Jullan, olvasva az előző beírásodat (ha az valóban tükrözi a nyugati világ általános női felfogását) akkor rémülettel gondolok arra, hogy azoknak a pasiknak van igazuk, akik Thaiföldön vagy Kelet Európában keresnek feleségnek valót..... <_<
Mondd már meg nekem, kérlek, miért kell egy vezető állásban levő nő verje az asztalt????
Miért kell egy nőnek hozzámennie egy olyan emberhez, akihez semmi sem köti? Vagy fordítva, miért kéne egyedül maradnia? Csak azért, mert ő milyen kurva erős, tökös csajszi???? Miért kéne fejbekólintani valakit a serpenyővel, csak azért, mert megkérdezte, mi van vacsorára? Nem lehet együtt elkészíteni azt? Vagy elmenni együtt egy étterembe vacsorázni? Vagy esetleg vacsora helyett sexelni egy jót? Talán számodra elfogadhatatlan, hogy esetleg a párod vár téged vacsival, és nem fordítva???? <_<
Hogy hová jut a modern társadalom, azt nem tudom... viszont azt tudom, hogy ha az emberek nagyon többsége így gondolkozna, mint te, nagyon rossz úton járnánk! De hál' Istennek, nem gondolkodik mindenki így!
Én úgy látom, hogy valóban elférfiasodnak a nők, elnőiesednek a férfiak.... És nem lehet ma már "klasszikus" családi modellben gondolkozni, mert ilyen a helyzet. Viszont azt látom, hogy ez utat nyit a több együttlétnek... Több dolgot lehet együtt csinálni, sőt, együtt lehet mindent csinálni. Lehet együtt főzni, ugyanúgy ahogy lehet együtt focimeccsre menni... mert azzal, hogy a férfiak "elpuhulnak" és a nők "megkeményednek" közelebb kerültünk egymáshoz... én úgy gondolom, hogy nem kéne ezen sopánkodni, hogy így megváltozott a helyzet, hanem azon iparkodni, hogy ebben a feje tetejére állt világban is rá tudjunk találni egymásra.
Van egy kollegám. Neki sikerült megtartani a családjában az igazi, klasszikus családmodellt. Ő dolgozik, látástól Mikulásig, hazavisz mindent, és megad a családjának mindent. Sok évig dolgozott külföldön, így sikerült a család régi földbirtokait visszaszerezni, a három gyerekét egy-egy lakással indította el az életbe. De ő felkel reggel négykor, kimegy, kapál a kertben hatig, hétig, aztán zuhanyozik, átöltözik, és indul a másik munkájába, hozzánk, délben pedig a következő munkahelyére.... Ha nem lett volna a klasszikus értelemben vett felesége, nem jutott volna el idáig soha. A felesége kikészíti reggel a ruháját, hazamenetelkor elé teszi az ételt, intézi a ház adminisztrációs ügyeit. Kollegám soha nem éreztet a feleségével semmi lenézést, méltő és egyenlő élete párjának találja. Annyi van, hog ynagyon élesen meg vannak húzva a határok, mindenkinek a feladata határozottan körvonalazódik. (megjegyzem, hogy a kollegám felesége életében egy szeget-kalapácsot nem vett a kezébe, ha költözésről, átépítésről, felújításról volt szó, mindig a készbe ment, és rá csak a női feladatok maradtak: berendezés, színek, függönyök, stb)
Ez a minta nekem nagyon tetszik, de ma már sajnos nem működik, talán nincs is már rá igény.....
Amit sokkal életképesebbnek tartok a mai világban az a minta, amit a szüleimtől láttam. (még akkor is, ha kevés ideig). Ők mindent együtt csináltak, később már velem együtt. Hétvégenként, ha nem kirándultunk, kimentünk a konyhába, és egész szombaton együtt voltunk: anyám főzött, én a keze alá dolgoztam, apám közben kitakarította a hűtőgépet.... takarításkor én port töröltem, apám fürdőszobát suvickolt meg a függönyöket mosta, anyám porszívózott. Nyaralni, kirándulni, mindenhová együtt mentünk.
Úgy látom, hogy ez a működő dolog, a modern világban "használható" minta.
És megsúgom neked: sok pasit ismertem meg életemben, de egyik sem volt olyan, mint az, akit te "bemutattál": lusta, pöffeszkedő, semmihezsemnyúló, távkapcsolónyomogató pasi!
Lehet, hogy az, hogy ilyenek lettek, nem is az ő hibájuk, hanem a mienk?
Nemhibába mondják azt, hogy "Amilyen az Adj'Isten, olyan lesz a fogadj'Isten" (remélem jól emlékszem erre a közmondásra).... lehet, hogy épp ezzel a "verem az asztalt", "kézbe veszem a kalapácsot, fúrót" hozzáállással rontottuk el a férfiakat....
Hm? :blink: