CSERNUS Tibor
xxxxxxxxxxxx
Kondoros, 1927. június 27.–Párizs, 2007. szeptember 7.
Magyar Képzőművészeti Főiskola: 1953,
1952: Munkácsy-díj a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításon (
Orlay Petrich Soma festi Petőfit című képével, festészeti
munkásságáért);
1953: Derkovits-ösztöndíj;
1957-ben a budapesti Tavaszi Tárlat zsűrijének tagja.
1963: Munkácsy-díj (grafikai illusztrációs munkásságáért);
1967: Premio Lissone, Olaszország;
1986: Chevalier d'Arts et Lettres, Franciaország;
1997: Kossuth-díj. 1964 óta Párizsban él. Apja lakatos. Kezdetben kereskedelmi iskolában tanult.
1943-tól kezdte el az Iparrajziskola grafikai szakát, közben litográfus-tanoncként dolgozott a Posner-nyomdában,
amelynek művezetője, Benkő András tanítgatta a rajzolás elemeire.
1944-ben beiratkozott az Iparművészeti Iskolába.
1945-ben hadifogságba esett. A háború után az Iparművészeti Iskolában Sárkány Lórántnál folytatta a grafikai szakot.
1946-1953 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakára járt, Bernáth Aurél osztályába.
(Diplomamunkája:
A Landerer nyomdában kinyomják a 12 pontot.). A modern francia festészet, a kubizmus foglalkoztatta.
Nyaranta a szigligeti művésztelepen dolgozott, Derain hatása alatt festett tájképeket, a kompozíciók foglalkoztatták.
1954-1964 között könyveket illusztrált és plakátokat tervezett. 1957-ben Párizsba utazott, ahol megismerkedett a két világháború közti francia festészettel, az automatista kalligráfiával;
elsősorban Mathieu és Hantai Simon; a szürrealisták közül Max Ernst és Tanguy voltak rá nagy hatással.
1964 óta Párizsban él.
1952-1953 közti tájképei alkotják első egységesebb festői korszakát:
Városkép az Országházával; Sashegyi látkép;
Déli pályaudvar.
1954-1956 közt festette
Juhász Ferenc arcképét, a
Taxiállomást, a
Három lektort és az
Újpesti Dunapartot.
Ez utóbbi a modern festést követő fejlődésvonal utolsó állomása.
1957-től Párizsban egyfajta természetmisztikus alkotó-folyamat foglalkoztatta.
1958-1959-ben főbb művei a bécsi Világifjúsági Találkozó kiállításán szerepelt
Saint Tropez; a
Triptichon és a
Haszonvastelep.
Ebben az időben több monotípiát is készített.
1960-tól festi a
Tengeri csata (1961), a
Lehel téri piac (1962), a
Színésznők és a
Nádas (1964) "természetmisztikus"
- szürrealisztikus festményeit.
A 70-es években a hiperrealista ábrázolás felé fordult. Fotografikus vágású, műteremrészletet, lakótelepet, csendéleteket ábrázoló festményeinek nem adott címet.
A 80-as években Caravaggio stílusában fest többalakos, "ál-akademikus" akt-kompozíciókat; többnyire bibliai jeleneteket
-
Saul I., Kékrops lányai (1985-86);
József és testvérei II. (1986);
József elmeséli álmát; Izsák feláldozása;
Lóth (1987-88);
Dávid meglepi Bethsabét a fürdőben (1988), valamint csendéleteket (csirkével, halak) és állatképeket
(ló, papagájok, hattyúk).
A 90-es évek legimpozánsabb, nagy méretű, expresszív-realista sorozata a
Szajha útja, amit William Hogarth metszetsorozata
és Georg Christoph Lichtenberg magyarul is megjelent könyve - s ami a festői stílushatásokat illeti, Gaspare Traversi
olasz látvány-festő - nyomán vitt vászonra.
A virtuóz festő stílusáról egyaránt elmondható, hogy moziplakátfestészet, szürnaturalizmus, hiperrealizmus,
hogy neobarokk, sőt még a szocreál hagyománya is felfedezhető benne.
Mesterei: Sárkány Lóránt, Bernáth Aurél, id..
/Forrás: artportal.hu/