Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és az
öreg kakas.
A tyukász - aki már maga is benne járt a korban - átérezvén az öreg
kakas helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani..
El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki
imígyen szólt öreg társához:
-No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a
továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot!
Az öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszumkészen
állt a kérdéshez...
- Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten
is. Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi!
Hogy gondolhatsz ilyet urambátyám! - replikázott a fiatal kakas -Csak
nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször
százhúsz órás tanfolyamaimmal, manager szemléletemmel belemegyek ilyen
alantas alkuba?
Enyém mind a száz!
- Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem
haszontalanul öreg napjaimat...
- Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, ég?vörös tarajomnak,
érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak -
már megbocsáss - a te korodban nyomomba se érhetsz.
- Azért próbát tehetnénk
- .... próbát?
- Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé a száz tyúk!
- Versenyt? Futni? Veled? - Persze. Korunk a verseny kora, miért ne?
Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk
kárálására megkezdődött a verseny...
Szedte a lábát az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva
erejét a hajrára gondolva, mikor éktelen dörrenés hallatszott, és a
fiatal kakas véres tollcsomóként ken?dött föl a kerítésre...
A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a tyúkász, miközben
újratöltötte a puskáját:
- Már a harmadik kakast veszem meg, és ez sem a tyúkokat szereti....