"Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más..." / Reményik Sándor /

Zelk Zoltán : Csattogva szárnyal a liget

A fák csúcsán, mint vén madár,
csüggedten ül a Nap,
szárnyait sem próbálja már,
se dac, se vad harag
nem éleszti hunyó tüzét:
a tolla hull, beteg...
Kapaszkodva néz szerteszét
a téli táj felett.

S mint gubbasztó madársereg
bújnak össze a fák,
alant - de olykor megremeg
havas szárnyuk, az ág.
A szél lehe oly csüggeteg,
úgy zörög, mint a vágy,
mintha idézné a meleg
nyarat, dús Afrikát...

A törött szárnyú ligetet
ebként őrzi a fagy,
morog, vonít s mint a veszett,
csontgallyakba harap.
Száján a dér habzik vadul -
jő már az alkonyat,
mint cinkos: s enyhétől kigyúl
és szárnyra kap a Nap!

S röpül! S mögötte, mint vezér
után a fák, a fák!
Hiába uszítja a tél
a vicsorgó kutyát:
csattogva száll már a liget
és kigyúlva, a Nap!
S alant dühében a hideg,
önfarkába harap.

Csattogva szárnyal a liget...
Ó látom, látom én!
S érzem, lelkem, hogy integet
s a város szegletén
kibontott hajjal esti, lágy
színek sereglenek -
s rongyos hókeszkenőivel
egy bokor integet.


Ossian: A tél Hercegnője ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=fFW7OuisJ6E

" Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen…
Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben.
Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat.
Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen. … akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen.
Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!" /Hanki ss János - Hajnali három/


♫♥♫ Kaszás Attila- Emlék
http://www.youtube.com/watch?v=JbwwlVyqBJI

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-BOTTOM: 6px" class=idezet colSpan=3 align=middle>

Kopogj be!

Büszkeségük ellepte a hó,
Szívük mélyén fagyott könnyfolyó,
Szemükben csak emlék-gyertyafény,
Van is, nincs is bennük szép remény.

Gyűrött arcuk mindent megmutat,
Mit megéltek sok-sok év alatt,
De csak ők olvassák szüntelen,
Éltük regényét a tükörben.

Fehér utcán csilingel a szán,
Behallatszik szívük ablakán,
S felveri a keserű csendet,
Mit a magány bennük felejtett.

Te, akinek van kit ölelned,
Őket talán észre sem veszed,
De ha Jézus kicsit több fényt hoz,
Kopogj be a magányosokhoz!
</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Patak Sándor
(Karácsonyi pályázat)

<CENTER>(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>

Falu Tamás : Esti ima


Ne fájjon a lelkem,
Ne fájjon a testem,
Legyen, ki felemel,
Amikor elestem.
Amit méznek érzek,
Epévé ne váljék,
Kövessen a béke
Mint jóságos árnyék.
S ha majd jő a halál,
Szóljon hozzám szépen,
S ne a hátán vigyen,
Hanem az ölében.



Palya Bea - Magasztallak ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=vVYbf6ggOMA&feature=related

Ady Endre
A fekete zongora

<o></o>
Bolond hangszer: sír, nyerít és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

<o></o>
Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szívemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora. <o></o>

Radnóti Miklós
Páris

<o></o>
A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjúságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szívemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék.

<o></o>
S balról, a park nagy fái közt
az egyik úgy sárgált az égre, mintha
előre látná már az őszt.
Szabadság, hosszúcombú drága nimfa,
aranyló alkonyatba öltözött,
bujkálsz-e még a fátylas fák között?

<o></o>
Mint hadsereg vonult a nyár,
port vert az úton és dobolva izzadt,
hűs pára szállt utána már
s kétoldalt szerteszét lengett az illat.
Délben még nyár volt s délután esős
homlokkal vendégségbe jött az édes ősz.

<o></o>
Úgy éltem akkor, mint gyerek,
kedvemre, s úgy is, mint tudóskodó
öreg, ki tudja már: a föld kerek.
Zöld voltam még s szakállam mint a hó.
Sétáltam és kinek volt gondja rá?
Később leszálltam én a forró föld alá.

<o></o>
Hol vagytok ó, zengő állomások:
CHÁTELET-CITÉ - St. MICHEL-ODÉON!
S DENFERT-ROCHEREAU - úgy hangzol mint egy átok.
Térkép virágzott foltos nagy falon:
Hol vagytok ó! - kiáltok. Hallgatózom.
És zúgni kezd a testszag és az ózon.

<o></o>
S az éjszakák! az éji vándorút
a végekről a Quartier felé!
Páris felett a furcsán elborult
hajnal mégegyszer felszürkéllik-é
mikor a versírástól részegen
és félig alva már aludni vetkezem?

<o></o>
Ó, visszatérni, tűnő életem
nehéz sodrából lesz-e még erőm?
A lent bűzölgő olcsó étterem
macskája párzott fönt a háztetőn.
Hogy nyávogott! Mégegyszer hallom-é?
Akkor tanultam meg, hogy hajdanán milyen
ricsajban úszhatott a hold alatt Noé.<o></o>
1943. augusztus 14. <o></o>

Csoóri Sándor : Derengésben



Hajnal van, arcodra ébredek megint.
Egy hegy árnyéka sétál át kéken rajta.
Azt akarom: maradjon minden így,
derengésben, ahogy az ég akarja.



St.Martin - Örök Titok ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=L7jV7EnFK5A

Fekete István : A könyv


Szeretem a könyvet. Valamikor régen mélyen a szívemre szívtam az iskolakönyvek nyomdaszagát. Titokzatos, igaz mélységek nyíltak ki előttem.

A történelem regény volt, a földrajz útleírás, az olvasókönyv pedig muzsika.

Ugyanebben az időben már eljegyeztem magam Sobri Jóskával, Verne Gyulával, Rinaldo Rinaldinivel - és még sok más nagy emberrel, akiknek a nevét elfeledtem. De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának, vagy a simogatásnak. Amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledtünk ugyanezen idő alatt.

Elfelejtjük, hogy emberek mennek el mellőlünk – örökre, - elfelejtjük az élet árkait, hová belehullott egy-egy szív, aki szeretett bennünket; mindent elfelejtünk – de a jó könyvet éppen úgy nem felejtjük el, mint magunkat.

Szeretem a könyvet, és hiszek benne. Sokszor tudom, hogy nem igaz, de ezt mondani mégse merem, mert az a másik, aki írta, álmában vagy ébren úgy is láthatta, ahogy leírta.

Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára.

Szeretem a könyvet és a tanácsait követem.



♫♥♫ St.Martin - Cseppkövek
http://www.youtube.com/watch?v=ykfTrFlctPs

Fésüs Éva : Téli ünnep az erdőn

A köd ma felszállt, mint a tömjén
papok himbáló füstölőjén,
s öreg zsoltárokon merengnek
a sziklahomlokú hegyek.
Fehércsuhásan száz boróka
a lankán térdre hullt a hóba,
s a krisztustövisek bogyója
mint olvasó, lassan pereg.


Fejem felett a zúzmarás ág
szelíd hajlása halk imádság,
s tudom, ma mélységes szívemhez
sekély szavam nem érhet el.
Talán a perc is mozdulatlan,
az Isten itt olyan közel van,
megáldja mind a cinkefészket,
s ezüstös csendben ünnepel.


Pity-pitty! - csak ennyi hang az élet,
a hóba rókaláb se mélyed,
oly egyszerű itt minden fenség,
oly nagyszerű e némaság!
Mi mért nem tudjuk ezt a békét,
s a lélek hamvas hófehérjét
miért nem tartjuk büszke bájjal,
mint szűzi hó terhét a fák?


A nap dereng, mint messzi ábránd.
Most álmodik a medve málnát,
a nyúl rügyet, - s akár az álom,
ringatva múltat és jelent, -
a bükkfaágról valahányszor
egy sóhaj rezdül, mint a zápor,
pihék csodája hull szememre,
s puhán szívemre száll a csend.


Téli nosztalgia & Damien Rice ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=blG4vJ_Wlhg

Szabolcsi Mária Teodóra : Lábnyomok



Roppanó havon
lépteim őrzi a tél
rövid kis emlék



Meddig őrzi meg vajon
létem az örök idő?


♫♥♫ Dorothee - Adamo : Tombe la neige
http://www.youtube.com/watch?v=wSJ0g_rMxTM

B.Radó Lili : Kisfiamnak

Mint mozdony után szürke füstgomoly,
úgy leng utánad lelkem melege,
oly könnyedén, hogy alig tudhatod,
nyári égen nem bárányfelleg-e?

Bárhova futsz az éjszakában
szikrát szór szét utánad,
s e szikrafényben lassan, lágyan
szertefoszlik a bánat.

Sápassza bár idő és élet
selyemhajad ezüstre,
múlhatnak évek s újra évek:
amíg vagyok, ameddig élek,
mindig utánad leng e lélek
mint mozdony után a füstje.


Cserháti Zsuzsa : Édes kisfiam ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=hxsIjzic2pA

Tóth Bálint : Fiamnak

„Durate, et vostmet rebus
Servate secundis.”
Vergilius

Sem öröklét, sem gyémánt tudást
nem adhatok, boldogságot se békét,
s nem rejthetlek el biztos menedékként:
gonosz ne lásson, s a gonoszt ne lásd.

Nem tudhatom, jobb kort vagy pusztulást
hoz majd jövőd, – én még élek, te élsz még, –
s ha férfiként érzed idők verését,
nem vigyázhatlak, hogy magad vigyázd.

De tudd: csábít, vagy taszít a jelen,
ellenállni sohsem reménytelen,
s bár bukjék, nyer az igaz gondolat.

A világ zsarnok? Te belül szabad vagy,
mit gondolj, írj, magad szabod magadnak,
– hát ezt hagyom rád: Soha fel ne add!



♫♥♫ KOMÁR LÁSZLÓ - FIAM
http://www.youtube.com/watch?v=oI8Mp_zRqZM

Szergej Jeszenyin : GYERMEKEM, DE SOKAT SÍRTAM


Gyermekem, de sokat sírtam bús sorsod miatt,
s éjjelente, egyre-egyre jobban fojtogat.

Jól tudom, hogy nemsokára, egyik délután
engem is kiénekelnek Szent Mihály lován.

Te meglátod az ablakból fehér szemfedőm,
s összeszorul a bánattól szíved résztvevőn.

Gyermekem, de sokat sírtam szavak titkain,
és gyöngysorba fagytak sorra forró könnyeim.

Összefűztem kis nyaklánccá s néked adom át,
napjaimnak emlékére hordjad te tovább.

/ JOBBÁGY KÁROLY fordítása /


Bojtorján - Vigyázz magadra, fiam! ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=HKJh4TAaWd0

Gergely István : Születésnapodra
fiamnak


Megtaláltál, tehát vagyok.
Általad szóltak a világok,
honnan régen én is jöttem,
s – habár mindent felejtettem –
nem felejtettek a csillagok.

Általad világok szóltak,
tanítottak s igazítottak.
s majdnem lettem, aki voltam,
– még ha el is bitangoltam –
hívő penge, kosár, markolat.

Benned hiszek s testvéredben
s ha röpke életem elrebben
s reppen lelkem vissza oda,
– te még tudod, én nem, hova –
vigyétek tovább az életem.



♫♥♫ Charlie Az légy aki vagy
http://www.youtube.com/watch?v=0iHRwhK8SgE

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Benedek Elek
Emlékkönyvbe

Koldust, ha látsz, - és látsz bizonnyal -
Ajtód s szíved ne légyen zárva:
Fejed ne fordítsd el iszonnyal,
Mert rongyos, piszkos a ruhája.

Ki volt, mi volt? - ne tudakoljad,
Fájdalmait ezzel is tetézve,
S amit ad jobb kezed, úgy adjad,
Hogy bal kezed ne vegye észre.

Gondold, hogy e szegénynek is volt
A földi jóban része dúsan:
Hogy volt idő, mikor az égbolt
Ő rája sem borula búsan.

Gondold: a sors, mely változékony,
Király is lett már koldus, árva...
Más búja iránt légy fogékony,
Ajtós s szíved ne légyen zárva!