Sziasztok!
Én tavaly végeztem az 1-es tanfolyamot, és ha minden igaz, ősszel megyek majd a 2-esre, amit már nagyon várok. Korábban elég sok könyvet olvastam az ezotériával kapcsolatban, amelyek nagyjából mind egy kaptafára íródtak, de egy idő után felhagytam ezzel. Úgy éreztem, nem fejlődök attól, hogy kilószámra veszem a new age-s könyveket. Azután volt alkalmam megismerkedni egy teljesen más(nak látszó) nézőponttal is... Na, ott meg az zavart, hogy nem értettem semmit. Voltak ismerős dolgok a karmáról meg a csakrákról, de valahogy mégsem állt össze a kép. Újra és újra elolvastam megint mindent, de még így se volt világos egy csomó dolog és utalás. Tökre olyan volt az egész, mintha valami belső körnek íródott volna, akik pontosan tudják, hogy melyik kifejezés vagy szövegrészlet kire vagy mire vonatkozik. Nekem persze van egy olyan hülye természetem, hogy szeretek mindent érteni, ami ugye lehetetlen. Na, hát akkor kérdezzünk meg egy illetékes személyt ezzel kapcsolatban. Mondanom sem kell, mekkora pofára esés lett a dolog vége... A reményeim és az illúzióim, az önmagamról alkotott képem mindjárt apró darabokra törtek szét. Ez egy olyan balegyenes volt az egómnak, amin még mindig nem sikerült teljes mértékben túltenni magam. Valahol mélyen ott motoszkál bennem a harag és a kiábrándultság, és sokszor olyan szinten felbugyognak belőlem a negatív gondolatok, hogy a végén már tényleg elszégyellem magam (mert azért amikor valakinek úgy rendesen belegázolnak a törékeny kis lelkébe, azt az ego nem nyeli le egykönnyen). Annak ellenére, hogy tudom, hogy végső ideje volt, hogy ez a részem is felszínre kerüljön, még ha ez megrázó és fájdalmas is. Na, de lényeg az, hogy a kérdéseimre a mai napig nem kaptam meg a választ, és talán jól is van ez így. Biztos vagyok benne, hogy majd idővel a helyükre kerülnek a dolgok, amit pedig még ezek után sem értek majd, ahhoz valószínűleg nincs is semmi közöm. Szerintem a nadis tanításokkal is valami hasonló a helyzet. Miért kell tudnia azt egy 1-es szintűnek, hogy mit csinálnak a 8-as tanfolyamon? Majd ha eljut odáig, megtudja. Castaneda azt írja a Don Juan tanításai c. könyvében, hogy a tudással rendelkező emberré váláshoz négy fő ellenséggel kell szembenézni. Az első a sötétség:
"Amikor az ember tanulni kezd, még nem lát tisztán.Célja hibás, szándéka homályos. Jutalmakat remél, melyeket soha nem kap meg, mert a tanulás nehézségeiről semmit nem tud.
Lassan tanulni kezdi a dolgokat- először apránként, aztán nagy tömbökben. Aztán a gondolatai hamarosan összezavarodnak. Amit tanul, az soha nem egyezik azzal, amit lát vagy elképzel, ezért félni kezd. A tanulás soha nem olyan, mint amire az ember számít. Minden lépés új feladat, és a félelem, amit az ember megtapasztal, könyörtelenül és makacsul halmozódik.
Az élete csatamezővé válik.
És így szembe találja magát első természetes ellenségével: a félelemmel! Borzalmas ellenség- csalóka, és nehezen legyőzhető. Az út minden kanyarulatánál elrejtőzik, és lesben áll. És ha az ember a jelenlététől megretten és megfutamodik, az ellenség véget vet a tudás keresésének." (
http://soulgarden.b13.hu/).
Minél nagyobb tudású valaki, annál nagyobb a felelőssége. Nem használhatja a képességeit öncélúan. Aki valamit kap, attól számon is fogják ezt kérni. Nem vagyok járatos a mágiában, de első blikkre tetszett Bardon: Az igazi beavatás útja c. könyvének stílusa. Semmi felesleges rizsa, csak a gyakorlatok feketén-fehéren. A lehetőség, hogy "eggyel" feljebb lépjen, bárkinek adott, aki elég elszánt és lelkiismeretes. Kellő önismerettel, kitartó munkával és akaraterővel megérthet sok olyan dolgot, amiről senki nem beszél, de valamilyen szinten mindenki foglalkozik vele, a reklámkészítőktől kezdve a politikusokig. Ugyanakkor a felelősség is a tanulót terheli, hogy mire használja azt a tudást, ami a birtokában van. Ahhoz, hogy ez a dolog működjön, nem árt felszámolni az illúziókat.
Nemrég voltam utaztatáson, mert abban reménykedtem, hogy választ kapok néhány problémára, amelyek már évek óta foglalkoztatnak. Egyrészt kicsit szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy nekem ez a módszer beválik, és képet kapok az előző életeimről, másrészt reménykedtem, hogy izgalmas részletek tárulnak majd fel a múltamból. Úgy látszik, ebben az életemben a pofára esést kell gyakorolnom, és erre a sors bőven biztosít lehetőséget. Tényleg jöttek képek, de korántsem olyanok, mint amiket elképzeltem, és jónéhányszor az volt az érzésem, hogy ezeket én fantáziálgatom össze. Azt viszont határozottan éreztem, hogy az energia végzi a dolgát. Nem tudom, első utaztatáskor mennyit szoktak látni, de kezdem elfogadni, hogy éppen annyit tudtam meg, amennyit kellett, és amire fel voltam készülve. Van valakinek ilyen jellegű tapasztalata?
ffice
