You are using an out of date browser. It may not display this or other websites correctly.
You should upgrade or use an alternative browser.
You should upgrade or use an alternative browser.
Létezik-e elemi gravitációs töltés?
- Téma inditó iszugyi
- Kezdés dátuma
Az én véleményem: A fizikusok nagyon-nagyon figyelmetlenül vizsgálták meg a természeti jelenségek alapvetö tulajdonságát.
Az elsö helyen arra a felületes megfigyelére mutatok rá, hogy szerintük a testek kétfajta tömege 10^-13-as pontossággal azonos. Ezt annak az ellenére állítják, hogy 1 kg súlyu vas tehetetlen tömege 0.992 kg, és 1 kg súlyu lítium tehetetlen tömege meg 0.995 kg !
A felületes megfigyeléböl meg téves következtetéseket vontak le, pl. kidobták a testek súlyos tömegét a fizikai leírásból, ami úgy mutatkozik meg a részecskefizikába, hogy a Standard Modellbe be sem építették a gravitációt. A tömegre vonatkozó téves követketetések eredménye az, hogy a fizikusok a mainapig nem tudják mi is az a "tömeg". (Most a Stanadard modellen belül a Higgs-bozont teszik a részecske tömegéért felelösnek és a Higgs-bozont keresik.)
Pedig egyszerü lett volna a kétfajta tömeg megkülönbözetése, ha erre a mozgásegyenletre
m(test;i) a(test) = F(e.m.) + F(grav.)
gondoltak volna. A tömegspekrumos méréseknél, mert a gravitáció F(grav.) elhanyagolható, ez marad vissza
m(test;i) a(test) = F(e.m.),
és az A tömegszámú izotópokra ezt találták
m(A izotóp) = A (m(P) - m(e)) (1 - delta(A izotóp)),
ami minden A tömegszámú izotópra érvényes. A delta(A izoptó) majdnem egy %, és különbözik az izotópoknál.
Hogy aztán mekkora egy test súlyos tömege mtest;g), az meg a testek különbözö nehézségi gyorsulásából ered, ha próbatesteknek kémiai elemeket veszünk. A nehézségi gyorsulásnál az elektromágneses eröt, F(e.m.), kell elhanyagolni
m(elem;i) a(elem) = F(grav.) = - G(grav.) m(Föld;g) m(elem;g)/r^2
Nem kell csodálkozn azon i, hogy ez jön ki a testek súlyos tömegére
m(elem;g) = N(P) (m(P) - m(e)),
úgy hogy a nehézségi gyorsulások a különbözö kémiai elemeknél különböznek
a(elem) = - G(grav.) m(Föld;g)/r^2 x (1 + delta(elem)).
Természesen a kémai elemek eltérö szabadesést ellenörizni kellett volna ejtökísérletekkel, de ezt a fizika elmulasztotta. Mint modtam, felületesen figyelte meg a fizika a természeti jelenségeket.
Az elsö helyen arra a felületes megfigyelére mutatok rá, hogy szerintük a testek kétfajta tömege 10^-13-as pontossággal azonos. Ezt annak az ellenére állítják, hogy 1 kg súlyu vas tehetetlen tömege 0.992 kg, és 1 kg súlyu lítium tehetetlen tömege meg 0.995 kg !
A felületes megfigyeléböl meg téves következtetéseket vontak le, pl. kidobták a testek súlyos tömegét a fizikai leírásból, ami úgy mutatkozik meg a részecskefizikába, hogy a Standard Modellbe be sem építették a gravitációt. A tömegre vonatkozó téves követketetések eredménye az, hogy a fizikusok a mainapig nem tudják mi is az a "tömeg". (Most a Stanadard modellen belül a Higgs-bozont teszik a részecske tömegéért felelösnek és a Higgs-bozont keresik.)
Pedig egyszerü lett volna a kétfajta tömeg megkülönbözetése, ha erre a mozgásegyenletre
m(test;i) a(test) = F(e.m.) + F(grav.)
gondoltak volna. A tömegspekrumos méréseknél, mert a gravitáció F(grav.) elhanyagolható, ez marad vissza
m(test;i) a(test) = F(e.m.),
és az A tömegszámú izotópokra ezt találták
m(A izotóp) = A (m(P) - m(e)) (1 - delta(A izotóp)),
ami minden A tömegszámú izotópra érvényes. A delta(A izoptó) majdnem egy %, és különbözik az izotópoknál.
Hogy aztán mekkora egy test súlyos tömege mtest;g), az meg a testek különbözö nehézségi gyorsulásából ered, ha próbatesteknek kémiai elemeket veszünk. A nehézségi gyorsulásnál az elektromágneses eröt, F(e.m.), kell elhanyagolni
m(elem;i) a(elem) = F(grav.) = - G(grav.) m(Föld;g) m(elem;g)/r^2
Nem kell csodálkozn azon i, hogy ez jön ki a testek súlyos tömegére
m(elem;g) = N(P) (m(P) - m(e)),
úgy hogy a nehézségi gyorsulások a különbözö kémiai elemeknél különböznek
a(elem) = - G(grav.) m(Föld;g)/r^2 x (1 + delta(elem)).
Természesen a kémai elemek eltérö szabadesést ellenörizni kellett volna ejtökísérletekkel, de ezt a fizika elmulasztotta. Mint modtam, felületesen figyelte meg a fizika a természeti jelenségeket.
Summa summárum: a mi anyagunk három elemi részecskéböl áll, a P,e,p-kböl áll.
Egy elektromosan semleges test nyugvó tehetetlen tömege kiszámítható a protonok N(P) és a pozironok N)p) számából és az elem tömegekkel m(P) m(e), meg a kötési energiával
m(test;i) = N(P) (m(P) + m(e)) + 2 N(P) m(e) - E(kötés)/c^2.
Ez természetesen különbözik a test súlyos tömegétöl, ami
m(test;g) = N(P) (m(P) - m(e)).
Egy elektromosan semleges test nyugvó tehetetlen tömege kiszámítható a protonok N(P) és a pozironok N)p) számából és az elem tömegekkel m(P) m(e), meg a kötési energiával
m(test;i) = N(P) (m(P) + m(e)) + 2 N(P) m(e) - E(kötés)/c^2.
Ez természetesen különbözik a test súlyos tömegétöl, ami
m(test;g) = N(P) (m(P) - m(e)).
A súlyos tömegben fellépö kifejezés m(P) - m(e) onnan ered, hogy a proton (P) és az elektron (e) között, meg a pozitron (p) és az elektron között, taszító gravitációs erö létezik.
A gravitáció nem is "tömegvonzás", tehát a gravitációt is felületesen vizsgálták meg a fizikusok.
A gravitáció nem is "tömegvonzás", tehát a gravitációt is felületesen vizsgálták meg a fizikusok.
A gravitáció felületes kivizsgálásat, mi sem mutatja ki jobban, mint az a tény, hogy már a makroszkópikus fiziában észlelhetö több ezrelék nagyságrendü eltéréseket egyszerüen a szönyeg alá söpörték.
Nem is tudta a fizika kibogozni, mi okozza a gravitációt
http://www.magtudin.org/Gravitacio%201.htm
Nem is tudta a fizika kibogozni, mi okozza a gravitációt
http://www.magtudin.org/Gravitacio%201.htm
De minden elméleti magyarázata mellett Szász foglakozott az emberiség energia igénye kielégitéséves is, és praktikusan megszerkesztette a Szász-kazánt, a Szász-motort, amik, CO2 termelés és rádióaktív szennyezö anyag nélkül, kívánt mennyiségben energiát tudnak probukálni.
Ez a XXI.- század legnagyobb találmánya, azon az alapon müködik, mint a Nap energiatermelése. Kis energia befektetéssel el lehet érni, hogy az atomhéjában keringö elektronok bele essenek az atommagba és kb. 10^5-ször több energiát termeljenek, mint az összes kémai reakciónál.
Megjósolom továbba, hogy a fizikusok által megkísérelt magfúzió, amit már evtizedek óta sikertelenül próbálgatnak és már ami több mint 50 milliárd Eurót elfogasztott, az ITER fúziós kísérleti reaktor, soha sem fog müködni.
Megjósolom továbba, hogy a fizikusok által megkísérelt magfúzió, amit már evtizedek óta sikertelenül próbálgatnak és már ami több mint 50 milliárd Eurót elfogasztott, az ITER fúziós kísérleti reaktor, soha sem fog müködni.
Einstein legnagyobb baklövése az volt, hogy a tér görbültsége okozza a gravitációt
http://www.sg.hu/cikkek/78463/a_kozmologiai_allando_megsem_einstein_baklovese
http://www.sg.hu/cikkek/78463/a_kozmologiai_allando_megsem_einstein_baklovese
A fizikusok felületesek voltak, Einsteint is bele értve, ilyen ejtökísérletet nem végeztek el a kémiai elemek eltérö szabadesése ellenörzésére
m(elem;i) a(elem) = F(e.m.) - G(grav.) m(Föld;g) m(elem;g)/r^2
Ezt eddig csak Szász Gyula végezte el a brémai egyetem ejtötornyában
http://www.youtube.com/watch?v=jkNjvCmsWOU
Ennek az ejtökísérletnek a neve "experimentum crucis", ami keresztutat jelent a régi fizika és az Új Fizika között.
m(elem;i) a(elem) = F(e.m.) - G(grav.) m(Föld;g) m(elem;g)/r^2
Ezt eddig csak Szász Gyula végezte el a brémai egyetem ejtötornyában
http://www.youtube.com/watch?v=jkNjvCmsWOU
Ennek az ejtökísérletnek a neve "experimentum crucis", ami keresztutat jelent a régi fizika és az Új Fizika között.
Visszatérhetünk a topicnyító kérdésre és megállapíhatjuk, hogy Galilei tévedett.
Szász Gyula aki a tárgyak gyorsulásával foglalkozik, már kimutatta, hogy a Li, C és Pb-böl álló próbatestek kisebb gyorsulással esnek mint az Al-ból álló ejtökapszula
http://www.nol.hu/archivum/archiv-421628
Szász felismerése után a diákok azt fogják tanulni az elsö fizikai órán, hogy a gravitációt is elemi töltések ozzák, a négy stabíl elemi részecske e,p,P,E második fajta elemi töltése.
Meg azt, hogy az egymást elektromosan vonzó részecskék között taszító a gravitáció.
Szász Gyula aki a tárgyak gyorsulásával foglalkozik, már kimutatta, hogy a Li, C és Pb-böl álló próbatestek kisebb gyorsulással esnek mint az Al-ból álló ejtökapszula
http://www.nol.hu/archivum/archiv-421628
Szász felismerése után a diákok azt fogják tanulni az elsö fizikai órán, hogy a gravitációt is elemi töltések ozzák, a négy stabíl elemi részecske e,p,P,E második fajta elemi töltése.
Meg azt, hogy az egymást elektromosan vonzó részecskék között taszító a gravitáció.
Végül hasonlítsuk össze a régi és "elfogadott" fizikát az újjal:
A régi fizika azokkal az alapfeltevésekel kezdte, hogy (és az volt a fizika felfogása a XX. század elejéig)
- a testek szabadesése egyetemes,
- a gravitáció egyetemes tömegvozás,
- a testek kétfajta tömege azonos,
- pontos kezdöfeltételek léteznek,
- az energia megmarad.
A XX. század elejétöl, hogy a kísérleti eredményeket meg lehessen magyarázni, ezek az alapfeltevések váltotta fel a klasszikus fizika felfogását
- az energia kvantáltsága a Planck állandóval okozza a kvantummechanikát,
- a mikroszkópikus állapot egy idöpontban meghatározható,
- a Heisenbergi határozatlansági reláció a Planck állandóval érvényes,
- a mikroszkópikus állapotok idöbeli fejlödését Hamilton operatorok adják meg, az energia megmaradása miatt,
- minden tömeg átváltoztatható energiáva, az E = mc^2 reláció értelmében,
- a fény c-vel terjed és fotonokból áll,
- a kölcsönhatásokat részecskék közvetítík,
- a gravitációt a tér görbülése okozza, a testek súlyos tömegére nincs szükség.
Ezen alapfeltevése egyike sem igaz a természetben (kivétel, hogy a mezök c-vel terjednek).
A "Physics of Elementary Processes"-ben megfogalmazott alaptételek, amik a természeti jelenségeket leírják, a következök:
- a testek kétfajta tömege különbözik, a testek szabadesése nem egyetemes (csak a négy elemi részecske e,p,P,E a kétfajta tömege azonos),
- a gravitációt is invariáns elemi töltések okozzák, hasonlóan mint az elektromágnesességet, taszító gravitáció is létezik,
- a két fundamentális mezö A(e.m.), A(grav.) c-vel terjedö nem-konzervativ mezök, ezeket a mezöket az elemi részecskék kétféle kvantált töltései okozzák (ezek Maxwell-töltések), és ezek a mezök okozzák a kölcsönhatást a részecskék között
- az energia nem marad meg, és az energia nincsen kvantálva,
- a Planck állandó h egy Lagrange muliplikátor szerepét tölti be,
- a mozgásegyenletek egy a Minkowski-térben felállított Lagrange függvényböl vezethetök le, megfelelö isoperimetrikus mellék- és természetes határfeltételek figyelembe vételével,
- az elemi részecskéknek sem a helyét, sem a sebességét sohasem lehet pontosan meghatározni,
- a négy elemi részecske e,p,P,E, a fizikai tulajdonságával együtt, megmarad.
Az Új Fizika egyesítette a két fundamentális kölcsönhatást, az elektromágnesességet a gravitációval, megoldotta a kvantumgravitáció problémáját, és az Új Fizika kvantummechanikája a kétféle kvantált töltéssel ellátott stabil elemi részecskék ,p,P,E mozgása leírása a Minkowski-térben. Csak öt természti állandó, a c, az elemi elektromos töltés q, az elemi tömegek m(P), m(e) és az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) = g^2/4pi, szügséges a természeti jelenségek leírásához.
A régi fizika azokkal az alapfeltevésekel kezdte, hogy (és az volt a fizika felfogása a XX. század elejéig)
- a testek szabadesése egyetemes,
- a gravitáció egyetemes tömegvozás,
- a testek kétfajta tömege azonos,
- pontos kezdöfeltételek léteznek,
- az energia megmarad.
A XX. század elejétöl, hogy a kísérleti eredményeket meg lehessen magyarázni, ezek az alapfeltevések váltotta fel a klasszikus fizika felfogását
- az energia kvantáltsága a Planck állandóval okozza a kvantummechanikát,
- a mikroszkópikus állapot egy idöpontban meghatározható,
- a Heisenbergi határozatlansági reláció a Planck állandóval érvényes,
- a mikroszkópikus állapotok idöbeli fejlödését Hamilton operatorok adják meg, az energia megmaradása miatt,
- minden tömeg átváltoztatható energiáva, az E = mc^2 reláció értelmében,
- a fény c-vel terjed és fotonokból áll,
- a kölcsönhatásokat részecskék közvetítík,
- a gravitációt a tér görbülése okozza, a testek súlyos tömegére nincs szükség.
Ezen alapfeltevése egyike sem igaz a természetben (kivétel, hogy a mezök c-vel terjednek).
A "Physics of Elementary Processes"-ben megfogalmazott alaptételek, amik a természeti jelenségeket leírják, a következök:
- a testek kétfajta tömege különbözik, a testek szabadesése nem egyetemes (csak a négy elemi részecske e,p,P,E a kétfajta tömege azonos),
- a gravitációt is invariáns elemi töltések okozzák, hasonlóan mint az elektromágnesességet, taszító gravitáció is létezik,
- a két fundamentális mezö A(e.m.), A(grav.) c-vel terjedö nem-konzervativ mezök, ezeket a mezöket az elemi részecskék kétféle kvantált töltései okozzák (ezek Maxwell-töltések), és ezek a mezök okozzák a kölcsönhatást a részecskék között
- az energia nem marad meg, és az energia nincsen kvantálva,
- a Planck állandó h egy Lagrange muliplikátor szerepét tölti be,
- a mozgásegyenletek egy a Minkowski-térben felállított Lagrange függvényböl vezethetök le, megfelelö isoperimetrikus mellék- és természetes határfeltételek figyelembe vételével,
- az elemi részecskéknek sem a helyét, sem a sebességét sohasem lehet pontosan meghatározni,
- a négy elemi részecske e,p,P,E, a fizikai tulajdonságával együtt, megmarad.
Az Új Fizika egyesítette a két fundamentális kölcsönhatást, az elektromágnesességet a gravitációval, megoldotta a kvantumgravitáció problémáját, és az Új Fizika kvantummechanikája a kétféle kvantált töltéssel ellátott stabil elemi részecskék ,p,P,E mozgása leírása a Minkowski-térben. Csak öt természti állandó, a c, az elemi elektromos töltés q, az elemi tömegek m(P), m(e) és az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) = g^2/4pi, szügséges a természeti jelenségek leírásához.
Az Új Fizika tankönyve a "Physics of Elementary Processes" szét lett ösztva a világ fizikusai között.
Megkapta sok gravitációs fizikus csoport, megkapták a Phys. Rev., a CQG, a New Jour. of Phys., a Nature, a Science etc. szakfolyóiratok. Szász új elméletét olyan híres fizikusok is, mint S. Hawking, is ismeri. Stockholmba is eljutott pár példány.
Magyarország különösen jól el van látva: Bent van a könyv a legnagyobb tudományos könytárakban, pl. a KFKI, a KKKI, az ELTE, a BME könyvtáraiban is. A Fizikai Szemle is kapott egy cíkket "Mi okozza a gravitációt?" leközlésre.
De az "elfogadott" fizika eddig csak emészti Szász új elméletét.
Megkapta sok gravitációs fizikus csoport, megkapták a Phys. Rev., a CQG, a New Jour. of Phys., a Nature, a Science etc. szakfolyóiratok. Szász új elméletét olyan híres fizikusok is, mint S. Hawking, is ismeri. Stockholmba is eljutott pár példány.
Magyarország különösen jól el van látva: Bent van a könyv a legnagyobb tudományos könytárakban, pl. a KFKI, a KKKI, az ELTE, a BME könyvtáraiban is. A Fizikai Szemle is kapott egy cíkket "Mi okozza a gravitációt?" leközlésre.
De az "elfogadott" fizika eddig csak emészti Szász új elméletét.
Előtted a lehetőség.A fizikusokra, a figyelemtlenségük, de mondhatnánk, a felelösségük hiánya miatt sok muka vár: Az összes fizika könyvet ál kell írniuk, az elsö oldaltól elkezve.. ..
Mi van, ha mégsem neki van igaza? Te is olyan tudósnak tűnsz, de csak az általános kijelentésekig jutottál bizonyítás nélkül. Teleszórod az írásaidat mindenféle jelölésekkel. A matematikai bizonyítás meg sehol. Olvass néha szakirodalmat is, ne csak ponyvát!Végül hasonlítsuk össze a régi és "elfogadott" fizikát az újjal:
A régi fizika azokkal az alapfeltevésekel kezdte, hogy (és az volt a fizika felfogása a XX. század elejéig)
- a testek szabadesése egyetemes,
- a gravitáció egyetemes tömegvozás,
- a testek kétfajta tömege azonos,
- pontos kezdöfeltételek léteznek,
- az energia megmarad.
A XX. század elejétöl, hogy a kísérleti eredményeket meg lehessen magyarázni, ezek az alapfeltevések váltotta fel a klasszikus fizika felfogását
- az energia kvantáltsága a Planck állandóval okozza a kvantummechanikát,
- a mikroszkópikus állapot egy idöpontban meghatározható,
- a Heisenbergi határozatlansági reláció a Planck állandóval érvényes,
- a mikroszkópikus állapotok idöbeli fejlödését Hamilton operatorok adják meg, az energia megmaradása miatt,
- minden tömeg átváltoztatható energiáva, az E = mc^2 reláció értelmében,
- a fény c-vel terjed és fotonokból áll,
- a kölcsönhatásokat részecskék közvetítík,
- a gravitációt a tér görbülése okozza, a testek súlyos tömegére nincs szükség.
Ezen alapfeltevése egyike sem igaz a természetben (kivétel, hogy a mezök c-vel terjednek).
A "Physics of Elementary Processes"-ben megfogalmazott alaptételek, amik a természeti jelenségeket leírják, a következök:
- a testek kétfajta tömege különbözik, a testek szabadesése nem egyetemes (csak a négy elemi részecske e,p,P,E a kétfajta tömege azonos),
- a gravitációt is invariáns elemi töltések okozzák, hasonlóan mint az elektromágnesességet, taszító gravitáció is létezik,
- a két fundamentális mezö A(e.m.), A(grav.) c-vel terjedö nem-konzervativ mezök, ezeket a mezöket az elemi részecskék kétféle kvantált töltései okozzák (ezek Maxwell-töltések), és ezek a mezök okozzák a kölcsönhatást a részecskék között
- az energia nem marad meg, és az energia nincsen kvantálva,
- a Planck állandó h egy Lagrange muliplikátor szerepét tölti be,
- a mozgásegyenletek egy a Minkowski-térben felállított Lagrange függvényböl vezethetök le, megfelelö isoperimetrikus mellék- és természetes határfeltételek figyelembe vételével,
- az elemi részecskéknek sem a helyét, sem a sebességét sohasem lehet pontosan meghatározni,
- a négy elemi részecske e,p,P,E, a fizikai tulajdonságával együtt, megmarad.
Az Új Fizika egyesítette a két fundamentális kölcsönhatást, az elektromágnesességet a gravitációval, megoldotta a kvantumgravitáció problémáját, és az Új Fizika kvantummechanikája a kétféle kvantált töltéssel ellátott stabil elemi részecskék ,p,P,E mozgása leírása a Minkowski-térben. Csak öt természti állandó, a c, az elemi elektromos töltés q, az elemi tömegek m(P), m(e) és az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) = g^2/4pi, szügséges a természeti jelenségek leírásához.