Én földrajz-történelem szakos tanárnak tanulok, most vagyok első éves, szóval még viszonylag elevenen élnek bennem a gimnáziumi évek.
A mai fiatalokkal több szinten is probléma van. Az első és talán a legnagyobb, hogy ma lenézik azt aki tanul. Aki tanul az stréber, az meg nem dicsőség. Az számít elismerésnek, hogy valaki tanulás nélkül tud eredményt felmutatni. Azt (még) elismerik. Nagyobb dicsőség puskázással ötöst írni, mint kemény munkával négyest. Sajnos a tömegoktatás hibája, hogy a tanárnak nincs ideje kellőképpen lefeleltetni a diákot, hogy ellenőrizni tudja a diák valós tudását.
A másik hasonló kaliberű probléma a tanár tekintélyének elvesztése. Nincs meg a lehetősége, jogköre, hogy hasson, ha más nincs, akkor kényszerítse a gyereket a tanulásra. Ma már csak mérsékelten lehet beszélni a szülőkkel, mert jobb esetben egész nap güriznek, és azért nem tudnak figyelni a gyerekre, vagy akik otthon vannak, azok meg leordítják a tanárt, hogy mit képzel magáról meg minek hívatja be őket, stb, esetleg meg is veri a tanárt, pedig az csak a gyerekének akar jót. Apropó tanárverések. Az új kormánynak oktatásügyben ezt kell először rendbetennie. Az én javaslatom ez ügyben a következő lenne: a tanár legyen hasonló besorolású, mint a rendőr - s aki közalkalmazottat bántalmaz, fenyeget, stb, az akpjon letöltendő börtönbüntetést. A gyereket meg rúgják ki az iskolából, azonnal. Továbbá, bár 18 éves korig kötelező tanulni, ettől függetlenül ha olyan a magatartása, akkor rúgják ki az iskolából, máshova ne vegyék fel és rójanak többletadót ki a családra, amit különböző segélyekből is le lehessen vonni.
Fontos probléma, hogy sok helyen középszinten, de általánosban is 35-45, vagy akár még több gyerek van egy osztályban. Tudok olyan iskolát, ahol az átalogs osztálylétszám 60 fölött van! Egymás hegyén-hátán vannak a gyerekek, mert az osztálytermekben egyszerűen nem férnek el. Törvényben kéne szabályozni, hogy általánosban 20, középszinten 30 főben maximalizálják a tanulók létszámát.
Az iskolák fejlesztése szánalmas. Csak számítógépekre, interaktív táblákra lehet pályázni, holott sok helyen angol wc sincsen, mállik a vakolat, a falak penészesek, a nyílászárók hőszigetelése nulla, télen fűtés alig, közben a gyerekek tömegkőzlekedési eszközökön ingáznak akár napi 30-40 km-eket. Ilyen körülmények közt nem lehet tanítani. S ez hatványozottan igaz alsóban. Mikor egy elsős-másodikos gyereknek hajnali ötkor kell kelnie, iskolában csak azért nem alszik el, mert egy 40 osztályban akkora a ricsaj, aztán délután újabb órás utak haza - így nem lehet tanulni.
Hatalmas baromság volt, hogy a 70-es IQ-nál alacsobb inteligenciaszintű gyerekeknek is normál osztályokba kell járni. Ezt hívják svéd/skandináv modellnek. Ez fent északon nagyon szépen mutat, valóban szép eredményeket lehet elérni, csak egyvalamiről elfeledkeztek idehaza - kint minden ilyen gyerek mellet áll egy gyógypedagógus is, aki segít neki. Nálunk nem hogy elég pénz, de elég gyógypedagúgus sincs ehhez. Így meg csak azt érték el, hogy mindenkinek szar - szar a gyengébb felfogású gyereknek, mert nincs idő arra, hogy rendesen foglalkozzanak vele, szar a normál gyereknek, mert nem tudnak haladni, így lemaradnak, s hiába lenne jobb képességű, a többiek lehúzzák, s szar a tanárnak, akit fingja sincs, hogyan tanítsa ezeket a gyerekeket, külön csoportba nem választhatja őket, így meg nem tudnak haladni. Vagyis szar mindenkinek. És nem csoda, hogy annyi diszkalkóliás és diszleksziás gyerek van.
Ezek az oktatásügy legégetőbb problémái, amiket a legsürgetőbben orvosolni kell. És ez még cska a jéghegy csúcsa.