Hmmm. Nálunk meg rizibizi lett a spenót helyett.
Úgy gondoltam, megsütöm még a maradék oldalast, és főzeléket főzök hozzá ma ebédre. Mondtam a férjemnek, hozzon spenótot, azt viszont nem mondtam neki, hogy mit akarok ebédre.
És jött haza a boltból, piacról, és mondta, hogy nem volt spenót. Se a piacon friss, se az Aldiban fagyasztott, ezért hozott egy zacskó borsó-kukorica-zöldség keveréket. Na, mondom, akkor lesz rizibizi, aztán majd a maradék sülthúshoz holnap főzök valami főzeléket.
Délután meg céklát főztem. Van benne tartósítószer, mert téli fogyasztásra szántam. A céklát kaptam a szomszédnénitől. Ecetem, cukrom, sóm és kömény volt itthon. Mondtam a férjemnek, nézzen körül a piacon, ha van vegyen nekem tormát. Ha nincs, akkor nem lesz benne. Volt. Egy kb. 10-15 centis darab 600 ft. volt. Még jó, hogy lehet kapni.
Teljes mértékben egyetértek deciso-val, akit idegesít a receptekben lévő beszerezhetetlen, és értelmezhetetlen hozzávaló. És ez nemcsak mostanában jellemző. Kezembe akadt pár réges-régi szakácskönyv. Dédanyáink olyan alapanyagokkal, és fűszerekkel dolgoztak, hogy elámultam. Mennyire egysíkúvá vált az évek alatt az étkezésünk. Mennyire leegyszerűsödtek a receptek, milyen kevés fűszert használunk az eleinkhez képest.