Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit,
ami igazolja, hogy õk már a római-korban is ott voltak. A szorgos
munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kõtáblát a
következõ felirattal: "Ave Cezar Vavan".
Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház
elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelmûen
igazolja, hogy római kori. De a hiányzó részt majd a tudósok
kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye. Jöttek is
a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy
székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumõr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate!
De a székely csak röhög, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik
kihallgatásra, és kérdezik, min nevet ennyire. - Hát, csak azon -
mondja a székely -, hogy nem az van oda írva: "Ave Cezar Vavan",
hanem az, hogy "A Vécé Zárva Van".