Végre egy találó megjegyzés.
Létezik-e elemi gravitációs töltés?
- Téma inditó iszugyi
- Kezdés dátuma
Végre egy találó megjegyzés.
Egy elektromosan semleges és N(P) protonból (P), N(p) pozitronból (p) meg (N(P) + N(p)) elektronból (e) álló izotóp tehetetlen tömege
m(izotóp;i) = N(P) (m(P) + m(e)) + 2 N(p) m(e) - E(kötés)/c^2.
Egy A tömegszámú izotópnál A = N(P), de a pozitronok számát N(p) nem ismerjük. Egy 208Pb izotópnál saccolni lehet a pozitronok számát N(p) = 1.25 x N(P). Egy ilyen izotóp kb. 1000 (P,e,p)-részecskéböl áll.
A genfi LHC-ben
http://cernblog.wordpress.com/
két 208Pb ütközésénél az elözetes mérésnél kb. 3000 részecskét láttak szétválni. Ez 1500 részecskének felelne meg amiböl egy 208Pb izotóp áll. De várjuk csak meg mi lesz genfben a végeredmény.
m(izotóp;i) = N(P) (m(P) + m(e)) + 2 N(p) m(e) - E(kötés)/c^2.
Egy A tömegszámú izotópnál A = N(P), de a pozitronok számát N(p) nem ismerjük. Egy 208Pb izotópnál saccolni lehet a pozitronok számát N(p) = 1.25 x N(P). Egy ilyen izotóp kb. 1000 (P,e,p)-részecskéböl áll.
A genfi LHC-ben
http://cernblog.wordpress.com/
két 208Pb ütközésénél az elözetes mérésnél kb. 3000 részecskét láttak szétválni. Ez 1500 részecskének felelne meg amiböl egy 208Pb izotóp áll. De várjuk csak meg mi lesz genfben a végeredmény.
rodnas3:
"Sötét energia - Ugyan már ne vicceljünk!
A fizikai világszemléletünk egyik alternatívája.
Van az erő. A világunkat összetartó hatás. Ez tartja össze az atommagokat, a csillagokat. Ennek hatása a gravitáció.
Az erő csak az elemek egy részére hat. Az elemek másik csoportja számára mintha nem is létezne. Az első csoport számunkra a fizikai anyag, a második az éter fogalmába csoportosítható. Az éterre az erő nem hat, az erő számára olyan, mintha nem is létezne. Hatása mégis jelentkezik, mert az elektromos áram lüktetése az étert rezgésbe hozza, illetve az éter rezgése miatt elektron mozgás következik be.
Először foglalkozzunk az atommagok létével.
Az erő minden anyagra ugyanolyan hatással van. A minden irányból ható erő neki ütközve a fizikai részecskének nyomó erőt fejt ki. Sok elemi részecske képes egymásba csúszni. Ha több egymásba csúszik, csak egy elemi részecskének az ellenállásával fog az erő találkozni. Egy atommag szétszedéséhez kb. annyi energia kell, amennyi erő azt összetartja. Egymásba csúszni csak bizonyos elemek képesek. (proton - neutron)
Miközben az erő az elemeknek ütközik, térerőt gerjeszt. Az a térerő pedig a szomszédos elemeket távol tartja. Csak hogy érezzük a helyzetet: ha az atommag egy gombostűfej nagyságú, akkor a szomszédos atommag tőle száz méter távolságra van.
Az erő mindenhonnan hat. Így hatása kiegyensúlyozott. Ez miatt vesz fel egy vízcsepp a súlytalanság következtében gömb alakot. A vízcsepp az erővel szemben így tud a legkisebb ellenállással válaszolni.
Ha nagy mennyiségű anyag kerül a térbe, az erő nagysága azon keresztül hatolva csökken. Az égitestek (testek) felszínén a hatás kiegyensúlyozatlan. A test felszínén a szabad oldalról nagyobb erő hatás érkezik, mint a test felőli oldalról.
Ez a gravitáció.
Csakhogy érezzük az erőket: a feketelyukak felszínén valószínűleg csak az egyik oldalról jön az erő. Az az erő, amely életünket biztosítja.
Valószínűleg az éter egyenletesen kitölti a világmindenséget. Annak is kell nyomásának, mennyiségének lenni. Hogy kitölti a világmindenséget, bizonyíték, hogy amennyiben összenyomják a gázokat, az összenyomott gázból hő keletkezik. Ha a gáz szétterjed, étert szív magába, vagyis lehűl. Hiszen azt mondtuk, az éter egyenletesen kitölti a világot!
A hőmérséklet valahogyan az éter mennyiségével, áramlásával függ össze.
Néhány beírással ezelőtt azt írtam: "Csak az tudja elmagyarázni a dolgokat, aki érti is azt." Én nem értem ezeket a dolgokat, sok lett a kinyitott kapu. Amit tudok: A tudós világgal nagy baj van.
Sötét energia - Ugyan már ne vicceljünk! "
Bizony nagy baj van a tudós vulággal, mert nem vették észre, hogy a gravitációt is elemi töltések okozzák, a négy stabíl elemirészecske e,p,P,E második fajta elemi töltése
g(k) = {- vagy +} g m(k), k =e,p,P,E.
Ez egész Univerzum ebböl a négy részecskéböl áll, és közöttük csak az elektromágnesesség A(e.m.) és a gravitáció A(grav.) hat. Mivel ezek a mezök c-vel terjednek a tér-idö szerkezetének Minkowski metrikája van. Ez megmagyarázza a "sötét" anyagot is, ennek az anyagnak a kitevö atomjai elektromosan semlegesek és tömegnélkülinek tünöek.
"Sötét energia - Ugyan már ne vicceljünk!
A fizikai világszemléletünk egyik alternatívája.
Van az erő. A világunkat összetartó hatás. Ez tartja össze az atommagokat, a csillagokat. Ennek hatása a gravitáció.
Az erő csak az elemek egy részére hat. Az elemek másik csoportja számára mintha nem is létezne. Az első csoport számunkra a fizikai anyag, a második az éter fogalmába csoportosítható. Az éterre az erő nem hat, az erő számára olyan, mintha nem is létezne. Hatása mégis jelentkezik, mert az elektromos áram lüktetése az étert rezgésbe hozza, illetve az éter rezgése miatt elektron mozgás következik be.
Először foglalkozzunk az atommagok létével.
Az erő minden anyagra ugyanolyan hatással van. A minden irányból ható erő neki ütközve a fizikai részecskének nyomó erőt fejt ki. Sok elemi részecske képes egymásba csúszni. Ha több egymásba csúszik, csak egy elemi részecskének az ellenállásával fog az erő találkozni. Egy atommag szétszedéséhez kb. annyi energia kell, amennyi erő azt összetartja. Egymásba csúszni csak bizonyos elemek képesek. (proton - neutron)
Miközben az erő az elemeknek ütközik, térerőt gerjeszt. Az a térerő pedig a szomszédos elemeket távol tartja. Csak hogy érezzük a helyzetet: ha az atommag egy gombostűfej nagyságú, akkor a szomszédos atommag tőle száz méter távolságra van.
Az erő mindenhonnan hat. Így hatása kiegyensúlyozott. Ez miatt vesz fel egy vízcsepp a súlytalanság következtében gömb alakot. A vízcsepp az erővel szemben így tud a legkisebb ellenállással válaszolni.
Ha nagy mennyiségű anyag kerül a térbe, az erő nagysága azon keresztül hatolva csökken. Az égitestek (testek) felszínén a hatás kiegyensúlyozatlan. A test felszínén a szabad oldalról nagyobb erő hatás érkezik, mint a test felőli oldalról.
Ez a gravitáció.
Csakhogy érezzük az erőket: a feketelyukak felszínén valószínűleg csak az egyik oldalról jön az erő. Az az erő, amely életünket biztosítja.
Valószínűleg az éter egyenletesen kitölti a világmindenséget. Annak is kell nyomásának, mennyiségének lenni. Hogy kitölti a világmindenséget, bizonyíték, hogy amennyiben összenyomják a gázokat, az összenyomott gázból hő keletkezik. Ha a gáz szétterjed, étert szív magába, vagyis lehűl. Hiszen azt mondtuk, az éter egyenletesen kitölti a világot!
A hőmérséklet valahogyan az éter mennyiségével, áramlásával függ össze.
Néhány beírással ezelőtt azt írtam: "Csak az tudja elmagyarázni a dolgokat, aki érti is azt." Én nem értem ezeket a dolgokat, sok lett a kinyitott kapu. Amit tudok: A tudós világgal nagy baj van.
Sötét energia - Ugyan már ne vicceljünk! "
Bizony nagy baj van a tudós vulággal, mert nem vették észre, hogy a gravitációt is elemi töltések okozzák, a négy stabíl elemirészecske e,p,P,E második fajta elemi töltése
g(k) = {- vagy +} g m(k), k =e,p,P,E.
Ez egész Univerzum ebböl a négy részecskéböl áll, és közöttük csak az elektromágnesesség A(e.m.) és a gravitáció A(grav.) hat. Mivel ezek a mezök c-vel terjednek a tér-idö szerkezetének Minkowski metrikája van. Ez megmagyarázza a "sötét" anyagot is, ennek az anyagnak a kitevö atomjai elektromosan semlegesek és tömegnélkülinek tünöek.
rodnas3:
"Tisztelt fizikus urak!
Melyik az a fizikai jelenség amelyik modellt ad a világ ilyen működésére?"
Már megadtam!
Csak a négy elemirészecskének azonos a kétfajta tömege, minden ezekböl összetett részecskének különözik
m(test;i) = m(test;g) (1 - delta(test)) = N(P) (m(P) - m(e)) (1 - delta(test))
és a különbség a kémiai elemek szabadesésével ki is mérhetö.
"Tisztelt fizikus urak!
Melyik az a fizikai jelenség amelyik modellt ad a világ ilyen működésére?"
Már megadtam!
Csak a négy elemirészecskének azonos a kétfajta tömege, minden ezekböl összetett részecskének különözik
m(test;i) = m(test;g) (1 - delta(test)) = N(P) (m(P) - m(e)) (1 - delta(test))
és a különbség a kémiai elemek szabadesésével ki is mérhetö.
rodnas3: "Einstein kinyújtott nyelve.
Avagy a Bohr- féle atom modell vége.
Ha a pozitív töltésű atommag vonzza az elektront, miért nem csapódik az elektron az atommagba?"
Mert ezt a Planck állandónak nevezett Lagrange multiplikátor h megakadályozza. A h nem kvantálja az energiát!
És van egy másik L.m. is, a h(0) = q^2/2c x sqrt(1/8 ) = h/387, ez meg az atommagok képzéséért felelös. De ott sem tudnak bele esni az elektronok a protonba. Az atommagban a proton-elektron távolság 10^-13 cm.
Avagy a Bohr- féle atom modell vége.
Ha a pozitív töltésű atommag vonzza az elektront, miért nem csapódik az elektron az atommagba?"
Mert ezt a Planck állandónak nevezett Lagrange multiplikátor h megakadályozza. A h nem kvantálja az energiát!
És van egy másik L.m. is, a h(0) = q^2/2c x sqrt(1/8 ) = h/387, ez meg az atommagok képzéséért felelös. De ott sem tudnak bele esni az elektronok a protonba. Az atommagban a proton-elektron távolság 10^-13 cm.
Fotonok mint korpuszkuláris részecskék nem is léteznek. A mikroszópikus objektumok fénykibocsátása hullámféle jelenség, mert minden mikroszkópikus objektum jóval kisebb mint az általa kibocsátott fény hullámhossza. (Meghalt az energia kvantálásra akapított Bohr-Heisenberg atommodell.)
A magokból kilépö neutrínók elektromosan semlegesek és tömegnélkülinek tünnek. Az ilyen neutrínó az elektronból (e) és pozitronból (p) álló (e,p) elektronneutrínó. Az elektronneutrínó az elektron és a pozitron kötött állapota és 0.703 x 10^-13 cm nagy. Ez azért tünik tömegnélkülinek mert az elektron elemi gravitációs töltése
g(e) = - g m(e)
ellenkezö elöjelü mint a pozitroné
g(p) = + g m(e).
A neutrínóban nem csak az elektromos töltések semlegesítik egymást, hanem az elemi gravitációs töltések is. Az elektronneutrínó a "sötét" anyag kitevöinek egyik prototipusa. A másik a protonból (P) és eltonból (E) álló (P,E) protonneutrínó. Az eltonnak a részecskefizikusok "antiproton" nevet adtak és 1955-ben mutatták ki a létezését.
A magokból kilépö neutrínók elektromosan semlegesek és tömegnélkülinek tünnek. Az ilyen neutrínó az elektronból (e) és pozitronból (p) álló (e,p) elektronneutrínó. Az elektronneutrínó az elektron és a pozitron kötött állapota és 0.703 x 10^-13 cm nagy. Ez azért tünik tömegnélkülinek mert az elektron elemi gravitációs töltése
g(e) = - g m(e)
ellenkezö elöjelü mint a pozitroné
g(p) = + g m(e).
A neutrínóban nem csak az elektromos töltések semlegesítik egymást, hanem az elemi gravitációs töltések is. Az elektronneutrínó a "sötét" anyag kitevöinek egyik prototipusa. A másik a protonból (P) és eltonból (E) álló (P,E) protonneutrínó. Az eltonnak a részecskefizikusok "antiproton" nevet adtak és 1955-ben mutatták ki a létezését.
A protonból és eltonból álló (P,E) protonneutrínó is ezek a részecskék kötött állapota és 3.83 x 10^-17 cm kicsinyek. Ez is tömegnélkülinek tünik, mert a proton elemi gravitációs töltése
g(P) = + g m(P),
az eltoné meg
g(E) = - g m(P).
Azok a részecskék, amiknek azonos elöjelü a gravitációs töltésük vonzzák egymást az ellenkezö elöjelüek meg taszítják egymást.
Azok a részecskék amik elektromosan egymást vonzzák, azok között taszító a gravitáció.
A mi Tejútrendszerünk (P,e,p) felépitésü anyagból áll. De léteznek (E,p,e) felépitésü galaxisok is. E kettö között taszító a gravitáció. mert a proton és az elton között taszító gravitáció uralkodik. Nincs semmi probléma az ú.n. anyag-antianyag asszimmetriával, mert taszító gravitáció is létezik.
g(P) = + g m(P),
az eltoné meg
g(E) = - g m(P).
Azok a részecskék, amiknek azonos elöjelü a gravitációs töltésük vonzzák egymást az ellenkezö elöjelüek meg taszítják egymást.
Azok a részecskék amik elektromosan egymást vonzzák, azok között taszító a gravitáció.
A mi Tejútrendszerünk (P,e,p) felépitésü anyagból áll. De léteznek (E,p,e) felépitésü galaxisok is. E kettö között taszító a gravitáció. mert a proton és az elton között taszító gravitáció uralkodik. Nincs semmi probléma az ú.n. anyag-antianyag asszimmetriával, mert taszító gravitáció is létezik.
Az 58- as beírásomban a következőt írtam, majd feltettem egy kérdést:
"Szóval az elektronok nem keringenek az atom mag körül. Egyszerűen csak ott vannak. Ugyanazon a helyen, de egy másik világban. Számunkra egy képzeletbeli fal választja el az atommagot az elektrontól. Csak számunkra, mert az az elválasztó fal ott van, habár nem látjuk. Divatos szóval az elektron egy másik dimenzióban van. Az elektron nem a mi világunkhoz tartozik. A két világ közti kapcsolat az erőtéren keresztül jön létre. Az elektron erőtere a proton erőterével kiegyenlíti egymást, ezzel biztosítva, hogy a mi világunkban létező protonok minél közelebb kerülhessenek egymáshoz. Meglehet, a mi világunk protonja a másik világ számára elektron. Az elektronnak a tömege megközelítőleg ugyan az lehet mint a "mi" protonunké, de számunkra ez nem létezik, úgy látjuk, annak szinte nincs tömege.
Az elektronnak csak az erőterét láthatjuk.
A kovalens kötés, a molekulák ugyanúgy működnek tovább.
Csak az atom fizikát kell kifordítani a sarkából.
Tisztelt fizikus urak! Költői kérdés:
Melyik az a fizikai jelenség amelyik modellt ad a világ ilyen működésére? "
-----------------------
A választ nem kaptam meg. Nem jó, ha a fizikusok az egyenletek világába menekülnek.
A válasz: az elektromos kapacitás!
A kondenzátor két lemeze közt vékony szigetelőréteg helyezkedik el. Amely a két "világot" elválasztja. A töltött részecskék erőtere áthatol a szigetelő rétegen. Az azonos oldalon lévők taszítják egymást, igyekeznek a töltött részecskék minél távolabb kerülni egymástól. A szigetelőlap túloldalán lévő töltések erőtere lerontja az azonos töltések taszító hatását. Így a töltött részecskék sokkal közelebb kerülhetnek egymáshoz.
Szóval: az atommag az egyik világban van, az elektron a másikban.
Hogy mi fog történni Genf mellett? Viccelődve a válasz: Ha sikerül valami, az az lesz, hogy kilyukasztják a szigetelőlemezt, és lesz egy nagy csattanás.
Áttörés nem lesz.
Azt hiszem, a nap belsejében a fúzió azért tudott beindulni, mert a nap belsejében a gravitációs nyomás jelentősen kisebb, így az atom magok közti taszító hatás is kisebb. Ha az atommagok közti taszítóhatás kisebb, kisebb nyomáson, és hőfokon indulhat a fúzió.
"Szóval az elektronok nem keringenek az atom mag körül. Egyszerűen csak ott vannak. Ugyanazon a helyen, de egy másik világban. Számunkra egy képzeletbeli fal választja el az atommagot az elektrontól. Csak számunkra, mert az az elválasztó fal ott van, habár nem látjuk. Divatos szóval az elektron egy másik dimenzióban van. Az elektron nem a mi világunkhoz tartozik. A két világ közti kapcsolat az erőtéren keresztül jön létre. Az elektron erőtere a proton erőterével kiegyenlíti egymást, ezzel biztosítva, hogy a mi világunkban létező protonok minél közelebb kerülhessenek egymáshoz. Meglehet, a mi világunk protonja a másik világ számára elektron. Az elektronnak a tömege megközelítőleg ugyan az lehet mint a "mi" protonunké, de számunkra ez nem létezik, úgy látjuk, annak szinte nincs tömege.
Az elektronnak csak az erőterét láthatjuk.
A kovalens kötés, a molekulák ugyanúgy működnek tovább.
Csak az atom fizikát kell kifordítani a sarkából.
Tisztelt fizikus urak! Költői kérdés:
Melyik az a fizikai jelenség amelyik modellt ad a világ ilyen működésére? "
-----------------------
A választ nem kaptam meg. Nem jó, ha a fizikusok az egyenletek világába menekülnek.
A válasz: az elektromos kapacitás!
A kondenzátor két lemeze közt vékony szigetelőréteg helyezkedik el. Amely a két "világot" elválasztja. A töltött részecskék erőtere áthatol a szigetelő rétegen. Az azonos oldalon lévők taszítják egymást, igyekeznek a töltött részecskék minél távolabb kerülni egymástól. A szigetelőlap túloldalán lévő töltések erőtere lerontja az azonos töltések taszító hatását. Így a töltött részecskék sokkal közelebb kerülhetnek egymáshoz.
Szóval: az atommag az egyik világban van, az elektron a másikban.
Hogy mi fog történni Genf mellett? Viccelődve a válasz: Ha sikerül valami, az az lesz, hogy kilyukasztják a szigetelőlemezt, és lesz egy nagy csattanás.
Áttörés nem lesz.
Azt hiszem, a nap belsejében a fúzió azért tudott beindulni, mert a nap belsejében a gravitációs nyomás jelentősen kisebb, így az atom magok közti taszító hatás is kisebb. Ha az atommagok közti taszítóhatás kisebb, kisebb nyomáson, és hőfokon indulhat a fúzió.
Egy probléma a sok közül.
Mindegy, hogy az atommagon belül pozitív vagy negatív irányú energiaszint változás történik (energiaszint csökkenés vagy növekedés), mindenképp kiválik a rendszerből egy neutrínó. Ez az anyagmegmaradás elvével ütközik.
Tehát minden energiaszint változás újabb és újabb neutrinó megjelenését okozza. Akár az elektron mozgás hatására megjelenő fény, és hő az izzóban.
A fizikusok az apró kis részletekkel foglalkoznak, miközben nem látják az előttük már rég ott lévő valóságot.
Mindegy, hogy az atommagon belül pozitív vagy negatív irányú energiaszint változás történik (energiaszint csökkenés vagy növekedés), mindenképp kiválik a rendszerből egy neutrínó. Ez az anyagmegmaradás elvével ütközik.
Tehát minden energiaszint változás újabb és újabb neutrinó megjelenését okozza. Akár az elektron mozgás hatására megjelenő fény, és hő az izzóban.
A fizikusok az apró kis részletekkel foglalkoznak, miközben nem látják az előttük már rég ott lévő valóságot.
Einstein kinyújtott nyelve.
Ha valaki a a belső meggyőződése ellenére képes volt nem elfogadni, csak megérteni azt, amit a nyilvánossággal közöltem, és kinyitja a fizikakönyv mágneses térrel foglakozó részét, egy új világ tárul ki előtte. A mágneses térrel foglakozó anyag azonnal érthetővé válik. Mert az emberi elme tiltakozik a hókusz - pók tipusú igazságoktól.
Igaz, akkor a "nagy ember" a földre kerül.
Nézzük a következő megjegyzést:
"Az önindukció jelenségében az áram és a mágneses tér tehetetlensége nyilvánul meg."
Milyen fantasztikus világban élnénk, ha nem lennénk annyira önzőek, nagyképűek.
Einstein kontra Lénárt Fülöp.
Ha valaki a a belső meggyőződése ellenére képes volt nem elfogadni, csak megérteni azt, amit a nyilvánossággal közöltem, és kinyitja a fizikakönyv mágneses térrel foglakozó részét, egy új világ tárul ki előtte. A mágneses térrel foglakozó anyag azonnal érthetővé válik. Mert az emberi elme tiltakozik a hókusz - pók tipusú igazságoktól.
Igaz, akkor a "nagy ember" a földre kerül.
Nézzük a következő megjegyzést:
"Az önindukció jelenségében az áram és a mágneses tér tehetetlensége nyilvánul meg."
Milyen fantasztikus világban élnénk, ha nem lennénk annyira önzőek, nagyképűek.
Einstein kontra Lénárt Fülöp.
A lehetőség.
Az előző beírásomban a következő általános megállapítást vágtam be máshonnan:
"Az önindukció jelenségében az áram és a mágneses tér tehetetlensége nyilvánul meg."
Tehetetlenség. A mögött pedig tömegnek kell lennie. Azok, akik megpróbálták megérteni gondolkozásomat, azok számára a mágneses tér tehetetlensége mögött nem a "semmi" fog körvonalazódni.
Akkor pedig fel fog sejleni mindenkiben, hogy a mágnesnek miért van két pólusa. - Az egy helyett.
Eddig azt körvonalaztam, hogy a szabályozott fúziót a hagyományos ismeretekkel eddig miért nem tudták elindítani.
Meglehet, paradigma váltás után a tudósoknak csak az "indító gombra" kell tenni a kezüket.
Tudom jól, paradigmát váltani rohadt nehéz.
Utóirat: Az angolszász gondolkozás a helyi, kis problémákat helyezi vizsgálat alá. A helyi kis dolgok megismerése után akar következtetni a globális összefüggésekre. Nem véletlen a kelet-európai tudósok kiemelkedő szerepe az amerikai fejlesztéseknél.
Nem mindegy, hány elemi részecske van? Az első ellentmondásnál szemléletet kellett volna cserélni.
Elemi gravitációs töltés? Ez az én olvasatomba a gravitációs nyomásnak felel meg, amit valaha án a GRAVITRON elnevezéssel illettem.
Húsz éve.
Az előző beírásomban a következő általános megállapítást vágtam be máshonnan:
"Az önindukció jelenségében az áram és a mágneses tér tehetetlensége nyilvánul meg."
Tehetetlenség. A mögött pedig tömegnek kell lennie. Azok, akik megpróbálták megérteni gondolkozásomat, azok számára a mágneses tér tehetetlensége mögött nem a "semmi" fog körvonalazódni.
Akkor pedig fel fog sejleni mindenkiben, hogy a mágnesnek miért van két pólusa. - Az egy helyett.
Eddig azt körvonalaztam, hogy a szabályozott fúziót a hagyományos ismeretekkel eddig miért nem tudták elindítani.
Meglehet, paradigma váltás után a tudósoknak csak az "indító gombra" kell tenni a kezüket.
Tudom jól, paradigmát váltani rohadt nehéz.
Utóirat: Az angolszász gondolkozás a helyi, kis problémákat helyezi vizsgálat alá. A helyi kis dolgok megismerése után akar következtetni a globális összefüggésekre. Nem véletlen a kelet-európai tudósok kiemelkedő szerepe az amerikai fejlesztéseknél.
Nem mindegy, hány elemi részecske van? Az első ellentmondásnál szemléletet kellett volna cserélni.
Elemi gravitációs töltés? Ez az én olvasatomba a gravitációs nyomásnak felel meg, amit valaha án a GRAVITRON elnevezéssel illettem.
Húsz éve.
Néhány évtizede az atomfizikusok két dolgot tudtak biztosan az elemi részecskékről:
nem elemiek és nem részecskék!
Még egy probléma.
Állítólag a fotonnak nincs nyugalmi tömege, mégis létezik a fénynyomás!
A foton keletkezése pillanatában az adott közegben érvényes fénysebességgel halad. Végtelen lenne a gyorsulása? Ráadásul emlékezetem szerint egy gerjesztett atom amikor visszatér gerjesztetlen állapotába, egy fotont bocsát ki. Az energia átmenet néhány elektronvolt!
Elgondolkodtató.
Néhány napja olvastam egy csillagászati oldalon:
Megállapítást nyert, hogy a gravitáció is fénysebességgel terjed!
A XVII. század legnagyobb csillagászati problémája az égitesteket összetartó erő, a gravitáció volt. A XXI. század elején ez még mindig probléma.
nem elemiek és nem részecskék!
Még egy probléma.
Állítólag a fotonnak nincs nyugalmi tömege, mégis létezik a fénynyomás!
A foton keletkezése pillanatában az adott közegben érvényes fénysebességgel halad. Végtelen lenne a gyorsulása? Ráadásul emlékezetem szerint egy gerjesztett atom amikor visszatér gerjesztetlen állapotába, egy fotont bocsát ki. Az energia átmenet néhány elektronvolt!
Elgondolkodtató.
Néhány napja olvastam egy csillagászati oldalon:
Megállapítást nyert, hogy a gravitáció is fénysebességgel terjed!
A XVII. század legnagyobb csillagászati problémája az égitesteket összetartó erő, a gravitáció volt. A XXI. század elején ez még mindig probléma.
Na ná, hogy probléma még a gravitáció, de csak addig, amig Szász Gyula felfedzése el nem lesz fogadva, hogy a gravitációt is elemi töltések okozzák.
Ráadásul evvel Szász visszahozta az atomisztikus fizikát, amit a fizikusok a XX. század eleje óta mellöznek. A részecske, az részecske és a mezö az mezö.
Fotonok meg nem léteznek: Az atomok fénykibocsátása hullámféle jelenség.
Ráadásul evvel Szász visszahozta az atomisztikus fizikát, amit a fizikusok a XX. század eleje óta mellöznek. A részecske, az részecske és a mezö az mezö.
Fotonok meg nem léteznek: Az atomok fénykibocsátása hullámféle jelenség.
Itt pontosítok: az elemi részecskék elemi tömeggel ellátott részecskék. Két különözö nagyságú elemi tömeg létezik: a proton (P) nyugvó tömegével azonos m(P) és az elektron nyugvó tömegével azonos m(e). Ezek az elemi tömegek azért elemiek, mert ezek nem változtathatók át energiáva.
Egy vegyész kollégám ez írta nekem:
"Már régóta követem az itteni vitát (index.fórumban is) és most elszántam magamat hogy én is hozzászóljak. Megemlítem vegyész vagyok.
Mi tünt fel nekem az eddigi számtalan hozzászólás olvasás után?
Az, hogy iszugyi egy új fizikai feltevéssel rukkolt elö, és ö ennek a feltevésnek a következményeit állította a vita középpontjába. Anélkül hogy én valakit meg sérteni szeretnék, a többi vitázók nem csak nem tették az iszugyi feltevését magukévá, hanem semmilyen elfogadható ellenérvvel nem tudtak szolgálni.
Mi iszugyi új feltevésének az elsö közvetlen következménye? Az, hogy a testek kétfajta tömege különbözik. Minekünk vegyészeknek mindig csak egy tömeggel van dolgunk, amit pl. mérleggel mérni tudunk, és ez a súlyos tömeg m(anyag;g). A tehetetlen tömeggel m(anyag;i) kevés dolgunk van, de tudjuk, hogy a tömegspektrométerekben az atomok/izotópok tehetetlen tömegét mérik. (Itt átveszem az itten szokásos megnevezéseket, pl. a kétfajta tömegre is.)
Mint vegyész, utána tudok nézni a proton és az elektron jól kimért tömegének. Megjegyzem, hogy a tömeget vagy kg-ban, vagy relatív a 12 C izotóp 1/12.-részével, vagy mint a részecskefizikusok MeV/c^2-ban, szokták megadni. Ezeket a különbözö egységeket egymásba át lehet számítani. Eltérve a kémiában szokásos egységtöl, én itt most a tömegeket MeV/c^2-ban fogom megadni (mert ilyen táblázat áll elöttem).
A proton és az elektron tömegére ezt találtam
m(proton) = 938.21(1) MeV/c^2,
m(elektron) = 0.510976(7) MeV/c^2.
Ide gyüjtöm a neutron tömegét is, amiröl majd szó lesz
m(neutron) = 939.59(1) MeV/c^2.
De már meg is jegyzem, hogy itt csak az instabíl neutron tehetetlen tömegéröl m(neutron;i) lehet szó. Azt is megjegyzem, hogy a fizikusok a pozitron tömegét ugyanakkorának adják meg mint az elektronét. Söt az 1955-ben kimutatott „antiproton“ tömegét is akkorának nézik, mint a protonét. (Iszugyi a saját kiindulásából az „antiproton“-t eltonnak nevezte el. Ez engemet nem zavar, mert az egész kémiában ezzel a részecskével nem is foglalkozunk. A szervetlen kémia bibliájában, Holleman-Wiberg, Lehrbuch de Anorganischen Chemie, de Gruyter, 102 kiadás (2007) szó sincs az eltonnak nevezett „antiprotonról“.)
Na most már forduljunk a tömegspektrométerekben megmért tehetetlen tömegekhez és a relatív tömeghiány definiciójához. Iszugyi ezt így irta fel egy A tömegszámú izotópra
m(A izotóp;i) = A (m(proton) – m(elektron)) ( 1 – relatívtömeghiány(A izotóp)).
Ebben még nincs semmi különös, esetleg csak az, hogy iszugyi a proton és az elektron tömege különbségét írta be a képletbe. Ez még nem egy új fizikai feltevés, ez csak egy szokatlan felírás. Az is szokatlan, hogy iszugyi ugyenezt a képletet minden A tömegszámú izotópra felhasználja, a hidrogénra és az instabíl neutronra is.
Iszugyi új feltevéséböl (az elemi gravitációs töltések létezéséböl) azt vezette le a testek súlyos tömegére, tehát az A tömegszámú izotópok súlyos tömegére is, hogy ez a képlet érvényes
m(test;g) = N(P) (m(P) – m(e)),
m(A izotóp;g) = A (m(P) – m(e)).
Na, ez már nem csak szokatlan, hanem egyenesen ellentmond a fizika eddigi feltevésének. Ellent mond pl. Eötvös Loránd kísérlete eredményének, amit iszugyi az elektromos zavarással meg is idokol. De iszugyi utal a saját ejtökísérlete eredményére a brémai ejtötoronyból.
Ezt az ellentmondást nem is akarom én itt tovább kiélezni, és visszatérek iszugyi azon feltevésére, hogy az atomok csak protonokból (P), elektronokból (e) és pozitronokból (p) állnak. Ez a feltevés nekem, mint vegyésznek, nagyon tetszik. Nem is ismerek más elemi részecskét kijönni az atommagok bomlásánál, mint ezt a három elemi részecskét, vagy ezeknek az összetételéböl álló részecskéket. A bomlásnál az eltonok teljesen hiányoznak.
Ezek után elfogadható feltevésnek tartom, hogy az instabíl neutron maga nem is elemi részecske, hanem négy elemi részecskéböl áll, amint azt iszugyi mondja
N = (P,e,p,e) -> P + e + (e,p)-neutrinó.
Mi ennek a következménye? Az hogy ez állítható a neutronra
m(neutron;i) = (m(P) – m(e)) ( 1 – relatívtömeghiány(neutron))
és (mivel a neutron a megadott négy részecskéböl áll)
m(neutron:i) = m(P) + 3 m(e) – E(neutron;kötés)/c^2 = 939.59(1) MeV/c^2.
Aki osztani és szorozni tud, ki tudja számítani azt, hogy pl. a neutron kötési energiája
E(neutron;kötés) = 0.24 MeV.
És nem csodálkozik azon sem, hogy az instabíl neutron tehetetlen tömege nagyobb, mint a proton tömege. Ha a neutron súlyos tömege érdekli valakit, az
m(neutron;g) = m(P) – m(e) = 937.70 MeV/c^2.
A neutron kétfajta tömegéböl az jön ki, hogy a neutron relatívtömeghiánya 0.19% !
Én türelmetlenül várok iszugyi ejtökísérlete folytatására a brémai ejtötoronyban, ejtökapszulával, de még jobban, anélkül elvégezve. Várom a kémiai elemek eltérö szabadesése ellenörzését, mert ilyen kísérleteket a fizikai szakirodalom szerintem nem tárgyal. Várom ennek az ellenörzését
m(elem;i) a(elem) = elektromos erö + gravitációs erö = elektromos erö – G(grav.) m(Föld;g) m(elem;g)/ r^2.
Iszugyi visszahozta az atomisztikus fizikát, ami továbbfejelsztére Boltzmann halála óta, 1906-tól abba maradt. Avogadro, Loschmidt szellemében ennek a vegyészek örülnek.
Én elfogadom, hogy 1 kg súlyu vas tehetetlen tömege 0.99216 kg és 1 kg súlyu hidrogén tehetetlen tömege meg 1.00109 kg."
"Már régóta követem az itteni vitát (index.fórumban is) és most elszántam magamat hogy én is hozzászóljak. Megemlítem vegyész vagyok.
Mi tünt fel nekem az eddigi számtalan hozzászólás olvasás után?
Az, hogy iszugyi egy új fizikai feltevéssel rukkolt elö, és ö ennek a feltevésnek a következményeit állította a vita középpontjába. Anélkül hogy én valakit meg sérteni szeretnék, a többi vitázók nem csak nem tették az iszugyi feltevését magukévá, hanem semmilyen elfogadható ellenérvvel nem tudtak szolgálni.
Mi iszugyi új feltevésének az elsö közvetlen következménye? Az, hogy a testek kétfajta tömege különbözik. Minekünk vegyészeknek mindig csak egy tömeggel van dolgunk, amit pl. mérleggel mérni tudunk, és ez a súlyos tömeg m(anyag;g). A tehetetlen tömeggel m(anyag;i) kevés dolgunk van, de tudjuk, hogy a tömegspektrométerekben az atomok/izotópok tehetetlen tömegét mérik. (Itt átveszem az itten szokásos megnevezéseket, pl. a kétfajta tömegre is.)
Mint vegyész, utána tudok nézni a proton és az elektron jól kimért tömegének. Megjegyzem, hogy a tömeget vagy kg-ban, vagy relatív a 12 C izotóp 1/12.-részével, vagy mint a részecskefizikusok MeV/c^2-ban, szokták megadni. Ezeket a különbözö egységeket egymásba át lehet számítani. Eltérve a kémiában szokásos egységtöl, én itt most a tömegeket MeV/c^2-ban fogom megadni (mert ilyen táblázat áll elöttem).
A proton és az elektron tömegére ezt találtam
m(proton) = 938.21(1) MeV/c^2,
m(elektron) = 0.510976(7) MeV/c^2.
Ide gyüjtöm a neutron tömegét is, amiröl majd szó lesz
m(neutron) = 939.59(1) MeV/c^2.
De már meg is jegyzem, hogy itt csak az instabíl neutron tehetetlen tömegéröl m(neutron;i) lehet szó. Azt is megjegyzem, hogy a fizikusok a pozitron tömegét ugyanakkorának adják meg mint az elektronét. Söt az 1955-ben kimutatott „antiproton“ tömegét is akkorának nézik, mint a protonét. (Iszugyi a saját kiindulásából az „antiproton“-t eltonnak nevezte el. Ez engemet nem zavar, mert az egész kémiában ezzel a részecskével nem is foglalkozunk. A szervetlen kémia bibliájában, Holleman-Wiberg, Lehrbuch de Anorganischen Chemie, de Gruyter, 102 kiadás (2007) szó sincs az eltonnak nevezett „antiprotonról“.)
Na most már forduljunk a tömegspektrométerekben megmért tehetetlen tömegekhez és a relatív tömeghiány definiciójához. Iszugyi ezt így irta fel egy A tömegszámú izotópra
m(A izotóp;i) = A (m(proton) – m(elektron)) ( 1 – relatívtömeghiány(A izotóp)).
Ebben még nincs semmi különös, esetleg csak az, hogy iszugyi a proton és az elektron tömege különbségét írta be a képletbe. Ez még nem egy új fizikai feltevés, ez csak egy szokatlan felírás. Az is szokatlan, hogy iszugyi ugyenezt a képletet minden A tömegszámú izotópra felhasználja, a hidrogénra és az instabíl neutronra is.
Iszugyi új feltevéséböl (az elemi gravitációs töltések létezéséböl) azt vezette le a testek súlyos tömegére, tehát az A tömegszámú izotópok súlyos tömegére is, hogy ez a képlet érvényes
m(test;g) = N(P) (m(P) – m(e)),
m(A izotóp;g) = A (m(P) – m(e)).
Na, ez már nem csak szokatlan, hanem egyenesen ellentmond a fizika eddigi feltevésének. Ellent mond pl. Eötvös Loránd kísérlete eredményének, amit iszugyi az elektromos zavarással meg is idokol. De iszugyi utal a saját ejtökísérlete eredményére a brémai ejtötoronyból.
Ezt az ellentmondást nem is akarom én itt tovább kiélezni, és visszatérek iszugyi azon feltevésére, hogy az atomok csak protonokból (P), elektronokból (e) és pozitronokból (p) állnak. Ez a feltevés nekem, mint vegyésznek, nagyon tetszik. Nem is ismerek más elemi részecskét kijönni az atommagok bomlásánál, mint ezt a három elemi részecskét, vagy ezeknek az összetételéböl álló részecskéket. A bomlásnál az eltonok teljesen hiányoznak.
Ezek után elfogadható feltevésnek tartom, hogy az instabíl neutron maga nem is elemi részecske, hanem négy elemi részecskéböl áll, amint azt iszugyi mondja
N = (P,e,p,e) -> P + e + (e,p)-neutrinó.
Mi ennek a következménye? Az hogy ez állítható a neutronra
m(neutron;i) = (m(P) – m(e)) ( 1 – relatívtömeghiány(neutron))
és (mivel a neutron a megadott négy részecskéböl áll)
m(neutron:i) = m(P) + 3 m(e) – E(neutron;kötés)/c^2 = 939.59(1) MeV/c^2.
Aki osztani és szorozni tud, ki tudja számítani azt, hogy pl. a neutron kötési energiája
E(neutron;kötés) = 0.24 MeV.
És nem csodálkozik azon sem, hogy az instabíl neutron tehetetlen tömege nagyobb, mint a proton tömege. Ha a neutron súlyos tömege érdekli valakit, az
m(neutron;g) = m(P) – m(e) = 937.70 MeV/c^2.
A neutron kétfajta tömegéböl az jön ki, hogy a neutron relatívtömeghiánya 0.19% !
Én türelmetlenül várok iszugyi ejtökísérlete folytatására a brémai ejtötoronyban, ejtökapszulával, de még jobban, anélkül elvégezve. Várom a kémiai elemek eltérö szabadesése ellenörzését, mert ilyen kísérleteket a fizikai szakirodalom szerintem nem tárgyal. Várom ennek az ellenörzését
m(elem;i) a(elem) = elektromos erö + gravitációs erö = elektromos erö – G(grav.) m(Föld;g) m(elem;g)/ r^2.
Iszugyi visszahozta az atomisztikus fizikát, ami továbbfejelsztére Boltzmann halála óta, 1906-tól abba maradt. Avogadro, Loschmidt szellemében ennek a vegyészek örülnek.
Én elfogadom, hogy 1 kg súlyu vas tehetetlen tömege 0.99216 kg és 1 kg súlyu hidrogén tehetetlen tömege meg 1.00109 kg."
Továbbá ezt közölte még velem a vegyész:
"Én egész életemben a kémiában, részben kutató, részben fejlesztö munkát végeztem.
Mondtam már, mi vegyészek a neutrinó-kémiával nem foglalkozunk. Nem foglalkozunk a „sötét“ anyaggal sem, de tudomásul vesszük, hogy a fizika azt állítja, a látható anyag az összes anyag kb 4 %-a és ezen elcsodálkozunk. Mi csak a (P,e,p)-anyaggal foglalkozunk.
Nekünk majdnem mindegy, hogy az elektron és a pozitron megsemmisíti egymást ha egymásra találnak, vagy ezek egy kötött állapotot (neutrínó) képeznek, mint ahogy ezt iszugyi állítja. Döntsék el ezt a fizikusok. Mindenesetre a vegyészeknek nem csak az elektromos töltések megsemmisítése nem szimpatikus, hanem a részecske számok megmaradása kimondottan szimpatikus.
Mi nem foglalkozunk sem az Ösrobbanással, sem a fekete lyukakkal. A gravitációval sem foglalkozunk behatóbban, elfogadjuk azt, amit a fizika mond. De miért nem léphet fel a proton és az elektron között taszító gravitáció, annak ellenére, hogy a (P,e,p)-anyag egymásra csak vonzó gravitációs hatást gyakorol. Azt viszont tudjuk, hogy zárt rendszerek nem léteznek.
Én a variácó számításhoz nem értek. Nem értem iszugyi azon indokát, hogy a Planck állandó h egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be. Azt sem értem, miért létezik egy másik multiplikátor, ami 387-tel kisebb mint a h, és ami az atommagokat leírja. Ezt döntsék el a matematikusok. Azt viszont mi vegyészek is látjuk, hogy a szilárdtest magfizika gyerekcipöben jár.
Iszugyi azon feltevését, hogy a négy elemi részecske a kétféle kvantált töltés hordozói, döntsék el a fizikusok, de ejtökísérletek eredménye alapján.
Egy ilyen ejtökísérlet a kémiai elemek eltérö szabadesése kimérése
a(elem) = F(e.m.)/m(elem;i) – G(grav.) m(Föld;g)/r^2 x (1 + relatívtömeghiány(elem)).
Öszszakál, türelmetlenül várjuk vs120 potyogtatása eredményét is. Ezt meg olvastuk
http://www.nol.hu/archivum/archiv-421628
Bign: „A diáknak függetlenül a tananyag igaz voltától, mindíg a hivatalosan elfogadott, hiteles anyagot kell visszaadnia. Illetve tanár függő, hogy a legújabb eredményekből mit enged át. Ez nem igazságos, de ez van.“
Ebben van valami. De azért ez nem szabad igaz legyen az egyetemi fizika tanárokra is, akik saját maguk is kutató munkát végeznek. Ha ezek a tanárok sem tudják mi a különbség a testek kétfajta tömege között, mondják meg öszintén: Nem tudjuk. Azt is mondják meg nem tudjuk, mi is az a „tömeg,“ és hogy honnan jön? De ne állítsák azt, hogy a testek súlyos és tehetetlen tömege azonos, és közben a Higgs-bozont keresik! Úgye ez nem igazságos?
Arról nem is beszélve, hogy az egész fizikai kutatást teljesen más irányba kellene elterelni. A lehetö új energia termeléstöl elkezdve.
Megpróbálok az index moderátor rambó nyelvezetének értelmet adni: Azért tiltottál ki engemet, mint vegyészt, a Tudományból, mert én a „Vannak még jó fizikusok?“ topikban Szász Gyulát jó fizikusnak tituláltam az atomisztikus fizika visszahozásáért, és ezért engemet iszugyinak tartottak, akit már kitíltottatok."
Kiegészítés: A vegyész kolléga kifejezi megbotránykodását az index.fórummal szemben a kitíltásáért. Az öszszakáll, bign és a vs120 ottani hozzászólók.
Idö közben öt is kitíltották az index.fórum Új Fizika rovatjából is, csak azért mert iszugyi atomisztikus anyag felfogását támogatta.
"Én egész életemben a kémiában, részben kutató, részben fejlesztö munkát végeztem.
Mondtam már, mi vegyészek a neutrinó-kémiával nem foglalkozunk. Nem foglalkozunk a „sötét“ anyaggal sem, de tudomásul vesszük, hogy a fizika azt állítja, a látható anyag az összes anyag kb 4 %-a és ezen elcsodálkozunk. Mi csak a (P,e,p)-anyaggal foglalkozunk.
Nekünk majdnem mindegy, hogy az elektron és a pozitron megsemmisíti egymást ha egymásra találnak, vagy ezek egy kötött állapotot (neutrínó) képeznek, mint ahogy ezt iszugyi állítja. Döntsék el ezt a fizikusok. Mindenesetre a vegyészeknek nem csak az elektromos töltések megsemmisítése nem szimpatikus, hanem a részecske számok megmaradása kimondottan szimpatikus.
Mi nem foglalkozunk sem az Ösrobbanással, sem a fekete lyukakkal. A gravitációval sem foglalkozunk behatóbban, elfogadjuk azt, amit a fizika mond. De miért nem léphet fel a proton és az elektron között taszító gravitáció, annak ellenére, hogy a (P,e,p)-anyag egymásra csak vonzó gravitációs hatást gyakorol. Azt viszont tudjuk, hogy zárt rendszerek nem léteznek.
Én a variácó számításhoz nem értek. Nem értem iszugyi azon indokát, hogy a Planck állandó h egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be. Azt sem értem, miért létezik egy másik multiplikátor, ami 387-tel kisebb mint a h, és ami az atommagokat leírja. Ezt döntsék el a matematikusok. Azt viszont mi vegyészek is látjuk, hogy a szilárdtest magfizika gyerekcipöben jár.
Iszugyi azon feltevését, hogy a négy elemi részecske a kétféle kvantált töltés hordozói, döntsék el a fizikusok, de ejtökísérletek eredménye alapján.
Egy ilyen ejtökísérlet a kémiai elemek eltérö szabadesése kimérése
a(elem) = F(e.m.)/m(elem;i) – G(grav.) m(Föld;g)/r^2 x (1 + relatívtömeghiány(elem)).
Öszszakál, türelmetlenül várjuk vs120 potyogtatása eredményét is. Ezt meg olvastuk
http://www.nol.hu/archivum/archiv-421628
Bign: „A diáknak függetlenül a tananyag igaz voltától, mindíg a hivatalosan elfogadott, hiteles anyagot kell visszaadnia. Illetve tanár függő, hogy a legújabb eredményekből mit enged át. Ez nem igazságos, de ez van.“
Ebben van valami. De azért ez nem szabad igaz legyen az egyetemi fizika tanárokra is, akik saját maguk is kutató munkát végeznek. Ha ezek a tanárok sem tudják mi a különbség a testek kétfajta tömege között, mondják meg öszintén: Nem tudjuk. Azt is mondják meg nem tudjuk, mi is az a „tömeg,“ és hogy honnan jön? De ne állítsák azt, hogy a testek súlyos és tehetetlen tömege azonos, és közben a Higgs-bozont keresik! Úgye ez nem igazságos?
Arról nem is beszélve, hogy az egész fizikai kutatást teljesen más irányba kellene elterelni. A lehetö új energia termeléstöl elkezdve.
Megpróbálok az index moderátor rambó nyelvezetének értelmet adni: Azért tiltottál ki engemet, mint vegyészt, a Tudományból, mert én a „Vannak még jó fizikusok?“ topikban Szász Gyulát jó fizikusnak tituláltam az atomisztikus fizika visszahozásáért, és ezért engemet iszugyinak tartottak, akit már kitíltottatok."
Kiegészítés: A vegyész kolléga kifejezi megbotránykodását az index.fórummal szemben a kitíltásáért. Az öszszakáll, bign és a vs120 ottani hozzászólók.
Idö közben öt is kitíltották az index.fórum Új Fizika rovatjából is, csak azért mert iszugyi atomisztikus anyag felfogását támogatta.
Az elemi gravitációs töltések bevezetésével, amik a gravitációt okozzák, az Új Fizika az egész fizikai kutatást más irányba tereli el. Az Új Fizika alaptétele szerint a négy elemi részecske, az elektron (e), a pozitron (p), a proton (P) és az 1955-ben kimutatott elton (E), amit a fizikusok "antiprotonnak" neveztek el, kétféle kvantált töltés hordozói.
Az elemi elektromos töltés q(k) = {- q, +q} mellett, a másodikféle elemi töltések az elemi gravitációs töltések
g(e) = - g m(e), az elektroné,
g(p) = + g m(e), a pozitroné,
g(p) = + g m(P), a protoné,
g(E) = - g m(P), és az eltoné.
A sztatikus erö az elemi gravitációs töltések között
F(grav.) = - g(j) g(k)/4pir^2,
csak akkor vonzó, ha gravitációs töltések elöjele megegyezik. Különben taszító.
Az elemi elektromos töltések jól ismert Coulomb tövénye
F(Coulomb) = + q(j) q(k)/4pir^2,
csak az elöjelben különbözik. Az e-töltéseknél azonos elöjelü töltések taszítják egymást, az ellenkezö elöjelüen meg vonzzák.
Tehát azok a részecskék között, amik elektromosan vonzzák egymást taszító a gravitációs hatás.
A mi anyagunk a Földön (P,e,p)-felépítésü, az ilyen anyag taszítja gravitációsan az (E,p,e)-felépítésü anyagot.
http://www.origo.hu/tudomany/201011...-a-cernben-eloszor-taroltak-antiatomokat.html
Az univerzumot nézve, ez ugyan annyi (P,e,p)-felépítésü anyagból áll, mint (E,e,p)-felépítésüböl. Nincs tehát anyag -"antianyag" asszimmetria, csak amit a fizikusok "antianyagnak" neveznek, az a taszító gravitációs hatás miatt, távol van a mi anyagunktól.
Tudvalevöleg a részecskefizika Standard Modellje összeférhetetlen az általános relatívitás elvvel magyarázott gravitációval. Egyiküknek hibás alapelvnek kell lenni. Az Új Fizika szerint mindakettö alapelve az "elfogadott" fizikának hibás alapfeltevésékre épül.
Az elemi elektromos töltés q(k) = {- q, +q} mellett, a másodikféle elemi töltések az elemi gravitációs töltések
g(e) = - g m(e), az elektroné,
g(p) = + g m(e), a pozitroné,
g(p) = + g m(P), a protoné,
g(E) = - g m(P), és az eltoné.
A sztatikus erö az elemi gravitációs töltések között
F(grav.) = - g(j) g(k)/4pir^2,
csak akkor vonzó, ha gravitációs töltések elöjele megegyezik. Különben taszító.
Az elemi elektromos töltések jól ismert Coulomb tövénye
F(Coulomb) = + q(j) q(k)/4pir^2,
csak az elöjelben különbözik. Az e-töltéseknél azonos elöjelü töltések taszítják egymást, az ellenkezö elöjelüen meg vonzzák.
Tehát azok a részecskék között, amik elektromosan vonzzák egymást taszító a gravitációs hatás.
A mi anyagunk a Földön (P,e,p)-felépítésü, az ilyen anyag taszítja gravitációsan az (E,p,e)-felépítésü anyagot.
http://www.origo.hu/tudomany/201011...-a-cernben-eloszor-taroltak-antiatomokat.html
Az univerzumot nézve, ez ugyan annyi (P,e,p)-felépítésü anyagból áll, mint (E,e,p)-felépítésüböl. Nincs tehát anyag -"antianyag" asszimmetria, csak amit a fizikusok "antianyagnak" neveznek, az a taszító gravitációs hatás miatt, távol van a mi anyagunktól.
Tudvalevöleg a részecskefizika Standard Modellje összeférhetetlen az általános relatívitás elvvel magyarázott gravitációval. Egyiküknek hibás alapelvnek kell lenni. Az Új Fizika szerint mindakettö alapelve az "elfogadott" fizikának hibás alapfeltevésékre épül.