Sziasztok! Amit leírok, azt a saját meglátásaimként írom le... a Pránanadi szó egy elnevezés, egy "márkanév", ami történetesen lehetett volna más is, pl. a Tibeti Gyógyító Mágia lehet, hogy pontosabban kifejezte vona a lényeget. Nekem magyon pozitív tapasztalataim vannak az általam használt technikákkal kapcsolatban. Ugyanakkor az avató mesterekkel kapcsolatban nem ennyire egyértelműen jók a tapasztalatok (vonatkozik ez a pontos információ áramlására is), noha azt sem mondhatnám, hogy kifejezetten rosszat tapasztaltam volna... minden tanítónak lehetnek emberi gyengeségei, még akkor is, ha az illető tanvédő láma. Úgy gondolom, hogy a tanítványnak joga és lehetősége van udvarias formában szóvá tenni, ha valami nem tetszik neki és ezt a mester nem veheti rossz néven... legalábbis Európában ez így rendjén van.
Olvastam feltételezéseket arra vonatkoztatva, hogy a nadi energetikáját használva kiszolgáltatja magát az ember - nem feltétlenül jóindulatú - szellemeknek, nem anyagi síkon élő entitásoknak. Erről van tapasztalatból fakadó összehasonlítási alapom... az ember bármikor használhatja a saját szabad akaratát, döntését (vannak technikák a saját szabadságfokod ellenőrzésére is) és ha ellenállásba ütközik, azt a kapcsolatot üdvös minden erejével megszakitani. A nadi esetében ilyesmit nem tapasztaltam.
Felmerült az is, hogy mi köze van a buddhizmusnak a nadihoz... ehhez először is azt kellene tisztázni, mi köze is van a tibeti lámaizmusnak a tanaiba beépített buddhista szemlélethez. A tibeti buddhizmus nem "a" buddhizmus, hanem annak egy értelmezése, irányzata... amely nagy mértékben támaszkodik a buddhista szemléletre, mégis megőrzött olyan elemeket, amelyek nem szerves részei annak. Gondolok itt a láma hierarchiára, az ünnepségekre, a kultuszokra, a reinkarnációval kapcsolatos tanítások értelmezésére, sőt - ha már ez a téma szóbakerült - a nem anyagi lényekkel való kapcsolatra, jóslásokra... mindennek sokszor nagyon is világias és külsődleges díszleteire. Ebből következik, hogy a tibeti vallási rendszer korántsem olyan homogén és tiszta buddhizmus, amint azt a történelmi Buddha tanításaiból gondolnánk... és gyökerei Buddha korszakánál lényegesen korábbra nyúlnak vissza.
Mindennek tudatában nem könnyű ex-katedra kijelenteni, hogy (karmikusan) mi helyes, hiteles és mi nem... különös tekintettel Tibet kínai inváziójára és az azt követő helyzetre, aminek nyilvánvalóan megvan a maga mélyebb oka.
Olvastam feltételezéseket arra vonatkoztatva, hogy a nadi energetikáját használva kiszolgáltatja magát az ember - nem feltétlenül jóindulatú - szellemeknek, nem anyagi síkon élő entitásoknak. Erről van tapasztalatból fakadó összehasonlítási alapom... az ember bármikor használhatja a saját szabad akaratát, döntését (vannak technikák a saját szabadságfokod ellenőrzésére is) és ha ellenállásba ütközik, azt a kapcsolatot üdvös minden erejével megszakitani. A nadi esetében ilyesmit nem tapasztaltam.
Felmerült az is, hogy mi köze van a buddhizmusnak a nadihoz... ehhez először is azt kellene tisztázni, mi köze is van a tibeti lámaizmusnak a tanaiba beépített buddhista szemlélethez. A tibeti buddhizmus nem "a" buddhizmus, hanem annak egy értelmezése, irányzata... amely nagy mértékben támaszkodik a buddhista szemléletre, mégis megőrzött olyan elemeket, amelyek nem szerves részei annak. Gondolok itt a láma hierarchiára, az ünnepségekre, a kultuszokra, a reinkarnációval kapcsolatos tanítások értelmezésére, sőt - ha már ez a téma szóbakerült - a nem anyagi lényekkel való kapcsolatra, jóslásokra... mindennek sokszor nagyon is világias és külsődleges díszleteire. Ebből következik, hogy a tibeti vallási rendszer korántsem olyan homogén és tiszta buddhizmus, amint azt a történelmi Buddha tanításaiból gondolnánk... és gyökerei Buddha korszakánál lényegesen korábbra nyúlnak vissza.
Mindennek tudatában nem könnyű ex-katedra kijelenteni, hogy (karmikusan) mi helyes, hiteles és mi nem... különös tekintettel Tibet kínai inváziójára és az azt követő helyzetre, aminek nyilvánvalóan megvan a maga mélyebb oka.
