Szegeden láttam Bartók Béla Kékszakállú c. darabját.
A férfilélek megismerésének (élet)veszélyes kalandjáról szól a mű, nagyon elgondolkodtató...
[FONT="]REGÖS PROLÖGUSA
Haj regö rejtem
hová, hová rejtsem...
Hol, volt, hol nem:
kint-e vagy bent?
Régi rege, haj mit jelent,
Urak, asszonyságok?
Im szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk,
pillás függönye fent:
Hol a szinpad:
kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?
Keserves és boldog
nevezetes dolgok,
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok.
Nézzük egymást, nezzük,
regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk
és esodálkozunk,
urak, asszonyságok.
Zene szól, a láng ég.
Kezdödjön a játék.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd, ha lement,
urak, asszonyságok.
Régi vár, régi már
az mese ki róla jár.
Tik is hallgassátok.
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->[/FONT]