Kedves gumelig. Na ő azok közé az emberek közé tartozik, akiktől nem akarok semmit tanulni.
A Limara pékségét viszont nagyon szeretem. Amikor a férjem kitalálta, hogy kenyeret fog sütni kemencében, összevásárolt egy csomó szakácskönyvet, amiben a kenyér készítésével foglalkoznak. Az egyik egy Limara könyv, az a szürke borítós, a "kezdő pékek könyve". Ebben van egy hajtovány recept, sajtos kiflik, és nagyon finomak. Holnap előkerítem a könyvet, ha érdekel benneteket, lefényképezem.
A kenyérsütő gépem kint van a kertben. Ott használom, amikor nincs kedvünk kocsiba ülni és boltba menni. Általában előre kevert lisztből készíti a gép, nekem csak bele kell tennem fél kiló lisztet, meg nem tudom mennyi langyos vizet, bekapcsolni, aztán vagy 3 óra múlva a finom illatos ropogós kenyér kész is van.
A másik receptet itthon használom. 3 pohár lisztet, amiből 2,1/3 fehér, 2/3 pohár meg teljes kiőrlésű, egy kávéskanál száraz élesztő, 1,5 teáskanál só, és kb 1,5 pohár langyos víz.Olyan nokedlitészta állagúnak kell lenni. Ezt este tessék-lássék összekeverem, aztán 12 órát áll.
Másnap reggel lisztezett deszkára borítom, kicsit áthajtogatom.
A sütőt 250 fokra melegítem elő, alsó-felső sütéssel, úgy, hogy egy fedeles jénai tálat - én gömbölyűt - is beteszek melegedni. Kb. 20-25 perc, amíg felmelegszik a sütő, addig áll a tészta. Aztán kiveszem a forró jénait, beleteszem a tésztát, beteszem a sütőbe és lefedve 35 percig sütöm. Aztán leveszem a fedőt és még 8-10 percig, de akkor már figyelni kell, nehogy túlságosan megsüljön.
Ez az a kenyér, ami nem morzsálódik, nyugodtan meg tudod kenni vajjal, vagy amivel akarod. Ebbe bele lehet harapni. Én szeretem.
De egyik kenyér sem az igazi, kovászos, vagy élesztős dagasztott kenyér. Ehető, de azért ez nem az a kategória amit annak idején a maszek péknél vettünk.