Mi a Halál és szükség van e rá ????

eede · 2011 Március 21

..........Én most nem a fáradtak és betegek, nem az öngyilkosjelöltek halálvágyáról beszélek, hanem azokéról, akik életük teljességében, sőt éppen azért, mert életük olyan teljes, vágyódnak a halál felé, mint a legnagyobb eksztázis felé, mint ahogy halálos szerelemről beszélnek. Ezt vagy érted, vagy nem érted, magyarázni nem lehet, de az archaikus emberek számára magától értetődött. Ezért mondom, hogy a meghalás erotikus aktus: mert vágyódtak utána, és végeredményben minden vágy erotikus, illetve azt nevezzük erotikusnak, amiben Eros isten, vagyis a vágyódás benne van. A férfi mindig valami nő után vágyódik, mondták barátaink, az etruszkok, tehát a halál, a meghalás nő. Nő a férfi számára, de férfi, erőszakos szatír a nő számára. Ezt mondják azok a szobrok, amelyeket ma délelőtt láttál. De mutathatnék neked más dolgokat is; a halálhetaira képeit különféle archaikus reliefeken. A halál egy ringyó, aki elcsábítja a legényeket. Rettenetes nagy vaginával ábrázolják. És ez a vagina valószínűleg többet is jelent. Onnan jöttünk és oda megyünk, mondták ezek az emberek. Egy erotikus aktus révén és egy nőn keresztül születtünk, egy erotikus aktus révén és egy nőn keresztül kell meghalnunk, a halálhetairán keresztül, aki az Anya nagy ellentéte és kiegészítője... mikor meghalunk, visszaszületünk... érted?
Szerb Antal
Utas és holdvilág

elke · 2011 Március 27

Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy visszaszületünk. Az születik vissza aki ezt választja.
Szükség van a halálra mint egy megtisztulásra, lehetőségre a tiszta lapra és a továbbfejlődésre.

eede · 2011 Március 29

a reinkarnáció, meg a menyország az üdvüzülés felé vezető úton haladó embernek egy olyan kelléke, mint az életet tanuló gyereknek a gyerekjáték

Ilama · 2011 Március 29

Kedves Elke!

Valóban van választási lehetőség, de nem mindig.
Itt a fizikai világban a legtöbben azok vagyunk, akik valamikor ezt a fejlődési utat választottuk. Vagyis azt, hogy az anyagi világban megismerhető leckéket tanuljuk meg.
Ha már egyszer ezt választottuk, akkor végig kell járni. Egyszerűen így működik. Ha eljutsz a tudatosság egy bizonyos szintjére, akkor már ismét van választásod. De egy meg nem tanult leckét, nem lehet félbehagyni. Azzal csak ártanál magadnak. A szabad akarat létezik, de abban van szabad akaratod, amiben már képes vagy dönteni.

A halál, az egyik legszebb lehetőség. Egy pad, melyen megpihenhetünk, ha lelkünk megfárad az anyagi világgal folytatott öntudatlan harcban. Esély a felejtésre, ha már képtelenné váltunk megélni a szeretetet, meglátni az őszinteséget, a szépséget, mert oly sok csalódás, oly sok fájdalom ért.
Ma pedig kiváltképp, hiszen egyre gyorsabban éljük az életet. 40-50 éves korára a legtöbb ember nem egy, de néha kettő, három, vagy több párkapcsolat csalódásain, az elválás csatáin kell, hogy túllépjen, már nem képes teljes bizalommal fordulni egy másik ember felé. Egy új életben lehetőséget kap a megtanult leckéket alkalmazva, emlékek terhétől mentesen, újra, szabad szívvel szeretni.

Shaw61 · 2011 Április 5

A halhatatlanság kétségbevonhatatlan bizonyítékát olvasshatod alant Eckhart Tolle szavaival:

Az ego az emberi psziché kettéhasadása révén jön létre, melynek során az identitás két részre különül el: „én”-re és „magam”-ra. Ezért minden ego skizofrén, a szót ez esetben népszerű, „hasadt személyiség” értelemben használva. Együtt élsz a magadról alkotott mentális képpel, egy fogalmi énnel, amelyhez valahogy viszonyulsz. Maga az élet válik fogalmizálttá és valódi lényedtől elkülönültté, amikor az „életem”-ről beszélsz. Abban a pillanatban, amikor azt mondod vagy gondolod, hogy az „életem”, és elhiszed, amit mondasz (ahelyett, hogy azt egyszerűen megszokott beszédmódnak tekintenéd), beléptél a káprázat birodalmába. Ha létezik olyan dolog, hogy az „életem”, akkor abból az következik, hogy az én és az élet két, egymástól különálló dolog, tehát el is veszíthetem az életemet, a képzelt, kincsként becsült tulajdonomat. A halál így látszólag valósággá és fenyegetéssé válik. A szavak és a fogalmak az életet olyan, egymástól elkülönülő szegmensekre szabdalják, amelyeknek önmagukban nincs realitásuk. Akár azt is mondhatjuk, hogy az „életem”-gondolat a szétválasztottság eredeti káprázata, az ego forrása. Ha én és az élet kettő, ha én elkülönülök az élettől, akkor minden dologtól, minden lénytől, minden embertől is elkülönülök. De ugyan hogyan különülhetnék el az élettől? Ugyan milyen „én” létezhetne az életen, a Léten kívül? Ez teljes lehetetlenség. Tehát nincs olyan, hogy az „életem”, és nekem nincs „életem”. Én élet vagyok. Az én és az élet egyek. Nem lehet másként. Miként tudnám hát az életemet elveszíteni? Először is: hogyan veszíthetnék el olyan valamit, amit sosem birtokoltam? Hogyan veszíthetne el az, ami vagyok? Sehogy. Ez lehetetlen.

ionon · 2011 Április 5

Shaw61 írta:
A halhatatlanság kétségbevonhatatlan bizonyítékát olvasshatod alant Eckhart Tolle szavaival:

Az ego az emberi psziché kettéhasadása révén jön létre, melynek során az identitás két részre különül el: „én”-re és „magam”-ra. Ezért minden ego skizofrén, a szót ez esetben népszerű, „hasadt személyiség” értelemben használva. Együtt élsz a magadról alkotott mentális képpel, egy fogalmi énnel, amelyhez valahogy viszonyulsz. Maga az élet válik fogalmizálttá és valódi lényedtől elkülönültté, amikor az „életem”-ről beszélsz. Abban a pillanatban, amikor azt mondod vagy gondolod, hogy az „életem”, és elhiszed, amit mondasz (ahelyett, hogy azt egyszerűen megszokott beszédmódnak tekintenéd), beléptél a káprázat birodalmába. Ha létezik olyan dolog, hogy az „életem”, akkor abból az következik, hogy az én és az élet két, egymástól különálló dolog, tehát el is veszíthetem az életemet, a képzelt, kincsként becsült tulajdonomat. A halál így látszólag valósággá és fenyegetéssé válik. A szavak és a fogalmak az életet olyan, egymástól elkülönülő szegmensekre szabdalják, amelyeknek önmagukban nincs realitásuk. Akár azt is mondhatjuk, hogy az „életem”-gondolat a szétválasztottság eredeti káprázata, az ego forrása. Ha én és az élet kettő, ha én elkülönülök az élettől, akkor minden dologtól, minden lénytől, minden embertől is elkülönülök. De ugyan hogyan különülhetnék el az élettől? Ugyan milyen „én” létezhetne az életen, a Léten kívül? Ez teljes lehetetlenség. Tehát nincs olyan, hogy az „életem”, és nekem nincs „életem”. Én élet vagyok. Az én és az élet egyek. Nem lehet másként. Miként tudnám hát az életemet elveszíteni? Először is: hogyan veszíthetnék el olyan valamit, amit sosem birtokoltam? Hogyan veszíthetne el az, ami vagyok? Sehogy. Ez lehetetlen.

Értem Tollét most a két öngyilkossága közti történést meséli el

Shaw61 · 2011 Április 5

Nem hiszem, hogy értenéd.

ionon · 2011 Április 5

Shaw61 írta:
Nem hiszem, hogy értenéd.

De értem a gondolatiság szabadságát az öngyilkolászása közben értette meg, mit nem lehet ezen érteni, de hol a te szabadságod ha nincsenek SAJÁT GONDOLATAID, csak másolni tudsz idézeteket??

Shaw61 · 2011 Április 5

ionon írta:
De értem a gondolatiság szabadságát az öngyilkolászása közben értette meg, mit nem lehet ezen érteni, de hol a te szabadságod ha nincsenek SAJÁT GONDOLATAID, csak másolni tudsz idézeteket??

A gondolat csak egy eszköz, amely soha nem lehet szabad. Kondicionált forma.
A szabadság csak a gondolatokon túl létezik. Oda gondolkodás útján soha nem jutsz el.

ionon · 2011 Április 5

Shaw61 írta:
A gondolat csak egy eszköz, amely soha nem lehet szabad. Kondicionált forma.
A szabadság csak a gondolatokon túl létezik. Oda gondolkodás útján soha nem jutsz el.

Á:idea: értem palatáblákon hordod a fejed tetején a gondolkodást

eede · 2011 Április 5

az öröklétről elmarasztalóan:

én azt mondom, ezt, ami van, be kell tudni osztani
amúgy meg a hallhatatlanság érzéséből elegendő egy pillanatot megélni, ami a mai viszonyok között is lehetséges, tehat ezért sem kell a végtelen hosszúra nyúlt élet, meg amúgy sincs kedvem annyi villanyszámlát fizetni....

Kicsi Fecske · 2011 Június 1

Nem a fizikai test örökéletű, hanem a lelkünk, és a szellemünk. A fizikai test különböző hosszúságú évet él meg, és utána meghal. De a lélek nem hal meg a testtel, mert a test csak olyan mint a ruha. Ha elszakad, nem javítható, eldobjuk. És másikat veszünk fel. Így vagyunk a testünkkel is. Ha életképtelenné válik, levetjük, és veszünk fel egy másikat. Ki tudja mennyit nyűttünk már el.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

eprimus · 2011 Június 13

A halál eljön és elsöpri a nevedet, szertefoszlatja a hírnevedet. (...) Bármit is viszel véghez az életben, az semmivel sem több, mintha a víz felszínére írnál. Még csak nem is homokba, hanem a vízre! Még le sem írtad, amit akartál, máris eltűnt.
Osho

eprimus · 2011 Június 13

A halál néha közelebb hoz egy emberhez, mint az élet.
Olia Savicevic Ivancevic

Erona · 2011 Június 13

Ha esik az eső, a virágok kinyílnak. A gyík megeszi a bogarat, a gyíkot megeszi a madár. De a végen mindegyik meghal. Elpusztul és kiszárad. A generációk kihalnak, de már ott van a következő. És így megy ez. Számtalan különböző formája van az életnek, számtalan különböző formája a halálnak. Végül a különbség is elenyészik.
Murakami Haruki

Gabillart · 2011 Július 9

Minden pillanatnak el kell múlnia, hogy helyet adjon az új pillanatnak. Így kell neked is elmúlnod, hogy helyet adjál egy új élőlénynek. Nem birtokolhatod az életet, ajándék az számodra, egyik percről a másikra. Minden percnek meg kell halnia, így kell meghalnod neked is, hogy helyet adjál egy új percnek, és új élet, új szeretet-szerelem születhessék.
Peter Lauster

Gabillart · 2011 Július 9

Egyszer majd meghalsz. Nem élsz örökké. Ahogyan egyetlen ember és egyetlen dolog sem. Semmi sem halhatatlan. Ám e világon egyedül mi tudjuk, hogy ez így van. És ez hatalmas ajándék: az emberi értelem ajándéka. Mivel csak nekünk van olyasmink, amiről tudjuk, hogy el kell vesztenünk, és készek is vagyunk elveszíteni. Ami a legnagyobb terhünk és legnagyobb kincsünk: hogy az emberi létünk nem végtelen. Változik és elmúlik, mint egy hullám a tenger hátán.
Ursula Kroeber Le Guin

Gabillart · 2011 Július 9

Kevés olyan haláleset van, amitől kevesebbek leszünk. A saját törzsünkön belüli veszteségeket leszámítva a többség közönyön kívül semmit sem érez egy idegen halálakor. Drogpénz miatt leszúrt tinédzserek, otthonukban halálra fagyott nyugdíjasok, éhínség, háború vagy betegség áldozatai; sokan színleljük, mintha ez megrázna minket, mert mások ezt várják tőlünk, de titkon felmerül bennünk, hogy minek ez a nagy felhajtás?
Joanne Harris

Gabillart · 2011 Július 9

A humor és a halál közeli rokonok, az egyszer szent igaz. Az előbbit nem lehetne megérteni az utóbbi nélkül. (...) Az élet alapja az abszurditás. Akármilyen pokoli dolgok történnek körülöttünk, mindig van valami, amin nevetni lehet. Atlasz nem cipeli a vállán a világot. Nincsen felelősségtudó, izmos óriás; a világ egy bohócpiramis csúcsán billeg, a bohócok bohóckodnak, trombitálnak, zsonglőrködnek, és nadrágféken billentik egymást. Az élet lehet abszurd, lehet rémes és szórakoztató egy időben, az emberek akkor is meghalnak.
Dean Ray Koontz

Gabillart · 2011 Július 9

Mennyit panaszkodott az életére: túl sok a munka, túl sok az adó, túl sok a kötelezettség... Te jó ég, milyen hülye volt! Nincs semmi, ami szórakoztatóbb lenne az életnél. Még egy szomorú nap is megélt-átélt nap volt. Most már tudta. Kár, hogy nem jött rá hamarabb. (...) Ez a baj a halállal: akkor szembesít a legfontosabb kérdésekkel, amikor már túl késő.
Guillaume Musso

Mi a Halál és szükség van e rá ????

Állandó Tag

elke

Vendég

Állandó Tag

Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák