Nagytiszteletű Csöcsi úrnak

Az Ön sorsa most megpecsételtetett,
romlott húsával etetek ebet,
a csontjait ausztrál vadkutyák
szopogathatják majd egy héten át.
Önből csupán az alkohol beszél,
bolond lyukból bolondan fúj a szél,
rongyokba csavarom, mint egy múmiát,
és nem kap soha tobbé már piát.
Holtak honában lesz Önnek hona,
mert velem kikezdett. Óh, mily ostoba,
ahová küldöm, nincsen visszaút,
dögöknek ásott, feneketlen a kút.
Az Ön halála oly biztos, mint az Írás,
nem segit Önön többé már semmi sírás,
özvegy és árva nem hatja lelkemet,
mely akkor boldog amikor temet.
Hasztalan teste, mely csak bajt csiholt,
megnyugszik végre, javára lesz, ha holt.
Nem érdekel majd semmilyen lidércet,
hogy hajdan volt lovag, és talán délceg,
s nem érdekel majd semmilyen manót,
hogy életében ki volt, ha volt, s mi volt.

Maga csak ne pecseteljen hisz vaksi szemevel semit sem lat,
ha unatkozik kotozkodjon massal, vagy olvassa csendben a bibliat
Ausztral vadkutyak , on hord ossze hetet havat,
ha mergemben megrugom ont,rogvest vilagga szalad
Csokonyossen visszajar , tan kevesli a verest
az on kepen a bor, oly vastag, hogy meg all a jozan esz
Rinocerosz, sot az elefant sirva irigyli magat
on megszegyeniti az arabokat, es felduhiti az Etat.
Joindulatommal on megint csak ,oly rutul visszaelt,
nem hivtam rendort onre, amikor megtudtam, on metelt.
Onnek eselye sincs, hogy e parbajt,ferul nyerje meg,
ha sokat kotozkodik velem hat oda lesz a jobb keze.
Mint Vazulnak, az on fulebe is, forro olmot ontetek
nyakara, ha visitozik, egy jo nagy csomot kottettek.

Már forralom az ólmot az Ön szőrös fülének,
hogy ne hallja meg, ha zeng a győzelmi ének,
a teteme fölött ugrálok vascipőben.
s megszurkálom a testét is pikákkal bőven,
mi több, spanyolhonból rendeltem vad bikát,
és fújtat már a beste, rúgja az oldalát
a jó erős karámnak, a két szarva éles
holnap Önre uszitom, a belétől lesz véres,
szarvára kapja Önt, s nekiront a palánknak,
majd megtiporja jól, akkor már kiabálhat,
de hívtam én kuruzslót a sámánt és a felcsert,
hogy szenvedjen tovább, ennyit tőlem még elnyert
az átkai miatt, mit rámfröcskölt a szája,
most vérével folyik a rút homokba nyála,
bika tapodja kéjjel a maradék fogát,
s a nép üvölt mámorban. Vivát, vivát, vivát !

Hah, te kis biologus, ki bikat a tehennel kevered
egy orat rangattad a tokit, hogy adjon tejet.
Persze, hogy pruszkolt , patajaval kapalt
az otodik menet utan kejessen harapdalt
Most futhatsz elolle jo lesz ha teszed
kulomben bikatol lesz tekozlo gyeremeked,
Te leszel a mami, mily gyonyoru par
egy bikaval az oldaladon , rad sok orom var.

Mikor Ön tehenész volt
elkövetett sok hibát,
nem a tehenet fejte
meg, hanem a bikát.
A bika azóta is
Önt szibvől utálja,
az Ön nevét hallva
a földet kapálja,
mert Ön erőszakkal
telefejt egy vedret
a védetlen bika
kinjában fetrengett.
Forgatta a farkát
forgatta a szemét
de Ön csak rángatta
lába közt a szervét.

Draga Efi lovag, az Isten szerelmere
ha ehes vagy, inkabb adok penzt kenyerre
Az utonalas mar nem neked valo
hiaba vigyorog labad kozt, a fa-lo.
Az osztaly bezart, s az orvos hazament
a bekesseg kedvert,vedd be a gyogyszered
Beontest sokkolast ma varhatod hiaba
hetekre bezarlak a gumi szobaba
:4:

Kedves Csöcsi lovag
az Isten megáldja !
ne botladozzon itt,
feküdjön az ágyba.
Nincs Önnek ereje
már járni sem bir,
minek párbajozgat ?
Várja már a sír.
Kár lett volna pénzét
költeni pirulákra,
ezért költötte el
mindet a piára.
Figyeljen csak Önre
a sárga nyavaja,
ha Ön félrebeszél,
az Önnek a baja.

Nahát!

Békíteni jövék,
szabad ilyet tenni?
Két szép száll
embernek,
így egymásnak esni?
Efi lovag s Csöcsi,
- Milyen nevek ezek? –
Fehér kesztyűt kéne
egymás elé dobni.
Hol van itt a férfi,
de hun az igazság?
Ki kell menni ezért,
ahun aztot osszák.
Megvívni csatában,
elévenni puskát
- ha az van még nekik –
Férfias módon,
tudnak véle bánni?

Kedves jó vezarka,
nem lesz köztünk béke,
ez a háborúsdi
a barátság éke.
Ütjük verjük egymást,
ahogyan csak érjük,
Csöcsi zokogása
felhallik az égig,
de nem segit rajta
meghasad a melle,
damaszkuszi pengém
vidáman peng benne.

Pedig Csöcsi oly szép,
Meghasad a szívem,
Ahogy ütöd – vered,
Fáj bele a lelkem.
Szép kerek a feje,
És hozzá szakálla,
A jó isten áldja,
Hajnalhasadtában!

Feher kesztyumbe patkot teszek
fogaidra vigyazz nagyon
ha piszkalsz, hat megveszek
s e kesztyuvel verlek agyon.
Csocsi, az persze hogy szep
parjat ritkitja , az aszony zokog
fejin gloria, es menyei feny,
ki nem ismeri, azt hiszi morog
Szelid, es galamb lelku.
Rola mintaztak a jot
parbajban legyozhetetlen
lovag o, mindig is az volt


:4:

Valaha azt tanultam,tisztelt lovag úr,
hogy az öndicséret büdös,
de ez a magatartás
Önnél már ösztönös.
Szomorú lettem, hogy Ön alól
ismét csak kidöglött a ló
igy lehet, hogy ingyen jutott
a kesztyűjébe a patkó,
de amilyen rossz minőség
biztos, hogy a rozsda megeszi,
mire azt a kopott patkót,
a kesztyűjébe teszi,
a rozsda pedig majd kihull
az ósdi kesztyű száz lyukán,
s mig Ön csodálja, jól fejbevágom
és meredezhet rám kukán. :evil:

Uram, en magam csak onhoz viszonyitom
nem pediglen a nepet kulsommel iszonyitom,
A beka szep ezt on istudja mar
tanuja ennek heted s het hatar.
Ez nem ondicseret, uram ez a nep szava
holnapra kepem kozli a nepszava.
A cimlapon ott lesz a Sarkanyolo Szent Gyorgy
s ha csatazni akat fusson elotte egy kort.
Melegitsen, mert magamert jot nem allok,
az On csufsagat latva , nagyokat kialtok.
O rettenet, o borzalom , szememet vakarom
de akkor is gyozok ha kozben seggemet vakarom.

:4:

Uram, ezzel végetért nálam a türelem,
jöjjön a ringbe és szörnyen megverem,
Sárkányölő Szent György szobrát földig rontom,
beton alapzatát csákánnyal lebontom.
Ráadásul küldök egy fekete gólyát
azt szeretném látni, hogy állja a csókját,
mert a gólyamadár a békát szereti,
és, hogy meg ne fázzon, a gyomrába teszi.

A hos lovagkor rozsaszin hajnalan,
amikor on almodva ebredett,
arcot nem mosott, fogat sem talan,
s a varosba indult, hogy kereget.
Kis csakojaval, naponta elindul,
az ut poraban csendessen lepeget,
neha felutrol visszafordul,
karomkodik, hogy az Isten verje meg.
Ma megint nem lesz szerencsem ,
a nep alamizsnat, csak keveset ad,
kiurult a dohanyos szelencem,
s reveteg keze a szebeben matat.
Nem talal semmit, hisz nincs mit keresni
kardjat, panceljat, elitta reg,
a nok elhagytak , nincs kit szeretni,
s On is erzi, nincs messze a veg.
Ha vegeznek Onnel, az megvaltas volna,
de en olyat ,meg onnek sem teszek
Szevedjen, var Onre az elet pokla,
s En Onon csak derulten nevetek.

Tükörbe nézett, hogy így fújja a nótát ?
én koldus lovag vagyok, Ön lovagok koldusa
száraz kenyeret rág, fogatlan ínye
s a gerincéhez tapad a hasa.
A múlt héten vetettem egy petákot,
mert láttam éhes, és nekem van szivem,
de holnap inkább a tömlöcbe zárom
és ott tartom majd kenyéren és vizen.
Csupán azért, mert rontja a városképet,
és erőszakos, amikor kéreget,
amit mégis kap, azt rögvest elissza,
mert mindig szeszt vesz, sohse kenyeret.
Szégyen gyalázat, hogy milyen mélyre süllyedt,
nemes lovagnak így élni nem való,
dőljön kardjába, amig nem késő,
vagy rúgja meg, egy megvadult faló.

Megvadult loval ne fenyegess
tegnap loptad tudom bizony,
hogy egy lovag hogy sulyed ily melyre
nem tudom de ez egy iszony
Te koldus vagy, ki utszelen poroszkalsz
alamizsnaert bukfencet vetsz,
s ha valaki feled dob egy dollart.
a porban ,az oromtol fetrengsz.
Sovany vagyok, csak 120 kilo,
mert tolem is mindent elviszel,
en joszivvel adom, igen bizony,
mert lelkem nemes s te csak feleselsz.
Eljon erted a Karsai Istene ,
magahoz szolit a menyei hang
majd visszalok, magadra hagyva ,
s megkondul boszen a veszharang.
Menekul mindenki fut majd elolled
helyed a pokolban a konderban lesz
senki nem hall majd tobbet felolled
efelol nyugodt, sot biztos lehetsz.

Tegnap panaszkodott egy sánta ördög,
hogy vinné Önt, de túl nagy a teher,
120 kiló még élve is sok,
de mereven egy ördögöt is lever.
Ekként született meg az ötlet,
hogy kettévágom, s ezzel jót teszek,
az ördögök cipelhetik a zsákmányt
és én is vetélytárstalan leszek.
A nagy nagy üstben rotyog a szurok,
hol főzni fogják rusnya tetemét,
az iskolás kisördögök
hurkapálcára döfik a szemét,
s ha a kezét az üst szélére tenné
petrencésrúddal ütnek rá nagyot,
fülébe forró ólmot öntenek,
s a tojásaiból vernek nagy habot.

Uram a piaci legy, onhoz kepest etikettet tanit
az on szemtelensege nem ismer hatart,
ha tovabb folytatja kitolom a szemit
s az On holtesteert jon majd a batar.
Fekete koporso, szemfedo nelkul,
hogy zuledt arcat lassa a nep
hala utan minden megszepul
s en elveszem az on ozvegyet.
Naponta megverem, mintha ont vernem
fogait fogoval egyenkent kiszedem
ez nagyobb kej mintha magameva tennem
s igy nem kell a hitvesi agyban szenvednem.

Mi zümmög itt, talán egy szúnyog,
szemtelen, hangos, néha csíp,
rácsapok majd egy légycsapóval,
vagy szétrúgom a kics pöcsit.
Hogyan lehet ily műveletlen ?
koporsóba el nem temetnek,
ha egyszer eljön majd az óra,
gyolcs ruhákba betekernek,
és úgy adnak át az anyaföldnek,
fölöttem rabbi mond imát,
de addig még sok idő van
és elvágom az Ön inát,
hogy ne szálljon a bátorsága oda
és, hogy még el se fusson.
Üthessem pépesre Önt,
mert nekem ez a jussom.