Kedves Orsiboszi!
Régóta olvaslak Benneteket és nagyon örülök, hogy ilyen szépen megfogalmaztad a motivációidat (és másokét is) a nadi gyakorlására, illetve általában az ezotéria gyakorlására. Sajnos nem kalkulálod bele, hogy akik támadják a rendszert (nem csak a nadit), és rámutatnak a hibáira, éppenséggel a segítségedre is lehetnek. Fontos, hogy az ember ne csak rövidtávon járjon jól és látszólag, mert - bár hányattatott világunkban nem úgy tűnik - de ennél sokkal többre hivatott, valódi lehetőségei vannak a "felemelkedésre". Természetesen mindenki azt teszi, amit jónak lát, szabad döntés. Azért, kérlek olvasd el az alábbi cikket (abból nem lehet bajod), amit szeretettel ajánlok minden spirituális útkövetőnek, nem csak nadisnak. Mivel úgy tudom, linket nem szúrhatok be, így bemásolom.
Angyali üzenetek
Az alábbi gondolatokért bizonnyal sokan meg akarnak majd kövezni. Ám úgy érzem, hogy az ezotéria és spiritualitás világában szerzett több, mint harminc éves tapasztalatom nem csak hogy feljogosít az alábbi gondolatok közreadására, de hibát követnék el, ha nem tenném meg a tőlem telhetőket a spiritualitásban kevéssé jártasak védelmében.
a szerző
Nem csak az öltözködésben, az autókban, kozmetikai szerekben, de az ezotéria piacán is megjelent a divat fogalma. Piacról van szó, elég kinyitni a lapok hirdetési rovatát, mégpedig túlkínálati piacról, hiszen az érdeklődő (Budapesten legalábbis) legalább száz lehetőség közül választhat, ha egy tanfolyamon kívánja eltölteni a hétvégét. Vannak „lefutott” témák, amelykre akkor is alig ül be valaki, ha a legnagyobb tudású előadó tartja, mig a divatos címekre tódul a közönség. Ha ma valaki könnyen be akar futni, nem kell mást tennie, mint angyal-tanfolyamot hirdetni. Biztos siker lesz, akkor is, ha ő maga is egy héttel ezelőtt ült be először egy ilyenre. Sajnos ismerek ilyen „mestert”. De olyat is, aki idős teológusként sok évtizede tényleg kapcsolatban áll a szellemi világokkal és betéve tudja a téma latin, görög, óhéber irodalmát a Kabbalától Aquinói Szent Tamásig. Talán mondani sem kell, a többség nem rá kíváncsi. De mitől olyan népszerű ez a téma?
Kik is az angyalok?
Minden vallás és szellemi iskola elismeri a test nélküli lények létét, a szellemi hierarchiákat, és bizony sokszor érezzük a jelenlétüket, vagy történnek olyan dolgok, amelyek nem fizikai erők által jönnek létre. A szanszkrit nyelv dévá-nak, fénylőnek nevezi őket, arra utalva, hogy nincs fizikai, csak fény (energia) testük. Az alacsonyabb rendűek a rúpa-dévák, az alakkal rendelkezők, a magasabb szintűek az arúpa-dévák. Nekik nincs formához kötött alakjuk, de bármilyen formát felvehetnek. Bár a déva szót szokták istennek is fordítani, ez könnyen félreérthető, mivel mi mást értünk Isten alatt. A zsidó, keresztény és iszlám világ e lényeket nevezi angyaloknak. Feladatuk a keresztény felfogás szerint a Mindenség rendjének fenntartása, erők uralása és közvetítés Isten és a teremtett világ között. A Kabbala őrizte meg az égi hierarchiák rendjét, amelyet a korrektebb mai iskolák, mint például a teozófusok híven követnek. Mások már csak a „legalsóbb” szintekről, az arkangyalokról és angyalokról tudnak. Az eredeti rendszer a következőképpen festett:
- Metatron a legmagasabb szintű teremtett lény, minden mennyei seregek feje
- A Szeráfok – ők az isteni egység és szeretet szellemei
- A Kerubok – a legmagasabb erő és tudás hordozói
- A Trónállók – az isteni akarat legfelsőbb közvetítői
- Az Uraságok – a bölcsesség szellemei
- A Hatalmasságok – a védelem szellemei
- Az Erők - a mozgás és erő szellemlényei
- Az Arkangyalok – az Isten közvetítői a lenti világ felé, egész világkorszakokat irányító szellemek
- Az Angyalok – közvetlen közvetítők a földi és a magasabb világok között
- és utánuk jön az emberi, állati, növényi és ásványi világ.
A teremtés kezdetén a Teremtővel szembeszálló, lezuhant lázadó lényekből lettek a démonok és az alvilág ördögi lényei. Ezek hierarchiája mintegy tükörképe a fenti világoknak.
A fizikai test nélküli és a testben élő lények a létezés más és más köretit jelentik. Teljesen téves az az elképzelés, hogy aki jó volt földi életében, halála után rögtön angyallá válik – bár olyannal is találkozhattunk, aki már a jelen testében élve angyalnak képzelte magát – amíg be nem utalták a pszichiátriára.
Az angyalok tehát a közvetlen közvetítők az ember és a magasabb szellemi világok között. A hagyomány szerint minden emberi lélek mellett áll egy angyal, hogy a jó úton vezesse – amennyiben az hajlik rá. Sokan úgy tudják, még egy, őrző angyal is van, de van aki még egy harmadik, segítő angyalról is tud – valóságos személyi testőrség! „Angyalok által lesz az ember erős” – mondja a Kabbala is. Ám némi elbizakodottságra vall, ha azt hisszük, Isten egész őrszázadot állított mellénk, akár egy miniszterelnök mellé. Vagy – erre is gondolhatnánk – annyira félresikerültek vagyunk, hogy egy őrző már nem is bír velünk?
Az angyalok a mienknél sokkal tisztább, magasabb rezgésű világban élnek és nehezen viselik el a mi zajos, piszkos, zűrzavaros indulatoktól szennyezett világunkat. Nehezen tudnak ebben a számukra túl sűrű és visszatetsző közegben mozogni, mintha csak nekünk kellene mondjuk mocsárban közlekednünk. Megteszik, ha szükség van rá, de nem engedelmeskednek feltétlenül. Főleg nem az egoista, kényelmi indítékú, vagy másoknak ártó kéréseknek.
Invokáció, evokáció, teurgia
A mágia mindig is szerette volna azokat a kulcsokat birtokolni, amelyekkel engedelmességre kényszeríthetné a magasabb világokat, de ez mindig is hiú ábránd volt. Kényszeríteni az alsóbb világok szellemi lényeit lehet – de veszélyes. A középkor mágusa még tudta, hogy kitől mit lehet kérni, kinek mi az „illetékességi köre”. Erőt, hitet, bátorságot, szeretetet, az angyaloktól lehet kérni, földi dolgokat már kevésbé, kincseket, mások fölötti hatalmat, másnak való ártáshoz segítséget a démonok tudnak adni. A középkori felfogás sajátsága, hogy sokan igykeztek mindkét oldallal jóban lenni. Szerencsére ezt ma másként látjuk, mióta olyan halhatalan műveket írtak a sötét oldallal való elköteleződésről, és annak következményeiről, mint a Faust - vagy akár a Csillagok Háborúja.
A Kabbala azt mondja, hogy az angyalokat csak „félve és remegve” szabad megszólítani. A mai ember ezt úgy értheti, hogy a legnagyobb hittel és tisztelettel. Szent Ágoston, a negyedik-ötödik században élt egyházatya már arra figyelmeztetett, hogy annak, aki nem tiszta lélekkel akarja az angyalokat megidézni, „csaló démonok” fognak jelentkezni. Valóban, ha megkérdezünk valakit, honnan tudja, hogy egy arkangyal szavait tolmácsolja, általában azt mondja, onnan, hogy ő maga mondta, márpedig az angyalok nem hazudnak! Ugyanis sokaknak már a „szimpla” angyal kevés, nekik már arkangyalok kellenek!
Nem tudni, a mai angyal-idézgetők naivitása vagy tudatlansága-e a nagyobb? Illene tudni, hogy az asztrális világ lényei képesek bármilyen formát felvenni, és a ”látókat” is megtéveszteni. Ez csak a megvilágosodottakkal nem fordulhat elő, ők mindig tudják, kivel állnak szemben. Persze itt nem az intenzív hétvégi kurzusokon megvilágosodottakat értem, nem is azokat, akik magukat annak vélik, miközben csak megzavart tudatú tévelygők. Mellesleg: mindenki képes becsukni a szemét és csodás lényeket elképzelni. Sokan pedig elég naívak ahhoz, hogy elhiggyék a tanfolyamon, hogy ekkor már az angyalokat látják. Pedig elegendő lenne a szentek történeteit olvasgatni: egy valódi mennyei lénnyel való találkozás valami olyan elemi erejű, megrázó élmény, amely az illető teljes lényét képes megváltoztatni. Az élmény intenzitása úgy viszonyul az imaginált (képzelt) képekhez, mint az atomvillanás fénye a gyertyalángéhoz. Ha akarná, sem lehetne már többé ugyanaz az ember – és aligha hihetjük, hogy ez történik az angyal-tanfolyamra járók ezreivel minden hétvégén!
Leadbeather, a teozófiai iskola tisztánlátó nagymestere az angyal-mániában az ego trükkjeit látja. Azt mondja, ők nem azért vannak, hogy a saját felelőtlenségünk következményeitől megmentsenek. Segítenek, ha kell, ez a dolguk, de ezzel nem lehet visszaélni. Azt is mondja még, hogy legfeljebb akkor számíthatnánk az angyali világ feltétlen segítségére, ha mi is ugyanolyan szeretettel és gondossággal bánnánk a nálunk elesettebbekkel, gyengébbekkel, embertársainkkal, az állatokkal, a Földdel, mindennel és mindenkivel! Az angyalokat nem lehet átverni szavakkkal, ezoterikus szépelgéssel, könyvekből kiolvasott szólamokkal.
Vajon akik „csicskáztatják” az angyalokat (bocsánat a vulgáris kifejezésért), személyi testőrnek képzelik őket, kikkel állnak kapcsolatban? Gyanítom, ha igazán látnák őket (nem csak imaginálnák csukott szemmel a csodás fénylényeket), inkább menekülnének. Vagy az, aki (az egyik angyalos könyv amerikai szerzője) leírja, hogy neki már a tévét és a mosógépet is az angyalok szokták megjavítani, - vajon kiket hív meg tudtán kívül? Nézzük meg, kik jelenhetnek meg egy ilyen angyal-idézésen:
- természetesen maguk az angyalok;
- elhalt emberi lelkek, ők lehetnek segítő, de ártók, ún. megszállók is;
- az úgynevezett asztrális „lárvák”, ideiglenesen még a köztes létben lévő asztráltestek;
- az asztrális világ autonóm (nem emberi) lényei,
- természetszellemek,
- az alsóbb világok démoni lényei,
- és még ki tudja ki és mi.
A legtöbb embernek vannak nem angyali szintű szellemi segítői is. Van, akinek több is. Ők olyan, valaha testben élt kények, akik az asztrális világból segíteni, inspirálni tudnak bennünket. Több híres spirituális gyógyító nagyképűségnek, hübrisznek tartja, ha valakinek már csak az arkangyalok segítsége kellene.
A pszichológia spiritualitásra nyitott irányzatai szerint az ember a legegyszerűbben a saját személyiségének projektált, kivetített részeivek találkozik, úgy, hogy azok külső intelligenciáknak tűnnek:
- az úgynevezett árnyékkal, személyiségének negatív oldalával. Ezek rossz élmények, könnyű azt hinni, hogy gonosz lelkek, démonok okozzák őket, vagy a megjelenő lények maguk a démonok.
- saját Ego-jával (az átlegember szintjén)
- önön Self- jével, belső énjével a személyi fejlődés magasabb szintjein.
Az utóbbi kettőt nem nehéz angyalokkal összetéveszteni, hiszen jóságosnak, nagynak, mindentudónak érezzük őket. A legtöbb ember az Ego uralma alatt áll, azaz a személyes önérvényesítési törekvései a legfontosabbak – és ez így a természetes. (A populáris ezotéria tudatlanságból az egót összetéveszti az egoizmussal, valami negatív dolognak gondolja, ezért igyekszik megtagadni, illetve legyőzni.) Az is természetes, hogy ilyenkor az „angyal” mindig a saját nagyszerűségéről, kiválasztottságáról győzi meg őket – és ki ne hinne könnyen a szép szavaknak? Az ilyen kommunkiáció tehát nem az angyalokkal, hanem személyiségünk „magasabb” részeivel történik, és természetesen több információt ad, mint amennyit tudunk, hiszen ezek a részeink a létezés magasabb szintjeibe tudnak bepillantani. Self-ünk sokkal többet tud, mint a hétköznapi tudatunk, de temészetesen nem mindentudó vagy mindenható. Ezzel a részünkkel viszont csak később, az önismeret és fejlődés magasabb szintjén tudunk kapcsolatba kerülni.
Sokan azt mondják, az angyal diktál nekik, vezeti a kezüket, úgy válaszol a kérdésekre. Nos, ha kicsit is tájékozottabbak lennének, tudnák, hogy ez a médiumi, vagy úgynevezett automatikus írás módszere, amelyet száz éve a spiritiszták általánosan gyakoroltak. Nagyon sok ember képes megtanulni. De itt sem mondhatunk mást arról, hogy ki is vezeti a médium kezét.
A középkor óta nagyon sokat tudunk az angyalokról. Angyalai vannak az őselemeknek, a planétáknak és zodiákusjegyeknek, az erényeknek, a hét napjainak, és így tovább. Nagyon fontos a hetvenkét „zodiákus-angyal”: az évkörön belül 5-5 fokonként más és más a patrónusa az esztendő napjainak, így értelemszerűen az egyes napok szülötteinek is. A mágikus idéző formulákat valaha pergamenre írták és gondosan ügyeltek arra, hogy csak megfelelő kezekbe kerülhessenek. A könyvnyomtatás lehetővé tette (volna) később ezek tömeges terjesztését, de nyilván jó okuk volt azoknak, akik ezt megtehették volna, hogy ne tegyék. Ma viszont bárki tucatszám vehet ilyen könyveket. Ameddig kultúrtörténeti csemegének tekinti őket, nincs is baj. A probléma ott kezdődhet, amikor „varázsolni” kezd velük.
A klasszikus „szigillumok”, szám- és betűnégyzetek, pecsétek mellett néhány könyvben újonnan „kapott” angyal-szimbólumokat is látni. Némelyikük kusza, torz ákombákom. Márpedig, ha az angyalok a harmónia birodalmát képviselik, hívójelük sem sugározhat diszharmóniát. Ha működnek egyáltalán ezek a jelek, valószínűleg nem az angyalokat szólítják meg.
Van-e „jó” módszer?
A „gyorstalpaló” módszerek sajátossága, hogy kész receptet adnak mindenre. Elég fellapozni a könyv megfelelő oldalát, lejegyzetelni a „tuti” módszert a tanfolyamon és máris jönnek az angyalok az eldugult lefolyót megjavítani. Nos, ez az, ami nem működik, vagy éppenséggel nem azokat hívja, akit szeretnénk. Épp e cikk írása előtti napokban hívott egy ismerős hölgy, hogy nagy baj van. Megtanult a tanfolyamon kommunikálni az angyalával. Kezdetben csupa jó dolgokat kapott tőle. Aztán az „angyal” Közölte, hogy ő Sztravinszkij, a nagy zeneszerző és tanítani fogja. Még ennek is örült. Ezután pedig éjjel-nappal zaklatta, a megszállottság klasszikus tünetei alakultak ki, most pedig már attól fél, hogy angyal helyett egy démon szállta meg. Sajnos korántsen egyedi az ő esete. Sokaknál nincsenek ilyen egyértelmű jelek arra, hogy „rossz számot tárcsáztak”, „mindössze” egy téveszme alakul ki arról, hogy ő az angyalai által több, mint a többi ember, kiválasztott, a fentiek kegyeltje. Aki azzal dicsekszik, hogy „kapom fentről a tanításokat”, nagy valószínűséggel hasonló félreértések rabja. Aki ugyanis elérte azt a szintet, hogy tényleg ilyen üzeneteket kapjon, túl van azon, hogy dicsekedjen vele.
A fogyasztói társadalom szemlélete, hogy minden megvehető, és ez alól a bulvár-ezotéria sem kivétel, ahol a tökéletesség receptjei hétvégi kurzusokon kaphatók: újabban már arhat (szent) vagy avatár (isteni megtestesülés) beavatás is megszerezhető! A jelenlegi, túlértékelt és félreértett angyal kultuszt is ugyanez a szemlélet hozta létre, mint a (nálunk még nem kapható) intelligens hűtőszekrényt, amely érzékeli, ha fogyóban van benne a tej vagy a felvágott, interneten értesíti a kiválasztott áruházat, ahonnan azonnal szállítják az árut, azaz: mindent készen, erőfeszítés nélkül megkapni. A munkát végezze el helyettünk más. Az angyalok még praktikusabbak, ugyanis nekik még fizetni sem kell a szolgáltatásért.
Van-e tehát megbízható módszer? A kérdésre a legjobb válasz az, hogy az angyalokkal való kommunikáció elsősorban nem módszer-, sokkal inkább személyiségfüggő lehetőség. Azaz: csak tiszta lélekkel és tiszta szándékkal, szellemi céllal sikerülhet. Aki képes egyéni céljain felülemelkedve meditatív csendben befelé figyelni, előbb-utóbb megérzi a szellemi világ jelenlétét, meghallja üzenetét. Az élete pedig vissza fogja jelezni, hogy „jó helyről” jött az üzenet. Az élet csődjei viszont azt mutatják, hogy nem az angyalokkal került kapcsolatba.
Aki az európai kultúra lehetőségein belül keres lehetőséget, két útja van. A misztikus szeretet és odaadás, ha nagyon keveseket is, de elvezet az angyalokhoz. Ehhez még módszerek sem kellenek. A legtöbb gyakorlati – és többek által elérhető - segítséget a Kabbala elmélyült megismerésében és alázatos gyakorlásában lehet megtalálni. Félreértés ne essék, világszerte rengeteg keresztény gyakorlója van.
Egyébként ezt az írást is egy angyal diktálta. Temperance, a mértékletesség angyala.
Kövesi Péter
