Ma nagyon rossz élményem volt.
Ahogy most jöttem hazafelé, az út közepén elvágódva feküdt egy fiatalember, nem tudom mióta és azt sem, hogy hányan mentek el mellette. Amikor odamentem hozzá, láttam, hogy nem gondozatlan és nem részeg, karóra rajta… Nem tudott lábraállni, ezért felsegítettem a járdára, a hátitáskájából kiszóródó apróságokat, tollat, papírzsebkendőt visszapakoltam. Elsírta magát, elmesélte kikészült idegileg, a főnökénél járt a szomszéd házban, akinek tartozik, de mivel fizetni nem tud, vállalta, hogy ledolgozza. Az egyezség nemjött össze, kidobta.
Kérdeztem miben segíthetek, hívjak-e mentőt, hogy tud hazamenni, gondoltam elviszem. Bocsánatot kért, hogy neki gondot okoztam, ne vigyem sehová, mert nincs hova, de valahogy megoldja...
Csak annyit kért, hogy adjak neki egy zsemlére valót. Amikor kérdeztem, mikor evett utoljára, válasza az volt, hogy tegnap.
Nem egy zsemlére valót nyomtam a kezébe. Nem érdekelt, hogy estleg fröccsre, vagy egyébre költi.
Az idén először nem örültem, hogy jön a tél...