Kedves Oma.
Utóbbi éveim egyik legkellemesebbnek mondható napja volt a mai. Jól is jött ez, egy tüz-riasztós éjszaka után, meg amúgy is.
Vancouverben, és a Fraser folyó völgyében alig-alig havazik, csak szürkén esik, esik, esik az esö két hónapon át. Igaz ez még mindig sokkal jobb, mint az ontariói/muskokai hat hónapos telek, méteres havak, a minusz 20-30 fokokban a hóelfúttatások, lépcsö-lapátolás.
Szóval, már a tegnap elkezdett havazgatni. Ma folytatta. S bár csakugyan nem hiányzik a magam mogött hagyott hideg atlanti oldal, ma igen nagyon megörvendtem a szép fehérségbe burkolódzott természetnek. Sétára nem indulhattam ma, az csak hétköznapokon lehetséges számomra. Ellenben itt az én erkélyemen újra gyerekké lehettem: kis hóembert raktam a selymes puha hóból.Kicsit késön fogtam hozzá, egy kedélyes dumcsi után csak, de még fél-szürkületben le tudtam fotózni: magamnak, a gyerekeimnek..
Ide a fórumra mind-mind csak olyan szuper, kifinomitott fotók kerülnek fel, hogy bizony latolgattam kissé, ugyanbiza megérné-e nevettetnem magam az én ókorinak is mondható "alkotásommal", ami kb. húsz perce készült. Végül amellett döntök most, hogy meg kell mutassam Nektek is a Hóemberemet. Föként a mai beszélgetés után..., leginkább Szlemesének.
Tudom a gyerekeim öröme is nagy lesz, mert látni fogják javulásomat.
Gyönyörü napom volt, ezért akartam azt megosztani azokkal, akik olvassák e topikot.
Ja, kontrasztként, az egyik fotó mellé kitettem azt a kis terasz asztalkát, amelyiket úgy virágostúl, kb. tiz napja vettem be, amikor kezdett hidegebb lenni.
:11:
En ma a Te hoemberednek orultem
