Egy kisfiú kérdezi az apját,hogy mi a
politika.
Az apja elmagyarázza:
Figyelj fiam. Én hozom haza a pénzt,tehát én vagyok a kapitalizmus.
Anyád ügyel a pénzre,tehát ő a kormány.
Nagyapád ügyel arra,hogy minden rendben legyen,tehát ő a szakszervezet.
a babysitter a dolgozó osztály és mi mindannyian azért dolgozunk,hogy Te a nép jól érezd magad és minden rendben legyen
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös jövőnk.
A kisfiú elraktározza a hallottakat és elmegy aludni.
Éjjel arra ébred,hogy a öccse "telerakta a pelenkáját" és sír.
Felkel és szólni akar az anyjának,de az olyan mélyen alszik,hogy nem bírja felkelteni.
Bemegy szólni a babysitternek,de a szobában ,hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban,miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon.
Senki sem veszi észre,hogy ő is ott van,így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja,hogy el tudja-e mondani a saját szavaival,hogy mi is az a politika.
A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak és így szól:
A
politika az ,amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztájt,amit a szakszervezet csak tétlenül bámul.
A kormány alszik,a néppel senki sem törődik és a jövő is szarban van!
