lerészegedés "anatómiája"
A lerészegedés folyamatának az elejét és a végét persze tudományos segítség nélkül is meg tudjuk különböztetni: a harsány jókedvből eszméletlen alvás vagy dadogó hangoskodás lesz, mindenkinél egyéni vérmérséklete szerint. Az emberi agy azonban nem egyszerű automataként reagál a szeszre, hanem a lehetőségekhez képest intelligensen próbálja kivédeni a méreg hatásait. Vagyis mégiscsak érdemes megismerkedni az agysejtjeink és a szesz közötti küzdelem egyes fázisaival.
Az első féldeci kifényesíti az elmét
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy olyan emberek reakcióiról lesz szó, akik nem alkoholisták, még csak nem is nagyivók. Ők azok az átlagemberek, akik nem gyakran, évente maximum egy-két alkalommal, valamilyen rendkívüli körülmény hatására vagy különleges alkalomból felöntenek a garatra. Ez általában társaságban történik, a reakciók többsége épp a környezethez való viszony megváltozását jelenti.
Az Egyesült Államok-béli Denverben a University of Colorado Medical School farmakológusa, Boris Tabakoff a témába vágó kísérletek során azt tapasztalta, amit minden társasági ivó, hogy az első ital hatására rendkívül aktívvá válnak a gondolkodással, emlékezéssel és az élvezetekkel, kellemes közérzettel összefüggő agyi területek. Az átlagos társasági ivó vérében ilyenkor 25 mg/100 ml az alkoholérték, és nagy mennyiségű glutamát keletkezik. Ez utóbbinak nagy szerepe van az agyban futó üzenetek gyorsításában. A glutamát jótékony hatással van gondolataink sebességére, talán neki köszönhetjük, hogy egy féldeci után a legtöbben, jobban tudunk beszélgetni egy amúgy nem tökéletesen elsajátított idegen nyelven, könnyebben ismerkedünk, és magunk is elcsodálkozunk, milyen jó érveink vannak az asztal körül zajló csevegésben.
Jön az eufória!
Nem véletlen, hogy a legtöbb társasági ivó a kikérdezések során azt vallja, a legjobban az első ital elfogyasztása után érzik magukat. Ilyenkor az ember még tökéletesen ura a helyzetnek, ugyanakkor már felszabadult, vidám. Az alkohol "démoni" mivolta abban is megnyilvánul, hogy mindennek ellenére csak kevesen maradnak meg a 25 mg/100 ml-es szinten. A második-harmadik ital ezt az értéket általában megduplázza, ilyenkor jön az eufória, a tipikus gondolatok: ez a legjobb buli, amin valaha részt vettem! Az agyban megnövekszik az alfa-hullámok gyakorisága, ez általában a teljes relaxáció irányában mutat. A bostoni Harward Medical Schools kutatói által végzett kísérletben 18 egészséges férfit vizsgáltak meg az alkohol okozta eufória és az alfa-hullámok gyakorisága szempontjából. Azt találták, hogy az alkohol hatására nagy mennyiségű vér áramlik át az agynak egy bizonyos területén, és ez váltja ki az ellazulást és az ennek nyomán fellépő alfa-hullámokat, az "alfában tartózkodás" kellemes állapota azonban nem tart sokáig.
A tipikus társasági italozás során a legtöbb embernél a harmadik, negyedik ital után következik be a fordulat. Ha nem iszik tovább, körülbelül fél óra múlva megkezdődik a kijózanodás, ami egyben azt is jelenti, hogy véget ért a fellegekben járás. Ezt a kijózanodók kicsit talán sajnálják, de az óvatos duhajok mégsem kérnek újabb köröket. Tudják ugyanis, hogy ezen a ponton a szesznek mindenképpen az álmosító, kábító hatása kerül előtérbe. A jelenség egyébként nem csak az ember sajátja: a patkányok agya az elfogyasztott alkohol mennyiségének függvényében ugyanígy reagál az elfogyasztott szeszre.
Aztán "filmszakadás"
Aki mégis tovább iszik, az valahol az ötödik féldeci táján egyszer csak azt érzi, hogy a gondolatok még csak-csak megszületnek az agyában, de kimondani már nem tudja őket, nehezére esik megtartani az egyensúlyát, és ha egyszer leült valahová, nemigen képes újra felkelni. A nagy felbontó képességű tomográfokkal (PET) végzett vizsgálatok szerint, ennek az az oka, hogy az alkohol most már rontja az agy vérellátását, és zavart idéz elő a mozgást irányító területeken.
Az is kiderült, hogy 80 mg/100 ml-es alkoholos állapotban az agy glukóz anyagcseréje hirtelen felborul, az idegsejtek a normálisnál 25%-kal kevesebb glükózt fogyasztanak a teljes agyszövet területén. A kutatók szerint ebben a fázisban már lehet mérgezésről beszélni: az idegsejtek tevékenysége kezd összezavarodni, a beszéd, a mozgás, az emlékezet, a látás, az egyensúly töredékesen, rosszul működik. Ha valaki ilyenkor még tovább iszik, akkor a következmények már nem jelezhetők előre olyan pontosan, mint a korábbi fázisokban. Az egyéni adottságoktól, az idegrendszer állapotától és egyéb tényezőktől függően van olyan, aki egyik pillanatról a másikra eszméletlen álomba merül, mások agresszívvá válnak, tombolni kezdenek. Az sem ritka, hogy fékezhetetlen szexuális vágy keríti hatalmába az embert.
Érdekes összefüggést találtak a kutatók a részegek alvása és az átmeneti emlékezet-kiesés között. Általában azok nem tudnak semmit felidézni az előző esti italozásnak még a bevezető fázisaiból sem, akiknél a teljes részegség elérésekor "filmszakadás" következett be, bevezetés nélkül elaludtak. Az ezzel kapcsolatos kísérletek során azt találták, hogy az alkohol hatására egyes személyeknél a hosszú távú emlékezet csődöt mond, ezért nem jut eszükbe másnap, mi történt velük, és ez a "kapuzárás" okozhatja a hirtelen elalvást is.
Eldőlt, mint egy zsák
A részegek egyébként - minden látszat ellenére - nagyon rosszul alszanak, mert az alkohol hatása alá került agyban a normális alvási ritmus felborul; nem a pihenést biztosító ütemben követik egymást a mély és felszínes fázisok.
Ittas állapotban igen gyakori tünet, hogy megindul és forogni kezd a szoba, sőt a belső fülben levő egyensúly-érzékelő szerv is ezt jelzi. Ennek közvetlen oka az, hogy a víznél könnyebb szesz a belső fülben levő folyadék felszínén elhelyezkedve becsapja az érzékeny membránokat. A szem pedig azért érzékel - nem létező - forgást, mert így próbálja fenntartani legalább valamelyest a látás képességét a belső fülből érkező zavaró impulzusok ellenére. Érdekes, hogy a szédülés nem akkor a legerősebb, amikor az alkohol egyéb hatásai kicsúcsosodnak, hanem mintegy egy órával később. Ez az utolsó tünet még tíz órával az italozás után is érzékelhető.
Amikor az agy csődöt mond
Az emberi szervezet, mintha saját magát akarná megvédeni a mérgező mennyiségű alkohol elfogyasztásától: 100 mg/100 ml véralkohol érték fölött csak nagyon kevesen tudnak ébren maradni, épp ezért aránylag ritka a heveny és végzetes alkoholmérgezés, amelyhez az szükséges, hogy ez az érték 500 mg/100 ml fölé emelkedjen. Ilyenkor agyunk többszörös védelemmel ellátott biztonsági rendszerei felmondják a szolgálatot, a légzés bénulás miatti leállása után hamarosan beáll a halál. Az akut alkoholmérgezés, azaz a lassú önpusztítás azonban hihetetlenül gyakori, becslések szerint a halálesetek 30%-ában közvetett, vagy közvetlen szerepe van a mértéktelen italozásnak.
