Most olvastam ezt a megható részletet, gondoltam, megosztom Veletek.
Gyökössy Endre: A két középpont című könyvéből
"....hajoljunk csöndesen és őszinte bűnbánattal a meglopott anyaszívek fölé.
Hiszen egy életen át - ne szégyelljük kimondani - szüntelen megloptuk őket. Elloptuk anyánk szépségét. Hiszen ahol megjelenik a gyümölcs, ott lehull a virág. Elloptuk az idejét, ifjúságát, éjszakáit. Amíg mi nyugodtan aludtunk, ő értünk dolgozott, mosott, varrt, éjszakázott. Elloptuk - talán akaratlanul - az új ruháját, mert nekünk csináltattak újat abból, ami talán őt illette volna.
Elloptuk a nyaralását, hogy nekünk legyen szép nyarunk.
Elloptuk tőle a bizalmunkat. Mert olyan remegve és szorongva várt tőlünk egy őszinte szót, és mi mindenkihez őszinték voltunk, csak talán hozzá nem!
Elloptuk tőle magunkat, s míg ő izgalommal várt az ajtóban, ki tudja, merre jártunk. Hány és hány levelet loptunk el tőle, mert mindenre volt időnk, csak arra nem, hogy anyánknak megírjuk: "Jól vagyunk, gondolunk rád édesanyánk..."
Milyen bizalommal nevelgetett, álmodott, reménykedett: mi lesz belőlünk, ember lesz-e belőlünk? És hányszor és hányszor sírt miattunk!
Mindenki csak maga tudja, hány meleg szót, mennyi simogatást, gyöngédséget lopott el édesanyjától - őt illették volna, és mi elszórtuk mindezt, hol itt, hol ott.
És ő mégis szeret.
Ő az egyetlen, aki - ha igazán anya - nem azért szeret bennünket, mert jók, kedvesek, eredményes életűek, adakozók voltunk hozzá, hanem egyszerűen szeret, mert nem tud bennünket nem szeretni: mert ő az édesanyánk!
Ő az egyetlen, aki úgy szeret, mint Jézus Krisztus szerette az embert, és szeret bennünket ma is, mindenek ellenére.
És a nagy Szenvedő, az összes meglopottakért, a kisemmizettekért, az éhezőkért, tönkretett becsületűekért szenvedő Jézus Krisztus nevében - aki szenvedett a tolvajokért, a kisemmizőkért, a mindig jóllakottakért, a mások bizalmával visszaélőkért is - legalább gondolatban hajoljunk most rá anyánk kezére, és csókoljuk meg! Aki még teheti, az köszönje meg Istennek, hogy még teheti; aki már nem teheti meg, az az Úr nevében tegye meg, imádságban, mert Neki és csak Neki van módja ezt az imádságban küldött csókot továbbadni.
