Pikáns...
- Téma inditó GIGI
- Kezdés dátuma
C
csocsike
Vendég
futyul :wacko:
Mi a szerelem?
Ha annak alapján határozzuk meg a szerelmet, amilyen megnyilvánulásokat többnyire tapasztalunk, akkor sokkal jobban hasonlít a gyűlölethez, mint a barátsághoz! - La Rochefoucauld
Amikor egy magát szerelmesnek vallót megkérdeznek, miért szereti a másikat, általában nem tudja a választ.
Miközben a magukat szerelmesnek tartók elhalmozzák egymást mindenféle giccses, átlőtt szívvel ékesített, vagy "szeretlek" feliratú mütyürökkel, vagy akár értékes ajándékokkal, a házasságok fele válással végződik, (a felbomló együttélések nem is szerepelnek a statisztikákban), minden második ember legalább egyszer szakít meg tartós kapcsolatot, 10 gyerekből egyről kiderül, hogy nem is az anyakönyvezett apja az igazi.
Mi marad hát szerelmeinkből? - teszi fel a kérdést Yves Aleaxandre Thalmann svájci pszichológus. A bevezetőben jelzett pesszimista kép mögött csupán az húzódik-e meg, hogy életünket túlzott módon vezérlik a gazdasági(pénzügyi) érdekek? Vagy a vallás agóniája? Esetleg az olyan értékek devalválódása, mint a megbecsülés, a kötelezettségvállalás, vagy a hűség? De az is lehet, hogy sokan nem is tudják, tulajdonképpen mi is a szerelem?
Miről beszélünk hát, amikor azt mondjuk szerelmesek vagyunk?
Az emberek legnagyobb részének a szerelem egy érzés, érzelem, amely egymáshoz vonz egy férfit és egy nőt. Pontosabb akkor vonzalomról beszélni. Igen, de vonzó lehet számunkra (különösen pszichológiai értelemben) bárki más is, akibe mégsem vagyunk szerelmesek. Ráadásul többen is lehetnek vonzóak számunkra, lelki, szellemi, vagy spirituális dimenziókban. A vonzalom tehát még nem jelent szerelmet, csak egy igen fontos eleme annak. Ez a legfontosabb pont, amit a fiatalok nevelésében hangsúlyozni kellene. - véli Thalmann. A fizikai vonzalom - egymás közelségének vágya - még nem elegendő ahhoz, hogy egy egész életet éljenek együtt.
Valami más is kell még tehát, hogy szerelemről beszélhessünk.
Az egyik ilyen elem - Thalmann szerint - a másikról való gondoskodás vágya. Más szóval: a jót akarni a másiknak, kivirágzást, boldogságot kívánni és szerezni neki. Ez egy önzetlen és tiszteletteljes szemléletet jelent. Lehet tisztelni egy másik embert, anélkül, hogy szerelmesek lennénk bele, de nem lehet azt mondani, hogy szerelmesek vagyunk, ha nem tiszteljük a másikat (Ez sok válás oka.) A szerelem: feltétel nélküli tisztelet. A tisztelet nem más, mint elfogadni a másikat minden erényével, hibájával, erősségével és gyengeségével. Olyannak szeretni, amilyen, anélkül, hogy meg akarnánk változtatni őt. A feltétel nélküli szerelemben többet szerepel az "adni", mint a "kapni" szó, illetve tett.
A valóságban egyetlen szócskán múlik a szerelem: Ha azt mondja a másik: Szeretlek, DE... - máris feltételt szab. Az igazi szerelmes viszont azt mondja: Szeretlek, akkor is, ha......
Szeretlek, akkor is, ha... - az ilyen szerelem valóban ritka, ismeri el Thalmann. Valóban nem adatik meg mindenkinek. De mindenki elérheti, ha nem birtokolni akarja a másikat, vagy hatalmába keríteni. Ha meghagyja neki egyénisége szabadságát.
Gyakran halljuk, hogy a szerelem elkötelezettséget és hűséget jelent. Nézzünk azonban egy kicsit e két fogalom mélyére is. - ajánlja Thalmman. Az elkötelezettség nem más tulajdonképpen, mint értékeink, döntéseink és elveink megőrzése. Így elsősorban saját magunk elkötelezettségéről van szó, s ahhoz kell hűségesnek is maradnunk. Minden nap, minden cselekedetünkben, és semmi köze, ahhoz a nyilatkozathoz, amelyet házasságkötéskor teszünk, s aláírásunkkal szentesítjük. A hűség sem más, mint hűnek lenni, elsősorban önmagunkhoz. A monogámiának, vagy a poligámiának semmi köze a szerelemhez.
A szerelem exkluzív. Szeretni sok mindenkit szerethetünk. Szüleinket, gyermekeinket, s ők is minket, de igaz szerelemmel szeretni egyszerre csak egy valakit lehet. - szögezi le határozottan a pszichológus.
S mi a szex szerepe a szerelemben? - teszi fel a kérdést Thalmann. Véleménye szerint a mai társadalomban túlzott jelentőséget tulajdonítanak a szexualitásnak. Erről szól elsősorban minden, s a szerelem többi, fontos, lelki, szellemi, magatartásbeli eleme erősen háttérbe szorul. S ettől a szerelem fogalma és értéke is devalválódik. Így összetévesztik a szerelmet a féltékenységgel, a birtoklással, a kényszercselekvéssel, vagy az erőszakkal.
A pszichológus a cikkét egy, La Rochefoucauld-tól származó idézettel zárja: "Ha annak alapján határozzuk meg a szerelmet, amilyen megnyilvánulásokat többnyire tapasztalunk, akkor sokkal jobban hasonlít a gyűlölethez, mint a barátsághoz!"
Ha annak alapján határozzuk meg a szerelmet, amilyen megnyilvánulásokat többnyire tapasztalunk, akkor sokkal jobban hasonlít a gyűlölethez, mint a barátsághoz! - La Rochefoucauld
Amikor egy magát szerelmesnek vallót megkérdeznek, miért szereti a másikat, általában nem tudja a választ.
Miközben a magukat szerelmesnek tartók elhalmozzák egymást mindenféle giccses, átlőtt szívvel ékesített, vagy "szeretlek" feliratú mütyürökkel, vagy akár értékes ajándékokkal, a házasságok fele válással végződik, (a felbomló együttélések nem is szerepelnek a statisztikákban), minden második ember legalább egyszer szakít meg tartós kapcsolatot, 10 gyerekből egyről kiderül, hogy nem is az anyakönyvezett apja az igazi.
Mi marad hát szerelmeinkből? - teszi fel a kérdést Yves Aleaxandre Thalmann svájci pszichológus. A bevezetőben jelzett pesszimista kép mögött csupán az húzódik-e meg, hogy életünket túlzott módon vezérlik a gazdasági(pénzügyi) érdekek? Vagy a vallás agóniája? Esetleg az olyan értékek devalválódása, mint a megbecsülés, a kötelezettségvállalás, vagy a hűség? De az is lehet, hogy sokan nem is tudják, tulajdonképpen mi is a szerelem?
Miről beszélünk hát, amikor azt mondjuk szerelmesek vagyunk?
Az emberek legnagyobb részének a szerelem egy érzés, érzelem, amely egymáshoz vonz egy férfit és egy nőt. Pontosabb akkor vonzalomról beszélni. Igen, de vonzó lehet számunkra (különösen pszichológiai értelemben) bárki más is, akibe mégsem vagyunk szerelmesek. Ráadásul többen is lehetnek vonzóak számunkra, lelki, szellemi, vagy spirituális dimenziókban. A vonzalom tehát még nem jelent szerelmet, csak egy igen fontos eleme annak. Ez a legfontosabb pont, amit a fiatalok nevelésében hangsúlyozni kellene. - véli Thalmann. A fizikai vonzalom - egymás közelségének vágya - még nem elegendő ahhoz, hogy egy egész életet éljenek együtt.
Valami más is kell még tehát, hogy szerelemről beszélhessünk.
Az egyik ilyen elem - Thalmann szerint - a másikról való gondoskodás vágya. Más szóval: a jót akarni a másiknak, kivirágzást, boldogságot kívánni és szerezni neki. Ez egy önzetlen és tiszteletteljes szemléletet jelent. Lehet tisztelni egy másik embert, anélkül, hogy szerelmesek lennénk bele, de nem lehet azt mondani, hogy szerelmesek vagyunk, ha nem tiszteljük a másikat (Ez sok válás oka.) A szerelem: feltétel nélküli tisztelet. A tisztelet nem más, mint elfogadni a másikat minden erényével, hibájával, erősségével és gyengeségével. Olyannak szeretni, amilyen, anélkül, hogy meg akarnánk változtatni őt. A feltétel nélküli szerelemben többet szerepel az "adni", mint a "kapni" szó, illetve tett.
A valóságban egyetlen szócskán múlik a szerelem: Ha azt mondja a másik: Szeretlek, DE... - máris feltételt szab. Az igazi szerelmes viszont azt mondja: Szeretlek, akkor is, ha......
Szeretlek, akkor is, ha... - az ilyen szerelem valóban ritka, ismeri el Thalmann. Valóban nem adatik meg mindenkinek. De mindenki elérheti, ha nem birtokolni akarja a másikat, vagy hatalmába keríteni. Ha meghagyja neki egyénisége szabadságát.
Gyakran halljuk, hogy a szerelem elkötelezettséget és hűséget jelent. Nézzünk azonban egy kicsit e két fogalom mélyére is. - ajánlja Thalmman. Az elkötelezettség nem más tulajdonképpen, mint értékeink, döntéseink és elveink megőrzése. Így elsősorban saját magunk elkötelezettségéről van szó, s ahhoz kell hűségesnek is maradnunk. Minden nap, minden cselekedetünkben, és semmi köze, ahhoz a nyilatkozathoz, amelyet házasságkötéskor teszünk, s aláírásunkkal szentesítjük. A hűség sem más, mint hűnek lenni, elsősorban önmagunkhoz. A monogámiának, vagy a poligámiának semmi köze a szerelemhez.
A szerelem exkluzív. Szeretni sok mindenkit szerethetünk. Szüleinket, gyermekeinket, s ők is minket, de igaz szerelemmel szeretni egyszerre csak egy valakit lehet. - szögezi le határozottan a pszichológus.
S mi a szex szerepe a szerelemben? - teszi fel a kérdést Thalmann. Véleménye szerint a mai társadalomban túlzott jelentőséget tulajdonítanak a szexualitásnak. Erről szól elsősorban minden, s a szerelem többi, fontos, lelki, szellemi, magatartásbeli eleme erősen háttérbe szorul. S ettől a szerelem fogalma és értéke is devalválódik. Így összetévesztik a szerelmet a féltékenységgel, a birtoklással, a kényszercselekvéssel, vagy az erőszakkal.
A pszichológus a cikkét egy, La Rochefoucauld-tól származó idézettel zárja: "Ha annak alapján határozzuk meg a szerelmet, amilyen megnyilvánulásokat többnyire tapasztalunk, akkor sokkal jobban hasonlít a gyűlölethez, mint a barátsághoz!"
Mit árul el rólunk az, ahogy étkezünk :rohog :evil
A jellem megállapítása az étkezés módjából:
1. Keveset, de gyakran: konzervatív, ...
konzervatív, sosem kockáztat, s csak hosszas mérlegelés után dönt.
2. Sokat eszik: szeretetre méltó, nyitott, érzéki és társaságkedvelő.
3. Gyorsan eszik: energikus, szenvedélyes, gyorsan határozó, nagy munkabírású.
4. Lassan eszik: soha nem siet, jól átgondolja minden cselekedetét és annak következményeit
5. Pedánsan eszik: nem esik neki az ételnek, hogy mindenből vegyen, és nem folytat beszélgetést egyszerre több asztaltársával is. Esetében mindennek megvan a jól megállapított, pontos helye és ideje.
6. Rendszertelenül eszik: fenntartja magának a jogot, hogy mindenből jóllakásig egyen, ellene van minden berögzött szokásnak, nagyon társaságkedvelő.
7. Egyedül eszik: magányos, nehezen kezelhető, szívós és eléggé gőgös.
Ha a vizsgált személynél több is egybemosódik az itt felsorolt étkezési stílusok közül, akkor az összetevő elemek középarányosa alapján határozzuk meg jellemét."
futyul
A jellem megállapítása az étkezés módjából:
1. Keveset, de gyakran: konzervatív, ...
konzervatív, sosem kockáztat, s csak hosszas mérlegelés után dönt.
2. Sokat eszik: szeretetre méltó, nyitott, érzéki és társaságkedvelő.
3. Gyorsan eszik: energikus, szenvedélyes, gyorsan határozó, nagy munkabírású.
4. Lassan eszik: soha nem siet, jól átgondolja minden cselekedetét és annak következményeit
5. Pedánsan eszik: nem esik neki az ételnek, hogy mindenből vegyen, és nem folytat beszélgetést egyszerre több asztaltársával is. Esetében mindennek megvan a jól megállapított, pontos helye és ideje.
6. Rendszertelenül eszik: fenntartja magának a jogot, hogy mindenből jóllakásig egyen, ellene van minden berögzött szokásnak, nagyon társaságkedvelő.
7. Egyedül eszik: magányos, nehezen kezelhető, szívós és eléggé gőgös.
Ha a vizsgált személynél több is egybemosódik az itt felsorolt étkezési stílusok közül, akkor az összetevő elemek középarányosa alapján határozzuk meg jellemét."
futyul
C
csocsike
Vendég
Szerintem csak marhaehes :blink:
C
csocsike
Vendég
Originally posted by jullan@Apr 25 2005, 07:05 AM
Na,most mi van ? Gonoszkodni akartok ? :angry:
Nem elég,hogy a mult héten ráncos,kövér és hülye voltam ?
[post=190199]Quoted post[/post]
Nagyon erzekeny tetszik lenni mostanaban :blink: Mi a baj?
Én aki szintén 2es és 3as vagyok - többek közt, mindig marha éhes vagyok ha enni kezdek....Originally posted by jullan@Apr 25 2005, 06:05 AM
Na,most mi van ? Gonoszkodni akartok ? :angry:
Nem elég,hogy a mult héten ráncos,kövér és hülye voltam ?
[post=190199]Quoted post[/post]
Szóval én akkor hová tartozom? Sokat és rendszertelenül bár sűrűn eszem egyedül, de marha lassan és pedánsan.
Biztos okos pali ez a Thalmann picológus, de számomra nem derült ki, mi a szerelem, csak hogy mi nem az. Az kiderült, hogy a gondoskodás vágya kell hozzá. De az biztos nem elég, mert az todsicher, hogy nem voltam szerelemes a gőtémbe kiskoromban.
A szerelem nem valami olyasmi, ami részben éppen attól varázslatos, hogy nem tudjuk egy-könnyen meghatározni és nagyszótárba zárni? Amikor életem első szerelme szemébe néztem, nem tudtam egy szót sem kinyögni, ami valamiképpen is értelmesnek hangozhatott, úgy megakadt a nyelvem (a szerelem nyilván nyelvzsibbasztó kemikáliák termelésének folyamata), s mégis a kacagás, ami ügyetlenségemet jutalmazta az egekbe repített (a szerelem hát valamifajta rakétameghajtó szerkezet). Amikor nem voltam imádottam közelében, nem volt nyugtom, semmire sem tudtam figyelni, majd megbuktam (tehát elmegátló is) s amikor végre újra találkoztunk, megint nem bírtam bőrőmbeférni, de mostmár az örömtől (ajzószer)...
Hová is nyargalok ezzel a sok marhasággal? Hogy aki megpróbálja tudományos alapon megmagyarázni a szerelmet, az valószínűleg soha sem érezte még. Aki meg érezte, az nem igényli a definíciót mert úgyis tudja.
Fagyis, az okosok azt mondják, hogy elöször a szem szeret bele, aztán fül, de a legfontosabb ami utána jön az orr! Ŕllítólag az ember tudat alatt abba szeret bele, akinek "bírja" a szagát!
Velem egyszer megtörtént hogy ezek az érzékek összevissza kavarodtak nálam, így fordulhatott elö hogy beleszerettem egy ifjú észbontó baritonjába.
Nem értettem miért nevetgélnek a többiek olyan hülyén a hátunk mögött.
Aztán mikor kezdtem kiszeretni a srác baritonjából meg a cool waterjéböl....kezdett kitisztulni a kép... :blink:
Hát...egy szóval baromi RONDA volt szegény... , és én nem vettem addig észre. A szerelem elvakított. :wacko:
Velem egyszer megtörtént hogy ezek az érzékek összevissza kavarodtak nálam, így fordulhatott elö hogy beleszerettem egy ifjú észbontó baritonjába.
Nem értettem miért nevetgélnek a többiek olyan hülyén a hátunk mögött.
Aztán mikor kezdtem kiszeretni a srác baritonjából meg a cool waterjéböl....kezdett kitisztulni a kép... :blink:
Hát...egy szóval baromi RONDA volt szegény...
, és én nem vettem addig észre. A szerelem elvakított. :wacko:
Ebben lehet valami. A fennt említett lány illata még évekkel később is le tudott verni a lábamról. Az ő illatát kerestem minden lányban. Hiába. Aztán jött egy másik lány...
Hasonló témák
