Szép napot mindenkinek!
Volt szerencsém öt napot az idén is Erdélyben tölteni. Tavaly ősszel voltam először, s nem tudom megmagyarázni, hogy milyen indíttatásból, de szívem diktálta elhatározással az idén megint ott voltam. Első kedves emlékem Magyarlónához fűződik. A falusi turizmus keretében nagyon kedves embereknél, a Jaskó családnál szálltam meg. Ahol nagyon finomakat ettünk, sőt a falu bemutatását is megkaptuk! Köszönet érte. Ez a kis, szép fekvésű falucska Kolozsvártól nem messze található. Eredetileg szászok lakták, de helyükbe magyarok költöztek. Éppen ezért régi neve Szászlóna volt. Természetesen meg voltunk híva és be is mutatták szép, híres templomukat, amely gótikus építetésű, és 1750-ből való. Érdekessége, hogy kazettás a mennyezete, s Umling Lőrinc festette. Nem tudtam, de azt is megtudtam a kedves emberektől, hogy 1911. március 12-én itt született egyik kedvenc színésznőm: Kiss Manyi. Most adakozást gyűjtenek, s szeretnének a híres művésznőnek emlékszobát berendezni. Én is hozzájárultam egy kis összeggel, s kívánom nekik, hogy szép tervük sikerüljön!! Ha volna több pénzem, bizony bőkezűebb lennék! Itt hallottam még beszélgetés közben a Szent László pénzének legendájáról. Sőt, hoztam is haza belőle!! Én elhiszem... mert el akarom hinni... A fosztogató kunokat Szent László legyőzte és menekülésre késztette. Szaladtak is a kunok ész nélkül. Szorult helyzetükben a kun vezér biztatására a harcosok tarsolyukból az összerabolt incseket kezdték kiszórni, hogy amíg a magyarok azt összeszednék, azalatt el tudjanak menekülni. Jól számítottak a kunok, mert a magyarok meg-megálltak és szedegetni kezdték a szétszórt kincseket. László király rájött a cselre: - Hagyjátok! Hagyjátok! - kiáltotta. - Előbb a kunokat győzzük le, s azután is ráétek összeszedni!" De a vitézek továbbra is a kinccsel bajlódtak, s nem a kunok üldözésével. Ráadásul a kunok, látva, hogy a magyarok lemaradoznak és szétszóródnak a kincs miatt, visszafordultak és le akartak csapni a magyarokra. László király felismerve a veszélyt, fohászával Istenhez fordult, hogy segítsen kigyógyítani katonáit a kapzsiságból. Ekkor Isten valóban csodát tett: a földön heverő sok arany és ezüst pénz kővé változott. Amikor a magyar vitézek ezt látták, mérgesen elhajigálták azt, amit addig összeszedtek és lóra kapva még hevesebben csaptak össze a kunokkal. Hoztam én is haza emlékbe az arany pénzekből, amelyek kővé váltak! A győztes csata után László király a saját kincstárából jutalmazta meg vitézeit. Azon a helyen aol a magyar vitézek eldobálták a kővé vált aranypénzeket, ma is találni belőlük! Különböző nagyságú, lapos kővecskék ezek. A nép ma is Szent László pénzének hívja.