, ahonnét lövöldöztek, a vállalkozást úgy biztosították, hogy a szovjet katonák veszteség nélkül kihozhatták társukat.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Időközben a VIII. ker. rendőrkapitányság védői bevonultak a főkapitányságra fegyvereikkel együtt. Úgy emlékszem, hogy ennek a kapitányságnak megsegítésére kért Kopácsi ezredes Pőcze vezérőrnagytól páncélos segítséget. Később olyan híreket hallottam, hogy a 2 páncélos, amelyeket segítségként küldtek, ágyúit a kapitányságra fordították, mire a kapitányságot feladta a védő rendőri egység. Kb. ebben az időpontban érkezett be a csepeli Honvéd kiegészítő Parancsnokság néhány honvédtiszt tagja, akiknek beszállítására Kopácsi ezredes adott utasítást. Nevezettek zúzott fej-arcsérülésekkel érkeztek be a főkapitányságra.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Az események közben állandó figyelés folyt a környező házak felé orvlövészek felderítésére, amelyben Kopácsi ezredes is részt vett. Időnként figyelés közben több alkalommal fölvetette, hogy az épület Engels tér felé eső oldalán a tér fái eltakarják a kilátást, ami olyan esetben, ha a főkapitányság abból az irányból tűzharcba kerül kedvezőtlenül, befolyásolja a kilátást, a támadók részére fedezést, rejtőzködési lehetőséget nyújt. Latolgatta néhány fának a kivágatását, de akkor arra lehetőség nem volt.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Beszélgetés közben felvetődött az egyik -emlékezetem szerint- szerelőnek a ténykedése, aki ezen a napon több alkalommal kitűnt példás bátor magatartásával. Kopácsi elvtárs környezete előtt elismeréssel beszélt róla, kijelentette, kitüntetésre fogja felterjeszteni.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A délutáni órákban jelentés érkezett, hogy - emlékezetem szerint - a Szabadság tér irányából folyamőr egység közeledik ismeretlen céllal. Felvetődött a kérdés, hogy kik ellen jönnek? Kopácsi elvtárs ekkor közölte, hogy tudomása szerint folyamőrök védik a pártközpontot, azoktól nemigen kell tartani.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Időközben kiderült, hogy /emlékezetem szerint/ az V. ker. tanács épületének kupola részében felkelő gépfegyverfészek van. Ebből az irányból pisztoly, vagy géppisztolyból származható egyes lövéseket is adtak le időnként. A tűzfészek uralta a főkapitányság feléje eső oldalát és környékét. Ebből az irányból a főkapitányság tagjai tűzharcot kezdtek. Ugyan ebben az időben a Deák-téri oldalon is erős tűzharc fejlődött ki. Ekkor kiderült, hogy több oldali tűz esetén az emberek nem tudják fedezni magukat-az épületre jellemző modern stílus - a sok üvegajtó és ablak miatt. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Késő délután egy honvédtiszt vette fel a kapcsolatot a főkapitánysággal, közölte Kopácsi ezredessel, hogy tüzelőállást létesített egy csoport honvéddal az egyik Engels-téri épület tetején és célmegjelölést kér. Miután ezt megkapta eltávozott.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A szovjet tanácsadó elvtárs és tolmácsa az épületben volt. Az eltelt idő alatt tett intézkedésekkel nyilván egyetérthetett, mivel egy alkalommal tapasztaltam, hogy tanácsot adott a lőszerrel való takarékosságra. Erre Kopácsi elvtárs már előzetesen utasítást adott.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A felsorolt eseményeket a valóságnak megfelelően, személyes tapasztalataim alapján adom elő. Meg tudják erősíteni többek között Deszpoth őrnagy, Bencs őrgy. Vári alezredes, Hegedűs főhadnagy Tóbiás, Lombos, Fazekas György elvtársak és még sok mások kiknek a nevére nem emlékszem, de ezen a napon a főkapitányság épületében voltak.<o ="">></o>>[/FONT]
[FONT="]Állításaim valódiságáért a felelősséget minden értelemben, büntetőjogilag is vállalom.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A késő délutáni-már esteledő-órákban a főkapitányságról családomhoz mentem, aggódtam biztonságukért, amikor a főkapitányságot elhagytam, az épület környékén esős fegyvertűz volt.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Szükségesnek tartok néhány észrevételt közölni még, amelyek későbbi időben történtek, részben személyes tapasztalataim, részben beszélgetek útján került tudomásomra. Mint a KGM dolgozója okt.25-26-án néhányad magammal éjjel és nappal a hivatalban tartózkodtunk. /Guszev u-i részleg /Október 25~ről-26-ra virradóan egy elvtárs telefonon közölte velünk, hogy hatalmas tömeg, becslése szerint több ezer ember vonul az Andrássy utón a Bajcsi Zs.u. felé. A kapukat kinyittatják azzal a kijelentéssel, hogy "ami a rendőrségnek jó, az nem jó nekünk Sokuknál fegyver van. Én „K" vonalon azonnal felhivtam Kopácsi elvtársat és közöltem vele értesülésemet.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kb. félóra múlva erős zúgás, kiáltozás volt hallható a főkapitányság felől, később beszédfoszlányok, majd éljenzés és ének. Közben próbáltam minden számot hívni a főkapitányságon de mond foglalt volt.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Csak az események után találtam kapcsolatot. Ekkor Bencs őrnagy elvtárs közölte velem, hogy Kopácsi elvtárs a vérontás elkerülése végett vállalta a kockázatot, lement a tömeg közé - akik között igen sok egyetemista és tanár is volt - beszédet mondott, amivel levezette dühüket. Két óhajuk volt; egyik a fogda ellenőrzése - ahol csak közönséges bűnözők voltak - azt jóváhagyták, a másik az épületről a vörös csillag levétele, aminek eleget tettek.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Kopácsi elvtárssal csak később tudtam telefonon beszélni. Akkor elmondta nekem, hogy levették a csillagot, de nem ezen dől el a hatalom kérdése és ez a lényeg. Panaszkodott, hogy élete legnehezebb óráját élte át.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Később igen sok oldalról hallottam és személyesen is tapasztaltam, hogy a határozott, békés fellépéséért igen népszerű lett nemcsak a munkások nagy része, hanem az értelmiségiek, a diákság és tanári kar között, akik elsősorban vele voltak hajlandók tárgyalni a későbbiek során.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]A rendőrök úgy fogták fel helyzetüket, hogy a honvédegységek átállása után az életüket Kopácsi elvtársnak köszönhetik. Több oldalról hallottam, hogy Kopácsi elvtárs tudott arról, hogy 25-én BM-ben az ÁVH tagjait az ő aláírásával ellátott rendőrigazolvánnyal látták el, amit tudomásul vett.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Az ÁVH anyagokat, amelyek a főkapitányságon voltak, utasítására elégették.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Az ónodi utcában felakasztottak egy ÁVÓ-st, akit, hogy gúnyolódásnak ne legyen kitéve, levétetett.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Október 28-án a belügyminiszter közölte vele, hogy a Szabad Nép székházában ellenforradalmi röpcédulákat nyomnak. Utasította, hogy 25 rendőrrel személyesen menjen a helyszínre és a röpcédula nyomását, akadályozza meg. Ezt a parancsot - ami abban a helyzetben szinte egyenlő volt az öngyilkossággal - habozás nélkül végrehajtotta.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Csak a lélekjelenlétének köszönhető, hogy megmenekültek mind a 26-an.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Arról is igen sokat beszélnek, hogy kb. 4o ávóst öltöztetett át és mentett meg.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]November 1.-én bementem a főkapitányságra, kerestem Kopácsi elvtársat, de a BM-be hivatták át. Több, mint 3 órát várakoztam, ez alatt a következőket tapasztaltam; <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]- A főkapitányságon óriási forgalom volt, önkéntesek jöttek nemzetőr szolgálatot vállalni, köztük sok diák és tanár. A beszélgetésekből úgy Ítéltem meg, hogy egy-egy csoport, vagy osztály tanári vezetéssel vállalják egy -egy területen a vagyon és életbiztonság védelmét.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]- A főkapitányságon automata fegyvereket - golyószórókat, géppisztolyokat- osztottak ki. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]- Jelen volt ekkor Pőcze Tibor vezérőrnagy is. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]- Több alkalommal jelentették telefonon, hogy nagy mennyiségű fegyver van felhalmozva őrizetlenül, kérték annak sürgős elszállíttatását, intézkedés azonban az idő alatt nem történt. Az értesítést egy molett 3o év körüli nő vette.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Sok becsületes elvtárs úgy vélekedik, hogy igen veszélyes dolog a tényeket az igazságnak megfelelően előadni akkor, amikor olyan emberek, akik az u.n. koncepciós ügyeket eszkábálták ma is a helyükön vannak. Én, aki 2o éve párttag és a partizánszövetség tagja vagyok, ezt nem akarom elhinni, amennyiben így van, akkor dacolok a sorsai, mert becstelen lennék, ha szó nélkül hagynám egy becsületes elvtárs tönkretételét, még akkor is, ha hibákat követett el. <o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Budapest 1956. december 8.<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Simon Lukács<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]Budapest XIII. Göncöl u X<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
[FONT="]
[/FONT][FONT="]<o =""></o>>[/FONT]
Emlékezet
Vészi Endre: IFJÚSÁGOM EGY-EGY RÉSZLETÉN
Ifjúságom egy-egy részletén
lehunyt szemem tisztán átvilágít,
munka után lábat mos apám,
lélegzem egy nagy ház éjszakáit,
mint sűrűnszövött trikó, rámtapad
a félhomály, mikor kelek reggel,
lépcsőházunk xilofonja zeng,
ahogy futok rövid ütemekkel,
műhelyszag, érzem, míg meghalok,
izgatott lesz orrom, szívem, bőröm,
kályhát fűtök, gépet tisztítok,
lesek ki a nagyablakon, ő jön,
haja lebeg s kísérik a hosszú fák,
s elmarad, mint abbahagyott ének,
bezárulnak szűk utcasorok,
messze viszik hosszú szerelvények,
ordít rám az őr s a nyers suháng
gerincemen, fenekemen csattan,
ver az erdő, széthasad a föld,
meghalok, a szégyen halhatatlan,
elindult egy tömött nagy csapat,
eljutott az örök-lombú fákig,
ifjúságom egy-egy részletén
lehunyt szemem tisztán átvilágít.
Ifjúságom egy-egy részletén
lehunyt szemem tisztán átvilágít,
munka után lábat mos apám,
lélegzem egy nagy ház éjszakáit,
mint sűrűnszövött trikó, rámtapad
a félhomály, mikor kelek reggel,
lépcsőházunk xilofonja zeng,
ahogy futok rövid ütemekkel,
műhelyszag, érzem, míg meghalok,
izgatott lesz orrom, szívem, bőröm,
kályhát fűtök, gépet tisztítok,
lesek ki a nagyablakon, ő jön,
haja lebeg s kísérik a hosszú fák,
s elmarad, mint abbahagyott ének,
bezárulnak szűk utcasorok,
messze viszik hosszú szerelvények,
ordít rám az őr s a nyers suháng
gerincemen, fenekemen csattan,
ver az erdő, széthasad a föld,
meghalok, a szégyen halhatatlan,
elindult egy tömött nagy csapat,
eljutott az örök-lombú fákig,
ifjúságom egy-egy részletén
lehunyt szemem tisztán átvilágít.
Kedves Judit!
Igazán sajnálom, hogy édesanyádnak ilyen körülmények között kellett ünnepelnie velünk együtt
Remélem, mindezektől függetlenül, azért jól érezte magát Mo-on. Már amennyire ez, lehetséges lehetett ...
Még nincs vége a dolognak, mert csak november 6.-án jön vissza. Addig még sok minden történhet, és annak az ellenkezöje is.
Köszönöm
Teljesen egyedül jött Édesanyád? Vagy azért van némi kísérete?
Egyes politikusok nagy banzájt tűztek kilátásba, november 4-re ...
Remélem, november 1-jén, nem lesz semmi rendbontás és végre normálisan emlékezhetünk.
Bárki bármit is mond, számomra ijesztő, hogy emberek, a mai Mo-on nyilas jelképek és lobogók alatt vonulnak föl ... :?
