Minden ami a szívednek kedves

szenzitiv témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Április 12.

  1. gamegame

    gamegame Állandó Tag

    Allen Ginsberg (1926-1997)

    Négy haiku

    Vállamon át látom,
    csupa cseresznyevirág
    a fenekem.

    *
    Oldalamon fekszem
    az ürességben:
    légzés az orromban.

    *
    Virágaimnak
    nem tudtam nevét – most
    kertem sincsen már.

    *
    Shortban vagyok
    kinn a tornácon;
    autók fénye az esőben.

    Berkeley, Fall 1955
     
    xerathon kedveli ezt.
  2. filmi

    filmi Állandó Tag

    Egyszer

    Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,
    És akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.
    Vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál.
    Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél.

    Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,
    Egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,
    Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél.
    Egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.

    Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
    S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
    Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél
    Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél.

    Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél.
    Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.
    Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,
    A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél.

    Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,
    Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
    Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál.
    Egyszer zsebre vághatnál, aztán kigombolhatnál.

    Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,
    Egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál.
    Aztán elnémulhatnál, s kérdőn rám pillanthatnál,
    Egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál...

    Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,
    Aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél.
    Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,
    Aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.

    Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál,
    Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél.
    Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél.
    S akkor úgyis tehetnél, mintha tényleg léteznél... (Presser Gábor)
     
    kágyula és nagymami2 kedveli ezt.
  3. xerathon

    xerathon Állandó Tag

    UTOLSÓ TANÍTÁS FIAIMNAK, HAGYATÉK (Jónás Tamás)

    Elkezdtem elfelejteni, minek álltam neki, hogy elfelejtsem.
     
  4. WyZsóy

    WyZsóy Állandó Tag

    Dsida Jenő
    Nyáresti áhitat

    Lépkedj vigyázva, kedves!

    Míg mély varázsa tart

    e percnek, ülj le mellém.

    A csöndet ne zavard.

    Az Úr mennydörög olykor,

    máskor a suhogó

    tölgyek holdfénybe rezgő

    szavával suttogó,

    máskor csókokba csattan

    termő parancsa, majd

    költők szájával szólal,

    mikor a rím kihajt.

    Most, hogy ily enyhületben,

    mivel sem küzködőn

    ülök a tiszta csendben,

    a tiszta küszöbön:

    egy kis tücsköt választott

    s e cirpelésen át

    beszél. Figyelj, figyelj csak!

    Én értem a szavát.
     
  5. Horkanto

    Horkanto Állandó Tag

  6. Horkanto

    Horkanto Állandó Tag

    Rabindranath Tagore
    idézet a Versek A kertész című kötetből -
    Áprily Lajos fordítása



    "/.../
    Ki vagy, olvasó, aki verseimet száz esztendő múlva olvasod?
    Nem küldhetek neked egyetlen virágot sem a tavasznak ebből a gazdagságából, egyetlen aranysávot sem az amott lebegő felhőkből.
    Nyisd ki ajtóidat és tekints szét.
    Virágoskertedből szakítsd le egy száz év előtti kor eltűnt virágainak illatos emlékeit.
    Szíved örömében érezd meg egy tavaszi reggel dalának eleven örömét, mely vidám hangját száz esztendő távolából küldi feléd.


    Senki sem él örökké, testvér, és semmi sem tart sokáig. Tartsd ezt eszedben és örülj.
    Életünk nem az egyetlen régi teher, ösvényünk nem az egyetlen hosszú utazás.
    Egyetlenegy költőnek sem kell énekelnie egyetlen régi dalt.
    A virág elhervad és meghal; de annak, aki hordja a virágot, nem kell érette örökre gyászolnia.
    Testvér, tartsd ezt eszedben és örülj.

    Jönnie kell egy teljes szünetnek, hogy tökéletességet szőjön a muzsikába.
    Az élet napestje felé hanyatlik, hogy belefúljon az arany árnyékokba.
    A szerelmet el kell hívni játékától, hogy bút igyék s felemelkedjék a könnyek egébe.
    Testvér, tartsd ezt eszedben és örülj.

    /.../"
     
  7. Horkanto

    Horkanto Állandó Tag

    Rabindranath Tagore
    Versek a Gitándzsáli című kötetből -
    Babits Mihály fordítása


    "Észre sem vettem a pillanatot, midőn először átléptem ez élet küszöbén.
    Minő hatalom tette, hogy belenyílottam ebbe a nagy rejtélybe, mint a bimbó éjjel az erdőbe?
    Midőn először tekintettem a világosságra, egy pillanat alatt éreztem, hogy nem vagyok idegen ebben a világban, hogy a névtelen és formátlan kikutathatatlan saját anyám képében vett a karjaira.
    És így a halálban ugyanaz az Ismeretlen úgy fog feltűnni előttem, mintha öröktől fogva ismertem volna őt. És mivel szeretem ezt az életet, tudom, hogy épp úgy fogom szeretni a halált.
    A gyermek felsír, midőn anyja leveszi jobb melléről; csak azért, hogy a másik pillanatban a másik emlőn megvigasztalódjon."
     
    nagymami2 kedveli ezt.
  8. fekete93

    fekete93 Állandó Tag



    Nirvana.
     
    Horkanto kedveli ezt.
  9. nagymami2

    nagymami2 Állandó Tag

    Egy gettóban talált gyermekvers 1944



    Holnaptól leszek szomorú, holnaptól!

    De ma örülni fogok!

    Mire jó szomorúnak lenni, mire jó?

    Miért fúj a gonosz szél?

    Miért kell keseregnem ma a holnap miatt?

    Talán a holnap világos, a holnap jó, talán holnap sütni fog a nap

    és nem lesz okom a szomorúságra.

    Holnaptól leszek szomorú, holnaptól, de ma,

    ma örülni fogok, és minden keserű napnak azt fogom mondani,

    holnaptól leszek szomorú, ma nem!"
     
  10. Horkanto

    Horkanto Állandó Tag

  11. Vörös Rébék

    Vörös Rébék Új tag

  12. WyZsóy

    WyZsóy Állandó Tag

    Utazni!

    Utazni! Hon-vesztegetve!
    Lenni mindig egyre másnak,
    gyökere-nincs lelked egyre
    átadni a látomásnak!

    Nem lenni a magadé se!
    Menni folyvást, menni csak,
    célt se tudva, cél felé se
    irányítva vágyadat!

    Utazás – csak így utazni.
    Hogy már nem is vagy egyéb,
    mint az útak álma. Annyi;
    semmi más, csak föld meg ég.

    27. oldal

    Fernando Pessoa : Ez az ősi szorongás
     
  13. WyZsóy

    WyZsóy Állandó Tag


    Benedek Elek: Ne bántsd a fát!


    Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
    Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
    Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
    Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
    Szeresd a fát!

    Édes gyümölcsét várva-várod,
    S te mégis letörnéd a virágot?
    Szegény virág gyorsan elszárad,
    S te bánkódnál majd, késő bánat.
    Ne bántsd a fát!

    Fa lombja közt viharban, vészben
    Lám meg se ring madárka fészke,
    Fáradt ha vagy, leülsz alája,
    S elszenderít madár danája.
    Szeresd a fát!

    Anya ő is, minden levélke
    Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
    És gyermek minden ágacskája,
    Szeretettel tekints fel rája.
    Ne bántsd a fát!

    Mindaz, kik fákat ültetének,
    Sírjukra szálljon hálaének,
    Ásóval is költők valának,
    Szép lombos fákról álmodának.
    Szeresd a fát!


    [​IMG]
     
    kágyula és Horkanto kedveli ezt.
  14. Trisa

    Trisa Állandó Tag

    Ez a pár sor egy gyöngyszemtől,egy cuppanós puszival.

    H.WENKE: ...és megtermté a Jóisten az óvónőt
    Nagyon tetszett, és nekem is könnycseppeket csalt a szememből.
     
  15. Asmi-baby

    Asmi-baby Állandó Tag

    Vajda János:
    Magány

    Az emberek beszélnek fájdalomról,
    Rakásra hordva sok bút, bánatot;
    És mondja mindenik a magáéról,
    Hogy már a földön az a legnagyobb.

    Hallgatva némán ennyi bút, keservet,
    A magamét én el nem mondhatom.
    Keresem a magányt, a véghetetlent,
    Csak ottan önthetem ki bánatom.

    Hol legsürűbb az erdő, legsötétebb,
    S a szél elalszik a falevelen,
    Mintha megállna percre idő, élet, -
    Leborulok sohajtva: "istenem,

    Hát e világon semmi sem tökélyes!
    Nincs alkotásod kifogástalan.
    Ha fogyatékos minden, ami véges,
    Teljes talán, ami határtalan?

    Te, aki ülsz ott arany fellegtrónon,
    Teremt, változtat, öl vezényszavad;
    Míg lényeid itt hánykolódnak gyarlón,
    Elégedett volnál te egymagad?"

    És láthatatlan elborul az égbolt.
    Valami árny vonul el odafönt.
    A mozdulatlan levegő meredt, holt.
    Mintha befagyna, dermesztő a csönd.

    És mintha megszólamlanék az isten,
    És hallanék fohászt, mélyet, nagyot:
    "Hozzám hasonló e világon nincsen;
    Mindig magamban, egyedül vagyok!"
     
    kágyula és Szpacsi kedveli ezt.
  16. Asmi-baby

    Asmi-baby Állandó Tag

    "...Ősz van és peregnek a sárgult levelek,
    Meghalt a földön az emberi szeretet.
    Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél,
    Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
    Hiába sírok és hiába szenvedek,
    Szívtelen rosszak és kapzsik az emberek.
    Meghalt a szeretet!


    Vége a világnak,vége a reménynek
    Városok pusztulnak, srapnelek zenélnek.
    Emberek vérétöl piros a tarka rét.
    Halottak fekszenek az úton szerteszét.
    Még egyszer elmondom csendben az imámat:
    "Uram, az emberek gyarlók és hibáznak."
    Vége a világnak!..."
     
    kágyula és Szpacsi kedveli ezt.
  17. Asmi-baby

    Asmi-baby Állandó Tag

    Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

    "...Immár aligha változom meg:
    minden vonásom végleges.
    Mi eddig eszmém s mámorom lett,
    eztán sorsom törvénye lesz.

    Aláaknázott terepen
    lépkedek feszes nyugalomban.
    Dühöm csak jelentéktelen
    legyek dünnyögésére robban:
    a folytonos életveszély
    morajától szemem se rebben;
    minden reményem benned él,
    halálomnál véglegesebben. ..."
     
    Szpacsi kedveli ezt.
  18. bastyenka

    bastyenka Állandó Tag

    Szétáradt az égbolton a mennydörgés. Bátyó a félelem legkisebb jele nélkül nézett fel. (...)
    - Á, ne is törődj vele. Csak Isten tologatja a bútorokat.
    (Charles Martin)
     
  19. Szpacsi

    Szpacsi Állandó Tag

    sorognak.

    Hiszen én sírok!

    Mi történt? Mim fáj?

    Nem tudom.

    Nem érzem.

    Tompa vagyok.

    ..........................................................................................................................Sz.K.................................................................

    ... Nem vagyok Démon...

    Higgy nekem kérlek...

    meg is Esküszöm ha kell.

    ... az Életemre.

    Bár tudom,nem sokat ér.

    De ha ez kell hogy elhidd, bármikor meghalok!

    Csak kérned kell,és bármikor eldobom!

    Eldobom az Életem, és neked adom!

    ................................................................................................................
     
  20. yodoid

    yodoid Tag

    Jeszenyin

    A KÉK TŰZESŐ

    A kék tűzeső hamu lett.
    Lemondtam a kóborlásról.
    Legelőször most szeretek,
    búcsúzva duhajkodástól.

    Kívántam a bort, a leányt
    s mi voltam? Elgazosult kert.
    De most az ivást-mulatást megutáltam:
    rontja az embert.

    Csak téged lássalak én,
    az örvényt barna szemedben.
    Ne bolyongj a múlt sürüjén,
    ne lakjék más a szivedben.

    Te finom-suhanásu leány,
    makacs szíved érti-e végre:
    a csibész szeretni tud ám!
    És engedelmes a vére!

    Fene mind az ivó-helyeket,
    verset sem írok, ha kivánod;
    simogatnám lágy kezedet
    s hajadat, mint őszi virágot.

    Örökre nyomodba megyek,
    itthon, vagy akárhova, távol...
    Legelőször most szeretek,
    búcsúzva duhajkodástól.

    WEÖRES SÁNDOR

    és pici ellenpontként szintén Jeszenyintől:

    ÉNEKELJ!

    Énekelj! Az átkozott gitáron
    Tépdesse kezed a húrokat,
    te utolsó, egyetlen barátom!
    Jó ez: kocsma füstje fojtogat.

    Rá se nézz e keskeny női kézre,
    vállra, melyre lágy selyem terül.
    Egyszer boldogságomat igérte,
    és a vesztem lett véletlenül.

    Nem tudtam, hogy a szerelem: pestis,
    nem tudtam: ragály a szerelem.
    Hozzám lépett kacéran, s már ment is,
    Elrabolva csavargó-szivem.

    Énekeld hát, pajtás, elviharzott
    ifjúságunk szertelen korát!
    Mit bánom én ezt a szép ribancot!
    Mit bánom, ha más karolja át!

    Eh, megállj! Mért is gyalázom csúnyán?
    Eh, megállj! Minek bántom szegényt?
    Add a gitárt! Legmélyebbik húrján
    hadd mondom a magam életét.

    Napok, aranykupolák felettem,
    álmaim iszákját hordozom.
    Sok lányt tapogattam, ölelgettem,
    sok asszonyt letört erőszakom!

    Igen, van egy keserű igazság.
    Látom gyerekkorom faluját:
    a kankutyák sorra szimatolják
    tavasszal a tüzelő szukát.

    Féltékenyen őt minek vigyázzam?
    Fájdalmat rá vesztegetni kár.
    Életünk: ölelkezés az ágyban,
    életünk: csók láza és mocsár.

    Énekelj! kezed vad lendülettel
    úgy csap le, mint sorsunk ostora.
    Küldd el innen... a pokolba... küldd el!
    Nem halok meg, cimborám, soha!

    RAB ZSUZSA
     

Megosztás