Krimik, bűnök, kalandok.

Kissé elfogult vagyok, amikor erről a könyvről kell írnom, mert úgy vélem, az utóbbi évek kortárs magyar krimijei közül az egyik legizgalmasabbat és legrafináltabbat tartja kezében az olvasó.
1916 májusában számoltak be a reggeli lapok, hogy egy háztulajdonos kiment Cinkotára, hogy a házát – amelyben Kiss Béla bádogosmester élt bérlőként – felújítsa. A szomszéd azzal fogadta, hogy Kiss Béla még 1914 késő nyarán önkéntesként bevonult, hogy harcoljon a Monarchiáért. Körbejárták a házat, és a kamrában hét, lehegesztett bádoghordót találtak. Amikor az elsőnek leverték a tetejét, az addig légmentesen lezárt hordóból iszonyatos bűz áradt, és egy zsákba tuszkolt női holttest került elő.
A többi hordóban is női holttestekre bukkantak. A rendőrség vizsgálódni kezdett, és az előző évek bejelentett eltűnései alapján azonosították az áldozatokat. A nyomozás kiderítette, hogy az első gyilkosságok 1905–1906 körül történtek. Az áldozatokat megfojtották vagy megmérgezték. Többségüktől – mint utólag az áldozatok ismerősei elmondták – Kiss Béla 1000-3000 koronát csalt ki, majd amikor megkapta a pénzt, végzett a nőkkel.

Kisst és segítőjét többször látták Cinkotán, amint a kavicsbánya melletti dögkúthoz szállítottak valamit.
Mivel senki nem tudta, hova lett a cinkotai rém, a korabeli sajtó úgy tartotta életben Kiss Béla sztoriját, hogy folyamatosan röppentette fel, ki hol vélte látni. 1917 januárjában azt közölték, hogy Kisst elfogták Reichenbergben – a hír nem volt igaz. 1919 tavaszán valaki a Margit hídon látta a cinkotai rémet, akinek fotóját már a nyomozás kezdetén közzétették az újságok. 1920-ban érkezett egy beszámoló, amely szerint egy magyar idegenlégiós látta, amint egy összecsapásban meghalt Kiss Béla Észak-Afrikában.

Aztán 1933-ban már Amerikában látták
Szigeti Kovács Viktor regényében zseniálisan mutatja be a csendes, poros, falusi Cinkotát, ahol soha nem történik semmi. A történetet két szemszögből látjuk. Az egyik magának Kiss Bélának a monológja, ahogy 1912-től elmeséli az életét, ezzel párhuzamos Trauber Alfréd cinkotai rendőrparancsnok gondolatmenete, aki a nyomozást vezeti. Trauber egyébként nem kitalált figura, a korabeli dokumentumok szerint valóban ő volt a helyi községi megbízott a gyilkosságok idején, a szerző azonban nyomozói pozícióba emeli.
Viszont a másik szál, amelyen Kiss Béla meséli el egyenként a gyilkosságokat, a brutális tettek mozgatórugóit, lassan-lassan megvilágítja beteg személyiségét. Kiderül, miként váltott személyazonosságot, bujkált rövid ideig Magyarországon, míg úgy nem döntött, hogy külföldön szívódik fel, mert ha idehaza az élő körözés alapján elkapják, kötél vár rá.
A krimi befejező részében már az Atlanti-óceán túloldalán látjuk és követjük a cinkotai rémet, aki nem tud szabadulni démonaitól, amelyek már a Budapest-közeli településen is üldözték. És Trauber is megérkezik a keleti partra, de ennél többet nem árulok el a hihetetlenül csavaros és meghökkentő történet végkifejletéről.

Mert hát azért marad a kínzó kérdés: tényleg sikeresen használta ki a háborús zűrzavart Kiss Béla, és felszívódott, vagy egyszer azért hibázott, és valahol valaki megtalálta? Na, erre ad lehetséges választ a krimi.

Szigeti Kovács Viktor: A cinkotai rém
Gabo Kiadó, 2025
342 oldal

A szamuráj​

Le samouraď
francia-olasz thriller, krimi-dráma, 95 perc, 1967
Jeff Costellót könnyű megismerni acélosan hideg tekintetéről. Ellentmondásos személyiség, akinek egy rendkívüli tulajdonsága van: páratlanul gyorsak a reflexei. Mielőtt elindul az éjszakai mulatóba, gondosan alibit szerez magának. A bárban nem találkozik senkivel. Háromszor húzza meg a ravaszt és a férfi holtan esik össze. Ám távozás közben Jeff beleütközik a zongoristanőbe, akinek feltűnik a rohanó férfi. Jeffet a rendőrség letartóztatja, de később bizonyíték hiányában kénytelen elengedni. Gondjait szaporítja, hogy megbízója úgy dönt, nem fizet, sőt inkább végez vele. A terv végül is nem sikerül, így Jeff még egyszer visszamegy a mulatóba. Tudni szeretné, ki akarta eltenni láb alól a tulajt. Újabb munkát ajánlanak neki, és érzi, szorul körülötte a hurok. Besétál a csapdába: visszamegy a mulatóba...

Ismét egy olasz film különlegességet hoztam.
Fekete Éva.
A különc Judas Carmichael ifjú éveiben herpetológus volt, ám végül dúsgazdag emberré vált, aki öccsével, Jules-lel osztozik egy közös hongkongi lakáson, és két üzletkötés között kizárólag kígyógyűjteményének szenteli az idejét, amelyben a legártalmatlanabb fajokból ugyanúgy akadnak példányok, mint olyanokból, amelyeknek a mérge pár másodperc alatt végez bárkivel. Jules már nem bírja nézni, hogy bátyja képtelen becsajozni, ezért elviszi megnézni a gyönyörű Eva műsorát, akivel egyik üzleti útjáról hazatérőben ismerkedett meg a repülőgépen.
Eva egy méretes pitonnal a vállán és „évakosztümben” (azaz meztelenül) lejt érzéki táncot az egybegyűltek orra előtt. Mindez persze azonnal óriási hatást gyakorol Júdás úrra, aki másnap megmutatja Evának a kígyógyűjteményét (ami jelen esetben a bélyeggyűjteményt helyettesíti), majd nemes egyszerűséggel meginvitálja, hogy éljen vele. Eva villámgyorsan beadja a derekát, szinte egy szempillantás alatt berendezkedik a Carmichael-lakban, majd azzal hálálja meg kitartója jószívűségét, hogy leszbikus szeretőt talál magának a csinos Gerri személyében, akit saját lakrészében szállásol el. Jules − akinek az a hobbija, hogy szex közben Judas ártalmatlanabb kígyóit dobálja alkalmi barátnői hasára, így hozva rájuk a frászt – ráébred, hogy neki is kell Eva, és egyik éjszaka, amikor a két nő összegabalyodva elszenderedik, féltékenységi rohamában behajítja a szobájukba bátyja legveszélyesebb kis kedvencét, egy zöld mambát, amely aztán halálra marja Gerrit. Eva úgy tesz, mintha elhinné a „hivatalos” magyarázatot, miszerint a kígyó kiszökött a terráriumából, ám titokban szörnyűséges bosszút forral…
Az 1976-os, a könnyed exploitation erotikát De Sade-i nihilizmussal vegyítő Fekete Éva (Eva nera − írta, rendezte és fényképezte Mr. Joe D’Amato) valójában csak annyiban különbözik a Fekete Emanuelle filmektől, hogy a Gemser által alakított hősnő ezúttal nem riporter, hanem kitartott sztriptíztáncos, a szexuális élete azonban ugyanolyan mozgalmas, mint hedonista-feminista kolléganőjéé. A külső jelenetek többségét hongkongi helyszíneken rögzítették, a zárt terekben játszódókat viszont egy római stúdióban
Laura Gemser és Gabriele Tinti az Eva nera forgatásán Hongkongban

Elsőrangú nők, egzotikus helyszín, remek kísérőzene, válogatott perverziók… Noha nem tartozik az egyetemes filmtörténetAranypolgár-jelentőségű alkotásai közé, Aristide MassaccesiFekete Évája kitűnő késő esti szórakozást nyújthat a nyitottabb retromániákusoknak.

+ ráadás
Laura Gemser csak nagyon ritkán játszott olyan filmekben, amelyek nem az erotikus műfajba sorolhatók. Ezek egyike a nálunk is közkedvelt 1977-es Bűnvadászok, amely Bud Spencer és Terence Hill legszerethetőbb családbarát vígjátékai közé tartozik. A színésznő így nyilatkozott e műről:

Enzo Barboni, a film rendezője kért fel a szerepre az ügynökömön keresztül. Azt hittem, csak ugrat, elvégre ő aranyos, az egész családnak szóló filmeket készített főleg, míg én olyanokat, amelyeket késő este vetítettek a mozik. Egy kínai lányt kellett játszanom, és senkit sem zavart, hogy még nagy távolságból sem látszom kínainak. Carlo Pedersolit (azaz Bud Spencert) már ismertem korábbról, mert jó barátja volt a férjemnek. Mario Girottival, aki Terence Hillként lett sikeres, a forgatáson találkoztam először. Nem csupán a szőkeségével lógott ki az olasz filmsztárok közül, de azzal is, hogy a modora és a vérmérséklete is passzolt a haja színéhez: kifejezetten németesen viselkedett, de nagyon profi és kedves is volt egyben. Néhány évvel azt követően, hogy abbahagytam a filmezést, egy római sétám alkalmával odajött hozzám az utcán egy házaspár két pici gyerekkel, és megkértek, hogy adjak autogramot a csemetéiknek. Teljesen elszörnyedtem: Mégis miféle perverz disznók nézetik Aristide filmjeit a gyerekeikkel? Aztán rájöttem, hogy játszottam én valaha egy Bud Spencer-vígjátékban is, arról lehet szó. Rákérdeztem, és nagy megkönnyebbülésemre kiderült, hogy jól sejtettem.

Kattints a kibontásához...

(ez egy zanzásított leírás mivel az eredeti elég sok meztelenséget tartalmaz)
(retrokult)

setni írta:

Lehet hogy említettem de, a frissítés nem árt.
Május 28-án megjelenik a Krimikönyvtár sorozat legújabb kötete.
Csatolás megtekintése 2060394
Persze vannak régebbi kiadásai is...de, ez egy új fordítás lesz!!!

Kattints a kibontásához...

Természetesen már megrendeltem és meg is érkezett.
És már előrendelhető a következő a sorozatból!!
Krimikönyvtár-sorozatunk új kötete, Ellen Wilkinsontól a Holttest a parlamentben. Az eredetileg 1932-ben megjelent regény Ellen Wilkinson, az egyik első megválasztott női parlamenti képviselő tollából származik, aki egyedülállóan, belülről ábrázolta a politikai botrányok világát.
A tartalomból:
Felharsan a parlamenti csengő, megkondul a Big Ben harangja. Pontban kilenc órakor fegyver dördül a brit alsóházban. Egy vacsorára érkező amerikai nagytőkést holtan találnak az egyik teremben. A halálát öngyilkosságnak tüntetik fel, ám Robert West, a belügyminiszter parlamenti magántitkára mást sejt a tragédia mögött, így magára ölti az amatőr detektív szerepét. De egyre nehezebbé válik a nyomokra összpontosítania, miután felbukkan az elhunyt férfi igéző szépségű unokája, a maga sötét titkaival...
Fordította: Ács Eleonóra

setni írta:

Sir Arthur Ignatius Conan Doyle (1859. május 22. – 1930. július 7.) brit író és orvos volt.
Vagyis 166 éve született.
. A Sherlock Holmes-történetek mérföldkövek a krimi irodalom területén.
Doyle viszonyulása leghíresebb alkotásához vegyes volt. 1891 novemberében ezt írta édesanyjának: „Arra gondolok, hogy megölöm Holmest, ... és végleg elterelgetem a figyelmemet a jobb dolgokról.” Anyja így válaszolt: „Nem fogod! Nem teheted! Nem szabad!” Hogy elhárítsa a kiadók Holmes-történetek iránti követeléseit, megemelte az árat egy olyan szintre, amely elriasztotta őket, de azt tapasztalta, hogy még a kért nagy összegeket is hajlandóak voltak fizetni. Ennek eredményeként korának egyik legjobban fizetett szerzőjévé vált.
Csatolás megtekintése 2064189Csatolás megtekintése 2064190

Kattints a kibontásához...

Sherlock Holmes szülőatyja, Sir Arthur Conan Doyle egyszer Franciaországban töltötte nyári szabadságát. Amikor hazafelé utazott, Párizsban beszállt egy bérkocsiba.
- Hová vihetem, Mr. Doyle? - kérdezte a kocsis.
- Találkoztunk már valamikor, hogy tudja a nevem? - kérdezte a meghökkent író.
- Nem, uram még sosem. Viszont olvastam az újságban, hogy Marseillesben töltötte a szabadságát, és hát ez az a hely, ahol a Marseillesből érkezők szoktak kocsit fogni. A napbarnított bőre azt sugallta, hogy éppen vakációról tér haza. A ruhája alapján egyből látni Önön, hogy angol és nem francia. Ezeket a részinformációkat összerakva végül arra a következtetésre jutottam, hogy Ön csakis Sir Arthur Conan Doyle lehet.
- Ez fantasztikus. Ön olyan vaslogikával rendelkezik, mint az általam kitalált Sherlock Holmes! - lelkendezett az író.
- Ugyan, ez azért túlzás - szerénykedett a taxis. - Az is sokat segített, hogy az egyik bőröndjén ott volt a neve.

A massachusetts-i Maldenben, 1889. július 17-én született Erle Stanley Gardner (elhunyt: Temecula, Kalifornia, 1970. március 11.) amerikai jogász és író.
Legismertebb munkája a Perry Mason detektív regénysorozata. Számos más művet is publikált, például regényeket, novellákat, valamint dokumentumregényeket és útikönyvet, Alsó-Kaliforniában és Mexikóban átélt tapasztalatairól.
Gardner halálakor a 20. század legnépszerűbb írója volt, több álnéven is publikált, többek között A.A. Fair, Kyle Corning, Charles M. Green, Carleton Kendrake, Charles J. Kenny, Les Tillray és Robert Parr álneveken.
"Hihetetlenül termékeny szerző volt, 1965-ig közel hatszáz novellát írt, de a legtermékenyebb időszaka 1933-ig tartott, s addigra már vagy 450 körüli novellája jelent meg a különböző pulp-magazinokban." -

Most találtam egy kiadót ami egy eléggé háttérbe került műfajú regényeket készül kiadni pár száz darabos menyiségben.
Ez a western.

A Vulpes Kiadó azzal a szándékkal indul útjára, hogy új életet adjon a klasszikus történeteknek – különösen azoknak, amelyek méltatlanul merültek feledésbe.
Ismered Max Brand, Zane Grey, William Macleod Raine vagy Charles Alden Seltzer nevét?
Akkor valószínűleg abba a generációba tartozol, akik még tudják, mit jelentett egy valódi, tisztességes hős a prérin.
Ma már alig esik szó ezekről az írókról, pedig ők rakták le annak az amerikai hőseposznak az alapjait, ami több évtizeden át milliókat szórakoztatott. A western nemcsak pisztolypárbajokról szól – hanem becsületről, szabadságról, küzdelemről, és arról a világról, ahol még számított az adott szó.
Mi azon dolgozunk, hogy ez a világ újra felfedezhető legyen – mindazoknak, akik már ismerik, és azoknak is, akik még csak most fedezik fel ezt a műfajt a könyvek lapjain.
És ez csak a kezdet. A western az első lépés, de a célunk ennél tágabb: szeretnénk visszahozni a 20. század első felének egész irodalmi világát. A korabeli krimik, kémtörténetek, kalandregények, történelmi eposzok, légiós históriák és dzsungelben játszódó elbeszélések is sorra kerülnek – ahogy nő az érdeklődés, úgy bővítjük a kínálatot.
Felhívás a ma emberéhez:
Ha keresed az egyszerű, de mégis nagyívű történeteket...
Ha eleged van a klisékből, és vágysz az eredeti hősökre...
Ha érdekel, hogyan szórakoztak, álmodoztak vagy tanultak a régiek…
Csatlakozz hozzánk!
Fedezd fel újra a 20. század első felének irodalmát – ne csak westernként, hanem kulturális örökségként, amit újra lehet élni, olvasni, megbecsülni.
Egy közösséget építünk, ahol a múlt értékei ismét élővé válhatnak – és egyúttal kaput nyitnak a mai olvasók felé.
Kikhez szólunk?
Az idősebb korosztályhoz, akiknek ez az irodalom fiatalságuk része volt!
A fiatalabb olvasókhoz, akik kíváncsiak egy őszintébb, lassabb, mégis izgalmas világra!
Azokhoz, akik szeretik az időtálló karaktereket és a nagy történeteket!
Ezek a könyvek limitált példányszámban, 125×185 mm méretben, mindössze 150-200 példányban jelennek meg. Bolti terjesztés nem lesz, kizárólag közvetlenül szerezhető be.
Ez az első kettő könyv egy felmérés is: a fogyás alakulása alapján akár már 100-100 példány eladása után újabb történetek kerülhetnek nyomdába. A folytatás ütemét az érdeklődés szabja meg!
Esetleges utánnyomás kizárólag a megjelenést követő évben lehetséges, második kiadásként jelölve, vagy az aktuális évben olyan minimális változtatással, hogy az első kiadás egyértelműen elkülöníthető legyen. Az első széria garantáltan gyűjtői darab marad. A további kiadások is az érdeklődés függvényében maximum 300 példányban készülnek, így a teljes sorozat megőrzi limitált, exkluzív jellegét.
Terveink szerint időről időre elektronikus kiadványokkal is jelentkezünk, melyek népszerűsége alapján akár nyomtatott változatot is kaphatnak.
Ha nem szeretnél lemaradni a ritka, gyűjtői megjelenésekről, figyeld oldalunkat — a folytatás a Ti visszajelzéseiteken múlik!
Ha szeretnél elsőként értesülni, kövesd ( Vulpes Kiadó ) oldalunkat — itt formálódik a folytatás sorsa!

Pszichopata gyilkost játszott Márkus László az első magyar betiltott horrorban
Az első magyar horrort évekig dugdosták, sehogy nem tűrte meg a rendszer.
Évekre dobozba került az első magyar horrorfilm, a Defekt. 1977-ben forgatták, de csak 1984-ben mutatta be a tévé, majd készült belőle egy moziváltozat is. Mi volt a kényszerpihenő igazi oka, betiltották-e a mai szemmel már nem annyira brutális, de még mindig zavarba ejtő, véres pszichokrimit? Nem tudni.
Magyar Psychóként is emlegették akkoriban, mert hangulatában, történetében és fényképezésében tényleg emlékeztet Hichcock legendás filmjére.
Amiért érdemes rászánni alig több mint egy órát ma is, hogy ilyen szerepben sosem láttuk Márkus Lászlót. A színészóriás ijesztően alakítja a thrillerben a sorozatgyilkos pszichopatát, aki rátámad a Trabantjával éjszaka, az erdei úton balesetet szenvedő nőre. A nő segítséget kér tőle, a férfi szállást ígér neki reggelig és a házába invitálja. A villa azonban bizarr, rémisztő titkot rejt. Közben pedig a Kern András által alakított rendőr hasonló körülmények között nyom nélkül eltűnt nők után nyomoz az éjszakában.
A filmet az NDK-ban is bemutatták Eine Nacht des Schreckens (A rettegés éjszakája) címmel, és úgy volt, hogy készül egy folytatás is, de elmaradt. Sőt a Defekt évtizedekre feledésbe merült.
Márkus László még megélte a kései bemutatót. Nagy kedvence volt ez a film, kevesen tudják róla, hogy imádta a horrorfilmeket. Szívesen játszott volna ilyen szerepeket, de a korabeli viszonyok között nem volt rá lehetősége, a kultúrpolitika ugyanis öncélúnak tartotta a véres rémisztgetést a moziban, tévében.
Elvétve láthattunk legálisan horrort, ami akkor kimerült Hitchcock Psychójában és a Madarakban, valamint A nyolcadik utas a halálban. Amerikai és olasz horrorokhoz csak másolt videókazettákon, hangalámondással férhettek hozzá a műfaj kedvelői. Talán Márkus László is, a színész ugyanis sokat költött elektronikai eszközökre, hifitornya és videomagnója is volt akkor, amikor azt még csak külföldről, drágán lehetett beszerezni.
Történet:
Gedeonnak (Kern András), a fiatal ambiciózus nyomozónak meggyőződése, hogy összefüggés van három nő eltűnésének a körülményei között. Mindhárman magányosan autózók voltak, akik ugyanabban a körzetben tűntek el, és mindig több napos ünnepek után. Gedeonnak hosszas könyörgés után sikerül megkapnia az engedélyt nagyfőnökétől (Kézdy György), hogy a soron következő ünnepen járőrözni mehessen őrmester kollégájával (Szabó Gyula) abba a körzetbe, ahol az eltűnések történtek. A potenciális áldozat (Gyöngyössy Katalin) pedig már be is ült a Trabantjába, ám útközben egy elhagyatott erdei útszakaszon dupla durrdefektet kap. Mivel éjszaka van, hideg, esik az eső, a kocsija meg összetört, éppen ezért elindul valami fedett helyet keresni, ahol meghúzhatja magát éjszakára. Nemsokára talál is az erdő közepén egy házat, aminek a tulajdonosa be is fogadja őt. A férfi (Márkus László) eleinte még kedvesen viselkedik, de egyszer csak váratlanul rátámad a nőre, de a nő egy szoborral leüti őt, amibe a férfi belehal. Igaz, hogy a nő önvédelemből tette, de hamar rádöbben, hogy ez gyilkosság, ezért a profikat is megszégyenítő módon elkezdi eltüntetni a nyomokat. A ház azonban tartogat még néhány meglepetést...

setni írta:

( a film alapja egy regény A. J. Quinnell : A zsoldos . S regény azóta meghízott már hat részből áll.
Csatolás megtekintése 2034922

Kattints a kibontásához...

Alapmű a Creasy-sorozat:. Viszont én csak 5 részről tudok, mi lenne a 6-ik???

Golyózápor írta:

Alapmű a Creasy-sorozat:. Viszont én csak 5 részről tudok, mi lenne a 6-ik???

Kattints a kibontásához...

Igazad van mert az tévesztett meg hogy az első kötetet két címmel is kiadták.

Az első könyvek azok.

setni írta:

A massachusetts-i Maldenben, 1889. július 17-én született Erle Stanley Gardner (elhunyt: Temecula, Kalifornia, 1970. március 11.) amerikai jogász és író.
Legismertebb munkája a Perry Mason detektív regénysorozata. Számos más művet is publikált, például regényeket, novellákat, valamint dokumentumregényeket és útikönyvet, Alsó-Kaliforniában és Mexikóban átélt tapasztalatairól.
Gardner halálakor a 20. század legnépszerűbb írója volt, több álnéven is publikált, többek között A.A. Fair, Kyle Corning, Charles M. Green, Carleton Kendrake, Charles J. Kenny, Les Tillray és Robert Parr álneveken.
"Hihetetlenül termékeny szerző volt, 1965-ig közel hatszáz novellát írt, de a legtermékenyebb időszaka 1933-ig tartott, s addigra már vagy 450 körüli novellája jelent meg a különböző pulp-magazinokban." -
Csatolás megtekintése 2070213Csatolás megtekintése 2070214

Kattints a kibontásához...

amíg jártam könyvtárba, rengeteget olvastam Tőle, nagyon szerettem a történeteit, a logikáját

NagyBrigitta írta:

amíg jártam könyvtárba, rengeteget olvastam Tőle, nagyon szerettem a történeteit, a logikáját

Kattints a kibontásához...

Erle Stanley Gardner 1889-ben született, s kalandos ifjúság után vált ismert, bár nem különösebben jól kereső ügyvéddé, aki főképpen a kínai és mexikói közösségek érdekvédelmét vállalta. Ez nemes foglalatosság volt, de nemigen hozott a konyhára. Így Gardner maga sem tagadta, hogy amikor a húszas években novellákat kezdett megjelentetni különböző bűnügyi magazinokban, leginkább a pénzszerzés foglalkoztatta, nem pedig az, hogy nagy íróvá váljon. Első hősei között még nemcsak ügyvédek voltak: írt nyugati sheriffekről, városi nyomozókról, sőt, egy mestertolvajról is.
1933-ban aztán megalkotta legismertebb és legkiválóbban sikerült figuráját, Perry Masont, a kiváló ügyvédet, aki a Bársonyos karmok (The Case of the Velvet Claws, 1933), A morcos lány esete (The Case of the Sulky Girl, 1934) és A szerencsés lányok esete (The Case of the Lucky Legs, 1934) című regények megjelenése után a legolvasottabb krimiírók közé röpítette kitalálóját. Kiderült, hogy Gardner, hasonlóan a kezdetben szintén csak a Black Maskben, Argosyban és más legendás magazinokban publikáló Dashiell Hammett-hez, képes meghódítani a detektívregények olvasóit is. 1937-ben tehát felhagyott az ügyvédi gyakorlattal és teljesen az írásnak szentelte magát. Szigorú munkarendet kényszerített magára: a magyar Jókai Mórhoz hasonlóan megszabta, melyik nap mennyi időt fordít az írásra és mennyi szöveget kell "termelnie". Élete késői éveiben az írásról áttért a diktálásra, kéziratait több titkárnő gépelte folyamatosan. Ám ez nem lett volna elég a fantasztikus írói teljesítményhez, ami jellemezte: ahhoz zsenialitás is szükségeltetett.
Személyesen működött közre abban is, hogy hősének, Perry Masonnek a kalandjai mozifilmmé, rádiódrámává, majd tévésorozattá válhassanak. Legendás döntése, amellyel ragaszkodott a tévéváltozatban Raymond Burr szerepeltetéséhez, sok rajongó számára teszi ma is rokonszenvessé. Gardner élete végén már hihetetlenül sikeres bestsellerírónak számított, a kritikusok és pályatársai azonban haláláig keserítették azzal, hogy nem tartották elég szépirodalminak elképesztően gyors menetű párbeszédekre és sok-sok suspense-re alapozott történeteit. Gardner első házassága, amelyből egy lánya született, nem sikerült jól, s hamar tönkrement, ennek ellenére az író sohasem vált el. Mégis teljes és boldog életet élt híres kaliforniai ranchán, Temeculában, amelyet 1931-ben vásárolt, s 1970-ben bekövetkezett haláláig otthonának tekintett. Végig mellette állt ugyanis igazi társa, Agnes Jean Bethell, a hűséges titkárnő. Az örökifjú szerelmespárnak még megadatott, hogy 1968-ban, Gardner feleségének halála után összeházasodjanak. Aki túl romantikusnak találja Perry Mason és Della Street évtizedeken átívelő szerelmi, "bajtársi" és baráti kapcsolatát, vajon mit szól a némiképpen titkos és a kor szokásai szerint törvénytelen kapcsolatban mintegy negyven boldog évet leélő, majd szerelmét nyolcvanévesen végre házasságra váltó Gardner történetéhez?
A regényekben öt állandó szereplő kíséri Masont. Gyakori ellenfele a beszélő nevű Hamilton Burger, a kerületi ügyész, aki magát teljesen pártatlannak látja, valójában azonban képtelen nem párharcként tekinteni a Masonnel közös tárgyalásaira. Nemcsak nyerni akar, hanem földbe is szeretné döngölni a védőügyvédet, így sokszor - igen szórakoztatóan - elragadtatja magát vagy eljárási hibát követ el. A korai regényekben hozzá illően mulatságos, ám Burgernél sokkal ostobább szereplő Holcomb őrmester, aki mindig egy lépéssel lemaradva liheg Mason nyomában. Hiába tartóztat le bűnösöket, Mason mindig bebizonyítja róluk, hogy ártatlanok, ezért Holcomb meg van róla győződve, hogy Mason tisztességtelenül játszik. Azonban Gardner e figurákat sem hagyta meg egysíkúaknak. Holcombról később már olyat is lehet olvasni, hogy valóságos hőstettet hajt végre (A hamis üvegszem esetében, The Case of the Counterfeit Eye, 1935): még meg is sebesül, igaz, azért, mert vijjogó szirénával érkezik meg letartóztatni a tömegben eltűnni akaró gyilkost..
Ám ez sem elég: Gardner A csendes társban (The Case of the Silent Partner, 1940) bevezette az okos, alázatos, igazi jó zsaru Tragg hadnagy figuráját, aki a buta Holcomb őrmesterrel ellentétben igazi szellemi vetélytársa Masonnek, ugyanakkor abszolút tisztességes, önkritikus és őszinte jellem. Talán a legjobb szerepe A molyrágta nerc esetében (The Case of the Moth-Eaten Mink, 1952) van, érdemes elolvasni - így hát egyáltalán nem igaz, hogy a Mason-regények a rendőrséget bugyuták csetlő-botló gyülekezetének ábrázolnák, hiszen az nem volna sportszerű.
legjobb barátja Paul Drake, a profi nyomozó, akinek az információszerzése gördülékennyé, hórihorgas, gólyalábú, gumiszerűen összetekerhető, a fotelbe ülve a karfákra felcsavarodó alakja és fanyar humora pedig mulatságossá teszi a történeteket. (Remek Mason és Drake ellentéte például A hamis üvegszem esetében, ahol a két barát ablakmosónak öltözve, kívülről közelíti meg egy tanú hálószobáját és így beszél a nővel, majd a rendőrség elől elmenekülve épp hogy be tudnak húzódni egy kiadatlan szobába. Drake a letartóztatásról retteg, Mason azonban lefekszik az ágyra és békésen elszunyókál.)
A Perry Mason-könyvek legfontosabb mellékszereplője azonban mindenképpen Della Street. A sugárzóan szép, fegyelmezett és intelligens lányról már az első kötetben kiderül, hogy igazi, önálló nő. Valaha gazdag családja a válság idején tönkrement, ő pedig titkárnői állást vállalt. Egyedül él egy barátságos, kis, egyszobás lakásban, szeret szépen, de nem feltűnően öltözködni, imád utazni, kedveli a jó könyveket, az állatokat, s - az életét is odaadná a főnökéért. Mason, akit Della negyven éven és nyolcvanhat köteten keresztül főnöknek szólít és magáz, kezdetben csak a tökéletes munkaerőt látja a lányban. Della még a gondolatait is kitalálja, tűzbe tenné érte a kezét, képes a nap bármely órájában benn teremni az irodájában, szívesen elkíséri nyomozóútjaira, sőt, arra is hajlandó, hogy az általa elrejteni kívánt állatokat és embereket is elszállásolja. Kiválóan ért a színjátékhoz (így nászutas feleségnek, gazdag lakástulajdonosnak, sőt, csekkekkel visszaélő szélhámosnak is ki tudja magát adni), legalább olyan vakmerő és ötletes, mint Mason, ráadásul bármikor szívesen meghallgatja az előtte mindig rendkívül őszinte arcát mutató, kétségbeesett vagy gondolatai közt rendet tenni képtelen ügyvédet.
Gardner a hosszú évek során számos játékkal, újítással tette izgalmasabbá a Perry Mason-féle regényvilágot. Első regényei zárásában például mindig belekezdett a következő kötetbe.
Így egymás után felfalva a korai Mason-regényeket úgy érezhetjük, hogy az első tizenegy könyvet szinte egy lélegzettel kell végigolvasni addig, míg alaposan meg nem ismertük az ügyvédet és titkárnőjét,
. A modern, háború utáni kiadások azonban egyszerűen lehagyták ezeket a regényfarkakat, szépen megtörve a lendületet, amit az angol nyelvű kiadások olvasói átélhettek.
A késői regények újítása sok esetben szintén áldozatul esett a magyar kiadók lapspórlási kényszerképzetének. Gardner élete utolsó évtizedeiben minden alkalommal bensőséges ajánlásokat illesztett művei elé, amelyeket neves bűnügyi szakértőknek, orvosszakértőknek, államügyészeknek vagy rendőrtisztviselőknek címzett. Minden előszóban megemlített valakit, akit az olvasó példaképnek tekinthetett, s személyes hangon az illetőnek ajánlotta az új regényt.
a magyar olvasó csak sajnálhatja, hogy a legtöbb kötetből az efféle 2-3 oldalak rendre kimaradtak...
Mindenesetre a 86 Perry Mason-kötetből 36 jutott el Magyarországra is. A Palladis kiadó elévülhetetlen érdeme, hogy Agatha Christie-hez vagy Mignon G. Eberharthoz hasonlóan azonnal felfigyelt Gardner sikerére is: az 1933-as első és 1934-es második Perry Mason-könyv már 1934-ben a magyar olvasó kezébe került! Az effajta gyorsaság még a mai könyvkiadásban is ritka. Ráadásul az első tíz könyvet sorban, következetesen lefordították, megörvendeztetve az olvasókat azzal, hogy minden Gardner-könyvújdonság azonnal eljusson hozzájuk.
. 1989-ig 17 könyv jelent meg Masonnel a főszerepben, ezek közül 13 volt magyarul korábban még ki nem adott regény. Ezek a korszak "két egyetlen" krimisorozatában, a Fekete Könyvek és az Albatrosz Könyvek között jelentek meg. A rendszerváltás után négy régi, többnyire háború előtti fordítást adtak ki újra, s 1999-ig további 9 új regény jelent meg nálunk az ügyvéd nyomozásairól.
Perry Mason ügyvéd regényei:
86-ot írt 1933 és 1973 között, nálunk 36 jelent meg, a kötetsorszámok a kiadási évszám után szerepelnek:
The Case of the Velvet Claws, 1933 (1.), Bársonyos karmok, Palladis, 1933, 1934
The Case of the Sulky Girl, 1934 (2.), A morcos lány esete, Európa, 1976, A konok lány esete, Palladis, 1934
The Case of the Lucky Legs, 1934 (3.), A szerencsés lányok esete, Európa, 1983, 1976, A táncos lányok esete, Palladis, 1935
The Case of the Howling Dog, 1934 (4.), A vonító kutya esete, Palladis, 1935
The Case of the Curious Bride, 1934 (5.), Az újdonsült asszonyka esete, Palladis, 1935
The Case of the Counterfeit Eye, 1935 (6.), A hamis üvegszem esete, Rakéta, 1989, Nova, 1935
The Case of the Caretaker's Cat, 1935 (7.), A házmester macskájának esete, Tulipán, 1991, Palladis, 1937
The Case of the Sleepwalker's Niece, 1936 (8.), Az alvajáró hugának esete, Palladis, 1937
The Case of the Stuttering Bishop, 1936 (9.), A dadogó professzor, Kolonel, 1990, A dadogó professzor este, Palladis, 1937
The Case of the Dangerous Dowager, 1937 (10.), A harcias nagymama esete, Európa, 1958, A kártyás asszony, Palladis, 1938
The Case of the Lame Canary, 1937 (11.), A sánta kanári esete, Magvető, 1976
The Case of the Subsitute Face, 1938 (12.), Egy utas eltűnik, Palladis, 1938
The Case of the Shoplifter's Shoe, 1938 (13.), A tolvaj cipőjének esete, Kaland, 1942
The Case of the Perjured Parrot, 1939 (14.), Különös tanú, Palladis, 1939
The Case of the Rolling Bones, 1939 (15.), A guruló csontok esete, Pallas-Attraktor, 1999
The Case of the Silent Partner, 1940 (17.), A csendes társ, Palladis, 1941
The Case of the Drowning Duck, 1942 (20.), A fuldokló kacsa esete, Európa, 1975
The Case of the Careless Kitten, 1942 (21.), Perry Mason és az eltűnt bankár esete, Garabonciás, 1991
The Case of the Drowsy Mosquito, 1943 (23.), Az álmos moszkitó esete, Magvető, 1979
The Case of the Borrowed Brunette, 1946 (28.), A kölcsönkért lány esete, Európa, 1970
The Case of the Fandancer's Horse, 1947 (29.), A legyező-táncosnő lovának esete, Európa, 1969
The Case of the Lazy Lover, 1947 (30.), A lusta szerető esete, Pallas-Attraktor, 1997
The Case of the One-Eye Witness, 1950 (36.), A félszemű tanú esete, Magvető, 1983
The Case of the Moth-Eaten Mink, 1952 (39.), A molyrágta nerc esete, Magvető, 1982
The Case of the Fugitive Nurse, 1954 (43.), A menekülő főnővér esete, Magvető, 1980
The Case of the Glamorous Ghost, 1955 (46.), Az elbűvölő kísértet esete, Magyar Könyvklub-Saxum, 1997, Európa, 1973
The Case of the Gilded Lily, 1956 (51.), Az alázatos zsaroló esete, Európa, 1981
The Case of the Daring Decoy, 1957 (54.), Perry Mason és a gyilkos csapda esete, Garabonciás-Arany Lant, 1992, A művészi csapda esete, Magvető, 1985
The Case of the Singing Skirt, 1959 (60.), Perry Mason és a hosszú combú énekesnő esete, Gulliver, 1993
The Case of the Ice-Cold Hands, 1962 (68.), A jéghideg ujjak esete, Tulipán, 1992
The Case of the Mischievous Doll, 1963 (69.), A rámenős milliomoslány esete, Magvető, 1981
The Case of the Stepdaughter's Secret, 1963 (70.), Perry Mason és a mostohalány titokzatos esete, Garabonciás, 1991
The Case of the Amorous Aunt, 1963 (71.), A szerelmes nagynéni esete, LAP-ICS, 1994
The Case of the Phantom Fortune, 1964 (73.), A vakszerencse esete, LAP-ICS, 1994
The Case of the Horrifed Heirs, 1964 (74.), A rettegő örökösök esete, Európa, 1982
The Case of the Fabulous Fake, 1969 (80.), A meseszép csaló esete, LAP-ICS, 1994



(Katherine Grey)
Ez egy hosszabb cikkből részletek.