Uram-atyám
Két pap kiment késő éjszaka zuhanyozni. Már meztelenre vetkőztek,
mikor eszükbe jutott, hogy elfelejtettek a fürdéshez szappant vinni.
János atya mondta, hogy van szappan a szobájában és elment érte
anélkül, hogy felöltözött volna. Magához vett két darab szappant,
egyet-egyet mindkét kezébe, majd elindult vissza a zuhanyzóba.
Már félúton járt lefelé, mikor látta, hogy három apáca jön vele
szemben felfelé. Nem volt olyan hely, ahová elrejtozhetett volna, így
mozdulatlanná merevedve megállt a fallal szemben, mintha csak egy
szobor volna.
Az apácák megálltak mellette és csodálkoztak, milyen életszerűen néz
ki.
Ekkor az első apáca hirtelen megragadta és meghúzta a férfiasságát.
Megijedvén, elejtette az egyik darab szappant.
- Nézzétek, egy szappan-adagoló!
Hogy leellenőrizze az elmélet helyességét, a második apáca is
meghúzta a pap férfiasságát, mire az elejtette a második szappant is.
A harmadik apáca sem akart lemaradni.
Meghúzta egyszer. Semmi.
Meghúzta másodszor. Semmi.
Meghúzta harmadszor. Még mindig semmi.
Elvesztve türelmét, megrángatta még párszor, majd felkiáltott:
- Uramatyám! Ez még kézkrémet is ad!