Hellóka mindenkinek!
Most is hatása alatt vagyok annak az élménynek, amelyben Csíkszeredán, Erdélyben részem volt. Ebben a városban megszámlálhatatlan szépségű és számú templom van. Hargita megye székhelye Csikszereda.
Makovec Imre nagyszerű, párját ritkító alkotásáról mesélek most nektek. Ha valaki közületek Csíkszeredán jár feltétlenül menjen be ebbe a templomba!
Egy kis történelem mesém előtt:
„Csak egyetlenegy tiszta magyar csíkot varrt az ország szegélyébe a Gondviselés, aranyos, paszomántos csíkot, s ezt a csíkot ma is Csík-nak hívják. Ez a Csík egy foszlány Attila népéből, egy csík a régi Hunnia palástjából, mely leszakadt, mikor a palást szétszakadt, s ott akadt fönn a Hargita szirtjein, a csendes erdőségekben, a havasok gerincein, s azóta is ott van”. Így indította Prohászka Ottokár 1902-ben, Tusnád-fürdőről szóló prózai himnuszát, amikor megihlette Isten kegyelme.
Ebben a Csíkban, a Csíksomlyói Szűzanya kegyhelye és a Hargita között elterülő Csíkszeredában új templomot szenteltek 2003. októberében.
A műemlékké nyilvánított barokk templomot, a Szent Kereszt felmagasztalására 1751 és 1758 között építették. Csíkszereda városának, Csíkszék vásáros helyének megfelelt akkor ez a templom. A 19. század végén vármegye székhely lett és ettől kezdve fejlődésnek indult. A 20. század elején már új templom tervét készítették el, sőt az építéshez szükséges anyagi alapot 1914-re össze is adták. A munkálatok elkezdése előtt kitört, a magyarság életét legsúlyosabban érintő világháború, és minden elveszett. 1916-ban a betörő román hadsereg a plébániát, harangozói és kántori lakot leégette. Erdély elcsatolás után nemcsak a szegénység, hanem az erőszakos asszimiláció is fojtogatta a kis város magyar lakosságát. Csak 1929-ben tudták elkezdeni a plébánia építését. Hamar bekövetkezett a második világégés. Nyomában megjelent a halál, szegénység, és ezt követte az idegen uralom meg a kommunizmus.
A Millenniumi-templom megálmodója 2000 augusztusában oda került plébános, Darvas-Kozma József, aki 2001 januárjában felkereste a világhírű magyar építészt Makovecz Imrét, aki a tervezést díjmentve elvállalta. Az építőművész tanítványát, Bogos Ernő csíkszeredai építészt kérte meg a részletes terv kidolgozására. A terv Millenniumi-templom néven vált közismertté. Alapkövét 2001. aug. 4-én tették le a Magyar Millennium bezárása előtt. Az építést szeptember végén kezdték el. Két év után már szentelhetik ezt az „építészeti magyar-magzatot”. Erdélyben ez az ötödik templom, amely Makovecz tervei alapján épül és ez az első, amelynek szentelésére máris sor kerül. A kéttornyú centrális templom a magyarság múltját és jövőjét ötvözi. A tornyok előtt kapubejáratok vannak, fölöttük 5-5 kereszt hirdeti a keresztény magyarság tíz évszázadát.
Szinte mindnyájan - közöttük jómagam is - szájtátva néztük ezt a templomot. A vörösréz angyalok csak állnak a napfényben. Misztikus erő sugárzik belőlük...
A kupola négy sarkán vörösrézből készült Szent Mihály, Gábor, Rafael és Uriel főangyalok szobra van: „Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek, ti, angyalai mind, dicsérjétek, összes mennyei karok! Dicsérje őt a nap és a hold is, dicsérje őt minden fényes csillag! (148. zsoltár). Nap, hold, csillag motívum a székelyek címerében is van, és üzeni: székelyek, ti is dicsérjétek az Urat! A templom tető megjeleníti Urunk ígéretét: „Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég és az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött” (Jn 1,51). Az angyalok keze védőn tárul ki a templom fölé, jelezve, hogy Isten minden kegyelmet megadott nekünk. A kegyelmi idő itt van, és tőlünk függ annak felhasználása. Az angyal szobrokat. Nagy Ödön helyi szobrász készítette.
Mikor bementem a templomba elfogott valami megmagyarázhatatlan nyugalom, szépség. Nem csak a templom berendezése hatott rám ily módon, hanem a környezet, s pont akkor szentmise is volt.
Aztán feltekintettem a templom kupolájába... s benézett az egyik csillogó, szárnyas rézanyal! Szeliden, kezét fenntartva tekintett be az üvegtetőn a templomban levőkre. Akkor és ott úgy éreztem, hogy igazi, hús- vérből való angyallal van "kalandom". Égi angyal, aki most pont letekint ránk...
Sokáig nem felejtem el ezt a röpke pillanatot!