Jó napot kívánok mindenkinek!
Erdélyi utam alkalmával Csíksomlyóra érve, - mielőtt a Szűz Máriával - találkoztam volna a templomban körülnéztem a templom környékén. Legelelőször is egy szép, daliás férfi szobra került a látószögembe. Ott állt egyenesen, könyvvel a kezében. Szégyen ide, szégyen oda, nem tudtam ki Ő. Hogy tudatlanságomat leplezzem odamentem, s elolvastam a felíratot: Domonkos Pál Péter (1901-1992) állt a táblán. Megkérdeztem az idegenvezetőt, hogy ki ez a férfiú. - A csángók apostola - válaszolta, s pár szót mondott még róla. Azonnal lefotóztam a szobrot, mert olyan gyönyörűen áll ott. Itthon aztán pótolandó tudatlanságomat, elmondom nektek is (hátha ti sem tudtátok) ki is volt Domonkos Pál Péter. Hatgyermekes földműves családban született. A szegénységük miatt csak ketten (ő és a bátyja) tanulhattak. Gyermekkorában megtapasztalta a csíksomlyói kegyhely pünkösdi búcsújának különlegességét. Ekkor találkozott először az ide zarándokló moldvai csángókkal. A csíksomlyói tanítóképzőbe járt, amit az 1916-os román betörés miatt egy időre meg kellett szakítania, Debrecenben végzett egy évet, majd később otthon fejezte be tanulmányait. A csíkkarcfalvi tanítóskodás után Krajovában a román hadsereg katonája. Ez időtájt határozta el, hogy az elszakadt magyarságért tennie kell, így beirakozott a budapesti Tanárképző Főiskolára, ahol matematika, fizika, kémia, és ének-zene szakon végzett. Tanulmányai után 1926-ban hazatért, és Csíkszeredán kapott állást a tanítóképzőben. Tudatosan hordani kezdte vasárnapokon és az ünnepnapokon a népviseletet, néptáncokat tanult meg, hogy később ezt a tudását is továbbadhassa. Ő szervezte meg először Csíksomlyón Ezer székely leány napja néven a ma is élő rendezvényt. Ez a rendezvény sok csángót és turistát vonz évente e szép helyre. Három év után felmondtak neki, mert Magyarországon szerzett diplomáját a román állam nem fogadta el. Ebben az időben olvasott Bartók és Kodály népdalgyűjtő útjairól, akik szinte az összes magyarlakta vidéket felkeresték, kivéve a moldvai csángókat. Domokos Pál Péter ekkor, 1929-ben, huszonnyolc éves korában indult első ízben a csángók közé. Moldvából visszatérve újra tanítani kezdtett Kézdivásárhelyen, míg végleg el nem tiltották a pályától. Gyergyóalfaluba került kántornak. Három esztendeig, 1936-ig működött ott. Összegyűjtött anyagát Bartóknak és Kodálynak is bemutatta, akik további kutatásokra ösztönözték. A bécsi döntés fordulatot hozott az életébe. Hóman Bálint kinevezte a Kolozsvári Állami Tanárképző igazgatójává. Hogy megfeleljen az elvárásoknak, 1943-ban summa cum laude doktorált néprajzból, Kelet-Európa történelméből és magyar irodalomból a kolozsvári egyetem bölcsésztudományi karán. A bukovinai székelyek Magyarországra telepítése kapcsán Teleki Pál is véleményét kérte. Domokos ellenezte a Bácskába való telepítést. 1944 őszén családjával Budapestre menekült, 1945-től a közoktatási, később a népjóléti minisztériumban dolgozott. Innen 1948-ban elbocsátották. Szárászpusztán birtokot kapott, gazdálkodásba kezdett, családja ezidő alatt Budapesten élt. Egyházaskozár, Szárászpuszta és Mekényes községekben tovább folytatta az anyaggyűjtést. Ennyit tudtam meg róla és munkásságáról, amely nem kevés. Tartalmas élete volt, szép kort ért meg. Elhiszem, hogy Ő volt a "csángók apostola." Nyugodjon békében, szobra pedig álljon örökké, s emlékezzünk reá!
Erdélyi utam alkalmával Csíksomlyóra érve, - mielőtt a Szűz Máriával - találkoztam volna a templomban körülnéztem a templom környékén. Legelelőször is egy szép, daliás férfi szobra került a látószögembe. Ott állt egyenesen, könyvvel a kezében. Szégyen ide, szégyen oda, nem tudtam ki Ő. Hogy tudatlanságomat leplezzem odamentem, s elolvastam a felíratot: Domonkos Pál Péter (1901-1992) állt a táblán. Megkérdeztem az idegenvezetőt, hogy ki ez a férfiú. - A csángók apostola - válaszolta, s pár szót mondott még róla. Azonnal lefotóztam a szobrot, mert olyan gyönyörűen áll ott. Itthon aztán pótolandó tudatlanságomat, elmondom nektek is (hátha ti sem tudtátok) ki is volt Domonkos Pál Péter. Hatgyermekes földműves családban született. A szegénységük miatt csak ketten (ő és a bátyja) tanulhattak. Gyermekkorában megtapasztalta a csíksomlyói kegyhely pünkösdi búcsújának különlegességét. Ekkor találkozott először az ide zarándokló moldvai csángókkal. A csíksomlyói tanítóképzőbe járt, amit az 1916-os román betörés miatt egy időre meg kellett szakítania, Debrecenben végzett egy évet, majd később otthon fejezte be tanulmányait. A csíkkarcfalvi tanítóskodás után Krajovában a román hadsereg katonája. Ez időtájt határozta el, hogy az elszakadt magyarságért tennie kell, így beirakozott a budapesti Tanárképző Főiskolára, ahol matematika, fizika, kémia, és ének-zene szakon végzett. Tanulmányai után 1926-ban hazatért, és Csíkszeredán kapott állást a tanítóképzőben. Tudatosan hordani kezdte vasárnapokon és az ünnepnapokon a népviseletet, néptáncokat tanult meg, hogy később ezt a tudását is továbbadhassa. Ő szervezte meg először Csíksomlyón Ezer székely leány napja néven a ma is élő rendezvényt. Ez a rendezvény sok csángót és turistát vonz évente e szép helyre. Három év után felmondtak neki, mert Magyarországon szerzett diplomáját a román állam nem fogadta el. Ebben az időben olvasott Bartók és Kodály népdalgyűjtő útjairól, akik szinte az összes magyarlakta vidéket felkeresték, kivéve a moldvai csángókat. Domokos Pál Péter ekkor, 1929-ben, huszonnyolc éves korában indult első ízben a csángók közé. Moldvából visszatérve újra tanítani kezdtett Kézdivásárhelyen, míg végleg el nem tiltották a pályától. Gyergyóalfaluba került kántornak. Három esztendeig, 1936-ig működött ott. Összegyűjtött anyagát Bartóknak és Kodálynak is bemutatta, akik további kutatásokra ösztönözték. A bécsi döntés fordulatot hozott az életébe. Hóman Bálint kinevezte a Kolozsvári Állami Tanárképző igazgatójává. Hogy megfeleljen az elvárásoknak, 1943-ban summa cum laude doktorált néprajzból, Kelet-Európa történelméből és magyar irodalomból a kolozsvári egyetem bölcsésztudományi karán. A bukovinai székelyek Magyarországra telepítése kapcsán Teleki Pál is véleményét kérte. Domokos ellenezte a Bácskába való telepítést. 1944 őszén családjával Budapestre menekült, 1945-től a közoktatási, később a népjóléti minisztériumban dolgozott. Innen 1948-ban elbocsátották. Szárászpusztán birtokot kapott, gazdálkodásba kezdett, családja ezidő alatt Budapesten élt. Egyházaskozár, Szárászpuszta és Mekényes községekben tovább folytatta az anyaggyűjtést. Ennyit tudtam meg róla és munkásságáról, amely nem kevés. Tartalmas élete volt, szép kort ért meg. Elhiszem, hogy Ő volt a "csángók apostola." Nyugodjon békében, szobra pedig álljon örökké, s emlékezzünk reá!
