Minek orultel Ma?
- Téma inditó Spanky
- Kezdés dátuma
T
Táltos
Vendég
Hogy a tegnapi eső után szépen süt a nap.
terek
Új tag
Megyesi Ferenc keresése Kanadában!
Az igazás az hogy nagyona örülünk anyósommal ennek a kanadai honlapnak, mivel felcsillan a remény Ferencről való hírek érkezéséről. Aki 1987-ben kivándorlot Kanadába, Hamilton városba telepedet le és ott grafikusként dolgozott,született egy fia Megyesi Erik,felesége Elizabet. Vajon hol lehetnek, merre járnak! Üdv: Terek!Jujjjj de jo.........................orom hallani ha valaki nyer,gratulalunk!
terek
Új tag
Megyesi Ferenc keresése Kanadában!
A keresés lehetősége mindig új dimeziókat nyit az emberek számára! Ebből eredően Ferenc Kanadiai tartózkodásáról szerezhető információk és jelek megtapasztalás mindig pozitív érzésekkel tölti el az embert. Egy 75 éves anya keresi fiát, és unokáját Eriket. Vajon hol lehetnek? Köszönjük! Egy szomórú édesanya aki 15 éve nem hallott a fiáról. Kérem írjanak ha tudnak róluk valamit! Megyesi Ferenc feleségének neve Bársony Erzsébet.Terek!
C
csocsike
Vendég
az se rossz....Tegnap a kocsit zartam be a kulcsal egyutt es taxival rohangaltam a masik kulcs utan.
de amikor észrevettem, olyan ideges lettem, hogy remegett a kezem!...de már boldogan takarítok! (még ez is öröm
)
Szólok a kollegámnak, mindjárt indul ne csüggeeeedj!
Várj, küldöm a pszichológusom, majd kiszabadít!
vaslegyecske
Új tag
Ma tudtam meg,hogy bár összevesztem a fönökömmel még mindig szüksége van rám.Egy gokartpályán dolgozom pályamunkásként.Sokáig be se mentem a volt munkahelyemre mert attol féltem,hogy nem állok meg elötte.most pláne jó hogy újra dolgozhatok mert legallább lefoglal munka.Sajnos 1 hónappal ez elött elhunyt az édesapám (((.Ezért is örülök hogy visszamehettem dolgozni a pályára legalább nem ez jár egy folytában a fejemben.
(((.Ezért is örülök hogy visszamehettem dolgozni a pályára legalább nem ez jár egy folytában a fejemben.Minek örültem ma?
Utóbbi éveim egyik legkellemesebbnek mondható napja volt a mai. Jól is jött ez, egy tüz-riasztós éjszaka után, meg amúgy is.
Vancouverben, és a Fraser folyó völgyében alig-alig havazik, csak szürkén esik, esik, esik az esö két hónapon át. Igaz ez még mindig sokkal jobb, mint az ontariói/muskokai hat hónapos telek, méteres havak, a minusz 20-30 fokokban a hóelfútatások, lépcsö-lapátolás.
Szóval, már a tegnap elkezdett havazgatni. Ma folytatta. S bár csakugyan nem hiányzik a magam mogött hagyott hideg atlanti oldal, ma igen nagyon megörvendtem a szép fehérségbe burkolódzott természetnek. Sétára nem indulhattam ma, az csak hétköznapokon lehetséges számomra. Ellenben itt az én erkélyemen újra gyerekké lehettem: kis hóembert raktam a selymes puha hóból. Kicsit késön fogtam hozzá, egy kedélyes dumcsi után csak, de még fél-szürkületben le tudtam fotózni: magamnak, a gyerekeimnek..
Ide a fórumra mind-mind csak olyan szuper, kifinomitott fotók kerülnek fel, hogy bizony latolgattam kissé, ugyanbiza megérné-e nevettetnem magam az én ókorinak is mondható "alkotásommal", ami kb. húsz perce készült? Végül amellett döntök most, hogy meg kell mutassam Nektek is a Hóemberemet. Föként a mai beszélgetés után..., leginkább Szlemesének. Ti. én bizonyos dolgokban korlátozva vagyok s egyike ezeknek, hogy még mindig nincsen digi-kamerám; valahogyan az az idö amikor épp azt kellett volna vennem, akaratomon kivül kiesett az életemböl, utána meg még nem jött el a kellö pillanat. Igy egy kis polaroid kamerát kaptam elö s mielött teljesen besötétedett volna, megörökitettem mai örömömet, a Hóemberemet.
Tudom a gyerekeim öröme is nagy lesz, mert látni fogják javulásomat.
Gyönyörü napom volt, ezért akartam azt megosztani azokkal, akik olvassák e topikot.
Ja, kontrasztként, az egyik fotó mellé kitettem azt a kis terasz asztalkát, amelyiket úgy virágostúl, kb. tiz napja vettem be, amikor kezdett hidegebb lenni.
:11:
Utóbbi éveim egyik legkellemesebbnek mondható napja volt a mai. Jól is jött ez, egy tüz-riasztós éjszaka után, meg amúgy is.
Vancouverben, és a Fraser folyó völgyében alig-alig havazik, csak szürkén esik, esik, esik az esö két hónapon át. Igaz ez még mindig sokkal jobb, mint az ontariói/muskokai hat hónapos telek, méteres havak, a minusz 20-30 fokokban a hóelfútatások, lépcsö-lapátolás.
Szóval, már a tegnap elkezdett havazgatni. Ma folytatta. S bár csakugyan nem hiányzik a magam mogött hagyott hideg atlanti oldal, ma igen nagyon megörvendtem a szép fehérségbe burkolódzott természetnek. Sétára nem indulhattam ma, az csak hétköznapokon lehetséges számomra. Ellenben itt az én erkélyemen újra gyerekké lehettem: kis hóembert raktam a selymes puha hóból.
Kicsit késön fogtam hozzá, egy kedélyes dumcsi után csak, de még fél-szürkületben le tudtam fotózni: magamnak, a gyerekeimnek.. Ide a fórumra mind-mind csak olyan szuper, kifinomitott fotók kerülnek fel, hogy bizony latolgattam kissé, ugyanbiza megérné-e nevettetnem magam az én ókorinak is mondható "alkotásommal", ami kb. húsz perce készült? Végül amellett döntök most, hogy meg kell mutassam Nektek is a Hóemberemet. Föként a mai beszélgetés után..., leginkább Szlemesének.
Ti. én bizonyos dolgokban korlátozva vagyok s egyike ezeknek, hogy még mindig nincsen digi-kamerám; valahogyan az az idö amikor épp azt kellett volna vennem, akaratomon kivül kiesett az életemböl, utána meg még nem jött el a kellö pillanat. Igy egy kis polaroid kamerát kaptam elö s mielött teljesen besötétedett volna, megörökitettem mai örömömet, a Hóemberemet. Tudom a gyerekeim öröme is nagy lesz, mert látni fogják javulásomat.
Gyönyörü napom volt, ezért akartam azt megosztani azokkal, akik olvassák e topikot.
Ja, kontrasztként, az egyik fotó mellé kitettem azt a kis terasz asztalkát, amelyiket úgy virágostúl, kb. tiz napja vettem be, amikor kezdett hidegebb lenni.
:11:
