Kedves Magamla,
sajnos nem mindenben tudok egyetérteni Veled!
Én úgy gondolom, hogy a KM. mindig is a magyarság őshazája volt. Itt született a nemzet és szaporodott. A túlnépesedés elkerülése miatt, azonban kirajzások voltak minden irányba.
A magyar őstörténetet a legrégibb időktől fogva a honfoglalás koráig a szabirok nélkül elképzelni nem lehet. Budge E. A. Wallis: The Book of the Dead, London 1956: ’az észak-egyiptomi dinasztia megalapítójaként egy ER-PAT, ER_PET, azaz Árpád nevű királyt tisztelnek, akinek neve mellett gyakran szerepel az őshazájára, a Zab folyó vidékére utaló ZAB név, amit az egyiptológusok SAB, SEB alakban írnak át.’
Michael Haberlandt, Ethnology (1920 London): ’A görögös formában írt Osiris, aki Kr.e. 3400-3200 táján uralkodott, magát szintén ER-PAT SAB-UR ősétől származtatta. A Tatárlaki leletek és Torma Zsófia kutatásai is azt bizonyítják, hogy a KM. -ben kialakúlt egy ősi kultúra, amit aztán kirajzó eleink magukkal vittek és alkalmas területet találva, továbbvirágoztatták a már meglévő tudást. Én valószinünek tartom, hogy az egyiptomi kútura is hasonló módon alakult ki. Rovásírásunk az egyiptomi hieroglif írással való kapcsolatáról: a felső-egyiptomi Karnak város egyik templomának hieroglif feliratában szerepel Arad, Maghara, Árpád városok neve i.e. kb. 1500-ból. Feltehetően sok ezer éves szabir-magyar településről van szó. Ennek a népnek közvetlen köze kellett, hogy legyen az egyiptomi és föníciai írások kifejlesztésében. M.F. Albright „Archeology of Palestina” 66. oldal: megállapítja, hogy „Mag-har rét a Tábor hegytől kb. 10 km-re fekszik, amely a bibliai alakítással Názáretnek van írva.” A „magyar” népnevünk „gy” hangja több nyelvben ismeretlen, ezért a földrajzi nevek latin betűs írásában a magharon kívül még számos változata ismert. A szabir-magyarság révén révén a Kárpát-medencét és a Közel-Keletet tekinthetjük az őshazánknak. A Kaukázus csak egy közbeeső állomás volt a két „bölcső” között, és innen történhettek a kirajzások a szélrózsa minden irányába és vissza.
)))))
