Én aszerint mérem,hogy valaki mennyit ér, hogy mit tesz le az asztalra. És két eltérő dolgot lehet letenni az asztalra, mindezt különböző volumenekben.
Az a személy aki környezetét saját maga és mások hasznára alakítja át - építő tevékenységet folytat - , az értékes a társadalom számára.
Aki kártékony, nemtörődöm, pusztulást idéz elő a környezetében, bajt hoz másokra, az több mint értéktelen. Az ilyen személynek már csak a hiánya nagy megkönnyebbülés a közösség számára. Ha nem lenne,akkor sokkal jobban mennének a dolgok. Sajnálom, de ennek az embernek az élete számomra semmit nem ér.
Az meg tévhit, hogy csak a halála után lehet valakit megítélni. Minden adot pillanatban el lehet végezni a számadást: inkább hasznos vagy inkább káros a létezése.
KÁRTÉKONY -10-9-8-7-6-5-4-3-2-1
0 (ez se nem jó se nem rossz)
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 HASZNOS
Ez egy működő képes skála, a valóságot már jól megközelítené.
Vagyis nem fekete-fehérben kell gondolkozni. A vallásos emberek szoktak e két kategória alapján itélkezni: jó-rossz, helyes-helytelen.