Minden ami a szívednek kedves

gamegame

Állandó Tag
Si-tö
Öregszem

Megroggyantam, öregszem, erőm fogy, kinevetnek,
de sétálok: a felhők s a fenyők még szeretnek.
Azt bánom csak, hogy máig a sült galambra vártam,
s kormány nélkül sodródtam, részeg hajó az árban.

Faludy György fordította le
 

gamegame

Állandó Tag
ISIKAVA TAKUBOKU (1886-1912)

lélegzetvétel:
mellemben szelek jajdulnak
zimankónál keserűbben

lehunytam szemem
ám szívem kerülik a képek:
ismét fényes kopárság

cserepes a szájam:
hónom alá venném a várost
kínálnak-e gyümölcsöt az éjjel,

játszani ment kislányom
előkotortam, hogy megszalasszam
a fából faragott vonatot

lüktető fogam nyomkodom,
a télvizi ködökből
bíborvörös nap kél

átokföldet átszelő
fekete szerelvény:
bánat hasít szívembe

eltűnődtem:
"vágyak aranypora hol szikrázol?"
- huss! pucolom pipám

elkoszolt kezemen töprengek:
e napokban
lelkem sem más

maszatos kezem rózsásra mostam -
elégedett vagyok -
ma is tettem valamit

gyötrő vágy: drága-drága hegy...
s hasztalan kutatom hol
tavaly megpihentem - a követ

újévre lehiggadt szívem!
alámerült a csöndbe,
álomba dobbantja a múltat

odakint tollaslabda játék
és kacagás hallik -
akár tavaly szilveszterkor

kemencéhez dörgölődzöm,
szemem nyitom-csukogatom:
az elmulasztott tavaszt siratom

"holnapra minden jóra fordul' -
szívembe lopódzó reményért
feddem magam s hálni térek

mint úr, ki összeüti kezét
s morcan vár, míg álmos hang felel:
szívemet türelmetlenség perzseli

fejembúbjára rántott takaró
alatt magamhoz ölelem combjaim:
a világra öltöm nyelvemet

aznap Istennek pöröltem, sírtam
ó, álom, álmaim, álmok!
ennek négy napja volt, reggel

álom-verítéktől tajtékosan
keserű-többtonnás
hajnali ébredésem

a jégtömlő alatt
embergyűlölettel szikrázó szemek:
álomtalan éjszaka

táncot lejtő tavaszi hó:
láztól izzó szemeimbe
szomorúan szivárgó kép

gyógyítatlan
meghalatlan -
egyre áradó türelmetlenség

ébredéskor
gyűszűnyire szűkült tüdőm:
reggel, ősz elején

tornácra hozatott párnákról
végre ismét
elmerülök az éj tengerében
 

gamegame

Állandó Tag
Rjókan Taigu (1758-1831)
(Bakos Ferenc fordítása)

Hulló levelet
hozott eleget a szél
tűzrakáshoz.

A rabló
ittfeledte ablakomban
a teliholdat.
 

gamegame

Állandó Tag
Rjókan Taigu (1758-1831)
(Horváth Ödön fordítása)

Ablakom sarkán
ott függ a hold: a tolvaj
ottfelejtette.

Ha eső esik,
ez a Rjókan barát
megszánja magát.

Ahogy a fűszál
összeroskad a mezőn,
úgy marad fekve.

A széllel jönnek
szálló, száraz levelek:
kis tűzre elég.
 

gamegame

Állandó Tag
Francois Villon

NÉGYSOROS VERS,
melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.
 

emesee0422

Állandó Tag
Albert Einstein
“Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos.”
“Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.”
“Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!”
“Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.”
“Az, aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.”
 

gamegame

Állandó Tag
Alfred Lord Tennyson

Untat várni, elmúlni csiszolatlan
rozsdállva és nem munkában ragyogni!
Csak lenni: még nem élet. Ezer élet
együtt se volna sok, és hogy fogy ez
az egy is...
 

gamegame

Állandó Tag
Alfred Lord Tennyson

Sok titok van még; és bár nem vagyunk
az az erő, mely egykor eget és
földet rázott: vagyunk, ami vagyunk;
sors és idő gyengíthetett, de hős
szivünk együtt ver s kemény hite, hogy
küzd, keres, talál s nem hagyja magát.
 

gamegame

Állandó Tag
Eduard Mörike: Éjfél

Megjött az éj, s merengve áll
a hegynek támaszkodva már,
s a nagy idő aranyló mérlege
nem leng. Egyenlő súllyal van tele.

S hetykén duruzsolnak, - a hold kiragyog, -
anyjuknak, az éjnek, a friss patakok
a napról,
az elpihenő mai napról.

Egy ős gyerekdalt döngicsél
a víz, de unja már az éj,
a csengő égi kék, az vonzza őt,
azt kedveli, az illanó időt.
S álmos patakok puha medreikben
tovább duruzsolnak azért szelíden
a napról,
az elpihenő mai napról.

/Ford.:Radnóti Miklós/
 

gamegame

Állandó Tag
Puskin: Álmatlan éj

Hánykolódom ágyamon:
szinte fojt az éj, fülledt,
csak a falióra lüktet
a sötétben monoton.
Párka, orsód, zurrogásod,
halk homály, a suttogásod,
élet, egér-motozásod
mért izgat úgy, mondd, miért?
Mi vagy, moraj? Öncsalás vagy?
Zokogás vagy számadás? Vagy
vád az elveszett napért?
Itt vagy, ott vagy, szüntelen vagy?
Büntetés vagy intelem vagy?
Szeretnélek érteni -
Szóljatok, éj titkai!

/Ford.: Szabó Lőrinc/
 

emesee0422

Állandó Tag
Farkas Anna
A múlt árnyékában
Reménynek hinni akartam
lelkem bársonyba takartam.
Hosszú évek magányában
elmúlt idők árnyékában.

Szívem bánathullám mosta
rozsdás múltam eltaposta.
Reméltem bánaton túl már
fény gyúlhat jövő oltárán.

Keserűség szívembe mart
a lelkemben vihart kavart.
Hamis érzelmem vége lett
mielőtt még kezdetet vett.

A hit néha oly csalóka
reményem már él azóta.
Soha sem szabad feladni
lehet még új esélyt kapni.
 

gamegame

Állandó Tag
John Keats: Az álomhoz

Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama!
lágy ujjaiddal érints könyörülve,
s fénytől futó, éjimádó szemünkre
boruljon a felejtő éjszaka:

ó, édes álom! hogyha akarod,
törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,
vagy várd meg a záró áment, amíg rám
a mákonyos ágy suttog altatót:

de óvj s erősíts, mert a vánkoson
a sírba szállt nap árnya átoson:
űzd el szobámból a bús arcú gondot,

mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok:
csukd el a lelkem ékszerét, vigyázva
fordítsd meg a kulcsot az olajos zárba.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/
 

emesee0422

Állandó Tag
Sári Szabolcs
Csonka vágy
Két szívdobbanás között csak te vagy nekem,
Két szívdobbanás között téged képzellek el,
Ahogy szeletet hasítasz a magas égen,
És szárnyad nyújtod felém - de nem érlek el,
Aztán a látomás már csak tátongó semmi,
Mintha soha-soha nem lett volna igaz:
Kész volnék minden szívdobbanásom eladni,
Ha többé lehetnél, mint elképzelt vigasz.
Lennék szívdobbanásod, lennék életed,
Mint ősi köveken patakzó, olvadt telér
Könnyeként egybeforrnék, lennék egy veled,
Mert veled létezni: az bárminél többet ér.
...aztán elmúlik két szívdobbanás, majd három,
Megdermedt csendben: hátha meghallom hangodat,
És minden dobbanásban dobbanásod várom,
De nem szólsz. Dobogok tovább: a remény marad.
 

gamegame

Állandó Tag
Allen Ginsberg (1926-1997)

haikuk

Cukor nélkül
iszom a teát –
Mit se számít.

*
TÉLI HAIKU
Virágaimnak
nem tudtam nevét – most
kertem sincsen már.
 

gamegame

Állandó Tag
Allen Ginsberg (1926-1997)

haikuk

Szarik a veréb
fejjel lefelé
– ah! agyam tükörtojással

*
Maja koponya
csendes-óceáni uszadékrönkön
– Majd élek New Yorkban

*
Vállamon át látom,
csupa cseresznyevirág
a fenekem.
 

gamegame

Állandó Tag
Allen Ginsberg (1926-1997)

haikuk

Mellécsaptam
egy szúnyognak.
Mi tette ezt velem?

*
Egy újabb év
múlt el – a világ
változatlan.
 
Oldal tetejére