Minden ami a szívednek kedves

TipeTupa80 · 2007 Október 18

Csorba Győző : A FÁK PÉLDÁJA

Az éggel most már semmire sem megyünk
s a földdel sem. Köd, köd, felhő, ború,
szorongás. Vegyük példának a fákat,
ők tudják, mit kell tenni ilyenkor.

A napot, az ég kékjét, a világ zöldjét
egyéb meleg, szín nem pótolja. A fákat
vegyük példának, ők másutt keresik
a vigasztalást és a menedéket.

Ők másutt keresik, magukban keresik:
derűt, meleget magukban keresnek;
a napot, az ég kékjét, a világ zöldjét
ők magukban teremtik meg maguknak.

Nyugodtan tűrik a vak éjszakákat,
a külső háborút. Kérgük bástyái közt
szüntelen zene szól, a teljesség zenéje,
az egyensúly zenéje és a rendé.

S ha majd ismét a helyére kerül
a kék, a zöld, a nap, a világi bőség:
mohóság nélkül fordulnak kifelé,
és úgy fogadják ezt is, mint a törvényt.

szavak · 2007 Október 18

Utassy József:Hold

Lüktet, lobbog, tombol a Hold:
övé minden gondolatom.
Parázslik, izzik, sistereg,
ámultam õt, mint kisgyerek.
Rítam érte, ha elfogyott!
Mama, ki lopta el, tudod?
"Eltûnt, szentem, majd visszajön!"
Maszatos arcom tiszta könny.
Ködben, homályban, füstben:
mögé bújtatott Isten.
S meglesett minket! Nyaranta
cigánylány csókolt alatta.
Aztán egy éjjel, kedvem tûntén,
eljött értem a gonosz tündér.
Jártam a várost tébolyodva,
csak sandítgattam föl a Holdra.
Húzott, vonzott magához,
mint egy õrült vajákos.
Összezavarta tekintetem:
forgott a világ, pörgött velem.
Tombolt, lüktetett, lobbogott:
tõlem tíz évet ellopott.
Kútja tüzébe ejtette,
Isten magának eltette.
Egyszer talán, ha itt a napja:
nagylelkû lesz és visszaadja

Yurka · 2007 Október 19

MAGAM VAGYOK

Christine de Pisan

Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra hagyott társam és szerelmem,
magam vagyok, nincs hű uram-barátom,
magam vagyok, haragvón, csendesedten,
magam vagyok gyötrő nehéz hevemben,
magam vagyok, hogy nálam senki jobban,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Magam vagyok, ha ablakom kitárom,
magam vagyok szobámba rejtezetten,
magam vagyok hallgatni nagy sírásom,
magam vagyok, letörve, ernyedetten,
magam vagyok, bár mind keservesebben,
magam vagyok kuporgón a sarokban,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Magam vagyok mindenütt a világon,
magam vagyok jártomban s megpihenten,
magam vagyok, hogy nincs ebben se párom,
magam vagyok mindentől elfeledten,
magam vagyok, ha sértést kell viselnem,
magam vagyok, ha könnyem elzokogtam,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Herceg, most gyűl a bánat csak felettem,
magam vagyok gyásztól fenyegetetten,
magam vagyok sziromnál hervadóbban,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.

(Illyés Gyula)

szavak · 2007 Október 19

Fábri Péter: A csönd és a szó

Ne less mögé, hisz úgyis tudhatod, mi más:
a szó a csönd ruhája csak.
A szó a dísz, a csábító, kacér selyem,
s a csönd a vér, a hús, a csont,
a csönd a test, a néma lüktetés, a lét. Ha néha szóba rejtezik,
csak mint, ha nő incselkedik, tréfál velünk,
s hogy vetkezhessen, öltözik,
mert szűnni vágyna csak szünös-szüntelenül:
s a csönd is éppen ezt teszi.A csönd a test, öröm és nyűg és fájdalom,
az öntudatlan élet ő:
a Semmi teste, néma változás, anyag.
S a szó a csönd ruhája csak,
s a csönd a test, a néma lüktetés, a lét.

Yurka · 2007 Október 19

Komáromi János

Miért nem

micsoda tűz lobog
a rejtegető
halovány fátyol alatt
felvillan a szenvedély
és egyre csak akar... akar

a parázs még őrzi
a régi vágyakat
felébredsz
de nem indulsz keresni újakat

tekinteted felperzsel
minden hazudott határt
minden erkölcsi gátat
szenvedélyed tör át

miért próbálod hasztalan
elfojtani amit nem lehet
elfogadni miért nem mered
hogy vágyaid soha le nem győzheted

titkos ölelések
hazudott mosolyok
ha szabadon engeded érzéseid
miért hiszed: rossz vagyok

bűntudat-pillantások
képzelt érintések
és az érzés:
önmagamtól is félek

kellene a megértés
önmagad iránt
kellene az érzés
a vágy nem a mélybe ránt

de a megszokás fogva tart
erősebb a felszín mint a mély
kívül az ostoba álarc
belül tombol a szenvedély

szavak · 2007 Október 20

Simon István

CSILLAGOT LÁTTAM

Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam.

Mert az életem annyi botlás,
és mennyi álmom a romhalmaz:
a könnyed kellett, amíg hallgatsz,
egy tiszta csillag, hogy azon láss
és légy irgalmas.

Kis csepp, a harmaté ha ennyi,
ám benne fájdalmad a tenger,
mégis tűrted, hogy hideg szemmel
ne ítéld azt, akit szeretni
akarsz, mert ember.

S éreztem, megszorítva formás
kezedet - mellyel letörölted -
hogy olyan kapocs rajta a könnyed,
mint ami kicsi hegyi forrást
óceánokkal összeköthet.

Yurka · 2007 Október 20

Bella István - Csak addig

Csak addig éljek,

amíg egy nő szemében

megnézhetem minden nap arcomat.

Csak addig,

Amíg egy gyermek kezére

rábízhatom - vezesse! - voltomat.

Csak

míg akad egy kő, egy tiszta homlok,

egy mosoly, amire még írni lehet.

Míg tudom tisztán,

bár hangosan sose mondom:

halni is érdemes.

Yurka · 2007 Október 20

Szent-Gály Kata

Szemek

Hogy milyen volt a két szemed, ki tudja,
de nagyon mély volt és nagyon szelíd,
mintha minden borongó alkonyatnak
magába zárta volna színeit:
a párát és az álmodó sötétet,
mely mint a kéz, a Földet fogja át,
s amelyben már a messzi végtelenség
ígéri nékünk csillagsugarát.

Yurka · 2007 Október 21

Lelkes Miklós

Kezdődő ősz

Idő fénylett: vizek, égboltok őse.
Nagy szemek néztek a kezdődő őszre.
Dallam szikrája táncolt el a légben,
s gyújtott ezüstöt bús nyárfalevélen.

A Semmi volt szívemben, ami Minden,
mert könnye átjut álmon, földi kincsen,
s a szépsége ráég a pillanatra,
melyben az Anyag önmagát siratja.

Megértettem: a Semmit írom én is,
a Nagy Szívet, mely vérzik, vérzik, vérzik,
fényben Időt: vizek, égboltok ősét,
elmúlásokban Szépség örök őszét.

Ingott a nád, akár az emberélet
és sóhajtott is. Nincs-partokra léptek
az istenek, s a fényben Időt loptak
és sejtettem, hogy ők is elhagyottak.

S nem mindegy-e, - szólt tükörláng szememben -
hogy végesen sírunk a végtelenben
vagy a végtelen végén sírnánk: vége,
nincs már tovább fenséges messzesége?!

Kezdődő őszből majd gyönyörű télben
hadd fejezzem be: csillagos mesében,
hólelkű csendben pogány-szép imával,
gyógyító Szépség méregpoharával.

Yurka · 2007 Október 21

Varga Gábor

Árnyék vagyok

Minden voltam,
most csendes árny,
földön élek,
s te lépkedsz rám,

feledni mész,
de ott vagyok,
ha süt a Nap,
vagy Hold ragyog.

Benne fában,
szomorú fűz
kis virágban,
s lepke sem űz,
az utcákon,
a tereken,
feketéllek
a kezeden.

Szobádban is,
mint gyertyaláng,
s tányérodban,
te kis falánk,
ágyad alatt,
s ha keresed:
velem játszik
a gyereked.

Ott vagyok ha
csukva szemed,
mikor épp sírsz,
arcod nevet,
veled vagyok,
s te egyedül:
tőlem senki
se menekül.

Ha élnék még,
veled járnék,
de nem vagyok,
csak egy árnyék.

Yurka · 2007 Október 21

Szabó Győző Gyula

Búcsú

Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz.

Yurka · 2007 Október 21

Kántor Péter

Lila öröm

Ó, ez a lila szoknya! vagy ibolyakék?
emelgeted magadon, tenyereddel
simogatod, becézed, a színét,
a szabását dícséred: Ó, de szép!
Ó, hogy símul a derekadra, s onnan
hogy zuhog le sokáig, a bokádig!
S a gombok? Nézd a gombokat! - kiáltod
átszellemülten. - Megsemmisülök
ennyi tökélynek láttán, és: Örülsz?
Nézd, zsebe van! s bedugod a kezed
a zsebekbe, s úgy járkálsz fel-alá
karcsún, boldogan, lilán... Csak ülök
egy kieső fotelben észrevétlen,
kopott farmeres kopott bennszülött,
és integetek neked a fotelből:
Hahó, kedvesem! Hahó! Örülök!

Yurka · 2007 Október 21

Katja Fox

A sors ösvénye

Mosson tisztára a tenger, és változz,

Tápláljon a Föld, és növekedj,

A csillagok fénye süssön rád, és emlékezz,

Álmod töltsön föl erővel, és hajózz,

Táncolj a szellemmel, és légy a tudás,

A szeretet érintsen meg, és gyógyítson,

Őseid áldjanak, és járd az igazságát,

Annak aki vagy.

Yurka · 2007 Október 21

Percy Bysshe Shelley

A lepke vágya

A szót, mit a sárba rántanak,
nem szennyezem én be.
Az érzést, mit úgy gyaláz a vak,
még te is ne nézd le.
Van remény, mi kétséggel rokon,
megfojtani hát ki merész?
S kedvesebb tőled a szánalom,
mint mástól a józan ész.

Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhítatot, mit rejt a szívem,
s mi megindítaná az eget -
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé.

(fordította Képes Géza)

Yurka · 2007 Október 21

[FONT=&quot]Elisabeth Barrett Browning [/FONT]

[FONT=&quot]Portugál szonettek[/FONT]

[FONT=&quot]Ha érted mindent elhagyok, leszel cserébe mindenem?[/FONT]

[FONT=&quot]Meghitt szavak, áldások, csókok rám is hullanak családi körben?[/FONT]

[FONT=&quot]S nem rémülök el, ha szemem új falakra vetve fel, [/FONT]

[FONT=&quot]Otthonom helyett új otthon fogad?[/FONT]

[FONT=&quot]S emlékemben Te állsz oda magad,[/FONT]

[FONT=&quot]Holt, szelíd szemek helyére? Felelj![/FONT]

[FONT=&quot]Nagy próba vágyakat igázni, ládd, de bút igázni nagyobb feladat.[/FONT]

[FONT=&quot]Mert minden búban benne van a vágy.[/FONT]

[FONT=&quot]És búm, jaj, elriasztja vágyadat.[/FONT]

[FONT=&quot]Mégis: szeress - jó? Szíved tágra tárd,[/FONT]

[FONT=&quot]S öleld be ázott galambszárnyamat.[/FONT]

Yurka · 2007 Október 22

Fodor Ákos

Jelentés - vázlat a jelenidőről

valahogy úgy, mint a csecsemők:
iszom, iszom és szomjazom,
megkívánok és elúnok,
fogok, megszorítok és elejtek,
elsírom magam,
unatkozom, félek.
Mindentôl függök, de alig függök ö s s z e .
Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza-
borzadok egy másiktól.
Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavakat hallva, látva.
Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál
kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom
egy színen, formán, hiányon; jót csodálkozom olyasmin,
hogy hajlik az ujjam.
Bízom. Ragaszkodom. Hamar
felejtek. Valahogy így.
Jöhet
a jövő -
úgyis jön
- nem hívom.

szavak · 2007 Október 22

Akarsz-e

Akarsz-e futni, arany éjszakában futni velem,
a földre bukni, és az égre nézni fel?
Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket,
s nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?
Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd,
és arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rámtalálni őszbe rohanó üres vonaton?

Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?
Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken,
és lángra gyúlni fázós fehér reggelben?
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
hogy szóra bírni más ne tudja, senki sem?

Van az úgy, hogy semmi sem jó
És van az úgy, hogy lenni sem jó
Hát gyere mondd, hogy akarod még
És ezer év sem téphet szét

Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneimet,
akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet?
Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?

(Geszti Péter)

Yurka · 2007 Október 22

Paudits Zoltán

Exodus

Anyáink ezüst hajából

koszorút fon az alkonyat,
ajkukról szelíd madár szól,
hallja mind kelet és nyugat.

Virág terem a szívükön,

lelkükben ég a szeretet,
reményt fognak a fényükön
az ölben ringó gyerekek.

És lassú táncban véget ér,

elszakad az erős vászon,
a színesből lesz hófehér,
s zeng az égi angyalkánon.

Yurka · 2007 Október 22

Turbuly Lilla

FRAGILE

Hajnalban arra ébredtem, hogy fázom.
Mondjanak az időjósok akármit,
kifog az ősz a szeptemberi lázon,
eső veri a szomjazó kert fáit.

És mert nem bírtam elaludni újból,
peregni kezdett lassan, ami volt;
nem én akartam végignézni hússzor,
fejemben mégis két film zakatolt.

Szemcsés nagyon, mert régi már az egyik,
hiányzik sok kép – az idő vágta meg.
Forgatjuk még a másikat, de meddig?
S ha elkészül, poros raktárba megy?

Dobozba zárul, és nem látszik előre,
ha készül az új, kinek jut főszerep,
hogy most adódik, vagy talán jövőre
a véletlennek kedvező terep.

Bár ősszel jobban látszik, hogy hiába
(és így van akkor is, ha visszakérdezünk)
csomagoljuk magunkat szerelembe, nyárba.
(Különben is, hány film az életünk?)

Yurka · 2007 Október 22

Jean Moréas

Kacagok

A fák kiszáradhatnak,
a vizek befagyhatnak!
Én csak nevetni akarok.

A tánc is megszűnik,
a hangszer eltörik,
kacagok, kacagok!

Jöjjenek jó vagy rossz napok,
én csak kacagni akarok!

(Tamkó Sirató Károly fordítása)

Minden ami a szívednek kedves

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák